Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-03 / 153. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 3. Családi kör 13 Hallgattassák meg a másik fél is - a termékforgalmazó Orin Trading Kft. határozottan visszautasítja a két héttel ezelőtt megjelent riportban elhangzott vádakat Mi nem vagyunk csalók! Nem kis visszhangja volt az Új Szó június 19-ei számában Későn jött rá, hogy átverés címmel közölt riportnak, amelyben egy magát becsapva érző 77 éves galántai nyugdíjas hölgy csalóknak nevezte annak az ügynökségnek a munkatársait, akiktől egy tavalyi kirándulás során egészségjavító műszert vásárolt. GAÁL LÁSZLÓ Az említett riportban a galántai Jolán nénit szólaltattuk meg, aki még tavaly szeptemberben részt vett a tőketerebesi székhelyű Orin Trading Kft. által szervezett árubemutató kiránduláson, és ott megvásárolt egy olyan, mágneses terápián alapuló egészségjavító műszert, amelytől a vérnyomáspanaszai megszűnését várta. Mivel a műszer az ő esetében nem hozta meg a várt eredményt, a néni, ahogyan a bemutatón hallotta, szerette volna visszaadni a forgalmazónak, és kérte a pénzét, de nem járt sikerrel. Ezután panaszolta el lapunknak, mennyire becsapva érzi magát. A riport megjelenését követően viszont az Orin Trading Kft. képviselői keresték fel szerkesztőségünket, hogy tiltakozásukat fejezzék ki a benne közölt állítások miatt. Ez alkalommal tehát a cég ügyvezető igazgatójának, Peter Vankának adunk teret, hogy véleményt mondjon a riportban közöltekkel kapcsolatban. Ő határozottan visszautasítja, hogy bárki csalónak nevezze a céget: „Mint minden kereskedelmi tevékenységben, a közvetlen eladást végző cégek között is vannak, akik bizonyos morális és etikai szabályok betartása mellett dolgoznak, és akadnak olyanok is, akik nem egészen tisztességes módon igyekeznek szert tenni haszonra. Mi kezdettől fogva igyekszünk a legbecsületesebb módon végezni a dolgunkat, az alkalmazottaink kötelesek betartani erkölcsi kódexünk elveit. Én is ismerek olyan céget, amely mindenféle ajándékot ígér azoknak, akik részt vesznek az előadásán, végül pedig nem kapnak semmit, de mi az effajta társaságoktól egyértelműen elhatároljuk magunkat” - állítja az igazgató. Azt azonban ő sem tagadja, hogy cégük is hasonlóképpen, röplappal szólítja meg az ügyfeleit, olcsó kirándulást, ingyenebédet kínálva nekik, mint azok a cégek, amelyek állandóan bombázzák a lehetséges vásárlókat, de ők nem bombáznak, mert ugyanazon helyre legfeljebb háromhavonként juttatnak el meghívót. „Tény, hogy az ügyfelek különféle okokból vesznek részt ezeken a kirándulásokon. Valaki számára az alacsony ár a vonzó, hogy száztíz, százhúsz koronáért autóbusszal érdekes helyekre utazhat, mások azért jönnek el, mert igy akarják kitölteni a szabadidejüket, egy harmadik ok lehet az is, hogy valaki társaságot keres, amint azt ön is írta riportjában, és vannak, akik vásárolni jönnek. Mi valóban nem ismerjük az okokat, amelyek miatt eljönnek az emberek, és tudjuk, hogy akadnak olyanok, akik már otthon megegyeznek, hogy nem fognak semmit vásárolni. Mi viszont éppen arra vagyunk büszkék, hogy olyan profi szakemberekkel dolgozunk, akik tudnak az emberekkel bánni, tudnak hatni az érzelmeikre, és olyanoknak is el tudjuk adni az árut, akiknek kezdetben szilárd meggyőződésük volt, hogy nem akarnak vásárolni. És nagyon sokszor éppen ezek az emberek a legmegelége- dettebb vásárlóink, egy halom levelet kapunk, melyek dicsérik a megvásárolt árut” - érvel Vanka úr. Rákérdeztünk arra is, milyen a cég ügyfeleinek korösszetétele, mert szerintünk éppen az idősebbek azok, akik a legkönnyebben hagyják magukat megszédíteni. „A korbeli összetétel különböző, de mivel mi rehabilitációs és a gyógyítást segítő műszereket kínálunk, ezért természetesen a középkorú és az idősebb emberek a leggyakoribb vásárlóink, hiszen náluk gyakoribbak az egészségügyi panaszok.” Az igazgató és terebesi munkatársnője, Marie Patkosová egyhangúlag állítják, az a módszer, hogy az embereket röplapokkal szólítják meg, a kereskedelemben mindennapos dolog: „Az összes külföldi áruházlánc így dolgozik, és végre a szlovák kereskedők is kezdenek rájönni, hogy ezt így kell csinálni. Vagyis mi sem teszünk egyebet, mint haladunk a korral” - érvelnek. A cég képviselői a következő állítást is kifogásolták a riportban: „Az utaztató árusok ugyanis nagyon jól bebiztosítják magukat, a szerződésbe mindent beírnak, ami garantálja, hogy ne kelljen majd visszafizetni a becsapott vevő pénzét. Persze, ezt olyan apró betűkkel tüntetik fel a szerződésben, hogy azt egy idős nyugdíjas még szemüveggel is nehezen olvassa el.” Az igazgató ennek cáfolatára elmondta, hogy az adásvételi szerződésüket a Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség is jóváhagyta. „Mielőtt a vásárló aláírná a szerződést, alkalmazottaink minden esetben figyelmeztetik őt, hogy ha az áru átvétele előtt meggondolja magát és visszalép a szerződéstől, akkor a vételár 25 százalékának megfelelő visszalépési illetéket kell fizetnie. A szerződésben külön be is karikázzák ezt a kitételt, ugyanakAdásvételi szerződésüket a Szlovák Kereskedelmi Felügyelőség hagyta jóvá » Eleget téve a hallgattassák meg a másik fél is elvének, nem marad más számunkra, mint a remény, hogy ha az Orin Tradingnek a galántai Jolán nénivel való további együttműködése során kiderülne, az asszony panasza jogos, mint becsületes kereskedők, visszaadják a pénzét. Mi pedig azt is tudatjuk majd olvasóinkkal. kor azt is elmondják a vevőnek, hogy a fogyasztóvédelmi törvény értelmében az árut az átvételt követő hét napon belül indoklás nélkül is visszaadhatja, és nekünk ebben az esetben nincs jogunk semmilyen összeget követeim. Ezt a lehetőséget az ügyfelek mintegy öt százaléka ki is használja.” A szerződés apróbetűs figyelmeztetései között fel van tüntetve az ide vonatkozó törvények és törvénycikkelyek száma, és abban igazat kell adnunk a cég képviselőinek, hogy ha a szerződés megkötésekor nem olvassa is el mindenki ezeket a figyelmeztetéseket, és nem lapozza fel ott helyben a törvénytárat, még az áru átvételét követően is van rá hét napja, hogy ezt otthon, nyugodt körülmények között megtegye, vagy valakivel átnézesse, és a törvénynek is utánanézhet. Mert az ebben az esetben is érvényes - és ezt mi sem vitatjuk -, hogy a törvény nem ismerete nem mentség. Tény, hogy a 25 százalékos lelépőről szóló figyelmeztetés Jolán néni szerződésében is be van karikázva - a múltkori riportból ez valóban kimaradt -, tehát panaszosunknak is tudnia kellett, müyen következményekkel jár a szerződés felbontása. Az igazgató félrevezetőnek tartja azt a mondatot, mely szerint a szerződés apró betűs részében fel van tüntetve, hogy „A már használt műszert higiéniai okokból nem vehetik vissza”. Tény, hogy a szerződésben szereplő mondatnak csak egy részét közöltük, a teljes mondat így hangzik: „A már használt műszert higiéniai okokból nem vehetik vissza, ha nem a reklamációs szabályoknak megfelelő reklamációról van szó.” Mi pedig csak azért nem tartottuk fontosnak közölni az egész mondatot, mert a reklamációs szabályok elsősorban a termék meghibásodására vonatkoznak, és esetünkben az ügyfél nem magának a műszernek a működését kifogásolja, hanem azt, hogy használata az ő esetében nem hozta meg az ígért egészségjavulást. Az igazgató abban is kételkedik, hogy Jolán néni kizárólag társaság utáni vágyból jelentkezett a kirándulásra, és nem vásárlási szándékkal. „De még ha igaz volna is, hogy csak pillanatnyi érzelmi felindulásból írta alá a szerződést, utána akkor is volt még rá hét napja, hogy meggondolja. Hét nap alatt pedig a legerősebb emóciók is lecsillapodnak, és az ember racionálisan meggondolhatja, meg akatja-e vásárolni a terméket vagy nem.” Vanka úr elárulta, cégük egy idő elteltével minden vásárlójukat megszólítja, hogy megtudakolja, mennyire elégedettek a vásárolt termékkel, és az esetek 97 százalékában pozitív visszajelzést kapnak. Nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy Jolán néni, ha a panasza valóban megalapozott, visszakapja a pénzét. „Ehhez azonban neki is együtt kell működnie velünk, pontos információkat kell adnia, milyen betegségre, milyen módon használta a műszert, hogy mi szakorvossal megvizsgáltassuk, valóban indokolt-e a panasz. Ezt kellett volna megtennie már korábban, nem pedig a sajtón keresztül támadni bennünket.” A cég képviselői továbbá kifogásolják, hogy a szóban forgó szerkezetet a riportban ironikusan „csodaműszernek” neveztük, amelyet „elég néhány percig a mellkasra szorítani és szabályozza a vérnyomást”. Tény, hogy abban az írásban csak Jolán néni tapasztalatait adtuk tovább, a műszer működésének és megbízhatóságának nem néztünk alaposabban utána, ezért nincs alapunk kétségbe vonni a forgalmazó állítását, hogy nem „csodaszerről”, hanem a szükséges certifikátumokkal ellátott műszerről van szó, és hogy a mágneses terápia olyan elfogadott fizioterápiás módszer, amelyet kórházakban is használnak. A júniusi riportban az idős galántai nyugdíjas hiszékenységét illusztrálandó leírtunk egy esetet, amikor egy házaló paplanárust engedett be a lakásába, aki az Orin Trading ügynökének adta ki magát. Peter Vanka határozottan cáfolja, hogy az illető az ő alkalmazottjuk volna, cégük semmiféle textiláruval vagy paplannal nem üzletel. A szóban forgó, június 19-ei riport szerzője - e sorok írója - elismeri, hogy vétett a sajtóetika ellen, amikor a másik félnek nem adott lehetőséget a közvetlen vélemény- nyilvánításra, s amikor a riportalanynak a megvásárolt terméket bíráló véleményét anélkül tette közzé, hogy a termék megbízhatóságának utánajárt volna. Ez úton kér elnézést az érintettektől, az Orin Trading Kft. képviselőitől. OTTHON ÜLVE UTAZÁS Az indiai főváros mindennapi életének kavalkádjában KOHÁN ISTVÁN A történelmi emlékekben bővelkedő városrészek megtekintése után igyekszünk megismerkedni Delhi mindennapi életének jellegzetességeivel is. Szinte leírhatatlan az a kép, ami itt az embert, főleg az óváros nappali forgatagában fogadja. Fő utcája a Chandni Chowk (Ezüst utca), épületeinek földszinti részében végig boltok, műhelyek, előttük állványokon, polcokon újabb üzletsor, s akinek még ilyenA koldulás diszkrét bája re sem telik, gyékényen kínálja áruját. Árulnak, javítanak és készítenek itt minden elképzelhetőt, s az üzletekről, műhelyekről nem hiányoznak a reklámszöveggel tarkított cégtáblák sem, mint amilyen „Az évszázad motorkerékpár-javító műhelye”. Azt is el kell viszont mondani, hogy itt minden áru beszerezhető, s a megrendelt szolgáltatásokat pontosan teljesítik. Számunkra talán az a legszokatlanabb, hogy itt minden az utca szeme láttára zajlik, szabó, cipész, asztalos, sőt gyakran még a fogorvos is műhelye, rendelője előtt végzi munkáját. A borbélyoknak legtöbb esetben még üzletük sincs, az utcára szorulnak, miközben keleti flegmával végzik feladatukat. Magán az úttesten gyalogosok, kerékpárosok, motorkerékpárosok, riksák, lovas fogatok, gépkocsik, autóbuszok, traktorok, teherszállító ökörfogatok, áruval agyonrakott tevék sokasága követi egymást. Természetesen a leggyakoribb közlekedési eszköz a kerékpárokra vagy motorkerékpárokra szerelt riksa, bár itt-ott még gyalogosok által vontatott riksával is találkozunk. Persze, a külső városrészekben főleg a reggeli és esti órákban még ma is gyakorta felbukkannak a tehén-, teve- és kecskecsordák, melyek tovább nehezítik az utcai forgalmat. S természetesen gyakran felbukkan a hindu vallás követői által még ma is tisztelt szent tehén, s eléggé prózaian áthalad, vagy ha neki éppen úgy tetszik, megáll, esetleg lefekszik az úttest közepén, sőt az sem megy ritkaság- számba, hogy megdézsmálja valamelyik zöldségárus készletét. Szinte hihetetlen, hogy ebben a kaval- kádban alig fordul elő közlekedési baleset, amire a járművezetők emberi magatartása ad magyarázatot. Természetesen nem hiányzik az utcáról a sok-sok gyermek sem, akiknek nagy része valamiféle szolgáltatással (mint például cipőtisztító, víz-, ital- vagy gyümölcsárus) foglalkozik. Egy alkalommal alig 6- 7 éves fiúcska azzal iparkodott meggyőzni, hogy az egész városban, sőt talán egész Indiában ő tisztítja a legszebben és legolcsóbban (mindössze fél rúpiáért) a cipőket. Meghatódásomat alig tudtam elfojtani, s természetesen képtelen voltam az ajánlatnak ellenállni... Egy alkalommal jelvények cserélése közben 10-12 éves iskolás fiúcskákkal kerültem össze, akiktől egyebek között megtudtam, hogy csaknem valamennyiüknek 6-8 testvére van, aminek kifejezetten örülnek. Ugyanakkor India egyik problémája a koldusok és általában a koldulás kérdése, amit sok esetben szenzációként kezelnek a külföldiek. Igaz ugyan, hogy az ember gyakran találkozik - főleg műemlékek, szállodák előtt - koldusokkal, sajnos gyerekekkel is, akik sok esetben testi fogyatékosok is egyben. Közöttük elég gyakori a mutatványos, vagy az olyan, szolgáltatást nyújtani kívánó egyén, aki például felajánlja, hogy segít beszerezni valamilyen árut, megmutat valamilyen műemléket stb., s persze, fejében elvár,- sőt követel bizonyos ellenszolgáltatást, a koldusokhoz hasonlóan baksist emleget. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Indiának jelenleg egyik legnagyobb problémája a családterveAz indiai nők szépek (Archív felvételek) zés, pontosabban a születésszabályozás megvalósítása. Igaz ugyan, hogy már történtek e téren bizonyos intézkedések, a kérdés megoldása azonban még sok türelmes, kitartó, de elsősorban nevelő jellegű munkát igényel. A legnagyobb nehézséget a megcsontosodott életszemlélet, a hagyományokhoz való, sok esetben túlzott ragaszkodás, s nem utolsósorban a hindu vallás doktrínái okozzák. Csupán a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy India lakosságának mintegy 83,5 százaléka a hindu vallásfelekezethez tartozik, míg a muzulmánok 11 százalékos, a különböző keresztény felekezetek pedig alig 2,6 százalékos arányszámot képviselnek, s így ezek részvétele a kérdés megoldásában úgyszólván teljesen jelentéktelen. CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
