Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)
2004-07-26 / 171. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 2 Szakmai irányítás nélkül készültek a hangszerek Gyufaszálból hegedű 8 Magyar glóbusz___________ SZÉKELY HÍRMONDÓ A hegedűkészítő mesterek úgy tartják, ők nem hangszert, hanem hangot készítenek. Sámson Demetert, a felsőháromszéki Ozsdőla szülöttjét nem hiába hívják a faluban Muzsikás Demeternek. Szakmai irányítás nélkül, pusztán a fülére és keze ügyességére támaszkodva fél tucat hegedűt készített el eddig. Egyet közülük, sokunk csodájára gyufaszálakból rakott össze! Demeter bácsi számára szinte a mai napig megmagyarázhatatlan az a tény, hogy egyes hangok micsoda gyönyörűséget tudnak szerezni a hallgatóságnak. Ő már gyerekkorában érzett valamiféle furcsa vonzódást a zenéhez, de a cizellált ujjakat igénylő hangszerek mellett az ácsszerszámok is jól álltak a kezében. Azóta is azt búsulja, nem adatott meg neki minden lehetőség az életben: „Soha nem volt műhelyem vagy hasonló, ahol dolgozhattam volna. Ellenkező esetben talán másképp alakul az életem - vonja le a következtetést. - Lehettem volna elismert mesterember is. Különös módon hatottak rám mások sikerei, mindig azt mondogattam, ha ő meg tudta csinálni, akkor én is.” Az első hegedűjét 19 évesen készítette el, csak azért, mert hallotta, hogy Vitályos Sándor bácsi a szórólapátra szerelt húrt, és azon hegedült. „Eldöntöttem, hogy márpedig akkor én egy igazi hegedűt készítek” - meséli. Tervét tett követte, s habár méreteiben nem egyezett a szabvánnyal, olyan szépen szólt, mint egy igazi. „A következőhöz már egy bolti darabról vettem a mintát, egy cigányprímás kezében szól azóta is.” A negyedik alkotása, a híres-neves gyufaszál-hegedű 1951 márciusában készült el, 22 éves volt akkor. Tudta, hogy nem versenyezhet Stradivarival, ezért próbálkozott valami sajátos technikával: „Hallottam, hogy valaki gyufaszálból készített hegedűt, így én is nekifogtam, hogy elkészítsem a sajátomat. Háromezer gyufaszálat használtam el a boltíves tetőhöz, annyi került rá a sablonra, parketta formájában. Egy hét alatt megvoltam vele, amint elkészült, már muzsikáltam is rajta!” A hangszer többi részét, a kávarendszert (az oldalakat), a hátat, a csigában végződő nyakat, a fogólapot, a húrtartókat, a lábat és a kulcsokat már nem gyufából készítette. „Elfogyott a türelmem, azért van csak félig gyufából” - magyarázza, miközben előveszi és megmutatja a pókháló lepte hegedűt. Azt mondják, a hegedű akkor szól jól, zenei szakzsargonnal élve, ha „dobja a hangot”. Ennek a példánynak a hangja egyedi, biztosít az alkotója, a pácolásban rejlik a titka: „Polírozás közben Boros Lajos asztalos kollégám azt mondta, ennek a sellakk (sellak - a pajzstetű igen értékes kivonata, melyet alkoholban vagy spirituszban feloldanak és híg, gyorsan száradó lakkot kapnak - a szerk. megj.) adja meg a hangját” - nevet a 75. életévét taposó mester. Demeter bácsi zenészként sem volt utolsó, elmondása szerint másodprímásként kezdte a karrierjét, de a megélhetőség miatt feloszlott a banda, így aztán ácsmesterként ment nyugdíjba. A hegedűkészítés sem kecsegtette sokkal, habár munkái közül hármat sikerült eladnia. A baj 1992-ben kezdődött, amikor agyvérzés következtében a fél teste lebénult. „Szűk fél tehetségemet elvesztettem, most már muzsikálni is csak lassan tudok” - mondja, de mégis látszik rajta az erő, amely évek óta lelkében munkálkodik. Tekintetében pedig a dac: nem hagyom magam. A hegedű előkerült - akárcsak emlékei -, és felújításra vár. Az öreg Muzsikás megígéri: összeszereli, nem hagyja elkallódni. Egy hegedűkészítő egész életét arra áldozza, hogy megalkossa a „legjobb hangot.” A mester újra és újra nekilát feltámasztani azt az elhalt fadarabot, amelyet hegedűnek szánt. Sámson Demeter azonban nem hegedűkészítő, ezt ő maga is tudja. Mégis hogyan lehetne összegezni életét, munkásságát? Talán megint csak őt idézve: „Van, akit nem lehet megtanítani egy életen keresztül egy bizonyos dologra, de van, aki úgy születik, hogy ő tanít másokat.” A Délvidéken több mint hatvan különböző nyári tábor várja a fiatalokat, köztük a legnagyobb a Szabadka melleti Etnocamp. A 16. alkalommal megszervezett táborban az idén 150 fiatal ismerkedett a kézműves foglalkozásokkal. A legnépszerűbbek közé tartozott a korongozás és a kosárfonás. A vajdasági gyerekek mellett a nagyhírű táborban ismerkedtek meg a magyar kézművességgel a belgrádi iparművészeti akadémia hallgatói is. (A Duna Televízió felvétele) Az egyik észak-vajdasági termelő szerint hiba volt,- hogy a családjával együtt földművelésre adta a fejét Bajban vannak a vajdasági gazdák Egy ország stratégiai terménye a búza (Képarchívun Az észak-vajdasági parasztok - követelve, hogy a kormány határozza meg az idei búza védőárát - a minapi útzárlat alkalmával azt mondták, kitartanak követeléseik mellett még annak árán is, hogy elhalasztják az aratás kezdetét. HÉT NAP Horgos környékén, a búzaföldeken egyetlen aratócséplőt sem látni, a termelők a részleges megegyezés ellenére sem kezdték meg az aratást. Nagy Tibor ismert horgosi termelő adta meg erre a választ:- Az árpa aratása már befejeződött, a búza aratását még nem kezdtük meg, de nem az ára miatt, hanem azért, mert a próbavágás alkalmával kitűnt, hogy a szalma még nedves, nem lehet vágni. Mi kb. húsz hektár területen gazdálkodunk, ebből valamennyi gyümölcsös, szőlőskert, van konyhakerti veteményesünk is, de túlnyomó- részt szántóföldi termeléssel foglalkozunk. Az árpát már learattuk, nálam az idei hozam nem volt nagy, mert a bevetett terület alacsonyan fekszik. A búzatermésem sem ígérkezik átlagon felülinek, megítélésem szerint a holdankénti átlag kb. 2.5 tonna búza lesz. Ha ezt a tavalyi egy tonnához viszonyítom, akkor jónak számít. Mivel nincs sem nekem, sem a falunak szárítója, át kell adnom a búzát. A horgosi termelők is részt vetek a tiltakozó útzárlatban, s annak ellenére, hogy az ígért árral nem lehetünk megelégedve, úgy tartjuk: a kezdetben emlegetett 5.5 dináros kilónkénti árhoz viszonyítva a 7,5 dinár, plusz a prémium mégis eredmény. Mindennapi kenyerünket...-Csak az a kétségbeejtő, hogy nekünk minden évben ilyen drasztikus eszközökkel kell tudtára adni az országnak, hogy a mezőgazdaságban rendkívül nehéz, szinte vészes már a helyzet. Tavaly a katasztrofális szárazság miatt a búzatermés szinte semmilyen sem volt, tiltakozásunkkal elértük, hogy legalább vetőmagot és némi egyéb kedvezményt kapjunk. Tudni kell, hogy a katasztrófa elsősorban Észak-Vajdaságot sújtotta, a kedvezmény pedig egyformán vonatkozott minden búzatermelőre az országban. Hangsúlyozni kell, habár ezt talán minden épeszű ember tudja, hogy a búza egy ország stratégiai terményét jelenti, amiből egyik terméstől a másikig a lakosságnak a mindennapi kenyeret biztosítják. Ennek tudatában felfogha- tadan, hogy néhány nappal az aratás megkezdése előtt az állam még nem határozta meg a búza védőárát, tudtunkra adva ezzel, hogy neki mindegy, mi lesz a búza, vagyis a mezőgazdasági termelők sorsa. Ismét azok járnak jól, akik a kivitellel foglalkoznak. Már most jelentkeznek olyan vállalatok, melyeknek nem a mezőgazdaság a fő foglalkozása, de van pénzük és felvásárolják majd az idei termést. Tárolják, aztán a megfelelő pillanatban kiviszik külföldre. Mi a termést még a szolgáltató szárítókba sem meijük már adni, hiszen itt a kanizsai példa: a megőrzésre átadott búzát a termelők egyelőre nem kapják vissza, mert tönkrement a vállalat. Nincs ösztönző támogatás- Nemcsak a búza védőárának meghatározásával van nálunk baj - ömlik a szó Tibor gazdából. - Egyértelmű, hogy nincs mezőgazdasági termelés állami támogatás nélkül. Én elhiszem, hogy a búza vüág- piaci ára másfél euró körül mozog. De nem szabad elfelejteni, mekkora támogatást kap egy európai termelő. Én jól ismerem a magyarországi viszonyokat, mert a horgosi Termelők Klubjának tagjaként gyakran cserélünk velük tapasztalatot. Náluk minden hektár termőföldre 40 ezer forint támogatást kap a termelő, tekintet nélkül arra, mit vet. Ha olyan a termék, amit kiszállítanak, pluszprémiumot kapnak, ezenfelül kedvező kölcsönökkel ösztönzik a termelőket a géppark felújítására. Nálunk még ezt sem oldották meg az elmúlt - vissza ne térjen! - tízegynéhány év alatt, a mi gépparkunk szinte teljesen tönkrement, munka közben toldozzuk, foldoz- zuk őket, és az ilyen karbantartás drágább, mint egy új gép részletfizetése. Nálunk senki sem becsüli a hazai terméket, nincsenek védővámok, ezért történhet meg, hogy a híres almánk mellé külföldről hoznak be almát, hogy tovább ne soroljam. Ezek olyan problémák, amit mi egyéni termelők még útzárlattal sem oldhatunk meg. Ide olyan meggondolt, szervezett agrárpolitika szükséges, ami lehetővé teszi legalább a normális termelést. Azonnal kell fizetni- Azt kérdezi, miért foglalkozunk többféle termeléssel? Hát azért, mert ismerve a körülményeket, mindig arra számítunk, hogy ha veszítünk a búzán, majd pótoljuk a gyümölcsön, ha az sem fizet, akkor majd a konyhakerti növényeken. Sajnos egyre kevésbé jön be a számítás. De a mezőgazdasági termelést nem lehet egyik napról a másikra felszámolni. Én 1990-ben kezdtem el komolyabban foglalkozni a mezőgazdasági termeléssel, amikor a feleségemmel, Ibolyával megörököltük a szülők után a földeket, de most már tudom, hogy nagyon rossz választás volt. Ezért is határozott úgy a család, hogy a vejem, Tamás és a lányom, Evelin munkaviszonyba lépnek. Egy háztartásban élünk, itt van Noémi is, a négyéves unoka, úgy gondoltuk, legalább valami szilárd jövedelme legyen a családnak, ha kevés is. A munkát a fiammal, Attilával és Mónika menyemmel meg a feleségemmel végezzük. Igaz, most a menyem „szabadságra” megy, mert szeptember elején várjuk a második unokát. Még állattenyésztéssel is foglalkozunk, van háro fejős tehenünk, néhány hízón mert a tejhaszonból kapott kevésl pénz is sokat számít. Mert élő fog tőkére a mezőgazdasági termel nek is szüksége van. Például mo: aratáskor a kombájnos nem kérd zi, van-e tartalékom. Ha kész i aratás, azonnal ki kell fizetni a he dankénti 2450 dinárt, plusz a bál zás költségeit. De így van ez mindé újratermelési anyaggal, bármit v szünk: vetőmagot, műtrágyát, gé alkatrészt, mindenhol azonnal 1 zetni kell. Mi a búza árát majd a kor kapjuk meg, ha a felvásárlón; pénze lesz.-Állítólag prémiumot is cs; azok kapnak majd, akik már bej gyeztették a gazdaságukat. Ez a b jegyzés egy külön mese, amiről a mondták, teljesen ingyenes lesz i naprakész. Hát ez a gyakorlatb; úgy működik, hogy a kataszte vagy a telekkönyvi kivonatért tér leienként 100 dinárt kell fizetr Akinek öt testben van földje, az c szőr fizeti a száz dinárt. És a pap rok majd fél év múlva lesznek k szén. Állítólag megcéloztuk az E rópai Uniót, de azt hiszem, ilye mezőgazdaság-politikával soh sem érünk oda, jóllehet a mi p rasztjaink is legalább annyira érte mesek s dolgosak, mint az Eurój bármely országában élők - fejez be mondandóját Nagy Tibor. Brassóban elrendelték az állatok kilövését Tüntetés a medvékért ISMERTETÉS Brassóban és környékén évek óta ébrek medvék, és békésen kukáznak a házak között. Most egyetlen incidens miatt az állatok kilövését rendelte el a város polgármestere. A barnamedvét Európa nagy részén védett állatként tartják számon. Az ügy két héttel ezelőtt kezdődött, amikor három ittas állapotban lévő férfi bosszantani kezdte a bocsaival kukázó anyamedvét, amely kettőjüket megtámadta. Brassó polgármestere ekkor rendelte el a medvék kilövését. Az Aves Alapítvány a több mint 30 medve életének megmentéséért szervezett tüntetést, mert szerintük a polgármester törvénytelenül löveti, ijesztegeti a medvéket, és kollektív büntetést akar alkalmazni egy medvepopulációra. Ha ezt a helyi problémát nem tudjuk megoldani, akkor veszélybe kerül az országos állomány is - nyilatkozta az alapítvány képviselője, (t) KRÓNIKA Munkaruhára váltották palástjukat a nagyenyedi egyházmegye református lelkészei. A mintegy tizenöt lelkipásztor, élükön Pap Gézával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével és Bárócz Huba esperessel az enyedi Bethlen Gábor Kollégium egyik melléképülete bontásának munkálatait kezdték meg. „Ittlétünk jelzésértékű - mondta Pap Géza. Attól a naptól kezdve, amikor az egyház visszak; egy ingatlant, felel érte. Mi enni tudatában vagyunk, és igye szünk a helyzet magaslatán állr Az, hogy felhívásunkra olyan s kan válaszoltak, jelzi egyházul tagjai sajátjuknak érzik az isk lát.” Az elkezdett munkálatokat későbbiekben már szakembert folytatják, akik újraépítik az é kezde konyháját. A mintegy 2 milliárd lejes beruházást igény új szárnyat az őszi tanévkezdi előtt szeretnék átadni. Lelkipásztorok kezdtek neki az épület bontásának Palást helyett munkaruha
