Új Szó, 2004. július (57. évfolyam, 151-176. szám)

2004-07-09 / 157. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ AMERIKAI SAJTÓ Egyes amerikai kommentá- tok magabiztosságot, mások az önbizalhiányt látnak abban, hogy John Kerry demokrata párti elnökjelölt a tapasztalat­lan, de karizmatikus John Ed­wards szenátort kérte fel alel- nökjelöltnek. A The New York Times szerint az észak-caroli- nai szenátor karizmájával jól kiegészítheti Kerryt. Döntésé­vel megmutatta, hogy módsze­res alapossággal gondolkodó, pragmatikus politikus, s olyan alelnökjelöltet is megengedhet magának, aki a nyilvános sze­replésben lepipálja őt. A The Washington Post elemzése sze­rint Kerryben elég magabiztos­ság van ahhoz, hogy a nála ha­tékonyabban kampányoló Edwardsot válassza, és ne fél­jen az összehasonlítástól. Szöveg nélkül (Peter Gossányi karikatúrája) Afrika egyes országaiban 35 évre csökken az átlagéletkor a kór miatt, Kína időzített bomba lehet AIDS-világstatisztika dióhéjban Az ENSZ által az AIDS elle­ni küzdelemre létrehozott szervezet, az UNAIDS a jú­lius 11-16-i bangkoki nem­zetközi konferencia alkal­mából adott kijelentést a járványról. MTI/AFP-HÁTTÉR Az AIDS elleni küzdelemre for­dított összeg mintegy 15-szörösé- re nőtt, 1996-ban 300 millió dol­lár, tavaly közel 5 milliárd dollár volt. A legutóbb felülvizsgált költ­ségbecslések szerint a megelőzés­re és a betegek ellátására a fejlődő és közepes jövedelmű országok­ban 2005 végéig 12 milliárd dol­lárra lesz szükség, és 20 milliárdra 2007 végéig. 5-6 millió embernek volna szük­sége HIV-vírus elleni kezelésre a gyenge és közepes jövedelmű or­szágokban, de csak 7 százalékuk (400 ezer személy) számára volt ez elérhető 2003 végén. Az Egészség- ügyi Világszervezet (WHO) szerint a sürgősen kezelésre szoruló sze­mélyeknek kilenctizedé nem jutott ilyen ellátáshoz. Az elkövetkező két év során 5-6 millió személy fog meghalni a fejlődő országokban, ha nem kapnak antiretrovírus ke­zelést. A Szaharától délre 2,3 milli­óra becsülik azoknak a számát, aki­ket otthonukban kellene ápolni, de csak 12 százalékuk jut hozzá eh­hez. Dél-Ázsiában pedig alig 2 szá­zalék ez a szám. A fertőzött személyek csaknem fele nő. 1997-ben még csak 41 szá­zalék volt az arányuk - viszont a Szaharától délre 57 százalék. Az összes új HIV-fertőzött fele 15-24 éves fiatal. A világon élő tízmillió szeropozitív fiatal közül 6,2 millió él a Szaharától délre Afrikában, 75 százalékuk fiatal nő. Világszer­te 15 millió 18 éven aluli gyermek vesztette el egyik vagy mindkét szülőjét az AIDS következtében, ebből 12 millió él Afrika déli ré­szében. Fekete-Afrikában a világ népes­ségének csak mintegy 10 százalé­ka él, de ott található a HIV- fertőzöttek csaknem kétharmada. 2003-ban becslések szerint a tér­ségben 3 millió személy fertőző­dött meg és 2,2 millió halt meg AIDS-ben -vagyis az e betegség­ben a világon elhunytak háromne­gyede. Szváziföldön, Zambiában és Zimbabwében, antiretrovirális kezelés híján a várható átlagos életkor 35 évre csökken. Ha a be­tegség a jelenlegi ütemben terjed, a ma 15 éves fiatalok 60 százaléka nem fogja megérni a térségben 60. születésnapját. Ázsiában él a világ népességé­nek 60 százaléka, az ott gyors ütemben terjedő járványnak fel­mérhetetlen hatása lehet a világ egészére. Kínában, Indonéziában és Vietnamban is nagymértékben megugrott a fertőzések száma. A térségben 7,4 millió fertőzött sze­mély él, és tavaly 1,1 millió ember kapta meg a kórt, több mint bár­mely korábbi esztendőben. Kína időzített bomba lehet, hivatalos becslések szerint az országban ma 840 ezer szeropozitív él, közülük 80 ezernél fejlődött ki az AIDS. Ugyanakkor alig 60 ezer fertőzöt­tet vett nyilvántartásba a kor­mányzat, és az érintettek nagy többsége nem is tudja, hogy beteg. Legalább 250 ezer személy fertő­ződött meg, amikor pénzért vért adott, míg az ország több vidékén a kábítószerhez kapcsolódó fertő­zés a jellemző. Fertőzött személyek becsült száma Világszerte 34,6-42,3 Fekete-Afrika 23,1-27,9 millió Észak-Afrika 200 ezer-1,4 millió Latin-Amerika 1,2 millió-2,1 millió Észak-Amerika 520 ezer-1,5 millió Nyugat-Európa 460 ezer-730 ezer Ketet-Európa, Közép-Ázsia 860 ezer-1,9 millió Kelet-Ázsia 450 ezer-1,5 millió Dél és Délkelet-Ázsia 4,1-9,6 millió Óceánia 21-46 ezer Új HIV-fertőzöttek 2003-ban Világszerte 4,2-6,3 millió Elhunytak száma 2,6-3,3 millió LEVÉLBONTÁS Tisztaság fél egészség Évről évre május végén kerül sor az évi hő- és melegvíz-szol­gáltatás elszámolására. Miután áttanulmányoztam az elszámo­lást, az összes papírt kénytelen voltam visszarakni a borítékba, ugyanis a rengeteg számoszlop közt nem tudtam eligazodni. Má­jus 31-én elmentem hát az AL­TERNATIVA lakáskezelő kft.-be, hogy magyarázatot kérjek. Ők el­küldték a TECHNOINVEST Kft.- be, merthogy az kompetens a hő- és melegvíz-szolgáltatás ügyé­ben. Hosszú sor kígyózott a fo­lyosón. Mikor végre sorra kerül­tem, a hölgy mosolyogva azt mondta: Uram, 48 koronát kell ráfizetnie. Szintén mosolyogva kérdeztem, odaadjam-e a szem­üvegemet, mire még egyszer rá­nézett a papírra, és megdöbben­ve konstatálta, hogy a ráfizetni- való 48 159 korona. Megnyugta­tott, hogy ez tévedés lesz, és el­küldik az új elszámolást. Június 14-én ismét elmentem a TECH- NOINVEST-be, s jól tettem, mert a hölgy ismét mosolyogva közöl­te, hogy az elszámolás rendben van, és ki kell fizetnem az össze­get, mivel aláírtam a számlázott mennyiségű vizet, s egyben el­küldött az ALTERNATIVA Kft.- be, az ezzel foglalkozó hölgy után. Nyomába eredtem a nekem kiszámlázott 457,362 m3 meleg víznek, amelyet állítólag négyta­gú családommal használtam el. 2003. november 22-én igazoltam aláírásommal a vízóra cseréjét, s azon a dokumentumon szerepelt egy szörnyű szám: szeptember 1- jétől november 22-ig elhasznál­tam otthonomban 324,5 m3 me­leg vizet. Hozzáteszem, eddig az évi melegvíz-fogyasztás átlag 125 m3 volt. A hölgy váltig állí­totta, hogy a pénzt ki kell fizet­nem, mivel ott az aláírásom. Nem vett azonban észre egy apró eltérést. A dátum és az én aláírá­som más örökíróval volt írva, mint az elhasznált víz mennyisé­ge. Erre bekapcsolódott beszél­getésünkbe bizonyos Fiala úr, aki vízügyi szakembernek mondta magát, és azt állította, biztosan csöpögtek lakásomban a csapte­lepek. Vízügyi szakember lévén Fiala úr tudhatná, hogy három csöpögő, 5/8-os csaptelepen két és fél hónap alatt fizikai képte­lenség, hogy elfolyjon 324,5 m3 víz. Ezután bírósági végrehajtás­sal fenyegettek meg. Segítőkész­ségüktől és hozzáállásuktól elke­seredve haza mentem, és hivata­los panaszt írtam az elszámolás miatt. Ennek alapját a TECH­NOINVEST által 2003. december 19-én kiadott, általam 2003. de­cember 21-én aláírt hivatalos víz­óra-leolvasás képezi. Ennek ere­deti példánya a kft.-nél van. Egy nappal a reklamálás után ismét elmentem a TECHNOINVEST-be, és kértem egy fénymásolatot az eredeti iratról, amelyet szignál­tattam a mosolygó hölggyel, így biztosítva magam, hogy az már nem veszhet el. Az épületben egyébként rengeteg felháboro­dott emberrel találkoztam, akik­nek nem egy esetben 10-15 000 korona ráfizetést postáztak. Nem vagyok kompetens annak meg­ítélésében, miről van itt, szó. Hü­lye legális lopásról, tisztességes adófizető polgárok kárán gazda­godni vágyó, magántulajdonban levő kft. ügyeskedéséről, vagy csak fatális tévedésekről, ame­lyekért soha senki nem lesz fele­lősségre vonva. De furcsa mód a komáromi lakásszövetkezet kli­ensei majd mind tetemes össze­geket kapnak vissza a túlfizetés miatt, ám a volt állami lakások tulajdonosai, akik az ALTER­NATÍVA lakáskezelőhöz tartoz­nak, szinte mind ráfizetnek. El­gondolkodtam a közmondáson: Tisztaság fél egészség. Eszerint mi, komáromiak nagyon tiszták és egészségesek vagyunk, mert nagyon sokat ráfizetünk a meleg­víz-szolgáltatásra, vagy pedig na­gyon nem tiszta és egészségtelen a magántulajdonban lévő AL­TERNATIVA lakáskezelő kft. Pásztor Pál Komárom KOMMENTÁR TÓTH MIHÁLY Szlovákia nemzetközi kapcsolataiban az elmúlt 5-6 év alatt kevés olyan külügyminiszteri, miniszterelnöki, vagy államfői megnyilvá­nulás volt, amelynek során a nyilatkozó nem hangsúlyozta a jószom­szédi kapcsolatok ápolásának fontosságát. Ehhez képest tény, hogy hazánk budapesti külképviseletét idestova már két esztendeje nagy­köveméi alacsonyabb rangú diplomata vezeti. A jelenséget kívülről szemlélő számára néha úgy tűnik, hogy Pozsonyban könnyen talál­nak alkalmas személyt valamelyik délkelet-ázsiai nagyköveti poszt­ra, de a külügyminisztérium káderese nyomban cselekvésképtelenné válik, mihelyt arról van szó, hogy a magyarországi külképviselet ve­zetésére kellene megfelelő diplomatát kinevezni. Nincs még fél éve, hogy egy jól informált, igaz, kissé cinikus szlo­vák politikus azt mondta, hogy már több alkalmas jelöltet is találtak a budapesti poszt betöltésére. Aztán mindegyik alkalmatlannak bizo­nyult. Mindegyikről kiderült, hogy tud magyarul. Ismédem, cinikus az illető, így amit mondott, jópofáskodásnak te­kintettem. Miközben, persze, arról sem feledkeztem meg, hogy nem­zetibb szlovák körökben a magyarul nem tudás a jólneveltség egyik kritériuma. Csakhogy a nemzetibb és még nemzetibb szlovákok párt­ja már hat éve nem kormányzati tényező, sőt újabban még parlamen­ti se. Ma tehát senki nem mondhatja se a külügyminisztériumban, se az elnöki palotában, hogy páni Malíková torpedózta meg a szlovák nagykövet Magyarországra küldését. Remélem, hogy csak rémhír, miszerint legfelsőbb helyen nincs hajlandóság Ferdinand Devínsky professzor kinevezésére budapes­ti nagykövetté, jóllehet személyét eddig az összes mérvadó politi­kai irányzat elfogadhatónak tekintette. Arra pedig már gondolni sem merek, nem azzal függ-e össze az államfői hajlandóság hiánya, hogy a köztársasági elnököt bizonyos politikai pártok arra ösztön­zik, „nemzetileg orientált embert” nevezzen ki magyarországi nagykövetté. Akárki akármit mond, Szlovákiában a közhangulat és a gondolko­dásmód fejlődött azóta, hogy különváltunk Csehországtól. Ma már elképzelheteden, hogy akár még a nemzeti csűrdöngölésre leghajla­mosabb szlovák politikus is vitát nyisson például arról, hogy a szlo­vák tévé szinkronizálja-e a cseh filmeket. Vagy arról, hogy európai magatartás-e, ha a kocsmaasztalnál ott hallgatódzik a nyelvcsendőr. Mindazonáltal az a hír (reméljük, rémhírnek bizonyul), hogy a köz- társasági elnököt ma bárki arra ösztönzi, hogy Budapestre nemzeti elkötelezettségű személyiséget nevezzen ki, nekem a 12 évvel ezelőt­ti nemzeti bárgyúságokat juttatja eszembe. Csak nem arról van szó, hogy nemzetiék az államfőnek benyújtot­ták az elnökválasztás előtt írott számlát? JEGYZET Simításod éles cserép FORGÁCS MIKLÓS- Megy arra busz? - surran elém egy borostás, sötét arc. - Nem tudom, én erre megyek - pedig nem készültem szabad­kozni. - Ale, jól van - villan kó- pésan a szeme, bal kezén vérfol­tos kötés. - Kocsma? Verekedés?- értek hozzá komolyan. - Ale, jól van - szeme csillog, titoktól vagy piától nedvesen. Megvág­ták? - kiszedem belőle, ha addig élek is. Bólogat - piszkálom ma­gam - nézd, bólogat. Most bá­gyadtan. Most pimaszul. Homá­lyos tekintetén látszik, messze jár. - Kés? Borotva? Törött üveg? - szemének lágy kampóit belém akasztja, nem tágítok. - Penge? Cserép? - Az, az - ringa­tózva helyesel, valamire rátalál­tam. - Mégis melyik? A kés? - megkockáztatom. Halványan rám néz, biztat talán, nem ér­tem. Akkor jöjjön egy stratégiai tigrisbukfenc. - A haverod így el­bánt veled? - Ale, jól van. Men­tem csak, mentem. Oszt megvót. Asszem tudom ki vót az - pedig mintha nem is tudná. - Nem em­lékszik? Tényleg nem tudja? Ré­szeg volt? - menetel díszlépés­ben kérdéseim hadoszlopa. - Ale, jól van - úgy néz, mintha ő faggatna. - Veszekedtek? Sefte- lés? Nőügy? Mifene baromság?- már nem tudom, hová kanya­rodom. - Rossz világ van - végre kimondja. - Mindig az volt, nem? Miért csak most lenne az?- nem tudom leplezni, csalódott vagyok. - Velem még ilyen nem volt - talán azóta nem talált ma­gára. Igen, a megálló pléhei közt téblábol zavarodottan. - Asszony? - hunyorítok cinko­san. -Volt - nem is akarja, hogy segítsek. - Elváltatok? - bra- tyizik ellenállhatatlanul filant­róp hajlamom. - Meghalt - kivel beszél? Tekintete ködöt maga . köré néző füstgép. - Betegség? - már megint hova botorkálok. - Nem. Szeginy volt. Szeginy - nem nekem mondja, nem is akarja, csak valami őrült nyo­mástól átbugyog a zsilipen pár hang. - Szerencsétlen? - ponto­sítanék lelkiismeretesen. - Ale, jól van. Hát annyira nem akarta őtet az anyja. De annyira, hogy az nagyon rossz volt neki. Any- nyira olyan volt hozzá mindig - ő se érti, én már tudom. - Meg­ölte magát - mindjárt visszako­zom -, öngyilkos lett. Komóto­san bólogat, lassan, keményen bólogat. Érte bólogat, kibólogat­ja magából. Kiszorítja, ha már .magához nem lehet. - Mikor? - Két éve. - Hány éves volt? - Hu­szonnégy volt, meg szeginy. Nem messze ide vonat alá ment. Ale, jól van, ha tudom, szólok neki. Nekem ő a feleségem vót. Rendesen papíron. Má ezér se engedtem volna. De hát ő már szeginy vót.' - Gyerek? - Nem vót lakás. Hova külköt, anyós­nak? Kettyinteni kell, de azér fönt is legyen valami. Ne félj, van itt ész, nem csinátam gyere­ket a híd alá. - szemében győz­nek a pajkos fények, gyengéden nekem támaszkodnak, feltessé­kelnek a buszra. A férfi kajánul csippent a szemével. - Ale, jól van, van itt ész! Csűrdöngölő nagykövet?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom