Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2004-06-28 / 148. szám, hétfő

Vélemény és háttér 5 ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 28. TALLÓZÓ THE WASHINGTON POST Az amerikai Központi Hír­szerző Ügynökség (CIA) fel­függesztette egy részét azok­nak a Fehér Ház által engedé­lyezett erőszakos kihallgatási módszereknek, amelyeket val­lani vonakodó terroristák ki­hallgatásánál alkalmaztak - írta a lap. Meg nem nevezett hírszerzői forrásokat idézve közölte, hogy a CIA addig szü­netelteti ezeket az eljárásokat, amíg az amerikai igazságügyi tárca és ügyvédek vizsgálják használatuk jogszerűségét. A lapnak jelenlegi és korábbi CIA-tisztviselők elmondták: tartanak attól, hogy az ügy­nökséget ismét törvénytelen tevékenységgel fogják vádol­ni, mint ahogy 1970-es évek­ben történt. Egy hét múlva vége a foci Eb-nek, és akkor majd megint csak téged nézhetlek (Peter Gossányi karikatúrája) Az MKP másként szólal meg választási programjában és másként viselkedik kormányszerepben A nemzet és az ő megosztottsága Az általam nagyra becsült Szüllő Géza Polgári Társu­lás hirdetés formájában „Felhívás”-t intézett mind­azokhoz, „akik közösséget és felelősséget éreznek a felvidéki magyar nemzet­résszel, ...” Mivel önző és eléggé el nem ítélhető mó­don magam is érzek némi felelősséget a magyarság­ért, néhány megjegyzést fűznék a „Felhívás” tartalmi részéhez. SOÓKY LÁSZLÓ Annak érdekében, hogy az olva­só kapaszkodókat találjon, idéz­nem kell a „Felhívás” első két mon­datát, miszerint: „A komáromi Szüllő Géza Polgári Társulás elítéli azoknak a Magyar Koalíció Pártján (MKP) belüli és kívüli csoportok­nak a hónapok óta összehangoltan folyó tevékenységét, melynek ki- csúcsosodásaként röplapokkal és plakátokkal megzavarták az MKP Európa Parlamenti választásokat megelőző komáromi kampánygyű­lését. Ezzel megbontották a ma­gyar egységet, megrendítették a felvidéki magyar választópolgárok MKP-ba vetett bizalmát, aminek következtében a városban és a régi­óban a választásokon résztvevők aránya eddig sohasem látott mély­ségekbe zuhant.” A nemzet megosztottságáról és megoszthatóságáról nyilván meg­oszlanak a vélemények, mindazo­náltal nem hiszem, hogy akár a nagymegyeri, akár a királyhelmeci, vagy urambocsá a marcelházi sza­vazópolgárokat megrendítette vol­na a Komáromban történt plakát­ragasztás, vagy a röpcédula oszto­gatása, különös tekintettel arra, hogy a Fehér Miklós körül gerjesz­tett vihar okairól - velem együtt - elhanyagolható mennyiségű meg­bízható információval rendelkez­nek. Ismereteim szerint - kérem, javítson ki, aki jobban tudja - az MKP az EP-választásokat megelőző kampánygyűlését Komáromban 2004. június 4-én a kora esti órák­ban tartotta, amit én - és velem együtt nagyon sokan - méltányta­lannak és gusztustalannak tartot­tam akkor, és tartok ma is, hiszen abban a pillanatban kezdődött el a szuperbuli, amikor 84 évvel azelőtt aláírták a trianoni diktátumot. Ilyet egyeden jóérzésű, magyar nemzet­tudattal bíró, saját történelmét tisz­teletben tartó ember sem tesz meg, s nem vállal vele közösséget. Meg­győződésem, hogy ha abban a pil­lanatban Klapka György szobra előtt nem Lagzi Lajcsi muzsikál, ha­nem mondjuk Gáspár Tibor szólal meg hitelesen egy elcsatolt ország­rész tragédiájáról, szükségtelenek­ké váltak volna a bérelt autóbusz­ok, mert a tér megtelt volna emlé­kező és jövőbe néző, nemzetüket a kommerszért még aprópénzre nem váltó magyarokkal. Egy, a fiskális és spekulatív érde­kek mentén létrejött pártnak, amely másként szólal meg a válasz­tási programjában és megint más­ként viselkedik akkor, amikor kor­mányszerepet vállal, szembe kell néznie azzal az elkerülhetetlen ve­széllyel, hogy tevékenysége kap­csán ellentétbe kerül választói kü­lönböző rétegeivel, mint ahogy az­zal is, hogy behatárolt lehetőségei szerint a választópolgár számon kéri az ígéreteket. Nem amiatt maradt távol két­százezer magyar szavazó, mert Ko­máromban röplapokat osztogat­tak, hanem vélhetőn azért, mert az MKP-nak nincs kidolgozott nem­zetstratégiája, mert nincs az itt élő magyar nemzetrészre vonatkozó cselekvési programja, mert nem született meg az itt élő nemzetisé­gek jogállását meghatározó tör­vény, mert nincs semmilyen garan­cia a magyar nemzetiségi kultúra anyagi támogatására, mert a párt képviselői elfogadták a botrányos közigazgatási törvényt, mert közre­működtek a gyakorlatban haszna­vehetetlen nyelvtörvény megszöve­gezésében és elfogadásában. Hi­ányzik negyvenezer magyar ajkú roma szavazata, mert kilátástalan helyzetbe kerültek, s hiányzik azon régiók magyar polgárainak a sza­vazata, ahol a munkanélküliség nyáron is meghaladja a 40 százalé­kot, s ahol a családok és a gyerme­keik jövője több mint bizonytalan. Hiányzik a keletiek szavazata, akik úgy érzik, mindenki cserben hagy­ta őket, s nem mentek el szavazni azok, akiknek elegük van azokból a helyi kiskirályokból, akik jó kom­munistaként most az MKP köpö­nyegében és a párt ideológiája által védetten lettek számos községben élet és halál urai. És otthon marad­tak azok, akiket sújtottak a Benes- dekrétumok, akiknek földjét a Csorbatói Jegyzőkönyv alapján vet­ték el, s otthon maradtak azok, akik már unják hallani, hogy a magyar ügyek intézésére a koalíciós part­nerek részéről nincs politikai aka­rat. A nemzet megosztásáról lehet őszintén és lehet demagóg módon is gondolkodni, véleményt alkotni. Sajnálom, hogy a Szüllő Géza Pol­gári Társulás nagyon tehetséges csapata a kialakult helyzet elemzé­se helyett most a demagógiát vá­lasztotta, s feloldotta a pártot a reá háruló felelősség alól, egyszer- smint megbélyegezve azokat, akik gondolkodnak, vagy netán más­ként gondolkodnak. Az én olvasatomban a magyar választópolgárok kétharmadának távolmaradása figyelmeztető üze­net az MKP ideológusai és straté­gái felé. Ezt a szempontot is figye­lembe véve számomra lehangoló az MKP állásfoglalása, amelyben sikerként tűnteti fel az EP-válasz- tások eredményeit, különös tekin­tettel a számos szlovák szavazat­ra. Ennél lehangolóbb ebben a helyzetben itt a Felvidéken csak az, hogy Fehér Miklós erkölcsi, emberi és politikai értékeit állít­ják szembe a köznép erkölcsi és emberi értékeivel, s nem azokat a politikusokat teszik felelőssé vala­mi balul sikerült dologért, akik már nem tudnak, de nem is mer­nek jövőképet állítani az itt élő magyar nemzetrész elé, melynek híján nehéz lesz újra nemzeti he­vületbe hozni a korábban biztos választókat. Azokat a választókat, akik most még nem keresték a politikai alter­natívát, de ha az MKP továbbra sem tud élő kapcsolatot teremteni velük, előfordulhat az, amire a Szüllő Géza polgári Társulás most ráirányította a figyelmet: a bizony­talanságban élők könnyen válnak manipulálhatóvá, ami szabad utat nyithat a magyar nemzeti szekértá­borok kialakulásához. Rumsfeld szerint Irán együttműködik a Hezbollahhal és az al-Kaida terrorszervezettel Rumsfeld: kétes az iraki terror elleni harc kimenetele MTI-BESZÁMOLÓ Szokatlanul bizonytalanul nyi­latkozott az amerikai védelmi mi­niszter arról, hogy megnyerhető-e az iraki terror elleni háború, ugyanakkor igen egyértelmű és sú­lyos vádakkal illette Iránt, egyebek mellett azzal, hogy aktívan támo­gatja az al-Kaida terrorhálózatot. Donald Rumsfeld a BBC tévé po­litikai magazinműsorában arra a kérdésre, hogy szerinte a koalíció nyerésre áll-e Irakban a terroristák­kal vívott háborúban, azt mondta: a koalíció nagyon sikeres például az hírszerzési értesülések cseréjé­ben, a bankszámlák befagyasztásá­ban, valamint a terrorszervezetek vezetőinek elfogásában vagy meg­ölésében. A szövetségeseknek ugyanakkor „nincs jó rálátásuk ar­ra”, hogy hány új tagot verbuvál­nak és képeznek ki terrorcselekmé­nyekre, öngyilkos akciókra. - Amíg ezt nem tudjuk, nem tudunk vála­szolni arra sem, hogy győzelemre vagy vesztésre állunk-e - mondta a miniszter. Rumsfeld „rossz jelnek” nevezte, hogy Irán kilátásba helyezte nukle­áris programjának folytatását. A miniszter szerint Irán „bajkeverő” módon avatkozik be Afganisztán­ban és Irakban, aktívan együttmű­ködik a Hezbollah szélsőséges szer­vezettel és Szíriával annak érdeké­ben, hogy Libanonon keresztül ter­rort zúdítson Izraelre, és egy ideje menedéket nyújt az al-Kaida tagjai­nak is. A guantánamói amerikai börtön­táborban honos, emberi jogi szer­vezetek által súlyosan bírált mód­szerekről azt mondta: annak idején kapott egy listát a tábor parancsno­kától a „kihallgatási technikákra” vonatkozó javaslatokkal. Ezek kö­zül - miután a listát jogi szakértők áttekintették - ő számosat kihú­zott, „néhányat” engedélyezett. Néhány hét múlva a jogászok az el­fogadott módszerek közül is többet „aggályosnak” minősítettek, ezért ő szóbeli utasítást adott a kifogá­solt kihallgatási technikák beszün­tetésére. Rumsfeld elismerte annak lehe­tőségét, hogy a Guantánamón fog­va tartottak némelyike nem kerül bíróság elé. Kijelentette: a foglyok őrizetben tartásának oka annak megakadályozása, hogy visszatér­jenek a hadműveleti területekre. KOMMENTÁR Újragombolni SZILVÁSSY JÓZSEF Duray Miklós múlt héten arra hívta fel egy interjúban a figyelmet, hogy nincs stratégiája, legfeljebb választási programja a Magyar Ko­alíció Páljának. Csaknem ugyanazon a napon Eckstein-Kovács Péter bukaresti szenátor ugyanezt kifogásolta: az RMDSZ-nek saját jövő­képét illetően még középtávú stratégiája sincs. Egyre több erdélyi ci­vil szerveződés és személy elsősorban amiatt bírálja Markó Bélát, hogy a politikai mélyrepülésben levő kormánypárt, a baloldali PSD utolsó csatlósa, miközben már a jelenlegi jobboldali ellenzék, a po­tenciális kormányzati tényező felé is kacsintgat. Kérdés, hogy ezek a sakkhúzások a mindenkori szövetségesi politika kényszerű velejárói, vagy - ahogy Duray a kisebbségi politizálás két kategóriáját megfo­galmazta - az értékpolitizálás feladása az érdekpolitizálással szem­ben. Nálunk az jelent kihívást, hogy mi, felvidéki magyarok is uniós polgárok lettünk. Ebben a jóval tágasabb és távlatosabb szellemi, politikai horizontban kellene az MKP-nak mielőbb megfogalmazni olyan stratégiát, amely széles körben vonzó. Mostanság ugyanis a szlovák polgárok jelentős részéhez hasonlóan sok magyar is kiáb­rándult a nagypolitikából és az MKP magatartásából is. Az utóbbit nem csupán az európai parlamenti választások részvé­teli aránya igazolta, hanem már a két évvel ezelőtti parlamenti vá­lasztások végeredménye is. Az MKP főleg a dunaszerdahelyi és a ko­máromi járásban jelentős számú szavazatot vesztett. A máig nem múló csalódottságot részben a helyi szintű viszálykodások okozzák. Továbbá az, hogy a szükséges hatástanulmányok nélkül beindított totális reformok kezdetén a magyar kormánypárt mintha megfeled­kezett volna azokról a milliókról, akik máig - és ki tudja, meddig - csak a súlyos következményeket érzik. Legutóbb a sokak számára megfizethetetlen villany- és gázszámlák, rövidesen pedig a vízdíjak kézbesítésekor. Érvelhetünk fontos részsikerekkel, a valóban jó ütemben haladó uniós pályázati támogatásokkal, az ezerkoronás, egyszeri nyugdíjkiegészítéssel, a reálbérek némi növekedésével. Mindez azonban még szalmaszálat sem jelent a reformok miatt fulladozók számára. Ha nincs kapaszkodó, ha hiányzik a megpró­báltatásoknak értelemet adó - vagyis nem közhelyekből és szóla­mokból összetákolt - jöv őkép. Éppen a Selye János Egyetem meg­alakítása és az Akkreditációs Bizottság kedvező döntése igazolja a jó stratégia jelentőségét, amelyre a következetes - ebben az esetben másfél évtizedes - politizálás épülhet. Ugyanilyen sikeresek lehe­tünk, ha uniós tagságunkat szem előtt tartva újragondoljuk közössé­gi céljainkat, gazdasági és regionális stratégiánkat, az érdekérvénye­sítés új lehetőségeit. S ilyen alapállásból gombolják újra az MKP mentéjét. Indiszkrét cégjegyzék TÓTH MIHÁLY Ha Dzurinda miniszterelnöknek csak minden második szavát hin­nénk el, a parlamenti többséget esetről esetre megmentő független képviselőket akkor is mind egy szálig szentté illene avatni, vagy álla­milag az önzetlenség és megvesztegethetetlenség mintapéldányává nyilvánítani. A választási győzelemre készülő ellenzék viszont azt sejteti, hogy plusz-mínusz 3 koronára pontosan ismeri a függetlenek kilogrammonkénti árát. Ismeri, de még nem kürtöli világgá. Hadd főjön még a kormányszövetség a maga levében. Előfordulhat - gon­dolják a Smer pártközpontjában -, hogy némi türelem olyan válasz­tási győzelmet terem, amelynek birtokában az eredetileg feltétele­zettnél kevesebb párttal kell majd kormányalakításkor egyezkedni. A maga szempontjából Dzurindának és Ficónak egyaránt igaza van. Dőreség lenne a kormányfő részéről, ha arra a gyanúsítottra hasonlítana, aki már az első pofon elcsattanása előtt mindent bevall. És Fico számára balul végződő türelmetlenségnek bizonyulhatna, ha nem ismerné fel, hogy pillanatnyilag a miniszterelnök funkcióban maradása az ellenzék legerősebb pártjának népszerűségét gyarapít­ja. Dzurinda koalíciós partnereinek magatartása viszont ebben a helyzetben semmiképpen se helyeselhető. Noha a KDH és az MKP vezetői tisztában vannak vele, hogy mi élteti a függetlenek államépí­tő önzetlenségét, egyikük se veszi a fáradságot, hogy a becserkészett függetlenek tisztességét magasztaló Dzurindát meghazudtolja. Aki az elmúlt 15 évben figyelemmel kísérte a szlovákiai piacgaz­daság építését, látja, hogy a koalíciós többség művi úton történő megteremtésének érdekérvényesítésben, jövőre vonatkozó elkötele­zettségben, állami funkciókban kifejezhető ára van. Csak a KDH és az MKP vezetői mímelik, hogy fogalmuk sincs, szavazatlasszózás közben mit művel a miniszterelnök. Mondom, mímelik, mert a való­ságban mindegyikük tisztában van vele, hogy a koalíciómentő kép­viselők közül melyikük hány vállalat felügyelőbizottságában vállalt tagságot. Az interneten csak végig kell lapozni a cégjegyzéket, és nyomban kiderül, melyik független képviselőnek milyen irányban húzódnak az anyagi érdekei. A negyedik kormánypárt, az ANO a használat után eldobandó politikai erők kategóriájába tartozik, így említeni se érdemes. Arra viszont mégis kíváncsi az ember, hogy az olyan hangsúlyozottan keresztény, tehát erkölcsi alapokon szervező­dő párt, mint amilyen a KDH, miért tűri szó nélkül a szavazatokkal való kupeckedést. És hozzá hasonlóan az MKP is. Feltehetően mind­kettőt az teszi közömbössé, hogy tisztában van vele, ebben az or­szágban soha nem jutnak az egészen eljelentéktelenedett pártok sorsára. Ha esik, ha fúj, a kereszténydemokratáknak mindig meg­lesz a maguk 9-10 százaléka. Mint ahogy az MKP-nak is legalább két ciklusban ugyanennyi. De erkölcsileg azért számukra is hasznos len­ne komolyabban érdeklődni az iránt, mi alakítja a független hon­atyák kilónkénti árát. Esetleg tüzetesebben tanulmányozhatnák, hogy a cégjegyzékben melyikük hány érdekeltségben szerepel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom