Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-12 / 135. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 12. 26 Egészségünkre A hőhullámok, nyugtalanság, szívdobogás és alvászavar egyértelmű jelei a kezdődő klimaxnak A nők 20 százaléka nem ismeri Negyvenes éveinek eleje és közepe között a legtöbb nő észleli a testi átállás első jeleit, anélkül, hogy említésre méltó problémákkal kellene megküzdenie. TANÁCSADÓ Később, amikor a petefészkek már jelentősen csökkentették hormontermelésüket, a megszokott egyensúly megváltozik. A hormonok csínytevése általában nyolc, de ritkán húsz évig is eltart. A hőhullámok, nyugtalanság, szívdobogás, depressziós hangulat és alvászavar egyértelmű jelei a kezdődő klimaxnak. A nők húsz százalékát teljesen megkímélik e tünetek, ugyanakkor további húsz százalékuknál olyan gyors hormonszintcsökkenés tapasztalható, hogy ők a hormonhiányt nagyfokú testi és lelki teherként élik meg. Elkerülhetők-e a tünetek? A hormonális átállás következményeként különféle betegségek, csontritkulás, inkontinencia, szívbajok léphetnek fel. Sokan kérdezik ilyenkor: tényleg ennyire nehezek a változás évei? Elkerülhetetlenek a tünetek? Vannak nők, akik nem vesznek igénybe hormonpótló kezelést; veszélytelenebb megoldásokat keresnek testi-lelki egyensúlyuk helyreállítására. Számukra megoldást jelenthet ♦ az akupunktúra ♦ a homeopátia ♦ a neutrálterápia ♦ növényi készítmények és különleges gyógy- teakeverékek. Mit tegyünk? ♦ Hőhullámok, hirtelen izzadás esetén Az ösztrogénkoncentráció csökken a vérben, melynek következtében gyakori az éjszakai izzadás. Természetes segítség: a zsálya, a palástfű és a zsurló keveréke. A macskagyökér és a komló szintén jó hatásúak. Növényi ösztrogéneket találunk a lenmagban, tofuban és a szójaitalokban. Nagyon jó a poloskavész- (cimicifuga) tartalmú készítmény és a méhpempőtartalmú szerek. ♦ Alvászavarok, szédülés Az alvászavaroknak sokféle oka lehet. Egyfelől a testi panaszok, tehát a hőhullámok, éjszakai izzadás, szívdobogás, másfelől a nyugtalanság és félelem is kiválthatja. Természetes segítség: macskagyökér, komló, ezeijófű és narancshéj keveréke álomba ringat. Korai felébredés ellen pedig keverünk össze citromfűlevelet, macska- gyökeret, golgota- és narancsvirágot. ♦ Keringési zavarok, szívdobogás Ha szervi oka nincs, a változás időszakában a keringés a szívműködés funkciós zavara jöhet létre, ennek oka a vegetatív idegrendszer kiegyensúlyozatlan működése. Természetes segítség: A hideg-meleg fürdők jó hatásúak a keringési panaszok és a magas vérnyomás esetén. Merítse lábait 5 percig meleg vízbe, majd 30 másodpercre hidegbe, ezt követően 5 percre melegbe, majd következzen ismét 30 másodpercig hideg fürdetés. Törölje szárazra lábait, és húzzon fel meleg zoknit. ♦ Hólyagpanaszok A kismedencében is csökken a vegetatív tónus, s ettől a húgyhó- lyag gyengül, nehezebb tartani a vizeletet, könnyebben alakul ki húgyúti fertőzés. Természetes segítség: teakeverék málnalevélből és medvesző- lőlevélből. További kezelési formák: az alhasi bajok közül pl. a húgyhólyaggyulladáson segít az akupunktúra és a neurálterápia. (Ez utóbbi injekciókkal gyógyítja a betegséget és enyhíti a fájdalmat.) ♦ Depresszió és félelmi állapotok A nőknél a változás évei során sokszor alakul ki depressziós hangulat. A félelemnek sokszor az ösztrogénhiány az oka. (V. G.) Mit tehetünk még? ♦ Kiegyensúlyozott, zsírszegény, kalciumdús táplálkozás. Gyümölcs, zöldség, gabona, hüvelyesek, növényi olajok, csírák, dió, mogyoró, szárnyasok és hal kis mennyiségben. ♦ Váltott fürdőkkel és zuhanyozással serkenthető a keringés. ♦ Úszás, torna, séta. A nappali fény és a napsugár fellendíti az anyagcserét. Évente egyszer végeztessen nőgyógyászati szűrővizsgálatot (emlő és hüvelyultrahangot). ♦ Sporttal eddzük a csontokat és az izmokat. Ez sokkal fontosabb és hatásosabb, mint a hormontapaszok és tabletták! ♦ Az alkohol, a nikotin és a feketekávé előrehozza a változás éveit, és jelentősen befolyásolja a vegetatív idegrendszer és a hormonok működését, ezért inkább ne éljen ezekkel. ♦ Este lehetőleg csak keveset és korán egyen, hogy kivédje a súlygyarapodást. ♦ Hetente tartson egy salaktalanító napot és évente egyszer egy 2-3 hetes tisztítókúrát. A hátterében immunrendszeri túlérzékenység áll Ha begyullad, viszket a bőr KISS ÉVA Az atopiás dermatitisz (ekcéma) a bőr krónikus, viszkető, felszínes gyulladása. Nevezik veleszületett vagy endogén ekcémának, neurodermatitisznek is. A betegséget jellemzi, hogy gyakori a családi halmozódás, és a betegnél vagy a család más tagjainál a szénanátha, asztma, allergiás ormyálkahártya-, illetve kötőhártya-gyulladás előfordulása. Az ekcéma és e betegségek közötti kapcsolat nem tisztázott. Tünetek A csecsemőkorban kialakult atópiás dermatitiszt az egész testre, vagy a hajlatokra, arcra kiterjedő bőrpír, nedvező kimaródások, kínzó viszketés jellemzi. A csecsemő arcán, fejbőrén, pelenkája érintkezési helyén, kezén, karján, lábfején és lábszárán vörös, nedvedző, pör- kös kiütés keletkezik. Kisdedkorban, gyermekkorban a tünetek jellege változik. A csuklók, a térd-, és könyökhajlatok lesznek a leggyakoribb előfordulási helyek. Az ekcéma 3-4 éves korra gyakran elmúlik, bár sokszor kiújul. Idősebb gyermekeken és felnőtteken sokszor csak egy, vagy néhány ekcémás plakk (folt) jelenik meg (és újul ki), főleg a könyök- vagy a térdhajlatban. A felnőttkorban kialakult atópiás dermatitiszre jellemző a krónikus, visszatérő bőrgyulladás, elsősorban a hajlatokban, amelyet gyakran pszichés stressz provokál. Bár az ekcémás foltok megjelenési helye, színe, erőssége változhat, de a viszketés állandó tünet marad. Az atópiás dermatitiszt ronthatja az érzelmi stressz, a hőmérséklet, a páratartalom változásai, a bakteriális bőrfertőzések és az irritáló ruhadarabokkal (főleg gyapjúval) való érintkezés. A viszketés gyakran befolyásolhatatlan vakaródzáshoz vezet, a viszketés-vakarás-kiütés-viszketés kör kialakulása tovább rontja a betegséget. A vakarás és dörzsölés felsértheti a bőrt, behatolási kaput nyitva a fertőzést okozó baktériumok számára. Kezelése A kezelés nem gyógyítja meg az atópiás ekcémát, de segíthet a beteg állapotán. A legáltalánosabb kezelést hosszú ideje a kortikoszteroidok alkalmazása jelenti. A krémek és kenőcsök gyógyítják az ekcémát, és enyhítik a viszketést. Az erős kortikoszteroid krémek, csak úgy, mint a belsőleg alkalmazott hatóanyag hosszú időn át nagy felületen való alkalmazása azonban a nem specifikus hatóanyag okoztat jelentős mellékhatások miatt nem javallott. Bőrgyulladást, sorvadást, pigmentációs zavart, gyerekeknél növekedési rendellenességet okozhat. Az antihisztaminok csökkenthetik a viszketést, részben a nyugtató hatásuk miatt. Mivel e gyógyszerek álmosságot okozhatnak, a legjobb este adni őket. Ugyancsak fontos az atópiás ekcéma fertőződésének tüneteit (fokozott bőrpír, duzzanat, vörös csík és láz) megtanulni, és észlelésük esetén minél hamarabb orvoshoz fordulni. Ezeket a fertőzéseket belsőleg adott antibiotikummal kezelik. A felnőttek kezelésében segíthet az ultraibolya sugárzás, és szájon át adott, az ultraibolya sugárzás hatását felerősítő pszoralén kombinációja. Gyermekeknek ez a kezelés nem ajánlott a hosszú távú mellékhatások - többek között szürkehályog és bőrrák - veszélye miatt. Jó tanácsok ♦ A csecsemőkorban fontos a szülők felvilágosítása a betegség jellegéről és megnyugtatása, a csecsemő táplálkozására, öltöztetésére vonatkozó tanácsok. A nehezen javuló és igen kiterjedt bőrtünetek esetén szakorvosi konzílium szükséges. ♦ A kiütés megelőzhető a bőrt izgató anyagok érintésének elkerülésével. Egyes atópiás ekcémában szenvedő betegek úgy tapasztalják, hogy a fürdés rontja a kiütést, a szappan, a víz, sőt még a bőr szárítása is - különösen, ha törülközővel dörzsölik - irritáló lehet. ♦ A körmöket rövidre vágva csökkenteni lehet a bőr kivakarásának és felülfertőződésének veszélyét. A teljes gyógyulásról csak a leletek, a megfigyelés alapján a kezelő orvos mondhatja ki a verdiktet. Egyedül senki se szakítsa meg a terápiát. Rosszul használt gyógyszerek TANÁCSADÓ Túl sokan, túl gyakran követik el azt a hibát, hogy túlságosan magabiztosan bánnak a gyógyszerekkel. Úgy gondolják, ha egyszer hasonló tünetekre orvos írta, jó lesz majd máskor is, legalább nem kell ismét odaülni a rendelésre és kinyitni a pénztárcát a patikában. Ebből a megfontolásból egyesek eleve spórolósan bánnak az antibiotikummal amikor múlófélben vannak a tünetek, s azt gondolják a gyógyszer (vagy a természet) megtette a maga dolgát, saját szakáiba megszakítják a terápiát, s lelkesen nyugtázzák, hogy a következő alkalomra is maradt még elég az üvegben, dobozban. Nos, a látszat sok szempontból is csal: a teljes gyógyulásról csak a leletek, a megfigyelés alapján a kezelő mondhatja ki a verdiktet. Az emberek többsége nem szedi elég ideig a számára felírt medicinát, s ezzel többet árt, mint használ magának. Nem írtja ki a testében levő baktériumokat, csak beeteti őket, s hozzájárul ahhoz, hogy legközelebb már teljesen hatástalan a hatóanyag, a baktériumok rezisztenssé váltak vele szemben. Az antibiotikumok helyes alkalmazása az antibiotikum-rezisztencia szempontjából sem mindegy. Széles körű és felesleges használatuk következtében ugyanis az elmúlt évtizedekben bizonyos baktériumfajok a gyógyszerrel szemben ellenállóvá váltak. A tudományos világ csak a 90-es években döbbent rá, hogy ha ez a gyakorlat folytatódik, ez majd egyes estekben korlátozza, esetleg lehetetlenné teszi bizonyos szerek használatát. Hozzá kell tenni, hogy részben természetes folyamat az, ha a gyors gyógyulás reményében szívesen használja mindenki a legfrissebb „nagyágyú”; másfelől igaz lehet, hogy több más fontos szempontot föláldoztak az újdonságnak hódo- lás oltárán. Persze nemcsak az orvosi szemléletben van a hiba, talán a ludas a betegek gondolkodásmódja, no meg házi patikája, s az erre épülő öngyógyszerezés. Ahhoz, hogy ezen a területen változás legyen, már a születés előtt legalább 9 hónappal hozzá kell látni a munkához. Ezt célozza a Rókus kórházban bevezetendő többgenerációs prevenciós program, mely az egé'szségügyi kultúra megteremtésén kíván dolgozni. Az őket fölkereső gyereket váró párt „veszik mentálisan kezelésbe”, hogy megteremtsék a megfelelő , jogadókész” környezetet. Azt akarják elérni, a baba megszületése után meleg fészek, harmonikus elfogadó hangulat várja a jövevényt, aki akkor kap enni, amikor megéhezik, és nem akkor, ha letelt a kijelölt 3-4 óra. Az egyéni érdekekre figyelve fölnevelt gyereknek kiskamaszként várhatóan kevesebb problémája lesz, mer majd kérdezni, és nem a szülőnek kell kitalálnia, mikor van itt az ideje az egészségügyi felvilágosításnak, hisz akkor többnyire késve érkezik. A megfelelő légkör otthonban úgy lesz felnőtt a családtag, hogy ért önmagához, egészségéhez, s mindez vonatkozik a gyógyszerfogyasztási kultúra kialakítására is. Fogékonyabb lesz annak megértésére, hogy a tablettaszedésnek keretei vannak, és az egyénnek kell életvezetését úgy módosítania, hogy lehetőleg minél kevésbé betegedhessen meg. Az üyen szellemben nevelő szülő nem lesz képes adott esetben kompromisszumokat is komi gyerekével - véli a szülész-nőgyógyász, aki nagyon bízik a prevenciós program sikerében, hiszen amúgy is igen optimista. Hisz abban, hogy a dolgok megváltoztathatók. Ennek alátámasztására megint egy külföldi példát hoz: Az Egyesült Államokban történt a hetvenes évek második felében, hogy a gyerekgyógyászok annyit használták nagy hatású gyulladáscsökkentőként a klorocidot, hogy az intézetbe kérőiteknél már nem hatott. Az egészségügyi hatóságok úgy próbálták meg helyreállítani hatékonyságát, hogy letiltották a területen. Öt év „klorocidmentes” körzeti kezelés meghozta az eredményt. „Fűben- fában orvosság” - erre hivatkozik sok gyógyító, aki elsősorban a természetben föllelhető hatóanyagokkal kísérli meg a gyógyítást. Hozzátehetnék persze azt is, hogy a gyümölcsben, zöldségben pedig gyógyító vitamin van. De ezt már a kisgyerek is fújja velünk együtt! Ők talán még azt is tudják, és majd idővel szüleiknek is megtanítják, hogy az antibiotikummal csínján kell bánni: csak nagyon indokolt esetben szabad szedni, akkor viszont pontosan követni kell az orvos utasításának minden részletét. (H. P.)
