Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)

2004-06-09 / 132. szám, szerda

8

Kultúra

ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 9.

Új igazgató a Szlovák Filharmónia élén

Pozsony. Rudolf Chmel kulturális miniszter tegnap leváltotta posztjáról Jozef Tkácikot, a Szlovák Filharmónia főigazgatóját, és Marián Lasansky zongoraművészt nevezte ki az intézmény vezetőjévé. Az utóbbi pár napban ez már a második változás a Szlovák Filharmóniában, a művészeti vezetői posztról ugyanis május 31-én távozott Jifí Bélohlávek, a világhírű cseh karmester, aki 2003 szeptembere óta töltötte be ezt a tisztséget. Távozását azzal indokolta, hogy a filharmónia fejlesztésének általa kidolgozott koncepcióját Chmel az előzetes ígéretek ellenére egyáltalán nem támogatta fenntartások nélkül, sőt utólag teljes mértékben megkérdőjeleződött művészi koncepciója. (TASR)

Önmegtartóztató útinapló

Dunaszerdahely. Holnap 18 órakor mutatják be a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Jarábik Balázs Kán kán-kán című könyvét. Az iszlám szélsőségeseiről egyre hírhedtebb térséget mutat be a szerző átfogó, de laza stílusban megírt, elsősorban fiataloknak szóló munkájában, mely az Önmegtartóztató útinapló Vámbéry földjéről alcímet viseli. A Közép-Ázsia szovjet utódállamainak, főként Üzbegisztánnak a jelenét ismertető mű keresztmetszetét kínálja mindannak, amibe több mint fél év ott-tartózkodás alatt bepillantást nyerhet a kíváncsi érdeklődő. A kötetet Dobrovits Mihály egyetemi tanár, keletkutató mutatja be. (ú)

SZÍNHÁZ

POZSONY

NEMZETI SZÍNHÁZ: Nagano (a prágai Nemzeti Színház operatársulata) 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Mizantróp 19

KOMÁROM

JÓKAI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 11

MOZI

HVIEZDA: Trója (am.) 16.30,19.30 MLADOST: 21 gramm (am.) 15, 17.30, 20 AUPARK - PALACE: Trója (am.) 16, 17, 19.30, 20.30 21 gramm (am.) 18.10, 21 Starsky és Hutch (am.) 16.30, 18.40, 20.50 Holnapután (am.) 15.50,16.20,17.30,18.30,19, 20.10, 21.20 Életeken át (am.-kan.) 19.20, 22 Van Heising (am.) 15.40, 18.20, 21.10 Minden végzet nehéz (am.) 15.40,18.20,21.10 Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 19.10 Bolero (cseh) 21.30 Ki ölte meg Pamela Rose-t? (fr.) 17.20 Halálos kitérő (am.) 19.40,21.40

KASSA !■■■■■■■■■

TATRA: Életeken át (am.-kan.i) 17, 19.30 CAPITOL: Trója (am.)

17.19.30 ÚSMEV: Holnapután (am.) 16,18.15, 20.30

DÉL-SZLOVÁKIA

GALÁNTA - VMK: Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Gyönyörű mocsokságok (ang.) 17,

19.30 VÁGSELLYE - VMK: Bolero (cseh) 20 LÉVA-JUNIOR: Horrorra akadva 32 (am.) 16.30,19

PLAZA: Elveszett jelentés (am.-jap.) 17.30 Holnapután (am.) 15.15, 16.15,17.45,18.45,20.15 Kill Bill 2 (am.) 16.45,19.30 A titkos ablak (am.) 16, 18, 20 Trója (am.) 15.45, 17.15, 19, 20.30 Van Heising (am.) 17,19.45 Az 50 első randi (am.) 16.15,18.15,20.15

Az MTA állandó bizottságának szlovákiai ülése

Az EU és a magyar tudományosság

V. KRASZNICA MELITTA

Komárom. Az EU és a magyar tudományosság címmel tartottak tegnap Komáromban konferenciát, amelyen Kárpát-medencei magyar kutatók előadásai hangzottak el. A rendezvény a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön (MTA MTK) állandó bizottságának első szlovákiai kihelyezett üléséhez kapcsolódott. Hétfőn ugyanis a bizottság tagjai műhelytalálkozót tartottak Somorján. Tóth Károly, a társrendező Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója szerint maga a tény, hogy hazánkban tartották meg ezt a kihelyezett ülést, a szlovákiai magyar tudományos élet komoly elismeréseként értékelhető. Hétfőn kiosztották a bizottság díját is, az Arany János-érmet, amelyet idén Zalabai Zsigmond (posztumusz) és Végh László, a Bibliotheca Hungarica igazgatója kapott.

„A konferencia helyszíne nem

véletlenszerű: a tudományos műhelyek és az egyetemek között szoros kapcsolatnak kell léteznie, erre szerettük volna felhívni a figyelmet az egyetemi várossá lett Komárom kiválasztásával - mondta Tóth Károly. - Az előadások többsége a témához kapcsolódóan arra irányította a figyelmet, hogy az Európai Unión belül az együttműködés új formái alakulhatnak ki mind az EU irányába, mind magyar-magyar vonatkozásban. A határokat tovább kell bontani az intézményi kapcsolatok erősítésével, a kapcsolati tőke növelésével, az EU-s programokhoz való csatlakozással.” Tóth Károly nagyra értékelte, hogy a határon átnyúló kutatásokkal foglalkozó Győri Regionális Kutatások Központja már két területen is felajánlotta együttműködési szándékát, mégpedig a kistérségi és a szeptembertől induló magyar egyetemmel összefüggésben a kínálatfelmérő kutatások terén.

Az ipolysági származású, spanyol nyelven publikáló Pablo Urbányi regényének bemutatója

Az emberi lét parafrázisa

Csanda Gábor, Vajda Barnabás és Pablo Urbányi a Silver című regény magyar fordításának dunaszerdahelyi bemutatóján (Fogas Ferenc felvétele)

A Vámbéry Irodalmi Kávéházban számos híres vendég megfordult már, de „ipolysági származású, Kanadában élő argentin író még soha” - vezette föl Barak László, a Nap Kiadó igazgatója Pablo Urbányi Silver című regényének minapi dunaszerdahelyi bemutatóját.

DABÁSPÉTER

Az 1939-ben Ipolyságon született Urbányi közel egy tucat spanyol nyelvű regény szerzője. A Silver tíz éve jelent meg Argentínában, azóta franciául és angolul is kiadták, s most magyarul Dobos Éva kiváló fordításában látott napvilágot.

A regényt méltató Vajda Barnabás irodalomtörténész szerint egy spanyol nyelvű, de alapvetően angolszász gondolkodású, csípős humorú regényről van szó. Szerinte Urbányi szatirikus látásmódja új dimenziót ad az egyébként nem új témának. „Jól célzott köpésnek” minősítette azt a módot, ahogy egy gorilla civilizációs viszontagságainak leírása révén kritizálja az író az amerikai társadalmat és annak egyre sematikusab- bá váló nyelvi kódjait. Vajda ugyanakkor vitakérdésként fogalmazta meg, vajon a kétségtelenül élvezetes humoros regényforma képes-e tartós hatást gyakorolni az olvasókra.

Csanda Gábor irodalomkritikus, a kötet szerkesztője precíz filológiai elemzéssel mutatta ki, milyen szoros kapcsolat van Urbányi szövege és Franz Kafka Jelentés az Akadémiának című novellája között. Urbányi megerősítette: „Ez a Kaf- ka-novella, valamint Roberto Alt Gorillavadászok című drámája jelentette számomra az első inspirációt”, majd hozzátette, számos forrásból, a National Geographic- ból, Diana Fossey gorülakutató jelentéseiből és több más forrásból gyűjtött anyagot. Csanda megengedhetőnek tartotta, hogy a Silver ebben az összefüggésben akár a zöldek mozgalmának ironikus olvasata is lehet. Némi vita támadt, állatregény-e a Silver, esetleg antiglobalista mű. „Amikor írtam, nem gondoltam rá, hogy globalizációellenes legyen a könyvem, mivel 1994-ben a globalizáció még nem volt látható. Az azonban igaz, hogy sokat gondolkozom, meddig mehet még ez így, ez a rettenetesen gyorsan változó, egyre jobban hülyülő világ.” A közönség soraiból a rendező Gágyor Péter egyszerűsítette a kérdést, mondván, a Silver az emberi lét parafrázisa. Ugyanő mondta, hogy a humor s annak minden formája - a tragikomédiától a szatírán át a groteszkig - képes tartós katarzist kiváltani, sőt éppenséggel „a humor az egyetlen lehetséges kivezető út a drámai konflik- tushelyzetekből”. Csanda Gábor - utalva Urbányi kijelentésére, miszerint „a világirodalom legnagyobb jelentőségű munkáit, a Bibliát és a Koránt már réges-rég megírták, ma már senki nem remélheti, hogy újat tud írni” - felhívta a figyelmet a Silver Biblia felőli olvasatára. „A jelentős művek mindig felül- vagy átírják ezt az ósszöveget-jegyezte meg Csanda -, és a Silver sem csupán a globalizáció, a hontalanság vagy a zöldmozgalmak ironikus felülírása, hanem a Bibliáé is.” A szerző, egyetértve a kötet szerkesztőjével, egyebek mellett leszögezte: „A mi kultúránk még mindig zsidó-keresztény alapú kultúra, és a Biblia, akarjuk vagy nem, alapvetően meghatározza gondolkodásunkat. Ilyen értelemben ma is teológiai nyelven beszélünk.”

Miért hagyta el Argentínát? - kérdezte a vendéget valaki a közönség soraiból. „Kanadába azért

mentünk, mert Argentína a ’70-es években veszélyes hely volt. Én pedig egy olyan baloldali lapnak dolgoztam, amelynek több munkatársát a hatalomra kerülő rezsim eltüntette: erdőben legép- puskázva találtunk rájuk.” Egy későbbi kérdésre bevallotta: „Kanadában élve erős nosztalgiát érzek Argentína iránt, akárcsak Silver az őserdő iránt.” A nyelvben rejlő lehetőségekről Urbányi úgy nyilatkozott, félti spanyol anyanyelvét, amit 9-10 éves korától beszél. „A spanyol a második anyanyelvem” - mondta, amiből az következik, hogy a magyar még mindig az első. Urbányi, akinek bölcs derűje és közvetlensége lenyűgözte az est közönségét, Ottawában spanyol nyelvet és irodalmat ad elő spanyolul, és ha csak lehet, kerüli az angolt. Az olvasók közül többen elmondták, hogy nem tudták letenni a kötetet. Nyilván ők örültek legjobban Barak László sejtelmes bejelentésének, miszerint lehetséges, hogy az író és a kiadó együttműködése folytatódhat.

Bölcs derűje és közvetlensége lenyűgözte az est közönségét.

NÉZEM A DOBOZT

Csodacsatárok, uborkaszezon-nyitó, sikerdossziék

Z. NÉMETH ISTVÁN

Nézem a dobozt. Még akkor is, ha történetesen nem szeretem a focit. A magyart meg pláne nem. Egy kicsit feszengek a meccs előtt, de nem csak azért, mert kihíztam a fotelt. Hajrá, magyarok! - erre gondolok, erre koncentrálok igen nagyon erősen (szurokfekete szavakat helyettesítő afféle belső drukk ez, nem éppen szurkolás). Annyira azért nem vagyok naiv, hogy azt higgyem, most - hipp- hopp -, éppen most sikerül elégtételt vennünk az ötven éve elveszett aranyéremért. Titokban, amikor senki nem lát, végiglapozom a műsorújságot, hátha majd a Sting-koncertet is élőben közvetítik, de, sajna, nem. Oda el kell menni heringnek, az pedig kétoldali tömegiszonnyal nem ajánlott - közli a jó magyar labdarúgásra kiéhezett családanya, s gyorsan egy nemzeti színű zászlót nyom a kezembe. Marad tehát a képernyőn ide-oda guruló marhabőr, no meg a szobahőmérsékletet gyorsan leutánzó néhány üveg akciós malátakoncentrátum, ami elviselhetővé teszi az izgalmakat. Az izgalmakat, amelyek rögtön a hetedik percben éppen azért köszönnek rá oly váratlanul a békésen hozzá nem értő emberre, mert már végképp lemondott róluk. Most már van miért hőfokon tartani a szurkot. Törtet, könyököl, s ha kell, kíméletlenül pontosan rúg, mondja a nejem, egy pillanatig azt hiszem, hogy a bíróról beszél, de aztán rájövök, ez az a Troghelle Sándor, a huszonkét éves csodacsatár, akinek én még sosem hallottam a nevét. A világ- bajnoki ezüstérmes német válogatott közönsége pedig időnként füttykoncerttel jelezte, hogy elégedetlen a csapatával, idővel többen haza is csempészték magukat. A második gól után már én is határozottan állítom, hogy ez tizennyolc év után a legnagyobb focisikerünk. No de azért korai még elbíznunk magunkat. (Majd talán a válogatott soron következő mérkőzése előtt...) Egyelőre az is elég, hogy marad Matthäus, a többit meglátjuk.

Nézem a dobozt. Itt a nagy nyári szabadságolások ideje, búcsúzkodnak a médiatitánok, s gondolatban talán már egy távoli világóceán vizébe lógatják a lábukat. Viszlát, szeptemberben, mondják, de ne féljenek, addig sem kell nélkülözniük kedves személyiségünket, hiszen régebbi adásaink ismétlésével újra számtalan kellemes percet szerzünk majd önöknek. És már fel is berreg alattuk a repülőgép, elsuhannak a ragyogó Bahamák felé, mi pedig itt maradunk Búd Spencer és Terence Hill mára már (inkább) többé- (mint) kevésbé idétlennek tűnő örökzöldjeinek hatszázadik (természetesen főműsoridőben történő) isméüéseivel a nyakunkon.

Nézem a dobozt. Ha nem lesz más, majd megszeretem Frei Tamást és az ő kiapadhatatlan dosz- sziéját. Ha összefognánk, sikeresebbek lennénk - ez volt a legutóbbi adás mottója, interjúalanyai ezt üzenték nekünk Amerikából. Frei ezúttal olyan tehetséges embereket szólaltatott meg, akiknek elegük lett az üyen-olyan sógor-komasá- gokban tobzódó, kissé talán túlságosan is korrupt, kissé talán lábvíz zavarosságú (és hőfokú), de mindenképpen túlpolitizált szegény kis Magyarországból. A statisztikák szerint tízezrekre rúg azoknak a ma harminc-negyven éves fiataloknak a száma, akik a kilencvenes évek eleje óta elhagyták szülőhazájukat, hogy máshol-máshogyan valósíthassák meg álmaikat. Csak Manhattanben több mint ezer ilyen fiatal él, akik közül most ötszázan elhatározták, hogy amiben lehet, támogatni fogják egymást. Nagyon szép példa és értékes üzenet egy olyan nemzet számára, amelynek tagjai, bizony, meglehetősen sokszor és meglehetősen mélyen alábecsülik saját képességeiket. Elhangzott az is, hogy természetesen olyanok is akadnak szép számmal, akiknek nem sikerült, vagy nem éppen úgy sikerült, ahogy eltervezték. Talán egyszer majd róluk is szól egy műsor...