Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-09 / 132. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. JÚLIUS 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ MLADÁ FRONTADNES A Benes-dekrétumok semmissé nyilvánítását követeli a cseh lapban megjelent interjújában Habsburg Ottó, az Európai Parlament képviselője, a Páneurópai Unió elnöke. „Feszültnek érzem a (cseh-né- met) kapcsolatokat, s olyanok is maradnak, amíg a csehek nem nyilvánítják semmissé a Benes-dekrétumokat. Nemcsak a németek, hanem általában az európaiak számára is elfogadhatatlanok. Ez az emberi jogok abszolút megerőszakolása. És ennek el kell tűnnie. Meg vagyok győződve arról, hogy azután a csehek és a németek kapcsolata páraüanul jó lesz. Elsősorban a fiatal cseh nemzedéken látom, hogy érdeke a jó kapcsolat, ápolja azt, s ez a helyes út” - nyilatkozta Habsburg Ottó abban az interjúban, amelyet a legolvasottabb cseh napilap, a Mladá fronta Dnes közölt. Az egykori osztrák uralkodóház tagja nyilatkozatában elmondta: azért vesz részt minden évben a kitelepített szudétanémetek pünkösdi találkozóján Nümbergben, mert „alapvető módon” ellenez mindenféle kiűzetést. A szudétanémetek kitelepítésének tervét annak idején Edvard Benes csehszlovák köztársasági elnöknek személyesen is a szemére vetette. „Kommunikációs hibákat látok azonban a német oldalon is” - jegyezte meg az EP képviselője. A továbbiakban elmondta, hogy az Európai Unió kibővítése nagy álmának megvalósítását jelenti. „Nagy siker ez Európa és az európaiak számára is” - véli Habsburg Ottó. (kés) AP HÍRÜGYNÖKSÉG Hiába mondott igent a vőlegény, a kolozsvári anyakönyvvezető mégsem adta össze a párt, mivel a férfi először nem román nyelven fejezte ki beleegyezését. Vasile Gherman anyakönyvvezető nem volt hajlandó összeadni a 44 éves, magyar származású, román-francia kettős állampolgárságú Andrei Dombit és aráját, a 33 éves Anca Diana Tornát, mivel Dombi egymás után három nyelven - magyarul, románul és franciául - mondta ki az igent: „Igen, da, oui.” „Azért mondtam magyarul, mert magyar a származásom, románul és franciául pedig azért, mert kettős állampolgár vagyok. Nem volt ebben semmi előre kitervelt provokáció” - hangsúlyozta a hoppon maradt vőlegény. A városháza tekintélyét lángpallossal védő anyakönyvvezető kijelentette: tisztán, érthetően kell hallania a beleegyezést, és a háromnyelvű „igen” zavaró volt. „Ha először románul ejti ki, hogy da, akkor megkötöm a házasságot” - bizonygatta Gherman, és hozzátette, később kereste a párt, hogy összeadja a vőlegényt és menyasszonyát, de már nem találta meg őket. Mint kiderült, Gherman régebben már kétszer elutasította, hogy magyar párokat adjon össze, mert románul és magyarul is kimondták a „boldogtalanító” igent. Annak a párnak, amelyik ezért beperelte a városházát, a bíróság 1200 dollár kártérítést ítélt meg. Dombiék kijelentették: ők is pert indítanak Gherman ellen.- Mit bámultok? Megyek Donald kacsa szülinapi bulijára! (Lubomír Kotrha rajza) Egy látszólagos rendszerváltozás csupán látszólagos eredményeket hozhat Azé a föld, aki kisajátítja Eszembe se jutna, hogy Pa- vol Rusko önzetlen szlovák hazafi és miniszter átte- kinthetőnek éppen nem mondható, államilag finanszírozott kereskedelmi vállalkozásaival foglalkozzak, bár némi kaján kárörömöt érzek amiatt, hogy Ján Slo- ta népe is megtapasztalhatja végre, milyen az, amikor állama és választott vezetői kihúzzák lába alól az anyaföldet. SOÓKY LÁSZLÓ Érdemben azzal a faramuci helyzettel sem foglalkoznék, hogy egy demokratikus jogállam - mint például a Szlovák Köztársaság - saját polgárai terhére vállal kétes értékű felelősséget egy dél-koreai magánvállalat fejlesztése érdekében, bár felmerült bennem az a bizarr ötlet, hogy eny- nyi erővel a nyakas földtulajdonosokat be is vehették volna a buliba, mondjuk, részvényesnek, lehet, valamivel kisebb lenne a hangzavar. A Zsolna környékén játszódó tragikomédia kapcsán végtelenül önző és végtelenül nacionalista szempontoktól motiválva afölött morfondíroztam, milyen kotta alapján muzsikálna a szlovák állam akkor, ha a Kia Motors, mondjuk, Párkányt szemelte volna ki áldozatául. Mert miért ne? Párkány vasúti csomópont, van legelője, folyója, hídja, kikötője, földje jó, s más egyebek mellett papírgyára is. Igaz, a gyárat csak nagyon alantas szándékkal hozhatjuk összefüggésbe a zsolnai szupervállalkozással, de spekulatív módszerek alkalmazásával akár meglepő következtetésekre is juthatunk. Első szempontunk legyen az, hogy annak idején a Juhcelpap állami beruházásként szintén szántóföldre épült. Ezt a földterületet Csehszlovákia két alkalommal államosította, egyszer elkobozta, majd részben felvásárolta, részben pedig kisajátította, amiről az elmúlt század hetvenes éveinek sajtója nem tesz említést, mint ahogy arról sem, müyen álláspontot képviseltek a földterület őstulajdonosai. Ennyi elbirtoklás után már szinte biztosra vehető, hogy a gyár alatt elterülő talaj állami tulajdonba került. Ezt a feltevést támaszthatja alá az a tény is, A hatályos törvények viszonylataiban mindez nyilván jogszerű. hogy az üzemet váltakozva ugyan, de rendszerint egy-egy skandináv állam magáncége használja. A hatályos szlovákiai törvények viszonylataiban mindez nyüván jogszerű és alkotmányos szempontból mindez nyüván rendjén való, BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP „Természetesen voltak és feltehetően maradnak is vitás kérdések a Szlovák Köztársasággal, ezek jó részét azonban már rendeztük” - nyilatkozta a lapnak Medgyessy Péter. Mint mondta, sikerült például a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos szlovák fenntartásokat elsimítani, amihez mindkét fél jóindulatára szükség volt. „Lényegében a Dzurinda miniszterelnök úrral létrejött megállapodásunk tette lehetővé, hogy a kedvezménytörvény előnyeiből ma már a szlovákiai magyarok is részesedhetnek. A komáromi SeFIGYELŐ lye János Egyetem létrehozása, az európai észak-déli autópálya-folyósó részét képező M6-os építésének a korábbi fenntartásokkal szemben érezhető szlovák támogatása, és sok minden más arra utal, hogy jól alakulnak a kapcsolatok” -jegyezte meg. Bugár Bélával kapcsolatban a kormányfő elmondta, megítélése szerint az MKP elnöke jól képviseli a magyarság érdekeit Szlovákiában. Kétségtelen azonban, hogy érezhető valamiféle elhidegülés részéről, de reméli, mód nyílik ennek tisztázására. „Bugár Béla nehezményezte, hogy az elkerülhetetlen magyarországi költségvetéhiszen Rusko miniszter úr csak következetes és nem tesz semmi mást, csak folytatja a nagy elődök, Benesék és Husákék korábbi áldásos tevékenységét. Isteni szerencse, hogy blöffölései során még az ékesszóláson sem kellett módosítania, hiszen az állam érdeke mindenek fölött áll! - mondotta volt a kisajátítások nagymestere, Július Binder. Erről jut eszembe, hogy a dunai vízlépcső építkezéseinek ürügyén magyar emberektől az állam elsinkófált mintegy ötezer hektárnyi magántulajdont. Volt, ahol négyezer koronát is kifizetett egy hektárért, volt, ahol csak kisajátította a termőföldet, s bizony, nagy tételben előfordult olyan eset is, ahol minden indoklás nélkül - mondjuk, az Úr 2000. évében - a saját nevére telekkönyvez- tetett olyan területeket, amelyeket a kommunisták elfelejtettek kisajátítani. Mint azt tapasztalhattuk, spekulatív módszerek alkalmazása során számos összefüggést találhatunk bármi és a tervezett zsolnai nagyberuházás között, s ebből akár némi tanulságot is levonhatunk. A tanulságok közül az egyik talán az lehet, hogy egy látszólagos rendszerváltozás csak látszólagos eredményeket hozhat. Annak megítélése pedig, hogy kinek a füve zöldebb, nem a hatályos törvényekkel hozható összefüggésbe, hanem azzal az indiai közmondással, hogy: „Megváltoztatom az ágyamat és a színemet, csak ezért jól meg kell fizetned.” si intézkedések a határon túli magyarok támogatását is érintették - emlékeztetett Medgyessy Péter. - Neki is meg kell azonban értenie, ha a költségvetésben megtakarításra van szükség, akkor ez a határon kívül és belül élő magyarokat egyaránt sújtja. Engem ugyanakkor egy picit meglepett, hogy Bugár Bélát egy magyarországi párt lógója alatt láttam a televízióban, ami nem szokás. Ennek ellenére továbbra is nyitott vagyok arra, hogy a kapcsolatokat helyreállítsuk. Minden tiszteletem Bugár Béláé, de nem miatta, hanem a Szlovákiában élő magyarságért szeretném ezt elérni.” KOMMENTÁR Sáron pókere MALINÁK ISTVÁN Kockázatos játékot folytat az izraeli kormányfő, a pakliban minden benne van, a bukás is, az idő előtti választások kiírásával. Mégis valószínűbb, hogy Sáron túléli. Katonaként, hadügyminiszterként nevezték el buldózernek, most politikai buldózerként próbálja megvalósítani azt, amit két éve még szíwel-lélekkel ellenzett: a kivonulást. Másként talán nem is lehetne ezt végigcsinálni, hiszen a gázai kivonulás - Ciszjordánia külön téma - azt jelenti, hogy feladja pártja, a Likud egyik alapeszméjét. Még pontosabban: lemond az álomról - nagy Izrael megteremtéséről. Mint minden lemondás, ez is sokak számára fájdalmas Izraelben, viszont látni kell, hogy kudarcra ítélt az a politika, amelynek bonyolult hálóját irreális álmokból szövik. Nagy Izrael a kőkemény közel-keleti realitások közepette épp olyan anakronizmus, mint az az arab álom, hogy beleszorítják a zsidókat a tengerbe, s egy huszárvágással megsemmisítik a zsidó államot. Mi adja a Gázai övezet jelentőségét? Közönséges atlaszokon nem is látszik, csak kinagyított Izrael-térképen fedezhető fel a keskeny sáv a Földközi-tenger partján; az egyébként sem túl nagy Izrael másik neuralgikus pontja, Ciszjordánia is vagy ötvenszer nagyobb nála. Nos, jelenleg ezen a nyúlfarknyi területen él 7,5 ezer zsidó telepes és - a terület nagyságához képest elképesztő adat -1,3 millió palesztin összezsúfolódva. Irtózatos tömeg ilyen kis területen. Ezért tekinthető Gáza a folyamatosan újratermelődő terrorizmus melegágyának. Nemzedékek nőttek fel az anno idekoncentrált menekülttáborok legteljesebb kilátástalanságában, úgy, hogy esélyük sem volt más „szakmát” megtanulni, mint a terrort. Sáron kivonulási terve a Gázai övezetből - nem ő találta ki, csak felmelegítette - ezért összecseng a nemzetközi terrorellenes harc érdekeivel. A picike Gáza tehát a világpolitika kulcskérdésének egyik fontos szelete, ezért élheti túl Sáron a mostani válságot. Az más kérdés, hogy módszereit Izraelben is sokan megkérdőjelezik. Kabinetje bukását eredményezheti, ha a kis szélsőséges Nemzeti Vallási Párt kilép a kormányból, amely így elveszítené parlamenti többségét. De azért nem eszik olyan forrón a kását, mert nem biztos, hogy előrehozott választások esetén a „vallási jobboldal” bekerülne az új parlamentbe. A másik lehetőség: Sáron ismét megpróbál nagykoalíciót létrehozni a baloldali Munkapárttal. A harmadik lehetőség az, hogy a Munkapárt kívülről, a parlamentben fogja támogatni Saront, hiszen Pereszék régóta szorgalmazzák a kivonulást. A nagy kérdés, hogy az izraeliek szakaszos távozása után ki lesz az úr Gázában. Rendet tud-e ott teremteni a Palesztin Hatóság, vagy pedig a Hamász veszi át a hatalmat? Ezért kellene az izraelieknek a kivonulás minden részletét egyeztetniük a hivatalos palesztin vezetéssel. De ha Arafat nem jó, Koréi pedig túl gyengének tűnik, akkor kivel? Erre is mielőbb választ kellene találni. Olyat, amely nem vezetne palesztin belháborúhoz, erre van a legkevésbé szükség. Hiszen Gáza a békefolyamatnak csak a kezdete. JEGYZET A könyvek hete JUHÁSZ KATALIN Hiába, Európában nincs párja ennek a rendezvénynek. Bámultak is nagyokat a japán turistacsoportok meg mindazok, akik a Bazilikát érkeztek megtekinteni. Sőt, akik szombaton ott kívántak egybekelni, szintén belebotlottak a könyvheti pavilonokba. „Szia, öregem, mit írtál, mit dedikálsz?”- hallatszott lép- ten-nyomon, az írók ugyanis csak évente egyszer látják egymást. Hacsak nem ugyanazon írószervezet tagjai. írószervezetekből Magyarországon jelenleg négy is van, sőt több is, de ebbe most ne gyalogoljunk bele, inkább tegyünk egy kört a Szént István téren. Vadonatúj díszkő burkolat, rajta vagy száz pavilon, bennük könyvek. Az ember nehezen tud ellenállni: vásárol. Két óra sem telik el, és már súlyos terheket cipel, elpilledve a forgatagban, közben annak örül, hogy borús, de száraz az idő. Felhőszakadásból ugyanis kettő-három is jut egy napra, az árusok egy idő után már másodpercek alatt elő tudják kapni a védőponyvákat, hogy ne ázzanak péppé a 2400 forintos átlagáron kínált könyvek. Két hazai fiatal író egy emberként morog: összesen négy-öt kötetet engedhetnek meg maguknak, pedig kapásból húszat is tudnának választani. Hiába, az olvasás ma már költséges hobbi. A magyarországi kollégák meg Úgy megváltoztak pár év alatt, hogy alig ismerni rájuk. Mostanában kötelező jobbra, avagy balra húzni. Öt perc után már állást kell foglalni a belpolitikai helyzetet illetően, ha az asztaluknál akar maradni az ember. Kissé humoros ez, de csak eleinte. A rosszul hangosított pódiumon felolvasások, beszélgetések zajlanak neves és névtelen szerzőkkel, a tömeget azonban ez nemigen érdekli. Pedig sokan azt hitték, nagy dolog odafent szerepelni, amolyan beavatásféle. Ehhez képest még a sztárírókra is csak harmincan-negyvenen kíváncsiak. Legalábbis ott, a lógó lábú esőben. Odahaza a fotelban ülve remélhetőleg sokkal többen.