Új Szó, 2004. június (57. évfolyam, 125-150. szám)
2004-06-05 / 129. szám, szombat
28 Egészségünkre ÚJ SZÓ 2004. JÚNIUS 5. KÜLDJÖN EGY KÉPET! Tisztelt olvasó, küldjön egy képet gyermekéről! Minden héten ezen az oldalon közlünk egy-egy, sorszámmal ellátott felvételt. Az olvasók döntik majd el - a beküldött szelvények száma alapján-, melyik a legsikerültebb kép. Azon gyermekek képét váijuk, akik 2003 szeptembere óta születtek. Dóczé Dávid 2003. november 3-án született a tapolcsányi kórházban Házasélet a terhesség idején Szabad, s csak ritkán tilos ISMERTETŐ Sokan nem mernek házaséletet élni, mert félnek a magzat sérülésétől. A nő az első trimeszterben (a terhesség első harmadában) gyakran szenved hányingertől, rendszerint fáradt, így nem sok energiája marad a szexre. A második harmadban viszont akár szexisebbnek is érezheti magát, mert duzzad, megnő a melle, érzékenyebbé válnak a nemi szervei. A harmadik trimeszterben viszont az időközben nagyra nőtt pocak zavaró lehet. Tévhitek ♦ Árthat a babának Nem igaz! A babát magzatvíz veszi körül, a méhszáj pedig tökéletesen zárt. Nem tud a méhbe hatolni sem a pénisz, sem a sperma, sem a baktériumok. ♦ Vetélést okozhat Normális esetben, normális terhesség esetén nem fordulhat elő közösülés miatt vetélés. ♦ „Megtudhatja” a baba Ezzel kapcsolatban nincs nagyon mit mondani. Igaz, hogy a kutatások szerint a magzat hall, de..., és akkor mi van?! Ha tilos Bizonyos esetekben az orvos valóban megtilthatja a közösülést. A leggyakoribb okok: ♦ vérzés ♦ korábbi vetélés(ek) ♦ vetélésre utaló jelek ♦ placenta praevia (amikor a placenta a méhszájhoz közel helyezkedik el) ♦ a terhesség utolsó harmadában akkor, ha koraszülés veszélye fenyeget. KIK NYERTEK? A mai aerobicmaratonon következő olvasóink vehetnek részt. Duba Ildikó - Zseliz, Tóth Sarolta - Dunaszerdahely és Álló Tímea - Bős. A gyermek iránt érzett vágy mindig fontosabb a nőknek, mint a férfiaknak Az apát is vonjuk be... Amikor a szülők a jövőt tervezgetik, a leendő apa hihetetlenül fellelkesül, ám ha felesége már a szíve alatt hordja gyermekét, a korábbi lelkesedésnek nyoma vész, és ez módfelett aggasztja az anyát. TÁJÉKOZTATÓ A mama már tucatnyi keresztnevet kiválasztott, de a papa egy pillantást sem vet a listára. Már ideje lenne előkészíteni a gyerekszobát, de ő azt kérdezi, mire való ez a nagy sietség. Mi változott meg az egykori családalapítási vágy és a várható beteljesülés közötti időben? Az anyák tanácstalanok és nyugtalanul szemlélik férjük vélt vagy valós közömbösségét, amely a leendő apák többségére jellemző. A maga módján készül A gyermekáldás a legnagyobb dolog a nő életében. A férfit csak az első pillanatban üti szíven a hír, amikor megtudja, hogy apa lesz. Azután lehiggad, és gondolkodni kezd. Természetesen örül, csak másképpen, mint hitvese szeretné. A maga módján ő is készül az apaságra, de meghatottságán gyakran úrrá lesz a gyakorlati érzék. Az apák többsége ilyenkor mindent megtesz egy előléptetésért, egy jövedelmezőbb állás elnyeréséért, hiszen hamarosan egy harmadik emberkéről is gondoskodnia kell. Az anyának nem kell szomorkodnia, ha pátja nem kezdi el gyorsan tapétázni a gyerekszobát, mert munkát visz haza, és vasárnap is a számítógép előtt görnyed. Az apáknak - pszichológusok szerint - hosszabb időre van szükségük ahhoz, hogy rádöbbenjenek: a kis jövevény érkezésének nem csak anyagi vonzata van. A gyermek iránt érzett vágy mindig fontosabb a nőknek, mint a férfiaknak, derült ki leendő apákkal folytatott beszélgetések során. A téma felvetésekor az apák hosszasan törik a fejüket, milyen ok is vezérelte őket, hogy gyermeket akarjanak. A válaszok többnyire megegyeznek: szeretik társukat, nem akarták kedvét szegni vagy nevük fennmaradása volt a cél. A nő viszont már gyermekkorban szívesen ábrándozik arról, hogy egyszer majd anya lesz. A férfiak érzése csak egyszerű kiegészítő eleme a mama-baba programnak. Megany- nyi szeretetre méltó, kedves férfi érzi azt, hogy ő csupán spermaadó. A leendő szülőknek szervezett csoportos összejöveteleken örvendetes módon sikerül befolyásolni az apák gondolkodásmódját - állítják a szakemberek. Az előadásokat hallgatva rádöbbennek: ők nemcsak külső szemlélői, de részesei is lehetnek a gyermekvárás csodás élményének. A csoportos beszélgetések során kiderül: az apák jelentős része úgy érzi, csapdába esett. Nem társuk, hanem az élet csalta őket kelepcébe. Félnek attól, hogy a kicsi érkezése után jó ideig nem tudnak elmenni szórakozni, meg kell tagadniuk a barátokat, véget ért a felhőtlen, boldog ifjúság. Van, aki azt sem restellj kimondani: lehet, hogy túl korán adta nősülésre a fejét. Csak akkor nyugszanak meg, amikor rájönnek, nem kell gyökeresen megváltoztatni életmódjukat. Az apák viselkedését gyakran feleségük megváltozott magatartása is motiválja. Az egyik pillanatban még vidám nő minden ok nélkül sírni kezd, és ők nem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött hangulatváltozással. A látszólagos kiegyensúlyozatlanság hátterében hormonális tényezők állnak. A nő üyenkor több gyöngédséget, törődést igényel, ám természetéből adódóan gyakran ő az, akiben nincs meg erre a fogadó- készség. Elszigetelődik, félrevonul, úgynevezett „feminin kordont” von maga köré, és ezt a kordont még egy empatikus apa is nehezen tudja átszakítani. Beszéljünk bátran örömeinkről, gondjainkról az apával, vonjuk be őt a készülődésbe, éreztessük vele, hogy milyen fontos szerepet játszik az életünkben és kedélyállapotunk gyakori változásával nem őt akarjuk megbántani. Az a férfi, akiben megfelelően tudatosítják a fontosság érzetét, szívesen elmegy feleségével babaruhát vásárolni, elkíséri az orvoshoz vagy segít nevet választani gyermekének. És az ilyen apák sorából kerülnek ki - örvendetes módon növekvő számban - az olyanok, akik a szülőszobában izgulják, segítik végig a nehéz, de örömteli órákat, (go) A genetikai tanácsadás nemzetközi gyakorlatában a 10%-os kockázat a határvonal A tanácsadás eredményessége SOROZAT A genetikai tanácsadás az orvosi ellátás sajátos új területe. Egyrészt a családtervezők nem saját, hanem leendő utódaik egészségvédelme miatt jelentkeznek. Másrészt a terhesség vállalását követően az orvosgenetikus tanácsának helyessége vagy éppen helytelensége egyértelműen: „feketén-fehéren“ kiderül. Anyagunk értékelése szerint azoknak a családtervezőknek, akiknek a terhesség vállalását ajánlottuk, 4%-ban született rendellenes gyermeke. Kérdés: sok ez vagy kevés? Mit jelez ez az érték: munkánk hatékonyságát, avagy éppen sikertelenségét. A válasz egyértelmű: e 4%-os érték orvosi szempontból kifejezetten jónak mondható. Tehát a genetikai tanácsadást követően az ajánlott és vállalt terhességekből a szokásos gyakorisággal születnek rendellenes utódok. Pedig a minket felkereső családok között számottevően nagyobb arányban vannak az átlagosnál veszélyeztetettebb családtervezők. A genetikai tanácsadás nemzetközi gyakorlatában a 10%-os kockázat a határvonal. Ennél alacsonyabb kockázat esetén nem helyes a terhességvállalás megfontolásának a gondolatát felverni. Ilyenkor az orvosgenetikus feladata a lehetőségekhez mérten (például a fogamzásra való felkészítéssel, a terhesség alatti fokozott védelemmel vagy méhen belüli magzatvizsgálattal) tovább csökkentem ezt a „kis“ kockázatot. A 4%-os, tehát az országos átlagnak megfelelő érték ennek az erőfeszítésnek a sikerességét is jelzi. Ráadásul ebben a 4%- ban sok, ma már veszélytelen, sőt jelentéktelen rendellenesség, például a veleszületett lágyéksérv vagy a csípőficamhajlam is benn- foglaltatik. Végül újra hangsúlyoznom kell, hogy mindig kétféle kockázatot kell megkülönböztetni. Az egyik a specifikus kockázat, amely annak a betegségnek vagy ártalomnak az előfordulási valószínűsége, amely miatt a családtervezők bennünket felkeresnek. A genetikai tanácsadó feladata és felelőssége e specifikus ártalom okozta veszélyeztetettség nagyságának felmérése, és a rendelkezésre álló orvosi lehetőségek ismeretében az ennek megelőzését elősegítő tanácsadás. A másik az általános kockázat. Ennek csökkentése az optimális családtervezéstől remélhető. A terhességvállalás megfontolásának vagy a terhességtől való tartózkodásnak az ajánlására szerencsére ritkán kerül sor. Az orvosgenetikus ilyenkor az utód jelentős veszélyeztetettsége miatt tulajdonképpen az egyén (tehát a várhatóan súlyos rendellenességgel világra jövő gyermek), a család (hiszen a súlyosan sérült utód súlyos érzelmi és anyagi terhet jelent) és a társadalom érdekét figyelembe véve ajánlja a születéskorlátozást. A tanács megfogadása vagy elvetése elvi és gyakorlati okokból azonban egyedül csak a családtervezőktől függA terhességtől való tartózkodás ajánlása után a családtervezők 38%-a, tehát valamivel több, mint egyharmada mégis vállalkozni kívánt a terhességre. (Más, fejlett egészségi kultúrájú országokban is lényegében hasonló ez az arány.) Ilyenkor természetesen mindent megteszünk a családtervezők megsegítésére, hogy a lehetőséghez mérten csökkentsük az egyéb veszélyeket, és hogy minél zavartalanabb legyen felkészülésük a fogamzásra, majd a szülésre. Lélektani szempontból esetükben különösen fontos az orvos segíteni akarásának bizonyítása, hiszen tanácsunk ellenére vállalkoznak a gyermek világrahozatalára, ezért sokan tartanak az orvos rosszallásától. Sajnos, a meg nem fogadott tanács szakmai helyessége gyakran beigazolódik. Az orvosi ellenjavallat dacára vállalt terhességek 44%- ából tehát csaknem a feléből súlyosan rendellenes gyermekek születnek. Többségük hamarosan meg is hal. Talán kegyetlenségnek tűnik leírni, de a tapasztalat azt igazolja: a legszomorúbb sorsnak égis az életben maradott, de súlyosan fogyatékos gyermekek néznek elébe. S ez természetesen egyéni tragédiák, családi katasztrófák forrása lehet, nem is beszélve a társadalomra háruló pénzügyi terhekről. A genetikai tanácsadóban nem csak örökletes ártalmakkal foglalkozunk, hanem a külső eredetű magzati ártalmakkal (például rubeólavírus) is. Részletek dr. Czeizel Endre Az egészséges utódokért című munkájából egészségünkre Szerkeszti: Kovács Ilona Levélcím: Egészségünkre, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 461, fax: 02/59 233 469
