Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)

2004-05-06 / 104. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 6. Nagyszünet 15 Az autósiskolák vezetői attól tartanak, hogy szeptembertől akár 100%-kal is drágulhatnak a tanfolyamok Tanuljunk vezetni! Tizenöt évesen robogóra, 17 esztendősen motorke­rékpárra, 18 évesen pedig már gépjárműre is szerez­hetünk jogosítványt, tanul­ni pedig már korábban is elkezdhetünk. Ez nagyon jó, de azonnal felmerülnek a kínzó kérdések: hol, mennyiért, mikor? ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Mikor kezd(het)jük? A törvény szerint tizennyolc éve­sen szerezhetünk jogosítványt, ám az autóvezetői tanfolyamra már 18. születésnapunk előtt is jelentkezhe­tünk, ám az utolsó, gyakorlati vizs­ga letételekor már be kell töltenünk a mágikus tizennyolcat. Ilyenkor te­hát felmerül a kérdés: menjek-e vagy ne, és ha igen, akkor hová. Az autósiskolák vezetői tartanak attól, hogy szeptembertől akár 100 száza­lékkal is fel kell emelniük a tanfo­lyamok árát. Ezért mindenkinek azt javasoljuk, hogy ha teheti, lehetőleg még nyáron szerezze meg a gépjár­művezetői jogosítványt. Hogy egyáltalán elkezdjük-e, az több dologtól függ. Nyilvánvalóan a családnak vállalnia kell, hogy ki­fizeti a tanfolyam díját, ami legjobb esetben is minimum (kb.) 9000 ko­rona lesz (a pénzügyekről lejjebb részletesen olvashatsz). Aztán ajánlatos átnézni az időbeosztá­sunkat: ha éppen három nyelvvizs­gára és két felvételire készülünk, ne passzírozzunk mellé még egy idő­igényes tanfolyamot. Nagyon fon­tos, hogy csak akkor érdemes meg­szerezni a jogosítványt, ha előrelát­hatóan utána fogunk is majd vezet­ni. Ez persze nemcsak akkor telje­sülhet, ha saját autót kapunk, ha­nem ha a család kocsiját néha ve­zethetjük. Ha azonban nem ez a helyzet, akkor inkább halasszuk ké­sőbbre a jogsi megszerzését, mert egyrészt a sikeres vizsga még nem jelenti azt, hogy tényleg tudunk ve­zetni - még sok-sok gyakorlásra lesz szükség; másrészt ha évekkel később ülünk legközelebb autóba, akkor még arra a kevésre sem fo­gunk emlékezni, amit valaha tud­tunk. Ilyenkor lehet persze plusz­órákat venni. Ugyanakkor a jogosítvány korai megszerzése mellett szól, hogy az ember később egyre nehezebben szánja rá magát. Akár továbbtanul, akár dolgozni kezd, mindenkép­pen úgy érzi majd, hogy egyre ke­vesebb az ideje, és akkor meg miért pont most, ha eddig ráért? Szóval, ha ezt el akarjuk kerülni, és a felté­telek megvannak, akkor érdemes belevágni. Mennyibe kerül? Ha az ember csak a hirdetéseket nézi, feltűnik, hogy a szlovák fővá­rosban már 9000 koronáért meg­szerezhető a gépjárművezetői jogo­sítvány, Kassán a tanfolyam ára ál­talában 2-3000 koronával maga­sabb. Rengeteg autósiskola van, és mindegyik azzal próbál meg kitűn­ni a telített mezőnyből, hogy a leg­olcsóbbnak hirdeti magát, és ezen felül a (szerintük) tényleg nevetsé­ges árból még további engedmé­nyeket is adnak. Holott: tízezer ko­rona alatt aligha ússzuk meg a dol­got, de legyen az inkább 12 ezer. Egyáltalán nem ritka azonban az ennél egy-két ezressel drágább tan­folyam. Amikor az ár után érdeklődünk, ne feledkezzünk meg az apró rész­letekről, ezek ugyanis a végső sum­mában akár több ezer koronára is rúghatnak. Általánosan elmondta­tó, hogy a vizsgadíj nem foglaltatik benne az árban. A vizsgakor ezer koronás okmánybélyeget kell vásá­rolnunk, a jogosítvány kiváltásá­hoz pedig 100 koronás okmánybé­lyeg szükséges. Nézzünk utána, hogy a hirdetésben szereplő vég­összeg tartalmazza-e a tankönyv díját. Ha nem tudunk ismerőstől tankönyvet szerezni, akkor azt is érdeklődjük meg, hogy lehet-e az iskolától bérelni (ha vennünk kell, újabb 4-500 korona körüli kiadásra számíthatunk.) Végül pedig tudni kell, hogy a hivatalos összegben csak a kötelező vezetési órák díja van benne. Ha valaki nem tud úgy- ahogy vezetni, akkor számítania kell plusz órákra, úgyhogy ezek árát is érdemes megérdeklődni. Az iskolaválasztás szempontjai Az iskola kiválasztásánál az áron kívül még több szempontot is figyelembe kell vennünk - aztán hogy melyik milyen súllyal esik lat­ba, azt többek között a család anyagi helyzete dönti el. Egyrészt fontos az, hogy hol van az iskola. Amennyiben városban lakunk, bi­zonyára szeretnénk egy közeli helyre járni. Végül, de nem utolsó­sorban ott van az oktató, akivel a legtöbb időt fogjuk eltölteni. Min­den iskolában többen dolgoznak, és ha megkérdezzük az intéz­ményt, akkor dicsérni fogják ma­gukat, úgyhogy érdemes inkább olyan ismerőseinktől érdeklődni, akik nemrég tanultak vezetni: mondják el, hogy az ő oktatójuk milyen volt. Ha megbízható ember ajánl valakit, érdemes hallgatni rá, még akkor is, ha az illető iskolánál van olcsóbb. Ugyanis egy rossz ok­tató nem csak kellemetlen élményt jelent, hanem, mivel lassabban ta­nulunk tőle, többletkiadást is okoznak a pluszórák. Ha nincs egyértelmű jelöltünk, nézzünk körül az interneten. Ha bármely keresőprogramba (pl. zoznam.sk) beírjuk az autóveze­téssel kapcsolatos szavakat, általá­ban élelmes autósiskolák honlap­jaira jutunk. Hasonlítsuk össze az árakat, de végjük figyelembe azt is, mit kínálnak az általunk befize­tett összegért. Akinek még nincs jogosítványa, az mindenképpen szerezze meg még szeptemberig, akinek már van, az pedig közle­kedjen biztonságosan! Sok sikert az autósiskolához! (he, s) Ha az ember csak a hirdetéseket nézi, feltűnik, hogy a szlovák fő­városban már 9000 koronáért megszerezhető a gépjárművezetői jogosítvány (Képarchívum) A hárfa egyike a legrégebbi és az ókorban legkedveltebb, legelterjedtebb hangszereknek Te is elbűvölheted az erdő vadjait és madarait MUZSIKATÁR Ezen a héten egy gyönyörűen szóló hangszer kerül sorra a Mu­zsikatárban, amit sokan az összes húros hangszer ősének tartanak. Ez pedig a hárfa, amelynek - ősi volta ellenére - muzsikáját ma is élvezhetjük. Tehát lehet ebben a hangszerben valami elbűvölő, ha a különböző kultúrák modernizá­cióit is túlélte! Lássuk, mi az! A hárfa egyike a legrégebbi és az ókorban legkedveltebb, legelter­jedtebb hangszereknek. Terjede­lemre, külsőre és kezelésre nézve is a legtökéletesebb ókori hangszer­nek mondható. Főleg a régi egyip­tomiaknál volt népszerű. Egy angol tudós a XX. század elején Théba romjai között egy freskóképre ta­lált, amely a maira tökéletesen ha­sonlító hárfát ábrázol. A hárfa története tehát kb. 5000 évre nyúlik vissza a zenetörténet­be. Különféle változatai manapság a vüág minden táján fellelhetők. Az európai zenekultúrába Egyiptom­ból került át az ókorban, és hama­rosan földrészünkön is megkedvel­ték az emberek. A középkori főúri udvarokban különös becsben tar­tották a hárfásokat, akik egyszerre voltak krónikások és szórakoztató zenészek is, és egy-egy korabeli bu­lin (bár ez a kifejezés furcsának hat a középkorra vonatkoztatva) olyan remek hangulatot tudtak teremte­ni, mint a mai kor gitárosai. A Brit­szigetek vándorhárfásai például a kulturális életnek és a politikának egyaránt meghatározó egyéniségei lettek. A hangszer együtt fejlődött a korral és az igényekkel. A legna­gyobb előrelépést talán az jelentet­te, amikor a XVII. században Tirol­ban feltaláltak egy kampós hango­ló szerkezet, (mellyel a . húrok hangmagassága egyenként emel­hető), s így kibővültek a hangszer technikai lehetőségei. Bár a XIX. században kifejlesztett pedálszer­kezetnek köszönhetően még egy­szerűbbé vált a játék, a hárfának e régi (kampós) formája is fennma­radt, sőt, ma is születnek rá kompo­zíciók. A kampós hárfa építése kar­csúbb, mérete kisebb, mint a mo­dern koncerthárfáké, így kiválóan alkalmas reneszánsz és ír dallamok előadására is. A mai hárfán minden hang­nemben lehet játszani. Míg a régi hárfáknak általában szabálytalan négyszögbe futó hangtestük volt, addig a maiak alakja tompa há­romszöghöz hasonlít, amelynek leghosszabb szárát a felső nyak és az alsó hangfenék közé ékelt erős faoszlop képezi, ami egyszer­smind arra is szolgál, hogy az egész hangszertest a hurok feszítő erejének könnyebben ellen tudjon állni. Csodálatos hangszer, ame­lyen - ha megtanulsz játszani - akár te is elbűvölheted az erdő vadjait és madarait, mint hang- szerével a legenda szerint Orfe­usz. (n, he) PÁLYÁZÓ Angol esszépályázat az uniós csatlakozás jegyében AJÁNLÓ A City & Guilds Pitman Qualifications az Európai Unióhoz történő csatlakozás jegyében angol esszépályázatot hirdet látás-, hallás- és mozgássérült fiataloknak. A pályázat célja, hogy az érzékszervi fo­gyatékos és mozgássérült fiatalok is közelebb kerüljenek a csatlako­zás gondolatához, illetve, hogy lehetőséget kapjanak az angol nyelv gyakorlására, nyelvtudásuk fejlesztésére, valamint nemzetközileg és államilag elismert nyelvvizsgák letételére. Pályázati feladat: angol nyelvű fogalmazás írása. Témája: Mutasd be hazádat egy Európai Uniós barátodnak! vagy Egy képzelt vagy megtörtént utazás az Európai Unió valamelyik or­szágában (egyet kell választani). Díjak: az első helyezett hétvégi utazást nyer Londonba kísérőjével együtt, az első 10 helyezett díjmentesen leteheti a City & Guilds Pitman Qualifications angol nemzetközi nyelvvizsgát. Jelentkezési tudnivalók: a pályázaton részt vehet minden látás-, hallás- és mozgássérült fiatal, általános iskola 7. osztályától nappali középiskola végéig, pályázati feladat egy esszédolgozat elkészítése angol nyelven a fent felsorolt témák egyikéről, teijedelme 200-250 gépelt szó (kb. 1,5-2 A4-es oldal). A pályázatokat postán lehet be­nyújtani, gépelt formátumban. Beadási határidő: 2004. július 1. (postára adás határideje). Cím: City & Guilds Europe, 1071 Budapest, Dembinszky u. 54. A dolgoza­tok mellé mellékelni kell egy jelentkezési lapot (letölthető a www.cityandguilds.hu weboldalról), melynek a következőket kell tartalmaznia: pályázó neve, születési ideje; fogyatékosság jellege; is­kola neve és ríme; értesítési cím (lakcím vagy iskola címe); telefon (amelyen a pályázó vagy hozzátartozója elérhető). Egy személy csak egy dolgozattal pályázhat. A pályázatokat a City & Guilds Pitman Qualifications vezetőiből és angol tanárokból álló független zsűri bírálja el. Az elbírálás július-au­gusztus folyamán megtörténik (elbírálási szempontok: eredeti ötlet, érthető angolság). A nyerteseket levélben értesítik, valamint nevük olvasható lesz az interneten, ( www.cityandguilds.hu ). Bővebb felvilágosítás kérhető Papp Júliától e-mailen: julia.papp@cityandguilds.hu . Egy hétvége erejéig megtapasztalhatod London atmoszféráját (Képarchívum) SZAMÁRFÜL Fekete István: Hú KÖNYVAJÁNLÓ Akár esik az eső, akár süt a nap, akár vidám vagy, akár szomorú, olvasni bármikor lehet. Ha egy jó könyvbe belefeledkezik az em­ber, elfelejti minden búját-baját, együtt örül, együtt érez a hősök­kel. Hogy ezen a héten se maradj olvasmány nélkül, egy klasszikus író kevésbé ismert művét ajánlunk figyelmedbe. íme egy kis ízelí­tő! Fekete István neve minden gyerek számára ismerős. Hiszen ő ír­ta a Tüskevárat, a Bogáncsot, a Lutrát és még sok-sok klasszikus és igen népszerű ifjúsági regényt. A Hú című művét talán egy kicsit kevesebben ismerik. Pedig ez is egy kalandos, izgalmas történetet mesél el, a főhős pedig ezúttal nem ember, nem kiskutya, nem is vidra, hanem egy bagoly, akinek különös sorsát végigkövetheted, ha elolvasod a regényt. A történet a múltba visszatekintő elbeszéléssel indul. A folyók fölött emelkedő magas part barlangjaiban emberemlékezet óta baglyok éltek. Az egymást váltó nemzedékek mindig ide hordták zsákmányukat, itt költötték ki és nevelték fel fiókáikat, engedel­meskedve a bagolyélet sok évezredes törvényeinek. Ám a sorsuk összefonódott az e tájon élő emberek sorsával is. Az együttélés ugyanis közös gondokat, közös örömet és közös bánatot szül. A ta­tárjárás, a török hódoltság és még a szabadságharc néhány jelene­te is ott tükröződött a baglyok nagyra nyitott, figyelő szemében. Ebben a folyóparti barlangban született a kis Hú is, itt táplálták szülei, de mielőtt kirepülhetett volna a családi fészekből, megje­lent a barlangban az ember, és magával vitte Hút, valamint a két testvérét. És ezzel elkezdődik a valódi történet, amelynek során Hú különös tapasztalatokat szerez az emberek világában, átvészel sok-sok megpróbáltatást, míg végül visszanyeri szabadságát. De vajon tud-e, akar-e élni a visszanyert szabadsággal? Olvasd el a könyvet, és megtudod! (i) Ha nincs egyértelmű jelöltünk, nézzünk körül az interneten (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom