Új Szó, 2004. május (57. évfolyam, 101-124. szám)
2004-05-15 / 111. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. MÁJUS 15. Családi kör 13 A sportos életmódot élő, noha maradi véleményekkel rendelkező felnőttek nem értenek semmit meg Nyafigyerek kirándulni megy Csupa, a túrához valóban nélkülözhetetlen eszköz (A szerző felvétele) TÓTH FERENC Hogyne menne, hisz mindenki megy. Majd pont ő ne menne? Csak előbb lecsücsül ide a turistaház nyitott teraszára és hűséges kis barátnői segítségével alaposan felkészül. Netán megvizsgálja túrabakancsát, vajon a megfelelő állapotban van- e. Esetleg még egyszer megnézi, vajon tényleg betette-e az esőköpenyét előre nem látható zivataros időjárás esetére? Ugyan már, ne feledjük, esetünkben nyafigyerekről van szó, s nyafigyerek, természetesen, ily csacskaságokkal sohasem foglalkozik. Komolyabb dolgok vannak itt készülőben, mik közönséges földi halandónak eszébe sem ötölnének. Mindenekelőtt: arcbőrére köny- nyű kis alapozót visz fel, kritikusabb helyeken némi púderrel (vagy mivel) segítve annak munkáját. A rúzst ezúttal könnyed kézmozdulattal visszautasítja (az az esti diszkóra való), marad a diszkrét szájfénynél, melynek felvitele után leginkább a robotzsaru női változatához válik hasonlatossá. (És amely körülbelül anynyira diszkrét, hogy egy vaddisznó pár száz méterről garantáltan beazonosítja vadásztávcső lencséjének csillogása gyanánt.) Az elmaradhatatlan szemöl- döktépkedés, valamint a műszem- pilla-műköröm nyerő páros felerősítése után a szemalj éjsötétre árnyékolása következik, és így most már igazán nagyon hasonlít egyrészt egy delíriumos alkoholistához, aki csak nemrég tért át az intravénás szerekre, másrészt meg egy olyan utcalányhoz, kinek selyemfiúja alig pár órája osztotta ki a napi verésadagot. És most már igazán nincs is más hátra, mint felkenni egy kis barnítókrémet, arra az esetre, ha a nap ma kivételesen úgy döntött volna, hogy egyáltalán nem kel fel. Mehetünk! Indulhat a túra! És mielőtt holmi maradi ízlésű, a modem korral abszolút nem haladó, ásatag véleménnyel megvert felnőtt - aki azt sem tudja mi a trendi - reakciós elmarasztalásának adna hangot - mondván esetleg, hogy mi az istennyilának egy taknyos kö- lyöknek ez a sok nyavalyás kencefice sürgősen védelmünkbe kell venni a kis árvát. Nagylány ő már. Majdnem hetedikes. És mint bizalmasan megosztja velünk rejtett titkát, anyukájával együtt válogatnak az avonkatalógusból, mely tevékenységnél léleképítőbbet a serdülő lélek számára magunk sem tudnánk kiagyalni. Az elvárásokkal szöges ellentétben a nyafigyerek igencsak jól búja a túrát. Már majdnem felér a turistaház mögött emelkedő első dombra - és amit már csak negyvenkét hatszor ilyen magas követ -, mikor izzadtan pihegve, s szemárkait egy könnyed csuklómozdulattal elma- szatolva megkérdezi: - Még sok van hátra? És az alaptalan feltételezéseket megcáfolva nem, nem rogyik ösz- s'ze az első emelkedő tetején légszomjjal küszködve, rózsaszín lakkszandáljával immár alig törődve, s ami csaknem hihetetlen, színben tökéletesen hozzáillő lakkretiküljét nemtörődöm módon az őszi avarra hajítva. Nem, dehogy! Erre csak a második negyvenméteres domb derekán kerül sor, igaz, ekkor már - s tudom, hogy ezt sokan nem fogják elhinni - nyafigyerek oly kevés jin és jang energiával rendelkezett, hogy make upját szinte már nem is igazította ki. Valljuk be, mi, edzett, sportos életmódot élő, noha maradi, sokszor ásatag véleményekkel rendelkező, a trendit alig is ismerő, esetenként reakciós véleménnyel megvert felnőttek: vajon melyikünk nem viselkedett volna hasonlóképpen a kemény négy és fél kilométeres túra első háromszáz métere után? Ugye? Az izgalmas végpoént hebehurgya sietséggel előre lelőve közlöm: nem halt bele. Csak valami rettenetes, szörnyű, számára eleddig tökéletesen ismeretlen érzéssel kellett szembenéznie: Elfáradt. Ám könyörtelen társai részvétlenül hurcolták további súlyos kilométereken keresztül. S a végén, aléltan, maszatosan, izzadtan, lihegve dőlt el, már csak a varázsszó tudta magához téríteni: este diszkó! S történt vala csoda, a haldokló serdülőkorú manöken felvillanyo- zódva rögvest előszedte tégelyeit, ecsetkéit, kenőcseit és mű testtartozékait. Végül is, egy diszkóra mégsem állíthat be, mint egy..., mint egy nemtommi! A végén aléltan, maszatosan, izzadtan, lihegve dőlt el... (Képarchívum) ÍRÓ OLVASÓK, FIGYELEM! Tündérkert szépírói pályázat „Az értéket adó hagyományok ugyan még ma is élnek, de már az idő is megtette szörnyű munkáját. Egyre kevesebben ismerik már a régmúlt idők, apáink örökségét, s ha nem vesszük komolyan a könyörtelen figyelmeztetést, s ha nem áldozunk egy pillanatnyi időt hagyományainkra, csakhamar örökre elveszítjük mindazt, amit eleink egy évezrednyi idő alatt gyűjtöttek ösz- sze - nekünk. Mert az örökségünk bennünk él, ott van a szívünkben.” A Szlovákiai Magyar írók Társasága és a dunaszerdahelyi Városunkért Polgári Társulás Tündérkert címmel szépírói pályázatot hirdet. Nevezni bármilyen szépirodalmi alkotással lehet legfeljebb 10 gépelt oldalnyi teljedelemben. A pályázónak három példányban kell beküldenie úását, feltüntetve nevét, életkorát, címét és telefonszámát vagy e-mail címét. Pályázni 2004. május 28-ig lehet a következő címen: Városunkért Polgári Társulás Dom podnikatel’ov Kukucínová 459 929 01 Dunajská Streda Tel.: 031/552 90 28, E mail: sekretariat@liliumaurum.sk A beérkezett írásokat háromtagú szakmai zsűri bírálja el, melynek elnöke Bereck József Madách Imre- díjas prózaíró, tagjai pedig Kulcsár Ferenc Madách Imre-díjas költő és Keserű József irodalomkritikus. 1. díj: 7000 korona készpénz és 3000 korona értékű könyvcsomag, 2. díj: 5000 korona készpénz és 2000 korona értékű könyvcsomag, 3. díj: 3000 korona készpénz és 1000 korona értékű könyvcsomag. Az ünnepélyes eredményhirdetés 2004. június 18-án Dunaszerda- helyen lesz. CSALÁDOSOKNAK Állatsimogató A dunaszerdahelyi székhelyű Anyák Polgári Társulása május 22- én 9 órától Nagyudvarnokba, Bíró Gábor lovas bútokára invitálja a gyermekes családokat. Budai Edit elnök szerint minden korcsoport számára vonzó programot állítottak össze, a legkisebbek kecskegidák- kal, nyuszikkal, cicákkal barátkozhatnak, a nagyobbak gyakorolhatják a kézműves foglalkozások valamelyikét (csuhézás, agyagozás, gyöngyfűzés, ujjbábok készítése, sókerámia), 10 órától bábjáték-bemutató lesz, majd játszó- és táncház a Pántlika zenekarral. Lesznek ízes népmesék, Berta bohóc pedig kópéskodással szórakoztat, (erf) 0NER0B0L Hogyan kezeljük a cipőket, csizmákat? HÁZI PRAKTIKÁK Hogy tiszta legyen ♦ A lakkról tiszta ruhával próbáljuk leszedni a szennyeződést, ha nem sikerül, kenjük be lenolajjal. Nem dörzsölve, száraz, nagyon puha ruhával fényesítsük ki. Hatásos a tejbe mártott flanellel való tisztítás is. ♦ A tükörfényes cipő titka, hogy legalább kéthetenként át kell törölni denaturált szeszbe mártott ruhával, utána terpentines krémmel, és száraz ruhával át kell dörzsölni. Természetesen csak a gyakran hordott cipőkkel tegyük ezt, de azokkal se túl sokszor, mert a spiritusz nagyon szárítja a bőrt. ♦ Finom bőrcipőt puhán és tisztán tart, ha többször bekenjünk tojásfehérjével. ♦ A régi bőrcipő két félbe vágott vöröshagy mával tisztíthatjuk meg, aztán kenjük be cipőkrémmel. A vöröshagyma ifjabb cipőknek is időnkénti ápolója lehet. Kiváló tisztító! ♦ A világos bőrcipőn esett foltokat benzinnel vegyük ki, utána tejjel kenjük végig az egészet, majd színtelen cipőkrémmel fényezzük át. ♦ A cipő nem lesz kellemetlen szagú, ha időnként tiszta szeszbe mártott ruhával kitöröljük. ♦ Barna vagy bordó típusú cipőnket langyos tejjel dörzsölhetjük tisztára. Utána a színének megfelelő cipőkrémmel fényezzük ki. ♦ Új vászon vagy egyéb textíliával kombinált cipőnket használatba vétel előtt szóljuk be impregnáló oldattal, sokáig olyan marad, mintha új lenne. ♦ Az új teniszcipők tovább maradnak csinosak, ha bőségesen beszórjuk keményítő spray-vel. Ha recseg a cipő ♦ Kenjük be a cipő talpát és szegélyét meleg lenolajjal. A kezelést ismételjük meg néhányszor - a talp is tartósabb lesz. Hogy a cipőfűző tartósabb legyen ♦ Az első használat előtt híg ragasztóoldatba áztatjuk néhány órára. Dupla ideig tart. ♦ Ha a cipőfűző vége elrongyo- lódik, mártsuk be színtelen kö- römlakkba. Száradás után ismét könnyen befűzhetjük a cipőbe. S néhány apróság ♦ A kiszáradt cipőkrémet ismét használhatóvá tesszük, ha néhány csepp tejet vagy terpentinolajat öntünk hozzá. ♦ A fehér táska, cipő, öv nem színeződik el, ha tej és felvert A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Gyöngy (valódi) tisztítása Több eljárást ismerünk. 1. Búzakorpával lassan és óvatosan melegítjük a gyöngyöt egy zacskóban széntűz felett. 2. 50 gr, zárt edényben jól áthevített, finoman porrátört és flórszitán átszűrt hársszén- port 500 gr esővízzel keverünk. 2. Az egészet forrásig hevítjük egy fazékban és a tisztítandó gyöngysort addig tartjuk a forró folyadék gőze fölé, míg felmelegszik, azután belemártjuk a forró folyadékba, amelyben 4 percig fonjon, de közben többször megforgatjuk, a folyadék kihűlése után kivesszük, megmossuk és megszárítjuk. 3. A gyöngysort kb. negyedóra hosszat főzzük tehéntejjel, amelybe előzőleg egy kis sajtot vagy szappant vágtunk bele, azután kivesszük, meghimbáljuk friss vízben és puha, száraz ronggyal szárazra töröljük. 4. Árpalisztből kenyértésztát készítünk, a gyöngysort a kenyérré formált tészta közepébe tesszük és sütőben mérsékelt hőnél sütjük. Kihűlés után kivesszük a gyöngysort. 5. A gyöngysort finom vászondarabra helyezzük, sót hintünk föléje, azután összekötjük. A zacskót addig öblítjük langyos vízzel, míg a sót teljesen kimossuk, a gyöngyöt azután enyhe melegben megszárítjuk. Ezen módszerek mindeni- két csak igazi gyöngysornál szabad végezni. Gyöngy felfűzése Ha nagylyukú gyöngyöt egyik fonalról a másikra akarunk fűzni, legegyszerűbb az új fonalat a régivel összekötni és így a gyöngyszemeket egyik fonalról a másikra tolni. Viasszal is be lehet vonni a fonál végeit és egybesodorni, úgyhogy a gyöngyszemeket könnyen lehessen áttolni. Ajánlatos a fonalat erősen beviaszozni akkor is, ha olyan kis gyöngyöt akarunk felfűzni, amelyen keresztül nem tudjuk vezetni a fűzőtűt, mert eltörné a gyöngyöt. Erősen beviaszozott fonalra könnyű gyöngyöt fűzni. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936
