Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-30 / 100.szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 30. Jogilag nem voltunk uniós polgárok, de valójában teljes értékű tagjai voltunk a Láthatatlan Európai Uniónak 12 Gondolat____________________________________________________________________ Kisebbségünk szerepe az EU-csatlakozás után Az elmúlt hetek hazai történései (konkrétan az elnök- választás) után ezt az értekezést nagyon rövidre lehetne fogni. A választások során az értelmiségi irányvonalat képviselőjelöltek az ötödik és hatodik helyen végeztek, és egyikük sem ért el tíz százalékot. RÁCZ OLIVÉR Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy az értelmiség egy fabatkát sem ér, ezért nem lehet komoly szerepe az Európai Unióban (sem azon kívül). Ez a pesszimizmus, sajnos, jellemző az értelmiségre, és csak úgy adhatunk értéket értelmiségi mivoltunknak, ha megszabadulunk tőle. Az optimista látásmód kialakításában két pillérre támaszkodtam - „társszerzőimre” és egy szép útra, amelyet az elmúlt hetekben tettem meg Európa keleti és nyugati része között. Szakmai előadásaimban mindig megemlítem munkatársaimat, hiszen nélkülük az orvosi kutatásban nem lehet eredményt elérni. Virtuális társszerzőim ebben a munkában egy olyan tükörből léptek ki, múlt amilyenben Harry Potter látta meg szüleit Roxfort várában. A tükörben először nagyanyám, Hubi néni, Rácz Elekné Schamal Huber- ta jelenik meg. Huberta annak a Franz Schamal császári és királyi főerdésznek volt a legidősebb lánya, aki ausztriai vadászházában kitette Kossuth Lajos, a „große Revolutionär” mellszobrát. Ezért került a Schamal család Ausztriából a kevésbé reprezentatív malackai vadászterületre. Franz dédapát nem ismertem, de a Kossuth-epizód és az, hogy lányát hozzáadta Rácz (eredetileg Roth) Elek matematikatanárhoz, bizonyíték számomra harcos értelmiségi mivoltáról. Hubi nagymama nem írt könyveket, nem volt élsportoló, sem orvosprofesszor. Három nyelven sem azért beszélt, mert nyelviskolába járt - ez akkor Kassán természetes volt. Korán megözvegyülve, nehéz anyagi körülmények között irányította, segítette gyerekei és unokái pályáját. Ő volt az Első (és nagyon szigorú) Kritikus és az Első Oktató (többet tudott a betegségekről, mint sok professzor). Ő tanított meg minket arra, hogy soha ne adjuk fel terveinket, álmainkat, hitünket. Édesapámat, Rácz Olivért nem kell bemutatni a szlovákiai magyar értelmiség számára. A kassai magyar ipariskola tanárára, a gimnázium egyik alapítójára, a Kassai dalok, a Megtudtam, hogy élsz, a Rogozsán kocsma és nagyon sok szép könyv írójára ma is mindenki emlékszik. A többi „társszerző” ma is köztünk van, és néhány nap múlva megünneplik azt, hogy jogilag is uniós állampolgárok lesznek. Rácz Katalin, aki kassai magyar lány létére aranyérmek tucatját gyűjtötte össze Csehszlovákia számára, majd később a fair play és az olimpiai eszme szabályait próbálta meghonosítani Szlovákiában. A másik Rácz Olivér, aki 92 és 97 között az egyetemek legfőbb képviselőjeként harcolt a meciari önkényuralmi próbálkozások ellen. Rácz Noémi festőművész, aki szalagavató helyett ’89 decemberében „Éljen a forradalom, vesszen Ceausescu!” feliratú transzparenst pingált a Thália Színház ablakába. A sor ezzel nem zárul le, és a stafétabotot néhány év múlva majd a kis Zsófia és kortársai veszik át. Családfánk korántsem teljes felvázolásából egyértelműen kitűnik, hogy mi mindig európai és értelmiségi polgárok voltunk, és mindent megtettünk, hogy küldetésünknek eleget tegyünk. Tettük ezt annak ellenére, hogy jogilag nem voltunk uniós polgárok. Valójában azonban mi (és velünk együtt sokan mások) teljes értékű tagjai voltunk a Láthatatlan Európai Uniónak. Bizakodásom másik forrása is összefügg a múlttal. A nagypénteki szertartáson Hollandia egyik festői kisvárosában, Hertogenbosch Szent János Székesegyházában vettünk részt, rá egy héttel pedig kétezer kilométerrel keletebbre, Kolozsvár Szent Mihály templomát látogattuk meg, majd a Farkas utcai Református Templomban hallgattuk Bach toccatáját és fúgáját. Külsőleg elég nagy különbség van a két város között. Tisztában vagyok azzal is, milyen óriási különbségek vannak a kolozsvári és a herto- genboschi polgárok életkörülményei, keresete között. Az viszont teljesen egyértelmű, hogy értékeit tekintve mind a kettő Európa szerves része. A koncert közben megfeledkeztem az autóutakról és arra gondoltam, hogy amikor Bach csodálatos zenéje született, diákok járták az utat Erdély és Németország, Hollandia és más országok egyetemi városai között, hogy tanulhassanak, hogy értelmiségi váljék belőlük, hogy hazavigyék a megszerzett tudást saját népükhöz. Pedig a körülmények akkor sokkal nehezebbek voltak, mint ma. Május elsején nem történik semmi különös. Mostantól nem az elmúlt rendszer „munkásosztálynak” nevezett csoportját ünnepeljük ezen a szép tavaszi napon (tévedés ne essék, nem az igazi munkásokkal van bajom), hanem hazánk és nemzetünk visszatérését Európába. Értelmiségünkre sem várnak más feladatok, múlt az elmúlt tíz, ötven vagy ötszáz évben. Tudatosítanunk kell, hogy hatványozott (nemzeti és értelmiségi) kisebbségünkből kiindulva csak úgy tudjuk a körülöttünk lévő világot megváltoztatni, ha többet tudunk, többet akarunk és többet teljesítünk, mint az áúagos többség. Úgy, ahogy Katalin húgomnak nem volt elég 5:3- ra nyerni asszóit, hiszen a bírók mindent megtettek azért, hogy a „többségi” ellenfele nyerjen. De amikor 12:0-ra győzött, akkor már nem volt olyan bíró, tiki megváltoztatta volna az eredményt. Ne várjunk az Uniótól, hogy megváltoztatja életünket. Politikusaink nem lesznek se jobbak, se rosszabbak, mint azelőtt. Életszínvonalban sem leszünk azon a szinten, ahol ma Hollandia polgárai tartanak. De a kaput végre (elég sok huzavona után) mégis megnyitották előttünk. Most már rajtunk múlik, hogy élünk-e a lehetőséggel, vagy nem. Nem lesz könnyű feladat, hiszen az értelmiség nem robbanóanyaggal és gépfegyverrel harcol, hanem azzal az erővel, amely gyökereinkből, hitünkből, családi örökségünkből táplálkozik. Meg kell valósítanunk azokat a célokat, amelyekről nagyszüleink és ' szüléink álmodtak. Ezért a szlovákiai magyar értelmiség szerepét az uniós csadakozás után Feucht- wanger Simone-jának jelmondatával lehet a legjobban kifejezni: Ki, ha nem Te, és mikor, ha nem most? Csak úgy tudunk változtatni, ha többet tudunk és többet teljesítünk. A strukturális alapok és a Kohéziós Alap által kínált anyagi támogatások hatékony felhasználásához három dolog szükséges: jó elképzelés, kitartás és munka Pénzforrások - pályázati lehetőségek és szabályok GYUROVSZKY LÁSZLÓ A szlovákiai magyarság sorskérdéseit, az értelmiség szerepvállalási lehetőségeit boncolgató konferencián nem egyszerű dolog pénzről, pályázati lehetőségekről, hangyamunkáról és szabályokról beszélni. Az uniós alapok kihasználása látszólag nem tartozik a kisebbségi létet alapjaiban befolyásoló tényezők közé. Nem valószínű, hogy egy Uyen előadás tömeges eufóriát váltana ki, igaz, az sem várható, hogy - mint néhány más témakör esetében - a hallgatóságon a depresszió és a feladás jelei mutatkozzanak. Sokak szerint a strukturális alapok szakmai, kissé unalmas kérdésként kezelendők. Nem kevés azonban azok száma sem, akik szerint évi ádagban 32 milliárd korona igazságos és hatékony elosztása van annyira izgalmas feladat, mint sok más, a szlovákiai magyarság létét közveüenebbül befolyásoló téma boncolgatása, s hadd tegyem hozzá, a hatása sem lebecsülendő. Akik figyelemmel követték a strukturális alapok kihasználása körüli vitát, bizonyára észlelték a második Dzurinda-kormány megalakulása utáni fanyalgást. Mivel az uniós alapok döntő többsége a magyar miniszterek kezébe került, sokan úgy vélték, a magyar szakemberek, az MKP-s kormánytagok szakmai tudása, nyelvi nehézségei miatt az ország eurómilliárdoktól esik el. Hasonló vélemény fogalmazódott meg brüsszeli körökben is, miszerint az MKP nem lesz képes szakmailag ellátni a feladatokat, és változtatni kellene a kormányposztok elosztásán. Mindezt tetőzte egy meglehetősen rosszindulatú médiakampány, melynek célja az volt, hogy a ténylegesen fellelhető hiányosságok korláüan nagyításával ellehetedemtse a magyar kormánytagok egy részét és bizonyítsa alkalmadanságukat. A megfogalmazott kritika szerint Szlovákia a legrosszabban felkészült csatlakozó országnak minősült. Az azóta eltelt idő rácáfolt a rosszindulatú állításokra, kiderült, hogy az MKP kormánytagjai igenis képesek európai mércével is mérhető feladatok elvégzésére, alkalmasak Szlovákiát ténylegesen felkészíteni a csatlakozásra, és mesz- sze vannak attól a sztereotípiától, mely őket és pártjukat provinciális jellegű, regionális látókörű és csekély képességű tényezőknek kívánta beállítani. Valójában az történt, hogy egy kemény munkaszakaszt követően Szlovákia behozta a későbbi indulásból fakadó szükség- szerű hátrányát, majd a többi csatlakozó országgal egy időben lezárta a programdokumentumokról szóló tárgyalásokat, másodikként hirdetett pályázatokat, és a kiváló minőségű kérvények gyors beérkezését követően a csatlakozó országok közt elsőként látott hozzá az értékeléshez. Látni kell persze, hogy nem az országok közti versenyről van szó, s hogy a feltételek mindenhol különbözők, azonban egy biztos: Szlovákia nincs leszakadva. Külön öröm számomra, hogy az első információk szerint a pályázatok jelentős része dél-szlovákiai, s szakmai színvonalunk semmivel sem marad el az ország többi részéből érkező munkák minőségétől. Mint ismeretes, Szlovákia a 2004 és 2006 közötti időszakban a strukturális alapokból, valamint a Kohéziós Alapból 1999-es árakon számítva 1,5 müliárd euró nagyságú forrást használhat fel, ami az állami költségvetést és az önrészt is beleszámítva a már említett évi 32 milliárd koronát eredményezi. Természetesen a pénz jelentős része nem közvetlen kifizetésként, hanem megpályázható csomagként jelenik meg, azonban ez mit sem von le jelentőségéből. Szlovákia a Közösségi Támogatási Keret jóváhagyását követően négy operatív program segítségével lát hozzá a források merítéséhez (Alapinfrastruktúra Operatív Program, Ipar és Szolgáltatások Operatív Program, Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program, valamint a Humán Erőforrás Operatív Program), ehhez jön még a Pozsonyi kerületre érvényes két darab egységes Programdokumentum, valamint az uniós ún. Közösségi kezdeményezések, melyek közül kiemelkedik a határon átnyúló együttműködésről szóló INTERREG III program. Előadásomban azokat az intézkedéseket tekintem át, melyek közvetve vagy közvetlenül érintik az önkormányzatokat, s mint olyanok lehetőséget adnak a szlovákiai magyarság által is lakott területek vitalitásának fejlesztésére is. Közvedenül ugyan nem érinti a községeket, azonban mindenképpen érdemes odafigyelni a környezetvédelmi minisztérium által hamarosan kiírandó pályázati lehetőségre, amely a vízvédelmi infrastruktúra és az ésszerű vízgazdálkodás fejlesztésére ad majd lehetőséget. A pályázatokat a Regionális Vízügyi Társaságok és a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat nyújthatja be, és ivóvízforrások létesítésére, új hálózatok kiépítésére, szennyvízelvezetés és -kezelés megoldására, szennyvíztisztító telepek kiépítésére és árvízvédelmi intézkedésekre igényelhetnek támogatást. Köztudott, hogy a regionális vízügyi társaságoknál a községek részvényesként jelennek meg, ezért jó, ha tudják, mire pályáznak az egyes társaságok. Ugyancsak a környezetvédelmi tárca felügyeli a légszennyezést csökkentő technológiák bevezetésének támogatására és a hulladék- gazdálkodás fejlesztésére irányuló pályázati kiírásokat, melyek közvetlen pályázati lehetőséget nyújtanak a helyi önkormányzatoknak. Az építésügyi és régiófejlesztési minisztérium mint az Alapinfrastruktúra Operatív Program irányító hatósága hirdette ki a regionális jellegű infrastruktúra építésére vonatkozó nagy sikerű pályázatot, mely az iskolai, egészségügyi, kulturális és szociális infrastruktúra fejlesztésére, vagyis épületek felújítására ad lehetőséget. Ezen belül olyan tevékenységekre igényelhető támogatás, melyek hozzájárulhatnak az épületek hőfelhasználásának és üzemeltetési költségeinek lényeges csökkentéséhez. Ezzel pedig nem egy magyar iskola menthető meg. Az Alapinfrastruktúra Operatív Program keretében további három pályázati lehetőségre van mód. Ezek a közszféra informatizálását, a helyi és regionális politikához szükséges intézményi háttér kiépítését, valamint a községek felújítását és fejlesztését, vagy más néven a vidékfejlesztést érintik. Az intézményi háttér kiépítésénél és fejlesztésénél lehetőség nyílik fejlesztési szervezetek létrehozására, fejlesztési stratégiák kialakítására és projektumkészítésre. A vidékfejlesztés esetében községfejlesztési tervek elkészítésére, kulturális hagyományok felelevenítésére, történelmi, kulturális és nemzeti jelentőségű épületek korszerűsítésére, közterek, parkok, járdák felújítására, patakok tisztítására, turista kerékpárutak és ismeretterjesztő célokat szolgáló útvonalak kiépítésére lehet pályázni. Az Ipar és Szolgáltatások Operatív Program irányító hatósága a gazdasági minisztérium. A program nagy része az idegenforgalom fejlesztésére irányul, és községek is pályázhatnak. Itt elsősorban idegenforgalmi létesítmények felújítására és kiépítésére, műemlékek, technikai műemlékek, emlékhelyek felújítására, ezek hozzáférhetőségének javítására, kerékpárutak, tanösvények kiépítésére, kulturális tevékenységek fejlesztésére, idegenforgalmi tanulmányok és projektumok kidolgozására van lehetőség. A Humán Erőforrás Operatív Program, valamint az Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Program csupán közvetve ad lehetőséget a községeknek a pályázásra. Ennek ellenére érdemes ezekkel is tisztában lenni, mivel a Humán Erőforrás Operatív Program egy nagyon jelentős átképzési csomagot és aktív foglalkoztatáspolitikai csomagot tartalmaz. Az Agrár- és Vidék- fejlesztési Operatív Program közhasznú beruházásokra ad lehetőséget az erdőgazdálkodás területén, de jelentős támogatási összeg van elkülönítve a földingatlan-rendezésre is. A felvázolt pályázati lehetőségek Szlovákia egész területére érvényesek, leszámítva a pozsonyi önkormányzati kerületet. Ennek céljait két speciális programdokumentum szolgálja. Ezeken belül a pozsonyi kerület községei megközelítőleg azonos struktúrában pályázhatnak, mint az operatív programok keretében. Érdemes megemlíteni az INTERREG III közösségi kezdeményezést, amely a határon átnyúló együttműködést kívánja elősegíteni. A felsorolt intézkedésekre körülbelül tíz évig nyílik mód pályázni. Ez annyit jelent, hogy a fentiekhez hasonló operatív programok 2013- ig állnak majd az érdeklődők rendelkezésére. Míg 2006-ig évente mintegy 32 milliárd korona kerül elosztásra, 2007 és 2013 között évente 65-80 milliárd korona áll majd rendelkezésünkre. Feltétle- nül érdemes tehát ezeken a lehetőségeken elgondolkodni, hiszen ah hoz, hogy ezt az összeget hatékonyan tudjuk felhasználni, három dolog szükséges: jó elképzelés, kitartás és munka. Kamionsofőrök! Hagyják magukat vezetni! MEGTAKARÍTANAK! Jöjjön, és válasszon egy kocsit a MAN Slovakia kínálatából, és hozzá Pioneer márkájú navigációs rendszert 1 euróért. Most már nem tud... Elveszni. I MÁN - Úzitkové vozidlá - Slovakia, s. r. o. Roznavská 24/A, Bratislava Tel.: 0903 753 630, 0903 901 088 Zólyom: 0903 907 080, Kassa: 0903 444 321 www.man-slovakia.sk
