Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-29 / 99.szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 29. Kiss József könyvének bemutatója Dunaszerdahely. Irodalom - társadalmi-politikai erőtérben címmel jelent meg Kiss József történész, újságíró új kötete, mely­ben a szlovákiai magyar irodalom, a kisebbségi irodalmi élet, az irodalmi hagyományápolás hatás- és utótörténetével foglalkozik. Irodalomtörténeti portréi, portréesszéi és irodalomtörténeti dol­gozatai az irodalomnak a közösségi önismeretben játszott szerepé­re irányítják rá az olvasó figyelmét. A könyvet Mészáros András fi­lozófus, egyetemi tanár mutatja be ma 18 órakor a Vámbéry Iro­dalmi Kávéházban, (ú) SZÍNHÁZ ■■■■■■■HÍ KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Anconai szerelmesek 19 ■■■■■■■Hl KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Háztűznéző 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Órák (amerikai) 18 Good Bye Lenin! (német) 20.30 MLADOST: Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 15, 17.30, 20 TATRA: „Gyűrűmaraton”: A Gyűrűk Ura 1-3. (amerikai) 17,20.15,24 AU PARK-PALACE: Minden végzet nehéz (amerikai) 14.40, 17.20, 19, 20, 21.40 Pán Péter (amerikai) 15.20, 17.40 Chouchou (francia) 20.20 Mackótestvér (amerikai) 14.30,16.20 A titkos ablak (amerikai) 18.40, 20.50 A passió (amerikai-olasz) 15.50, 18.30, 21.10 Horrorra akadva 3 (amerikai) 15.40, 17.50 Gothika (amerikai) 19.50, 21.50 Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (amerikai) 15,17 Derült égből Polly (amerikai) 15.30,17.30, 19.30 A tűz óceánja (amerikai) 14.30, 17.40, 20.30 Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 14.10,16.40, 19.10, 21.30 Elvará­zsolt kastély (amerikai) 14.50,16.50 A texasi láncfűrészes (ameri­kai) 19.20,22 Az ítélet eladó (amerikai) 18.50 Lebegés (amerikai) 16.30.21.20 Felül semmi (angol) 16,18.20,20.40 ■■■■HMHK kassa MHHHMi TATRA: Hogyan őrzik meg a költők a reményt? (cseh) 15.30, 17.45.20 CAPITOL: Pán Péter (amerikai) 15 Minden végzet nehéz (amerikai) 17, 19.30 ÚSMEV: A passió (amerikai-olasz) 15.30, 17.45, 20IMPULZ: Demon Island (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Dörzsölt Filip (cseh) 17, 19.30 VÁGSELY- LYE - VMK: Az utolsó tangó Párizsban (olasz-francia) 20 PÁR­KÁNY - DANUBIUS: Underworld (amerikai-angol-magyar-német) 19 LÉVA - JUNIOR: A gyávaság tollai (amerikai) 16.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az utolsó szamuráj (amerikai) 16.30,19.10 GYŐR PLAZA: Életeken át (amerikai-kanadai) 15, 17.15, 19.30 Gothika (amerikai) 16.30,18.30,20.30 Hideghegy (amerikai) 14.45 Honey (amerikai) 17.45, 19.45 Horrorra akadva 3 (amerikai) 16, 18, 20 Kill Bill 2 (amerikai) 15, 17.30, 19.30 A Macska - Le a kalappal! (amerikai) 15.30 Minden végzet nehéz (amerikai) 19.45 A passió (amerikai-olasz) 15,17.30, 20 Scooby-Doo 2. Szörnyek póráz nél­kül (amerikai) 15.45, 17.45 Starsky és Hutch (amerikai) 16.15, 18.15, 20.15 Underworld (amerikai-angol-magyar-német) 17.15, 19.45 Az 50 első randi (amerikai) 14.15,16.15,18.15,20.15 Az Irodalmi Szemle áprilisi számának tartalmából Köszöntünk, Európa! LAPISMERTETŐ „Üdvözlünk abból az alkalom­ból, hogy nagyvonalúan és testvéri­en magadhoz ölelsz, ismét hozzád tartozunk... Azt szokták mondani: visszatérünk Európába! Mi azon­ban úgy érezzük és éreztük, hogy mindig is Európában voltunk! A huszadik század apokaliptikussá tette, majd kettéosztotta földré­szünket. A vasfüggöny valóban két­féle Európát választott el egymás­tól. Egyik oldalán a demokrácia morálja és a szabadság igézete szabta meg az életet, a másikon vi­szont valamiféle bizantikus lelkiség és érzéketlen diktatórikus hatalom igazgatott bennünket. Az ember és az egyes népek azonban adott kö­rülményeik és lehetőségeik csapdá­jában, itt is emberi módon igyekez­tek élni Az irodalom és a művésze­tek igazi törekvése nálunk is az volt, hogy az emberiség szellemi ér­tékeinek a javát képviselje!” - úja Duba Gyula abban az esszében, melyet az európai uniós csatlako­zás alkalmából közöl a folyóirat. A szépirodalmi jellegű írások kö­zött Mihályi Molnár László, Gyüre Lajos, Török Elemér és Gágyor Jó­zsef verseit olvashatjuk, valamint Bárczi Zsófia: Az örökkévalóság kék köténye, Aich Péter: A harma­dik és Csordás János: Ketten játsz- hatják című novelláját. Öllős Edit naplójegyzetei Cserepek címmel je­lentek meg. Egy fiatal költővel, az érettségiző Skabella Gábor versei­vel is megismerkedhetünk. A folyó­irat köszönti a Kossuth-díjas Tőzsér Árpádot, valamint a József Attila- díjas Duba Gyulát. A Könyvről könyvre rovatban Alabán Ferenc Irodalomtörténet kritikai dilemmákkal címmel Fo­nod Zoltán Üzenet címmel megje­lent irodalomtörténetéről írt, Né­meth Zoltán pedig Az interaktív líra címmel Orbán János Dénes két kö­tetéről (Anna egy pesti bárban, Teakönyv) fejti ki véleményét. Em­lékeim címmel Jakab István emlé­keit, élményei olvashatjuk, Csáky Károly pedig Mikszáth Kálmán Sel­mecbányái kapcsolatairól ír. Közli a folyóirat Popély Gyula tanulmá­nyát a magyar tanügy helyzetéről az impériumváltás után. Terítéken a tanítóképzők és a szakiskolák fel­számolását találjuk. (dz) Fekete és fehér ötvenes évek - fényképek egy fajgyűlölő rezsim lágerhétköznapjairól Jürgen Schadeberg Dél-Afrikája Gwigwi - zenekarvezető és főbohóc, 1952 Próba a medencénél. Johannesburg, az 1950-es évek közepe A dél-afrikai fotográfia atyjának, a kortárs fotó­művészet kiemelkedő alakjának fotókiállítása nyílott meg a múlt szom­baton a Mediawave feszti­válon Győrött. BODNÁR EMESE Jürgen Schadeberg közvetlenül a háború után, tizenkilenc éves korában kivándorolt szülővárosá­ból, Berlinből Dél-Afrikába. Egy rommá lőtt városból egy látszólag békés helyre. Ott azonban éppen az apartheid kellős közepébe csöppent. A fiatal fotográfus a feketék és a fehérek életmódját, kultúráját egyaránt jól ismerte és fényké­pezte anélkül, hogy valamilyen határozott politikai állásfoglalást kódolt volna képeibe. Ő az embe­reket nézte, és helyzetüket megis­merve arra döbbent rá, hogy itt valójában azok a kirekesztettek, akik kisebbségi fehér kultúráju­kat önkéntesen afféle luxusláge­rekbe kényszerítve a hatalmat gyakorolják. Jürgen Schadeberg a fotóri­port, a dokumentarista fényké­pezés egyszerű eszközeivel dol­gozott, képei viszont rendkívül jól komponáltak és magas fokú technikai-mesterségbeli tudásról árulkodnak. Az ötvenes évek dél­afrikai szubkultúráinak, a feke­ték és fehérek egymástól herme­tikusan elzárt közösségeinek mindennapi életét megörökítő fényképei ennyi évtizeddel a ké­szítésük után is teljesen frissnek hatnak. Ez minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy Schadeberg a legegyszerűbb módon, a legjobb helyen és a legmegfelelőbb pilla­natban fényképezett. Valamilyen rejtélyes veleszületett képesség révén mindig ott tudott teremni, ahol megörökítésre alkalmas ese­mény történt. A kiállítás szép kiállítású kata­lógusában Somogyi Zsófia találó­an azt írja, hogy Schadeberg min­dig „alázattal viszonyul érdeklő­dése tárgyához: nincs megörökí­tésre érdemtelen mozzanat a sze­mében, sőt, hallatlan finomság­gal, érzékenységgel fedezi fel az emberi esendőség, szépség, meg­hittség vagy dráma pillanatait a legegyszerűbb, akár banális szitu­ációkban. Teljes elfogadással és szeretettel közelít, nincs fotóiban kritikai él”. Tegyük hozzá: célza­tosság sem. A kiállított fekete-fehér fotók nagy részén a feketék és a fehé­rek mulatozását, vidám pillana­tait láthatjuk. Pózoló színes bőrű jazz-zenészeket és -énekeseket, táncosnőket. Hibátlan fehér fog­soruk csak úgy világít. Ugróköte­lező csinos, fehér nőket a „Próba a medencénél” című képen. Schadeberg egyik legszebb, a maga egyszerűségében is rendkí­vül kifejező, szeretetteljes intimi­tást tükröző fotója egy szorosan egymáshoz simuló golfozó fekete nőt és férfit ábrázol. Azt is jó, ha tudjuk, hogy az ötvenes években az ilyen fényképek tabunak szá­mítottak Dél-Afrikában. A sok boldog arc mellett éles kontrasztot jelentenek a fekete lakosság szegénységéről tanús­kodó fotográfiák. Minden nyo­morúság ellenére is szól azonban a jazz, a legsanyarúbb kisebbségi szerepbe kényszerített többségi­ek táncolnak a klubokban, zsu- gáznak, borbélyüzletnél divatos hajviseletre várnak, és a fajgyű­löletre épülő rezsim részéről rá­juk mért minden megaláztatás ellenére sem menekülnek el ott­honukból. Schadebergnek a civil élete is meglehetősen mozgalmas. 1964- ben az államvédelmi rendőrség kiutasította Dél-Afrikából. A hat­vanas és a hetvenes években sza­badúszóként alkotott, európai és amerikai magazinok hozták le képes tudósításait. Ezeket az éve­ket Londonban, Spanyolország­ban, New Yorkban és Franciaor­szágban töltötte. Dél-Afrikába 1985-ben tért vissza. Producer feleségével már eddig is több kö­zös munkát készítettek. Most ti­zenöt részes dokumentumfilm­sorozatot terveznek forgatni Dél- Afrikáról. Jürgen Schadeberg ötvenkét évet felölelő munkásságának termése, a közel százezer nega­tívból álló gyűjtemény már pusz­tán a mennyisége révén is egye­dülálló. A művész jelenleg hatalmas anyagának elrendezésével, kü­lönböző megközelítésekből könyvvé, fotóesszévé, kiállítássá formálásával van elfoglalva. Fe­kete és fehér ötvenes évek cím­mel a győri Xantus János Múze­umban rendezett kiállítása má­jus 15-ig látogatható. INVITÁTOR Chaverim, chaverim - izraeli filmnapok TALLÓSI BÉLA Pozsony. Negyedik alkalom­mal rendezik meg a szlovák fővá­rosban a Chaverim, chaverim cí­men ismertté vált izraeli filmna­pokat. Az idei szemlének a Tatra mozi ad otthont. Időtartama az előző évfolyamokhoz képest csök­kent: a hét végén, holnap és szombaton tart csupán. A prog­ramba három nagyjátékfilmet, három egész estés dokumentum­filmet, továbbá diákfilmeket válo­gattak be. Diákjainak munkái ré­vén két filmművészeti iskola is be­mutatkozik. Az egyik, egy orto­dox művészeti oktatási intéz­mény, arra kérte a szlovákiai szer­vezőket, hogy az ő stúdióikban készült opusokat sábesz idején ne vetítsék. Ezért ezeket holnap dél­előtt 9.30-tól tűzték műsorra. Holnap este 21 órától filmes sá- beszéjszaka kezdődik, amelynek kínálatában egy nagyjátékfilm, egy dokumentumfilm és diákfil­mek szerepelnek. Az este érdekes­sége az Egy kicsit idegesítő című dokumentumfilm, amely egy ifjú­sági javító-nevelő intézet minden­napjaiba ad betekintést. Ahol az egyik nevelő színházi előadást ta­nít be a rá bízott delikvensekkel. A közös produkcióban a saját életü­ket kell eljátszaniuk. A legújabb izraeli dokumentumfilm-termést két további, izgalmasnak ígérkező produkció képviseli. Az egyik A 17-es szám ismeretlen című, amely témájával a 2002 júniusá­ban Tel-Avivban elkövetett, autó­busz elleni terrortámadáshoz kapcsolódik. A bombamerénylet­nek tizenhét áldozata volt, tizen­hatot azonosítani tudtak, egyet nem. Az ő síremlékére nem írtak nevet. A film négytagú stábja az ismeretlen áldozat személyazo­nosságának felkutatására tett kí­sérletet. Az elveszett paradicsom című dokumentumfilm érdekes­sége pedig az, hogy rendezője arab nő, ami ugyancsak ritkaság. A rendezőnő, kamerával vissza­térve szülőfalujába, egykori hon­fitársnői nehéz életébe próbált bepillantani. Izraelben egyébként - épp a jelen történései miatt ­nagyon erős a dokumentumfilm­gyártás. A filmeket héber nyelven, angol feliratozással és szinkrontolmá­csolással vetítik. A nevelő és a delikvens tinédzserek az Egy kicsit idegesítő című dokumentumfilmből (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom