Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-28 / 98. szám, szerda
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 28. Gál Attila ironikus képei a kávézóban Kassa. Derűs idők címmel nyílik kiállítás Gál Attila festményeiből a Thália Színház Márai Stúdiójának földszinti kávézójában. A tizen- egy nagy méretű kép külön erre az alkalomra készült, és a Rovás polgári társulásnak köszönhetően került Kassára. A 17.17-kor kezdődő megnyitón Lukács Zsolt grafikusművész beszél a Prágában élő, sokoldalú alkotó ironikus, elgondolkodtató festményeiről, (juk) SZÍNHÁZ KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Háztűznéző 11 POZSONY TATRA: Minden végzet nehéz (am.) 18, 20.30 PÓLUS - METROPOLIS: A passió (am.-ol.) 14.40,15.40,17,18,19.20, 20.20 Minden végzet nehéz (am.) 15.15, 17.45, 20.15 A titkos ablak (am.) 17.35,19.40, 21.45 Az ítélet eladó (am.) 15.45,18.15, 20.45 A tűz óceánja (am.) 15.30, 20 Gothika (am.) 14.50, 18.55 Derült égből Polly (am.) 18.10, 20.25 A texasi láncfűrészes (am.) 16.55,21 KASSA TATRA: Chouchou (fr.) 17, 19 CAPITOL: Minden végzet nehéz (am.) 17,19.30 ÚSMEV: A passió (am.-ol.) 15.30,17.45,20 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: Hideghegy (am.) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Dörzsölt Filip (cseh) 17, 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Felül semmi (ang.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Titkok (fr.) 19 LÉVA - JUNIOR: Vas (am.) 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az utolsó szamuráj (am.) 16.30,19.10 GYŐR PLAZA: Életeken át (am.-kan.) 15.15, 17.45, 20 Gothika (am.) 16.30, 18.30, 20.30 Hideghegy (am.) 20.15 Honey (am.) 15.45, 18,20 Minden végzet nehéz (am.) 19.45 A passió (am.-ol.) 12.30, 15, 17.30, 20 Rap, Revü, Rómeó (magy.) 19.30 Starsky és Hutch (am.) 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Underworld (am.-ang.-magy.- ném.) 17.15,19.45 IN VITATÓR Olasz slágerek a Tháliában A Humor. Fekete humor című nemzetközi fotópályázat kiállítása a győri Mediawave-en Kesergő nép kesernyés humora Tóth József Füles cipőreklámja 1964-ből JUHASZ KATALIN Kassa. Holnap bemutató lesz a kassai Tháliában. Az Anconai szerelmesek című darab műfaji meghatározása a színlap szerint „igazi olasz zenés komédia”. A rendező a magyarországi Halasi Imre, aki ötödik alkalommal dolgozik a társulattal, legutóbb két éve állította színpadra a Párizsi vendég című darabot. Az Anconai szerelmeseket Valló Péter ötletéből írta Vajda Katalin, és a Radnóti Színházban legendás előadás született belőle: több mint kétszázas szériát futott. Halasi Imre szerint a siker titka abban rejlik, hogy a budapesti közönség olyan színészeket láthatott énekelni, táncolni és bolondozni a színpadon, akik addig csak „komolyabb” darabokban tűntek fel. A cselekménybe ágyazott, átalakított magyar szöveggel felcsendülő népszerű olasz slágerek, Adriano Celentano vagy Gianni Morandi örökzöldjei szintén hozzájárultak a sikerhez. A reneszánsz olasz komédiák mintájára készült, szerelmi perpatvarokkal, félreértésekkel és családi problémákkal fűszerezett szellemes, kedves vígjátéknak mind a kilenc szereplője főszerepet játszik, egyikük sincs alárendelve a másiknak. Mivel a darab a komédiás hajlamok mellett komoly ének- és tánctudást igényel, a színészekkel korrepetitor és koreográfus foglalkozott, a kassai Vlastimil Tichy és a miskolci Kozma Attila személyében, aki a hetvenes évek mozgásvilágára alapozta a koreográfiát. Halasi Imre rendező jelenleg a miskolci Állami Színház igazgatója, és mint elmondta, fontosnak tartja az együttműködést a két színház között. Ez az együttműködés elsősorban a Thália szempontjából lesz előnyös, mivel díszletelemek, jelmezek és technikai eszközök kölcsönzésében nyilvánul meg. Az Anconai szerelmesek díszletét és jelmezeit két magyarországi művész, Bozóki Mara és Matolcsi- Halasi Zsuzsa tervezte, a zenéről Olajos József és zenekara, a fényekről Kovács Lajos, a tiszta hangzásról pedig Jakab István gondoskodik. „A humor az élet visszásságait mélyről fakadó derűvel szemlélő és megbocsátó kedélyállapotból fakad” - olvasható a fényírók győri fesztiváljának honlapján. BODNÁR EMESE Egy hatalmas plakátvirág bibéjén, a mellette levő képen pedig zöld hüllő két szeme között - egy- egy apró ember. Talán hegymászók? Mi ez, képmontázs? Második-harmadik pillantásra már látni, hogy egy óriásplakátról van szó, azok meg plakátragasztó munkások, akik az utolsó simításokat végzik. Egy másik képsorozaton pedig különböző megmosolyogtató pozíciókban két, Ádám és Éva szerepét alakító sárgarépa látható. Győrött vasárnap tartották a Mediawave fesztivál Humor. Fekete humor című nemzetközi fotópályázatának díjátadását. A pályaművekből válogatott kiállítás is ekkor nyílott meg. „Érdekes dolog, hogy pont ennek a pályázatnak nincs hagyománya Magyarországon. Mi, magyarok, nagy lelkűnkkel, búskomorságunkkal szinte beleroppanunk abba a teherbe, amit a történelmünk, az identitáskeresés jelent számunkra. Kesergő nép vagyunk, és fotográfusaink nagyszerű képein is inkább a tragikus események, drámai pillanatok jelenZ. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt. Üres! Pedig milyen jó lenne most rágyújtani. De az orvosom eltiltott minden izgalomtól. Dohánytermékből csak Light, zenéből is csupán az Electric Light Orchestra, száguldásból pedig egy százéves lajtos kocsi. A Nagy Ó-t sem nézhetem addig, amíg el nem döntöm, milyen viszonyban vagyok Anikóval. Hm, milyenben is? Mondjuk, ha közönségszavazás lesz arról, hogy megnagyobbíttassa-e a bőre alá bújtatott szilikonlabdákat, akkor arra egyértelműen nemmel fogok voksolni (a Voks Humana szellemében). Viszont ha a nagy tudású ismeretlen népművelők úgy teszik föl a kérdést, hogy férjhez adjuk-e végre a leányzót, mégpedig gyorsított eljárással, akkor arra a válaszom egyértelmű igen, még egy zsák zabot is küldök a lakodalmas hintó elé befogott lovaknak. Nézem a dobozt. Vasárnap délután van, pont megfelelő idő egy kis műsorváltozásra, és íme, nem nek meg. Nincs humorunk, gondoltam sokáig” - jelentette ki Eifert János fotóművész a kiállítás megnyitóján. Mint elmondta, véleménye csak akkor változott meg, amikor olyan fiatal fotográfusokkal találkozott, akiknek igenis van humoruk, csak éppen eddig nem volt lehetőségük megmutatkozni. Eifert János, a Fényírók Fesztiváljának művészeti vekáprázat, felcsendül az Egymillió fontos hangjegy szignálja, majd B. Tóth László 1980-as arca közli velünk, hogy most Máté Péter énekel néhány dalt. Jólesik huszonnégy évet visszazuhanni az időben, még ha csak húsz percre is, aztán megnézni a jövő heti műsort, hátha újabb műsor-régiségek kerülnek terítékre, de nem, aki nosztalgiázni akar, annak majd este Lajcsi elénekel néhány régi, diszkósított Ómega-klasszikust... Nézem a dobozt. Vérnyomás rendben, cukorszint cuki, még jó, hogy a Mirigyekkel nincs baj. Tényleg nincs. A kiválasztó rendszerük remekül működik: ők nyolc(k)an (a hím pellérek!) mindig találnak maguknak kipécézni valót, tudják, hogyan kell egy kicsit bepárásítani száraz tényéktől csikorgó szemlencsénket. Előfordul, hogy a városi folklór gazdag kincsestárából olyan viccet sütnek a képünkbe, amelyet már újszülöttként is ismertünk, viszont egy- egy kárpótlásul beadott saját poéninjekciójuk doppingbotrányba zetőjeként ezért úgy gondolta, hogy pályázatot hirdet számukra. Még nem teljesen értük el a célunkat -jegyezte meg értékelésében. A zsűri elnökeként látta, hogy társai sem minden esetben tudtak mosolyra fakadni. Annak a néhány nagyszerű fotográfusnak a munkája láttán viszont, akik díjat is kaptak, fülig ért a szájuk. A zsűri elsősorban Tóth József Füles munkásságát méltatta, aki ismert reklámfotográfus, de művészeti körökben is felhívta magára a figyelmet: az alkalmazott fotográfiát olyan ötletességgel és minőségben műveli, hogy reklámmunkái fotóművészeti kiállításokon is szerepeltek. Gáti György, a másik díjazott, a középgenerációhoz tartozó fotó- riporter, aki bebizonyította, hogy a fotóriport is művészet. A sajtófotó-pályázatokon sorra nyeri a díjakat. Gáti az élet pillanatait nagyon egyszerű, hagyományos eszközökkel, valószerűen örökíti meg, mégis olyan jeleneteket komponálva, amelyek mindig figyelmet keltenek. kergetheti szervezetünket. Néha bedugul a szűrőjük, ilyenkor jobb lenne, ha a képernyő alján gubbasztó sárga tizenkettes karikát egy lila, villogó kilencvenhatos váltaná fel. Persze, ők megmondták: az esetleges botránypöttyökért ők nem hibáztathatok, nem vállalják a felelősséget. Ebben különböznek a politikusoktól, akik nem a történet elején, hanem a végén tesznek hasonló nyilatkozatot. Mirigyeink időről időre ismert fazonokat is „belógatnak a képbe” (Bálint, a BB1 farigcsáló ezermestere, Noszály, az előző nagy Ööö... stb.), ám szerény észrevételem szerint ez esetben Fekete Lászlót eléggé negatív szerepben villantották fel. Ha csak néhány másodperc volt is az egész, a nézők tudatalattijába belefényké- peződött a kép: a mindig jópofa kolosszus most egy védtelen embert ütlegel. És különben is, a jó ízlés határait még elvétik néha a pillanat gegtornászai, akik most éppen a május végén adásba kerülő műsorukat készítik elő. IsCseh Gabriella a fiatal generáció forradalmi eszméket hirdető képviselője, akinek elege van az avítt stílusokból. Korszerű képzést nyújtó fotósiskolát szeretne létrehozni, amely hivatalos szak- képesítést ad. A párizsi Louvre- ban készült felvétele a Magyar Fotóművészek Szövetsége kü- löndíját nyerte el. Finom, női érzékenységgel megkomponált képeinek poénja első pillantásra nem mindig nyilvánvaló, humorának fölfejtése beleérzést, átélést követel. A Mediawave Nemzetközi Diaporáma és CD- ROM fesztiválon is a díjazottak közé tartozik. A szintén díjazott budapesti Nagy Norbert nevét most tanulja az idősebb generáció. Nagyon tehetséges fiatal fotóriporter, aki az utóbbi években már több sajtófotó-pályázaton nyert díjat. Az egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató, nagy közönségsikernek örvendő fotókiállítás május 15-ig látogatható a győri Xantus János Múzeum Römer termében (Győr, Nefelejcs köz 3.). mert magyar mesék paródiáit zúdítják majd ránk, mielőtt a nyári szünetre való hivatkozással végképp megszűnnek a nézhető tévéműsorok. Nézem a dobozt. És máris be írok egy jó pontot Szulák Andreá nak. Egyre karcsúbb, fiatalabb é: vidámabb, ráadásul ez a hétfő show végre rosszlányos kacajok tói és mellbedobásos magamuto gatásoktól mentesen tett hozz: valamit Novák Péter, Tóth Vera Oláh Ibolya és Dolák-Saly Róber portréjához. Bár az elején kissi tartottam attól, hogy Robi megin elmeséli, miképp nyert ő el egyko ron egy titkárnői állást... Kövesdi Szabó Mária, Petrik Szilárd és Cs. Tóth Erzsébet (Fotó: a színház archívuma) Nagy Norbert: Megszállás a Szent Márk téren NÉZEM A DOBOZT Agyők, Nagy Ők, agyalapi mirigyek
