Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-28 / 98. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 GLOSSZA Két fénykép Zsolnáról KOCUR LÁSZLÓ Zsolnán a pedagógusok márciusra nem kapták meg mozgóbérüket. A pódék 1000- 1500 koronát tesz ki. Könnyen lehet, hogy egyáltalán nem jutnak hozzá, mert nincs rá pénz, mondta a városi hivatal oktatási osztályának vezetője. Anélkül, hogy a demagógia ficói magaslataira hágnánk, minden kommentár nélkül gondolkodjunk el rajta: a Vág-parti iparvárosba 1,2 milliárd euró értékű befektetés érkezik. A nemzet napszámosainak meg 1000, 1500 koronát (nem eu- rót) nem képesek kifizetni. Ez így rendben van? A Szlovák Nemzeti Párt vehemensen tiltakozik az egyik komáromi szlovák iskola bezárása ellen. Zsolnán - ahol Ján Slota a polgármester - is bezártak több szlovák iskolát. Nem hallottam, hogy az SNS tiltakozott volna. FIGYELŐ RTS Nem felelősek szerb gyermekek annak a három koszovói albán iskolásnak a vízbe- fulladásáért, akiknek halála kirobbantotta a márciusi szerbellenes pogromot Koszovóban - jelentette tegnap reggel a szerbiai állami televízió (RTS). Az RTS birtokába jutott a koszovói ENSZ-igazga- tás (UNMIK) titkos jelentése a tragikus haláleset ügyében indított nyomozásról. A Kosovs- ka Mitrovica-i ENSZ-búóság ügyésze által elkészített jelentés egyértel-műen úgy fogalmaz: nincs bizonyíték arra nézve, hogy szerb gyerekek lennének felelősek az albán iskolások haláláért. Az albán gyerekek március közepén fulladtak az Ibar folyóba. Miután megtalálták kettejük holttestét, s híre ment, hogy szerb gyerekek kutyákkal kergették őket a megáradt folyóba, a Ko- sovska Mitrovica-i albánok átkeltek a város szerbek lakta negyedébe, zavargások törtek ki, s az erőszakcselekmények futótűzként átterjedtek a tartomány egész területére. A zavargásokban 18 személy életét vesztette, több százan megsebesültek, közel négyezer szerb és roma menekült el otthonából, ahova hétfőig csak 1800-an tértek vissza. A többi menekült visszatérésre még várat magára, mivel többségük háza leégett. Másfél hónap múlva köztársaságielnök-választás a kiismerhetetlen országban Szerbiai cirkusz a javából A központi szerbiai napilapok első néhány oldalát továbbra is a köztársasági elnök megválasztásával kapcsolatos információk töltik ki, jelezvén a közvélemény felfokozott figyelmét. siNKovrrs Péter Tény, hogy hosszú idő után Szerbia elnököt kap, hiszen időközben törölték a szavazópolgárok részvételének 50 százalékos küszöbét. A legutóbb hivatalosan is megválasztott elnök, Milan Milutinovics már néhány hónapja fogdában várja a hágai ítélőszék döntését, posztját ideiglenesen Natasa Micsics, a szkupsti- na elnöke látta el, közben három sikertelen kísérlet is történt az államfő megválasztására. A helyzet tehát most valóban komoly (lenne), ám ez egyelőre nem igazán kivehető. Az úgynevezett demokratikus blokkon belül tovább tart az acsarkodás, s Vo- jiszlav Kostunica miniszterelnök is szemmel láthatóan fontosabbnak véli a volt ellenfeleivel való leszámolást, mintsem az államközösség jövőjét. A Hágában rostokoló Vo- jiszlav Seselj radikális vezér szerbiai „helytartójaként” Tomiszlav Nikolics magabiztosan várja a megméretést. A Szerb Radikális Párt alelnöke minden közvélemény-kutatási felmérés szerint utcahosszal'vezet ellenfelei előtt, s ez csakis a szerbség dacosságával, kiábrándultságával magyarázható. Alacsonyan képzett emberek tömegéről van szó, a beindult privatizáció folytán elbocsátottakról, azokról, akik az 1999- es NATO-bombázásokat továbbra is Európa ellenséges magatartásaként minősítik, s nem hisznek az albán holttetemeket feltáró tömegsírok valóságában. Létezik azonban egy másik Szerbia is, amelyben a szavazópolgárok 67 százaléka támogatná az EU-csat- lakozást, közel ötven százaléka pedig a Békepartnerségbe való bekapcsolódást. Mindebből leszűrhető lenne az is, hogy a jelenlegi szerb társadalom egészségesebb, mint mostani kormányzata, amely hosszas latolgatás után azt a táskás szemű Drágán Marsicsanint indítja ellenjelöltként, aki a politikában teljességgel súlytalan. Marsicsa- nin amúgy alelnöke a jelenlegi kormányzópártnak, a Kostunica nevével fémjelzett Szerbiai Demokrata Pártnak, ám jelölése mindössze arra jó, hogy csökkentse a meggyilkolt Djindjics- utód, Borisz Tadics esélyeit. Tadics a jövő Szerbiájának vezér- egyénisége lehetne, aki rövid idő alatt rendet teremtett a Demokrata Pártban, egyszersmind lemondott államszövetségi had- ügyitárca-vezetőségéről, hogy mostani indulása jogszerű legyen. Némi bizalomra ad okot, hogy Tadics népszerűsége folyamatosan növekszik (most már megközelíti Nikolics támogatottságát), ám nem tudni, a valószínűsíthető második fordulóban kik lesznek majd pártolói. Tadics minden bizonnyal számíthat a G17 Plusz voksaira, a jelenlegi koalíciós partner már egyébként is több alkalommal kifejezte: szívesen látná a kabinetben a DP képviselőit. Ugyanakkor kilátásba helyezték: ha a radikális Nikolics győz, kilépnek á kormányból. A vajdasági magyar pártok igazodását ismét a sokszínűség jellemzi. A Vajdasági Magyar Szövetség talán saját elnökjelöltet indít a június 13-i elnökválasztáson, mondván: az eddig általuk támogatott politikusok sorra kudarcot vallottak. Mindez azonban igen kockázatos, hiszen a Szerbiában élő 3 százaléknyi magyarságnak esélye sincs a kérdést eldönteni, esetleges csúfos leszereplésük viszont hátrányos helyzetbe hozná őket az esedékes önkormányzati választásokon. Az Ágoston András vezette Vajdasági Magyar Demokrata Párt Tadicsot támogatná, bizonyos ellenszolgáltatások - perszonális autonómia - megkötésével. A Páll Sándor által irányított Vajdasági Magyar Demokrata Közösség valószínűleg ezúttal is a bojkottot javasolja híveinek. Az elnökválasztás tétje: EU-integráció vagy leszakadás. Avagy: nemzeti büszkeség - esetleg alkalmazkodás. Ugyanebben a periódusban esedékes Szerbia új alkotmányának elfogadása, abban pedig rendezni kellene Koszovó hovatartozását. Ingatag kormány, ingatag elképzelésekkel. Elfecsérelt három esztendő Milosevics megbuktatása óta. Most még csak a kérdőjelek sokasodnak. A szerző újvidéki munkatársunk A háromszázaléknyi magyarságnak esélye sincs a kérdést eldönteni. LEVÉLBONTÁS A Pál (Fő) utcai fiúk meg a Frici Bizonyára mindenkinek megvan a maga gondja, minthogy megvolt ez Molnár Ferenc regényhőseinek is. Nekik meg kellett harcolniuk érte, nekem csak úgy, „ingyen” lett, merthogy oda születtem. Ott tanultam meg járni, kerékpározni, és ott rúgtam a bőrt a fiúkkal. És elpusztult tengerimalacaimat is a grundon temettem el. Ez a darab föld nekem Dunaszer- dahelyen a Fő utca 47-es számú lakótömbje mögött van. És nem csak nekem. Bizonyára érezni mondanivalómból, hogy inkább érzelmi és erkölcsi, mint anyagi vagy - ne adj’ Isten - egészségi okokból ragadtam tollat. Szóval: ez a darab terület a „nagy” parkolóval volt a gyerekkorom, az ifjúságom. És mire a fiam felnő, már csak a helyét fogom tudni megmutatni, mert beépül valamiféle áruházzal. Szegény lakótömböt pedig „megfojtják” majd a minden irányból érkező autók. És már nem lesz a grund senki gondja, esetleg csak az akciós árut kínáló eladóknak meg a népnek, mert fillérjeit beosztva örül majd, hogy „olcsón - jót” vehet. És a gyerekek nem fognak focizni már itt, marad a tévé, a videó, a számítógép. Aztán majd jönnek az „okos emberek”, akik a káros hatásokat elemzik. Felépül valami, pedig a lakók aláírást gyűjtöttek, hogy ne így legyen. Azután meg aláírást gyűjtöttek csalfa módon, hogy mégis. Történt bárhogy, itt gyerek már nem játszik nyugodtan, a lakások elértéktelenednek, mert a kutyának se kell majd porosán, füstösen, zajosan. Nekem meg a baggerok exhumálták a tengerimalacom, pedig annak idején úgy temettem el szegényt, hogy: Frici, nyugodj békében! Bőgi Róbert Dunaszerdahely KOMMENTÁR Az előszobázás vége PÁKOZDI GERTRÚD Szombatra virradóra EU-tagként ébredünk. Ez teljesen biztos. A kilátásba helyezett ünnepségek zajától talán a szokottnál fáradtabban, de a hét végén majd kialusszuk magunkat. Aztán jönnek a hétköznapok, amelyek egyelőre nem hoznak sok változást, legfeljebb némi áremelkedést. A gazdaság működtetésében azonban már aligha lesz ilyen zökkenőmentes az átmenet. Az európai piac részeseként új adminisztratív teendők sokasága nehezíti majd vállalkozóink, vállalataink mindennapjait. Ennek már jó néhány előjele mutatkozik, jóllehet felelős politikusainktól az ország csatlakozási felkészülését számon kérők rendre azt a választ kapják: a felmerülő problémákat megoldjuk. Tény, a korábbi brüsszeli figyelmeztetéseket komolyan vettük, és mára már biztos, hogy szombattól - akárcsak a többi most csatlakozó ország - az unió piacára lépéskor Szlovákia sem szembesül különösebb védelmi intézkedéssel. A gyakorlatban ez egyebek között azt jelenti, hogy a leginkább kifogásolt élelmiszeriparban eleget tettünk azoknak a szigorú közegészségügyi követelményeknek, amelyek figyelmen kívül hagyása az uniós piacra lépéskor kizáró ok lehetne. Az ország felkészülését illetően nyilvánvalóan akkor derül fény mulasztásainkra, ha már „élesben” kereskedünk a többi uniós tagországgal. Akkor derül majd ki, hogy a vállalatok, vállalkozók felkészültek-e például az unión belüli kereskedelem adminisztrálására, a könyvelés új mozzanataira. Mert változásból bőven kijut annak, aki továbbra is eladni vagy venni akar uniós piacon. Kiderül, a gyakorlatban milyen színvonalon bírjuk az angolt, a németet, a franciát stb. Kiderül, eligazodunk-e a másik ország paragrafusaiban (olvasom: az unió teljes törvénytára mintegy 80 000 oldalnyi). Az is kiderül, a megszokott gazdasági környezetben és szabályok között már eligazodó kis- és közép- vállalkozó talál-e felkészült hivatalnokot, könyvelőt, aki pontosan megmondja, mi a teendője az új szabályozási viszonyok között, jóllehet ugyanazzal az európai országgal kereskedik továbbra is, amellyel eddig. Bizonyára nagy lesz a kereslet nálunk is azok fránt, akik kezdettől otthonosan mozognak az új gazdasági körülmények között. Aki még nem tanulta meg, mi a teendő, az - ha talpon akar maradni - nagyon gyorsan rákényszerül az új ismeretek elsajátítására. Van rá példa, hogy a régiókban, a vállalatoknál gyorsabban megértették a csatlakozással járó teendőket, a lehetőségek kiaknázásának útját-módját, mint a végrehajtó hatalomban. Bizonyíték erre például, hogy a térségekből - az uniós támogatások elnyerését megpályázandó - több mint félezer színvonalas tervezet futott be az illetékes minisztériumokba. A tárcák pedig - szakember híján - alig győzik elbírálásukat. Az ilyen mozzanatok legalább némi reményt keltenek az uniós tagságot türelmetlenül, ugyanakkor sok aggodalommal várók körében a tekintetben, hogy nem fizetünk majd elviselhetetlenül sok tanulópénzt az új játékszabályok elsajátításáért. Évek alatt közhellyé vált, hogy az EU előszobájában vagyunk. Vége az előszobázásnak. JEGYZET Valami van a levegőben SZÁSZI ZOLTÁN Virágpártás, szelíd dombokra hull rá a szűrt napfény, koszorúslányok a fiatal szilvafák, a vén dió zöldbe öltözött vőlegény, a lila virágok kacér élénkségben vetekszenek a pitypang sárgájával. Valami van a levegőben, valami megfoghatatlan, valami ősi és kicsit ismeretlen. Szelídebbek az emberek, még a hivatalnokok legmorcosabbja is mintha enyhébb arckifejezéssel nézne ki üvegkalickája mögül, a vasutas megbiccenti sapkáját, a buszvezető segítőkészen ugrik a csomagért, a rend őrei mosolygósán dorgálnak. Kirakatrendezők sürgölődnek, kék meg sárga a menő szín mostanság, jól fogy a hanglemez- boltban az aktuális himnuszokat tartalmazó harighordozó. Valami történik. Isten bizony, úgy néz ki! Szinte ég a közterületeken takarítgatók keze alatt a munka, a máskor kopott, szemetes és szürke kisvárosok jólöltözött, szép nyak- kendős gavallérrá változtak. Mint egy más világ. Olyan szokatlan, szinte már hinni sem akarja az utcán nézelődő, a hivatalokban intézkedő, hogy igaz, amit lát és tapasztal éppen. Pedig ez van. Más látásmód, valami nagy akarás, megfelelni vágyás és egyfajta büszkeség, hogy „igen, erre is képesek vagyunk” érzete fog meg. Olyan polgáros hangulatom támad ettől, nyugodt és kiegyensúlyozott emberek járnak mindenfelé, arcukon némi izgalommal és reménykedéssel. Hogy na most aztán, na most, most javulni fog valami. Él bennük a remény, a viselkedés külsőségeiben máris határozottjavulás mutatkozik. Jó látni és érezni. Aztán átsuhan egy árnyék a szíven. Mert volt már ilyen. Volt már bársonyos. Voltunk már európaiak. Aztán volt háború is azóta már tőlünk alig 300 kilométernyire délre, légvonalban. Ami szintén Európa. Meg kéne fogni, magunkhoz bilincselni ezt a mostam szelídítő érzést. A jobbá válás szándékát és akaratát. Az européer, polgári gondolkodás akarását, amiben természetesen benne van a szűkebb pátria. Esély, hogy végre itthon haza legyen, ne csak szülőföld. Hazám Európa, országom a világ, otthonom a nemzet, lámpásom a hit. Csak megőrizzük, csak nem koptatja el mindezt a gondoktól sem mentes jövő. Csak tudunk még akarni...- És milyen posztra jelentkezik? -Azon helyére, vezérigazgató úr! (Peter Gossányi rajza)
