Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-24 / 95. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 MÉDIA BBC TELEVÍZIÓ „Ha több katonát vetettek volna be az Irak elleni hadjáratban, az megkönnyítette volna az arab ország pacifikálását” - vélekedett Jeremy Greenstock, London volt bagdadi főképviselője. Szerinte nem volt pontos az az előzetes elemzés, amely a konfliktus után várható helyzetről készült. Greenstock BBC televízióban súlyos hibaként említette, hogy a koalíció erői nyitva hagyták az iraki határokat, így ellenőrizetlenül érkezhetett nagy mennyiségű fegyver Irakba.- Haver, mi május elején újabb aranyat akarunk hozni Prágából Pozsonyba! (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Nem valóság, nem is álom Gasparovic szörnyű álmot látott: két éve Meciar mégse hagyta őt ki a HZDS választási listájáról, parlamenti képviselő lett, és ma is békésen nyomogatja a gombokat. HOLOP ZSOLT Visszatérő rémálom ez, felesége éjszakánként arra riad, hogy valaki kiabál a hálószobában, nem akarok képviselő lenni, nem akarok! Ki lehet az? - morfondíroz félálomban az asszony, Ivan műidig is képviselő akart lenni, aztán ráébred, hogy immár egy försztlédi feneke van a pizsamájában, és gyorsan fel: protokoll rúgva, Ivan rázva. - Ugye, nem vagyok képviselő, anyukám, ugye, nem, annyi mandátumom sincs, mint a Gaulieder- nek? Hívd a testőröket, akkor elhiszem, hogy elnök vagyok, nem a Vladó pulija - súgja ijedten. Silvia förszdédi kicseréli a nedves párnát, ne légy butuska, na, akkor még okos államfő is lehet belőled, aludj, mondja, és nyom egy hajnali csókot az elnök verejtékes homlokára. Meciamak viszont szép álma volt, amikor csütörtök felé végre elaludt. Azt álmodta, hogy nem hagyta ki Gasparovicot a listáról, az tovább nyomogatja a gombokat, ő meg díszőrség előtt masíroz és indulót fütyörész. Ó akkor kezdett kiabálni, amikor felébredt. Érdekes lenne tudni, hogy Gasparovic álmában Gasparovic a HZDS padsoraiban nyomkodta-e a gombokat, vagy átült Tkáchoz, és ha Meciar annak idején Tkácot húzza ki a listáról, akkor most Tkác-e az elnök, mert ez merőben más helyzetet teremtene. Nem kéne ennyit vesződni, sokkal rövidebb a neve. Nem tudni, Meciar hányszor akaija még bizonyítani, hogy egy az egyben bárki képes megverni őt. A kormánypártok (igaz, nagyon elvtelenül) indíthattak volna akár egy madárijesztőt is ellene. Egy elég lett volna. A kormánypártok a második fordulóra azt álmodták meg, hogy választóik ne menjenek szavazni, ezáltal legyen Meciar az elnök. Kivéve az MKP-t, hiszen választói már az első fordulóra se mentek el, vagy nem arra a madárijesztóre szavaztak, akire az MKP rámutatott, így másodjára nagy hiba lett volna bármit is tanácsolni. A választás kafkai hőse Boris G. ligetfalui lakos. Ennyit tudunk róla a szűkszavú rendőrségi jegyzőkönyvből. Valaki megrágalmazhatta Boris G.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy nap letartóztatták. Be kell látnia végre mindenkinek, hogy Kafkának igaza volt. Születésünk pillanatától titokzatos per folyik ellenünk, nem ismerjük a vádat és a vádlót, de biztosak lehetünk benne, hogy egyszer beidéznek és megkérdik, mit tudunk felhozni mentségünkre. G. a választás reggelén megivott három felet, papírra vetette gondolatait a két jelöltről, gumikesztyűt húzott, hogy ne szennyezze be velük a kezét, meglátásait bedobta az urnába, és indult folytatni a fertőtlenítést, amikor őrizetbe vették. Antraxgya- nú vádjával. G. nem veszítette el a fejét, eleinte úgy gondolta, nincs szüksége ügyvédre se, hiszen nem követett el semmit. Miért ne lehetne gumikesztyűben szavazni, hiszen van párt gumicsizmás szavazótáborral, tudtommal a politikusokat sem tilos szidni, például a beiktatásra váró elnök nevezte ráncos vén nemi szervnek Kovác exelnö- köt, örökbecsű mondatát hangszalag őrzi. Lehet részegen szavazni, lehet majommal a nyakunkban, teljesen normális, ha valaki patkányt tart otthon háziállatként, sőt választani is elviszi, normális hisz- teroid libát ültetni a szavazóbizottságba, aki minden ligetfalui spájz- ban lépfenetenyészetet sejt, befőttesüvegben, még az is normális, hogy egy teljes választási bizottság nem olvasta soha a hivatalos választási útmutatót. Hogy senki nem tudja, fél Franciaország gumikesztyűben szavazott Le Pen ellen, Chiracra. De az már természetes, hogy a takarítónők, inszemináto- rok és műtőorvosok gyanakodnak egymásra a gumikesztyűk miatt, utóbbiak különösen lépműtétnél. Boris G. azonban elfelejt valamit. A kormány világosan megmondta, hogy ne menjen szavazni, bemondta a rádió, megírták az újságok. Példásan meg fogják büntetni, a többiek okulására. Ezenfelül veszélyeztette a demokrácia alapjait, mert szabad akarata és meggyőződése ellenére szavazott, hiszen egyik jelölttel sem szimpatizált, márpedig egy demokráciában senki sem cselekedhet szabad akarata ellenére. Nem volt hiábavaló ez a választás. Ja, és követelem, hogy Rudolf Schuster azonnal nyüatkozzon valamit. A jövőt tekintve pedig kívánatos lenne, ha megdolgozna azért a havi harmincezres életjáradékért. Egy demokráciában senki sem cselekedhet szabad akarata ellenére. HETI GAZDA(G)SÁG EU és önkormányzat: mindennapi újdonságok TUBA LAJOS Egy héttel az uniós csatlakozás előtt még mindig eléggé ködös bejelentésekre támaszkodhatunk azzal kapcsolatban, hogy jövő szombattól valóban személyi igazolvánnyal utazhatunk-e Bécsbe vagy Budapestre. Leginkább használhatónak az a tanács tűnik, hogy próbálkozzunk, de azért a biztonság kedvéért vigyük magunkkal útle- velünket is. Tavaly ősszel a belügyminiszter a magyarországi átlépés- sel kapcsolatban kellemes meglepetést ígért; hogy mire gondolt, az ő titka maradt. De legalább ez az eset is bizonyítja, hogy az EU végre valamiféle távoli dologból a mindennapi életünk részévé vált. így most azzal foglalkozhatunk, hogy a régi beidegződéseknek engedve érdemes-e bespájzolnunk rizsből és cukorból, ha tudjuk, hogy az uniós intervenciós ár miatt biztosan drágul mindkét termék. Eddig úgy tűnt, hogy ellentétben a lengyelekkel vagy a balti államok lakosaival, nálunk ez már nem vált ki különösebb rohamot. Vagyis végképp leszámoltunk azzal a világgal, amikor elég volt az illetékes elvtárs feltűnése az esti híradóban, s fél perc múlva egy emberként „kelt fel” a lakosság, hogy egész éjszakai sorban állás után legalább még egy tanknyi olcsó benzinhez jusson. Ennél komolyabb folyamatok is megindulnak jövő szombattól. A csatlakozással startolnak hivatalosan az uniós alapok, amelyekkel kapcsolatban egy-két politikus kicsit túlnyilatkozta magát a héten. Nincs piros pontunk - mondták. De azért dicsekedni sincs mivel - tesszük hozzá. A mai beadási határidővel várhatóan ezer felé emelkedik azon közintézmények száma, amelyek választ várnak az uniós támogatásra beadott oktatási, egészségügyi, szociális vagy kulturális létesítményük felújításával kapcsolatban. Igen ám, de a kormány csak most, amikor már botrányszagú a dolog, ismerte el, hogy az értékeléshez szakembergárda kell. Ezt nevezik megfelelő adminisztratív kapacitásnak, elmaradásáért nem jár piros pont, csak éppen a pénz Brüsszelben marad. Még az is, amit szlovák befizetési kötelezettségként Pozsonyból utaltak oda. Nincs tehát miért pihenni a babérokon, a jövő hét végi ünneplés után hétfőtől megint keményen dolgozni kellene a rendszer működőképessé tételén. Közben itthon belefutottunk két nagy reformba. A héten nagyon kifütyülték a kormányt az önkormányzati kongresszuson, sokkal jobban, mint annak idején a HZDS-kor- mányt, amely pedig szabotálta az átalakításokat, és legfeljebb a belügyminisztert küldte pofavizitre a polgármesterek közé. Bizonyos szempontból valóban nem szép, hogy az állam az önkormányzatokkal végezteti el a helyi nagytakarítást, nyilván sokan jó néven vennék, ha még egy utolsó kampány keretében ezeket a dolgokat állami hivatalnokok végeznék el, és ők egy szép, működőképes rendszert vennének át. Másfél évvel ezelőtt, amikor az önkormányzati választási kampányban minden mai polgármester ádáz harcot folytatott a székéért, pontosan tudhatta, mibe is megy bele, mit várhat az államtól, és mivel kell majd kiállnia saját községe polgárai elé. A nagytakarítás sokféleképpen menedzselhető, a helyi választók pontosan tudni fogják, milyen eredményre jutottak a környékbeli falukban, így megítélhetik saját vezetőik munkáját. Ez is tekinthető történelmi fordulópontnak, több mint tíz év után az önkormányzatok végre kilépnek a községi hivatal néhány helyiségéből, és jelen lesznek a lakosok mindennapi életében. Érdekes viszont, hogy eddig minimális az ellenállás az egészségügyi reformmal szemben, ami pedig minden országban az átalakításért felelősök rémálma. Eddig nem tudtuk, hogy valóban kilencezerféle betegségünk lehet, abba sem jó belegondolni, hogy ebből háromezerért fizetnünk kell majd. Rudolf Zajac védelmére ezért csak egyetlen mondat: ő legalább nem próbálja meg látszatintézkedésekkel kihúzni a hátra levő két évet, és továbbpasszolni a labdát az utódjának. VENDÉGKOMMENTÁR Kihívás előtt ÖLLŐS LÁSZLÓ Az „értelmiségi” fogalma modem és - lényegileg - európai fogalom. Az olyan embert jelöli, akiben három tulajdonság, képesség egyesül: a magas szakmai színvonal, az erkölcsi függetlenség és a társadalmi elkötelezettség. Az értelmiségi tehát a szellemi élet adott területén korának szintjén van. Döntéseiben mindenekelőtt a szakszerűség vezérli, ezért elsősorban saját lelkiismeretének felel, álláspontjai helyességéért vállalja a felelősséget a politikai hatalommal, illetve a közvéleményben uralkodó nézetekkel szemben is. Valamint felemeli hangját, ha társadalmi visszásságot lát, és felelni igyekszik korának kihívásaira, minthogy tudja, a szakmai felkészültség felelősséggel is jár. Az értelmiségi tehát mindenekelőtt saját álláspontjai helyességéért felel, akkor is, ha azok az adott pillanatban kellemetlenek. Gyakran az idő mutatja meg, igaza volt-e, s ha igen, mennyiben. Egy értékhez azonban neki sincsen kulcsa: az igazsághoz. Az értelmiségi nem uralója az igazságnak, ő is tévedhet, de feltétlenül az igazság szabad szellemű keresője. Ám éppen az adja erejét, hogy a tévedés lehetőségének tudatában van, emiatt követeli a szellem szabadságát. Tudja, csak a szabad gondolkodás, véleménycsere és kritika csökkentheti a tévedés esélyét. Ellenben a tévedhetetlenség hangoztatása biztos tévedést jelent. Most történelmének egyik legnagyobb kihívása előtt áll a szlovákiai magyarság, hiszen az EU-belépés következményei ma alig láthatóak. Esélyeit azonban felsorolhatjuk, s a lehetséges pozitív és negatív következményeivel kapcsolatban is feltehetünk pontosan, nyíltan megfogalmazott kérdéseket. A mai párkányi konferenciának ez volna az elsőrendű feladata, hiszen a szlovákiai magyarokat segítő politikai és társadalmi cselekvési programoknak átgondolt elképzelésekre kell épülniük. A történelem ugyanis nem vár. A szerző politológus JEGYZET Eurokobakok KÖVESDI KÁROLY Büszkén dagadozik a mellem, mert néhány hete nem Bili Gates a világ leggazdagabb embere, nem is egy arab sejk, még csak nem is valamely amerikai gyorsetető-vályúlánc feje, hanem egy svéd úriember, az IKEA tulajdonosa. Vagyis egy európai polgár - ha úgy tetszik, elsejétől a honfitársam. Ami, pestiesen szólva, nem semmi. Aztán derült égből jön az újabb hír: mégsem ő a leggazdagabb. (így legyen az ember eurosoviniszta.) A borbélynál ülök éppen, amikor ezen fi- lózgatok, és elnézem, hogyan nyírnak előttem egy pasast. Gusztustalan a látvány: a ma- nus tarkója csupa bibircsók, a fodrász mégis úgy bánik vele, mintha hímes tojást batikolna. Ügyes mozdulatokkal kerülgeti a kényes pontokat, miközben tarolja a kobakját. Keressük, ami összeköt, hangzott a szóéiban a jelszó, így elhessegetem magamtól a rémisztő gondolatot, hogy engem ugyanazzal az ollóval fog kezeim a kedves fodrász. De azért nem boldogít a tudat, hogy a bibircsókos koponya után az én fejemen fog szán- kázni ugyanaz a fésű, amelyet a borbély természetesen nem fertőtlenít, még csak le sem öblít forró csapi vízzel. Ha azonban mélyebben belegondolok, konstatálnom kell, hogy az olló Stockholmban is olló, a fésűnek pedig Pozsonyban és Svédországban is foga van, tehát mégiscsak összeköt bennünket valami. Otthon pánikszerűen hajat mosok, még az is eszembe jut, ne dugjam-e a fejem valami fertőtlenítőbe. Aztán háborgás és szentségelés közben eszembe jut, mi a fenét akarok én száz szlovák koronáért? Tisztaságot, esztétikát, európai színvonalat? Olyan szolgáltatást, amilyet az IKEA gó- réja kap Göteborgban vagy Vásterasban? Olyan kultúrát, történelmet, ugyanolyan esélyt? Olvasom a bulvársajtóban, hogy ő sem hajlandó öt eurónál többet adni egy hajvá- gásért. Végül is, jobb összehasonlítási alap híján summázhatom: fele fizetségért fele szolgáltatás. A kobak meg mindenütt kobak. Legfeljebb másképp használják, mert mást vertek belé évtizedeken keresztül. FIGYELŐ Kitelepítési konferencia Munkaterv elkészítésében, egy információs, kutatói hálózat kiépítésében és - mindezekhez - európai uniós források lehetőség szerinti megszerzésében állapodott meg hat közép-európai ország kulturális minisztere/ál- lamtitkára azon a varsói konferencián, amely a második világháborút követő kitelepítésekkel, deportálásokkal, üldözésekkel foglalkozott. A visegrádi négyek mellett jelen voltak Ausztria és Németország kulturális tárcájának képviselői is. A konferencia fő célja egy új közhangulatnak, a megbékélés légkörének kialakítása. Megállapodtak abban, hogy mindegyik ország szembenéz saját történelmével, a kitelepítések okaival és következményeivel, elvégzi az önvizsgálatot, tisztázza, hogy mi volt a szerepe ezekben a tragikus eseményekben. Egyetértettek abban, hogy az évtizedeken át tabunak minősülő kérdés feltárásában, tisztázásában különleges szerepe van az oktatásnak, az ifjúság nevelésének, (m)
