Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-24 / 95. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 24. Elhunyt Bori Imre vajdasági író Belgrád. Hetvenöt éves korában elhunyt Bori Imre Széche- nyi-díjas vajdasági író, kritikus, irodalomtörténész, a délvidéki magyar kulturális közélet egyik vezéralakja. Bori Imre 1929-ben született Bácsföldváron. 1950- ben Újvidéken kezdte írói pályáját, 1971-től nyugdíjazásáig tanára volt az Újvidéki Egyetem magyar tanszékének, amelynek alapítói közé tartozott. 1984-től a Híd irodalmi folyóirat főszerkesztője, 1986-tól a Hungarológiai Intézet igazgatója volt. Kutatási területe a XX. századi magyar és a jugoszláviai magyar irodalom volt, elmélyülten foglalkozott a magyar és a délszláv irodalmi kapcsolatok történetével. Összefoglaló igényű művei mellett számos néprajzi és müvészettörténelmi tanulmány, illetve kismonográfia szerzője, írt könyvet többek között Radnóti Miklósról, Nagy Lászlóról, Kassák Lajosról és Krúdy Gyuláról. Utolsó éveiben a magyar irodalom modern irányzatainak történeti bemutatásán dolgozott. 1999-ben a Vajdasági írószövetség életműdíjjal jutalmazta az irodalomtörténészt, aki tavaly a magyar irodalmi modernség és a vajdasági irodalmi hagyomány kutatásában elért eredményeiért Széchenyi-díjat kapott. Bori Imre a Szerb Tudományos Akadémia rendes, illetve az MTA külső tagja volt. (mti) SZÍNHÁZ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ NEMZETI SZÍNHÁZ: Hamupipőke szombat 19 HV1EZDOSLAV SZÍNHÁZ: Vízkereszt vagy amit akartok vasárnap 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Imposztor sz. 11 MOZI HVIEZDA: Good Bye Lenin! (ném.) sz., v. 15.45, 18, 20.30 MLA- DOST: Samsara (ném.-fr.) sz., v. 17,19.45 TATRA: Minden végzet nehéz (am.) sz., v. 18, 20.30 PÓLUS - METROPOLIS: A passió (am.-ol.) sz., v. 14.40,15.40,17,18,19.20,20.20 Minden végzet nehéz (am.) sz., v. 15.15,17.45,20.15 A titkos ablak (am.) sz., v. 17.35, 19.40, 21.45 Az ítélet eladó (am.) sz., v. 15.45,18.15, 20.45 Pán Péter (am.) sz., v. 15.35,17.55 A tűz óceánja (am.) sz., v. 15.30,20 KASSA TATRA: Chouchou (fr.) sz., v. 17, 19 CAPITOL: Pán Péter (am.) sz., v. 15 Minden végzet nehéz (am.) sz., v. 17,19.30 ÚSMEV: A passió (am.-ol.) sz., v. 15.30,17.45,20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Az utolsó szamuráj (am.) sz., v. 19.30 GALÁNTA - VMK: Elvarázsolt kastély (am.) sz., v. 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Pán Péter (am.) sz., v. 17,19.30 VÁGSELLYE - VMK: Hideghegy (am.) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Mackótestvér (am.) sz., v. 16,18 LÉVA-VMK: Némó nyomában (am.) sz., v. 16.30 Felül semmi (ang.) sz., v. 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Swimming Pool (ang.-fr.) sz., v. 16.30,19 GYŐR PLAZA: Életeken át (am.-kan.) sz., v. 15.15, 17.45, 20 Gothika (am.) sz., v. 16.30, 18.30, 20.30 Hideghegy (am.) sz., v. 20.15 Honey (am.) sz., v. 15.45, 18, 20 Minden végzet nehéz (am.) sz., v. 19.45 A passió (am.-ol.) sz., v. 12.30,15,17.30, 20 Rap, Revü, Rómeó (magy.) sz., v. 19.30 Starsky és Hutch (am.) sz., v. 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Underworld (am.-ang.-magy.-ném.) sz., v. 17.15,19.45 Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny Kétszáznál több versenyző méltó népi iparművészeti kiállításának anyagát tekinthették meg az érdeklődők, délután Écsi Gyöngyi és Kováts Marcell Angyalbárányok című produkciójának tapsolt a főleg gyermekekből verbuválódott közönség, a füleki Motolla Műhely pedig nem hagyta unatkozni a játszani és alkotni vágyókat. A Meló-Diák tanszerkiállítása mellett könyvkiállítás, este az Új Gömör néptáncegyüttes műsora és fesztiválklub adott alkalmat a felhőtlen szórakozásra. Ma a délelőtti döntők után Hanvára zarándokolnak a verseny résztvevői, a Pósa Lajos Irodalmi és Közművelődési Kávéház vendégeként pedig Hubay Miklós Kossuth-díjas íróval, drámaíróval találkozik a közönség. A verseny ideje alatt tartja tisztújító közgyűlését a Szlovákiai Magyar Versmondók Szövetsége is. Este az ünnepélyes díjkiosztó gálára várják a szervezők a város irodalomszerető közönségét. SZÁSZI ZOLTÁN Rimaszombat. Csütörtökön több mint kétszáz versenyzőt hallgattak meg a XIII. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny elődöntőin a szakmai zsűrik. A versenyzők örvendetesen nagy száma különösen az alapiskolások felső tagozatosainak és a középiskolások kategóriájában állította nehéz feladat elé a bírálókat. Az alsóbb kategóriákban főleg a szövegválasztás területén mutatkoztak hiányosságok. A megzenésített versek kategóriájában szereplők szintén magasra tették a lécet, idén tizenegy egyéni és csapatban versenyző mutatta be tudása legjavát. Ma délelőtt már a döntőbe jutottak eredményes szerepléséért izgulhatnak a versenyzők és a felkészítő tanárok. A verseny kísérő- rendezvényeiként Dienes Mária és Baumgartner Zsolt figyelemreA mai, Párkányban zajló Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum margójára Paradigmakeresés tás második fordulója után sem olvashattunk sok magyarázatot a honi sajtóban arról, vajon miért ignorál- ták a magyar szavazók az elnökválasztást. „A szlovákjelöltek nem feleltek meg a magyar szavazóknak” - ez volt talán az egyetlen megokolás, ez is egy szlovák politológus szájából hangzott el. A kérdés már csak azért is fontos, mert jól láttatja a szlovákiai magyar társadalom fejlődésének csapdáit, de lehetőségeit is. JARÁBIK BALÁZS A mai Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórumot az új szlovák elnök megválasztásának „árnyékában” rendezik, keresve sem találhattam volna jobb alkalmat az alábbi gondolatok megfogalmazására. Felesleges moralizálni a magyar szavazók passzivitásán, de beszélni feltétlenül érdemes róla. A kérdést akár úgy is feltehetjük, hogy a magyarok tétlen magatartása mennyire írható a kínálat rovására, és mennyire a szlovákiai magyarok kishitű hozzáállására. Egyelőre elenyésző az érdeklődés e téma iránt a politikai képviseletünk vagy a magyar kisebbség kutatásával foglalkozó intézmények részéről. Hajlamosak vagyunk annyival elintézni a dolgot, hogy a szlovák jelöltek nem feleltek meg a magyar szavazóknak. Ezzel azonban korántsem lenne szabad lezárni az ügyet. Miért kellene ugyanis állandóan egy ajánlatra várni? Szándékos a kisebbség szó használata a kishitűség esetében. Politikai és társadalmi magatartásunkra ugyanis érezhetően jellemző egyfajta kisebbségi borúlátás. Az említett attitűd múltbeli terméke volt az a tépelődés is, vajon a Magyar Koalíció Pártja (MKP) kisebbségi pártként részt vegyen-e a hatalom gyakorlásában. A Vladimír Meciar által jelentősen befolyásolt politikai fejlődése nem sok időt adott a frissiben egyesült MKP-nak a felkészülésre. Az 1998-as parlamenti választások eufóriája, de elsősorban az a szlovák-magyar politikai párbeszéd, amely a szlovákiai demokratikus pártok (beleértve ebbe a csoportba az MKP elődpártjait) között 1996 óta zajlott, rábólintott a párt esetleges kormánypozíciójára. A kormányba kerülés tényével azonban nem születtek meg az ebből adódó poA szlovákiai elnökválaszBartusz György: Téridő-relief - variabillum, 1979 litikai következtetések. Az elmúlt hat évben arról kellett volna meggyőzni az országot, hogy az MKP nem kizárólag etnikai érdekeket képviselő regionális párt, hanem Szlovákia arculatát meghatározni képes politikai erő. Ezt egyelőre nem sikerült megfelelő paradigmával alátámasztaniuk a szlovákiai magyaroknak. A vízió hiánya részben magyarázatul szolgál a déli járásokban tapasztalt ijesztően alacsony részvételi arányra. Valóban felvetődik a kérdés, mennyire veszünk részt az ország formálásában. Immáron több választási statisztika (2002-es parlamenti választások és regionális választások, és a legutóbbi elnök- választás) figyelmeztet a magyar polgárok egyre csökkenő voksolási hajlandóságára. Ezzel kapcsolatban ugyan könnyű rámutatni a parlamenti választások aránytalanul fontos szerepére Szlovákiában, de félő, hogy ez csak erősítheti azt a növekvő demokráciahiányt, illetve annak érzetét, miszerint a politikai pártoknak négyévenként csupán egyszer van szükségük a polgárokra. Ráadásul ez a megállapítás nem lenne teljesen helytálló az egyre kiteljesedő decentralizáció és a helyi választott testületek növekvő szerepe mellett. És milyen jól jönne az európai parlamenti választásokon az MKP által áhított két EP-mandátum megszerzéséhez, ha a magyar szavazók a szlovák szavazókhoz képest nagyobb arányban járulnának a választási urnákhoz. Ehhez azonban lényegesen többet kellene dolgoznia saját választóival az MKP-nak. Az elnökválasztással kapcsolatban tanúsított magatartás azonban nem azt sugallta, hogy az MKP komolyan foglalkozna saját szavazóbázisával. Bár ez utóbbi bármelyik szlovák politikai pártról elmondható. Kérdés, mennyire kapcsolható a gyengülő magyar választási érdeklődés azokhoz a felmérésekhez, amelyek a szlovákiai magyarság körében jelentős számú „transzformációs vesztesekre” utalnak. Bár konkrét számokkal egyelőre nem szolgálhatok, a szlovákiai rendszerváltás gazdasági, szociális értelemben vett vesztesei számához viszonyítva nagyobb lélekszámú és talán hangosabb „közösségről” beszélünk. Hangsúlyosságukhoz talán hozzájárul, hogy a szlovákiai magyar média - alkalmazkodva a magyar közhangulat hangosabb részéhez - teret ad a vesztes élettörténetek sorozatának. Elég csak az Új Szó „Olvasói levél” rovatát átböngészni, hogy fogalmat alkossunk a kétségbeesés retorikájáról. Látszólag mintha a pártelit sem törekedne teljességgel a „győztesek” megszólítására, bevonására munkájába. Márpedig a „győztesek” táborába általában azon fiatalabb generáció tagjai tartoznak, akik érvényesülni tudnak határon innen és túl, akik pozitív példával tudnának szolgálni a szlovákiai magyar közösségnek, progresszívabb gondolkodást hozhatnának a közösség életébe, és erősíteni tudnák a hiányzó paradigma kimunkálását. Erős a gyanúm, hogy a népszámláláskor egy részük a „hiányzók” táborát gyarapította. És ők azok, akik a hiányzó modern vízió miatt és a csábítóan növekvő (külföldi) lehetőségekkel élve tovább csökkenthetik a szlovákiai magyarság számát. A passzív, reagáló stílusú politizálás és a kishitű közösségi magatartás egyik következménye annak a szlovákiai magyar intézmény- rendszernek, amelyet a bársonyos forradalom óta formálunk. Erős intézmények helyett egyelőre inkább egy személyfüggő és meglehetősen központosított rendszert sikerült létrehozni. Pontosabban csupán egyetlen sikeres és erős intézményt tud felmutatni a szlovákiai magyarság - az MKP-t. A többi intézmény még kiépületlen vagy a függőség csapdájában létezik. Ebben a közösségi monopóliumban az MKP pedig úgy viselkedik, ahogy - valószínűleg - minden mást szubjektum viselkedne. Bartusz György: Téridő-relief - variabillum, 1979 A függőségi viszony kialakulásának legfontosabb, de nem az egyetlen táptalaja a pénzügyi források, illetve azok ellenőrzése. Sajnos mind a mai napig nem sikerült kialakítani egy transzparens támogatási rendszert. Ezt a - többé-kevésbé szőnyeg alá söpört - kisebb-na- gyobb botrányok és a különböző alkuratóriumok összeállítása körüli hercehurcák mutatják igazán. Szinte mindenki tudja a „szakmában”, hogy nem elég egy jó projektum, ha nincs ismeretség. Ez azonban korántsem írható kizárólag az MKP számlájára, bár a pártellenőrzés egészségtelen volta tény. Beszélni kell a civil társadalom szerepéről, felelősségéről, amelyik sok esetben elfogadja, alkalmazkodik hozzá, és nem egy esetben használja a függőségi helyzeteket. Az ehhez való alkalmazkodás lelassítja, sőt szélsőséges esetben ellehetetleníti egy egészséges intézményrendszer független működését, így az MKP természetes partnerintézményeinek kialakulását. A pénzért való állandó kuncsorgás elidegenítheti azokat a fiatalokat, akik professzionális környezet után vágyva esetleg vezető szerepet vállalnának. De a szakmai berkekben nemigen lehet nagy tülekedés azért, hogy átvegyenek és menedzseljenek egy pénzügyileg labilis intézményt, legalábbis erre utal a meglévő intézmények többségének „egyemberes” volta. Mert oda elsősorban nem szaktudás, hanem a kapcsolatok megteremtésében, na és a könyöklésben való jártasság szükségeltetik. Vagy szado-mazochista hajlam. Jól, függetlenül működő kisebbségi intézményekre és tisztább, átláthatóbb támogatási rendszerre égető szükség van és lesz. Egy Fico-Gasparovic szimbiózis esetén Kulcsszerepet játszhatnak az emberi és kisebbségi jogokkal, politikai kultúra fejlesztésével foglalkozó intézmények. A közösségi monopólium és az intézményi zavarosban halászók ellen való orvosság pedig a közösségi pluralizmus növelése lehetne. Ehhez azonban az MKP részéről mélyrehatóbb önreflexióra, a civil társadalom részéről fokozottabb kezdeményezőkészségre lenne szükség. Éppen ezért csak üdvözölni lehet a Szlovákiai Magyar Értelmiség Fórum újabb fordulóját. Még akkor is, ha - a program alapján - talán a szükségesnél több politikust és kevesebb fiatal szakembert sikerült meghívni. De itt is az eredmény számít. Mint a választási hét végén.
