Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-24 / 95. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 24. Elhunyt Bori Imre vajdasági író Belgrád. Hetvenöt éves korá­ban elhunyt Bori Imre Széche- nyi-díjas vajdasági író, kritikus, irodalomtörténész, a délvidéki magyar kulturális közélet egyik vezéralakja. Bori Imre 1929-ben született Bácsföldváron. 1950- ben Újvidéken kezdte írói pályá­ját, 1971-től nyugdíjazásáig ta­nára volt az Újvidéki Egyetem magyar tanszékének, amelynek alapítói közé tartozott. 1984-től a Híd irodalmi folyóirat főszer­kesztője, 1986-tól a Hungaroló­giai Intézet igazgatója volt. Kuta­tási területe a XX. századi ma­gyar és a jugoszláviai magyar irodalom volt, elmélyülten fog­lalkozott a magyar és a délszláv irodalmi kapcsolatok történeté­vel. Összefoglaló igényű művei mellett számos néprajzi és müvészettörténelmi tanulmány, illetve kismonográfia szerzője, írt könyvet többek között Radnó­ti Miklósról, Nagy Lászlóról, Kas­sák Lajosról és Krúdy Gyuláról. Utolsó éveiben a magyar iroda­lom modern irányzatainak törté­neti bemutatásán dolgozott. 1999-ben a Vajdasági írószövet­ség életműdíjjal jutalmazta az irodalomtörténészt, aki tavaly a magyar irodalmi modernség és a vajdasági irodalmi hagyomány kutatásában elért eredményeiért Széchenyi-díjat kapott. Bori Im­re a Szerb Tudományos Akadé­mia rendes, illetve az MTA külső tagja volt. (mti) SZÍNHÁZ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ NEMZETI SZÍNHÁZ: Hamupipőke szombat 19 HV1EZDOSLAV SZÍNHÁZ: Vízkereszt vagy amit akartok vasárnap 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Imposztor sz. 11 MOZI HVIEZDA: Good Bye Lenin! (ném.) sz., v. 15.45, 18, 20.30 MLA- DOST: Samsara (ném.-fr.) sz., v. 17,19.45 TATRA: Minden végzet nehéz (am.) sz., v. 18, 20.30 PÓLUS - METROPOLIS: A passió (am.-ol.) sz., v. 14.40,15.40,17,18,19.20,20.20 Minden végzet ne­héz (am.) sz., v. 15.15,17.45,20.15 A titkos ablak (am.) sz., v. 17.35, 19.40, 21.45 Az ítélet eladó (am.) sz., v. 15.45,18.15, 20.45 Pán Pé­ter (am.) sz., v. 15.35,17.55 A tűz óceánja (am.) sz., v. 15.30,20 KASSA TATRA: Chouchou (fr.) sz., v. 17, 19 CAPITOL: Pán Péter (am.) sz., v. 15 Minden végzet nehéz (am.) sz., v. 17,19.30 ÚSMEV: A passió (am.-ol.) sz., v. 15.30,17.45,20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Az utolsó szamuráj (am.) sz., v. 19.30 GALÁNTA - VMK: Elvarázsolt kastély (am.) sz., v. 19 ÉR­SEKÚJVÁR - MIER: Pán Péter (am.) sz., v. 17,19.30 VÁGSELLYE - VMK: Hideghegy (am.) sz., v. 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Mac­kótestvér (am.) sz., v. 16,18 LÉVA-VMK: Némó nyomában (am.) sz., v. 16.30 Felül semmi (ang.) sz., v. 19 ROZSNYÓ - PANORÁ­MA: Swimming Pool (ang.-fr.) sz., v. 16.30,19 GYŐR PLAZA: Életeken át (am.-kan.) sz., v. 15.15, 17.45, 20 Gothika (am.) sz., v. 16.30, 18.30, 20.30 Hideghegy (am.) sz., v. 20.15 Honey (am.) sz., v. 15.45, 18, 20 Minden végzet nehéz (am.) sz., v. 19.45 A passió (am.-ol.) sz., v. 12.30,15,17.30, 20 Rap, Revü, Rómeó (magy.) sz., v. 19.30 Starsky és Hutch (am.) sz., v. 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 Underworld (am.-ang.-magy.-ném.) sz., v. 17.15,19.45 Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny Kétszáznál több versenyző méltó népi iparművészeti kiállítá­sának anyagát tekinthették meg az érdeklődők, délután Écsi Gyön­gyi és Kováts Marcell Angyalbárá­nyok című produkciójának tapsolt a főleg gyermekekből verbuváló­dott közönség, a füleki Motolla Műhely pedig nem hagyta unat­kozni a játszani és alkotni vágyó­kat. A Meló-Diák tanszerkiállítása mellett könyvkiállítás, este az Új Gömör néptáncegyüttes műsora és fesztiválklub adott alkalmat a felhőtlen szórakozásra. Ma a dél­előtti döntők után Hanvára zarán­dokolnak a verseny résztvevői, a Pósa Lajos Irodalmi és Közműve­lődési Kávéház vendégeként pedig Hubay Miklós Kossuth-díjas író­val, drámaíróval találkozik a kö­zönség. A verseny ideje alatt tartja tisztújító közgyűlését a Szlovákiai Magyar Versmondók Szövetsége is. Este az ünnepélyes díjkiosztó gálára várják a szervezők a város irodalomszerető közönségét. SZÁSZI ZOLTÁN Rimaszombat. Csütörtökön több mint kétszáz versenyzőt hall­gattak meg a XIII. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny elődöntőin a szakmai zsű­rik. A versenyzők örvendetesen nagy száma különösen az alapis­kolások felső tagozatosainak és a középiskolások kategóriájában ál­lította nehéz feladat elé a bíráló­kat. Az alsóbb kategóriákban főleg a szövegválasztás területén mutat­koztak hiányosságok. A megzené­sített versek kategóriájában sze­replők szintén magasra tették a lé­cet, idén tizenegy egyéni és csa­patban versenyző mutatta be tu­dása legjavát. Ma délelőtt már a döntőbe ju­tottak eredményes szerepléséért izgulhatnak a versenyzők és a fel­készítő tanárok. A verseny kísérő- rendezvényeiként Dienes Mária és Baumgartner Zsolt figyelemre­A mai, Párkányban zajló Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum margójára Paradigmakeresés tás második fordulója után sem olvashattunk sok ma­gyarázatot a honi sajtóban arról, vajon miért ignorál- ták a magyar szavazók az elnökválasztást. „A szlo­vákjelöltek nem feleltek meg a magyar szavazók­nak” - ez volt talán az egyetlen megokolás, ez is egy szlovák politológus szájából hangzott el. A kér­dés már csak azért is fon­tos, mert jól láttatja a szlo­vákiai magyar társadalom fejlődésének csapdáit, de lehetőségeit is. JARÁBIK BALÁZS A mai Szlovákiai Magyar Értel­miségi Fórumot az új szlovák el­nök megválasztásának „árnyéká­ban” rendezik, keresve sem talál­hattam volna jobb alkalmat az alábbi gondolatok megfogalma­zására. Felesleges moralizálni a magyar szavazók passzivitá­sán, de beszélni feltétlenül érde­mes róla. A kérdést akár úgy is feltehetjük, hogy a magyarok tét­len magatartása mennyire írható a kínálat rovására, és mennyire a szlovákiai magyarok kishitű hoz­záállására. Egyelőre elenyésző az érdeklődés e téma iránt a politi­kai képviseletünk vagy a magyar kisebbség kutatásával foglalkozó intézmények részéről. Hajlamo­sak vagyunk annyival elintézni a dolgot, hogy a szlovák jelöltek nem feleltek meg a magyar szava­zóknak. Ezzel azonban koránt­sem lenne szabad lezárni az ügyet. Miért kellene ugyanis ál­landóan egy ajánlatra várni? Szándékos a kisebbség szó használata a kishitűség esetében. Politikai és társadalmi magatar­tásunkra ugyanis érezhetően jel­lemző egyfajta kisebbségi borúlá­tás. Az említett attitűd múltbeli terméke volt az a tépelődés is, va­jon a Magyar Koalíció Pártja (MKP) kisebbségi pártként részt vegyen-e a hatalom gyakorlásá­ban. A Vladimír Meciar által je­lentősen befolyásolt politikai fej­lődése nem sok időt adott a frissi­ben egyesült MKP-nak a felkészü­lésre. Az 1998-as parlamenti vá­lasztások eufóriája, de elsősor­ban az a szlovák-magyar politi­kai párbeszéd, amely a szlovákiai demokratikus pártok (beleértve ebbe a csoportba az MKP előd­pártjait) között 1996 óta zajlott, rábólintott a párt esetleges kor­mánypozíciójára. A kormányba kerülés tényével azonban nem születtek meg az ebből adódó po­A szlovákiai elnökválasz­Bartusz György: Téridő-relief - variabillum, 1979 litikai következtetések. Az elmúlt hat évben arról kellett volna meg­győzni az országot, hogy az MKP nem kizárólag etnikai érdekeket képviselő regionális párt, hanem Szlovákia arculatát meghatároz­ni képes politikai erő. Ezt egyelő­re nem sikerült megfelelő para­digmával alátámasztaniuk a szlo­vákiai magyaroknak. A vízió hiánya részben magyarázatul szolgál a déli járásokban tapasztalt ijesztő­en alacsony részvételi arányra. Valóban felvetődik a kérdés, mennyire veszünk részt az ország formálásában. Immáron több vá­lasztási statisztika (2002-es par­lamenti választások és regionális választások, és a legutóbbi elnök- választás) figyelmeztet a magyar polgárok egyre csökkenő vokso­lási hajlandóságára. Ezzel kap­csolatban ugyan könnyű rámu­tatni a parlamenti választások aránytalanul fontos szerepére Szlovákiában, de félő, hogy ez csak erősítheti azt a növekvő de­mokráciahiányt, illetve annak ér­zetét, miszerint a politikai pár­toknak négyévenként csupán egyszer van szükségük a polgá­rokra. Ráadásul ez a megállapítás nem lenne teljesen helytálló az egyre kiteljesedő decentralizáció és a helyi választott testületek nö­vekvő szerepe mellett. És milyen jól jönne az európai parlamenti választásokon az MKP által áhí­tott két EP-mandátum megszer­zéséhez, ha a magyar szavazók a szlovák szavazókhoz képest na­gyobb arányban járulnának a vá­lasztási urnákhoz. Ehhez azon­ban lényegesen többet kellene dolgoznia saját választóival az MKP-nak. Az elnökválasztással kapcsolatban tanúsított magatar­tás azonban nem azt sugallta, hogy az MKP komolyan foglal­kozna saját szavazóbázisával. Bár ez utóbbi bármelyik szlovák poli­tikai pártról elmondható. Kérdés, mennyire kapcsol­ható a gyengülő magyar választási érdeklődés azokhoz a felmérésekhez, ame­lyek a szlovákiai magyarság köré­ben jelentős számú „transzformá­ciós vesztesekre” utalnak. Bár konkrét számokkal egyelőre nem szolgálhatok, a szlovákiai rend­szerváltás gazdasági, szociális ér­telemben vett vesztesei számá­hoz viszonyítva nagyobb lélek­számú és talán hangosabb „kö­zösségről” beszélünk. Hangsú­lyosságukhoz talán hozzájárul, hogy a szlovákiai magyar média - alkalmazkodva a magyar közhan­gulat hangosabb részéhez - teret ad a vesztes élettörténetek soro­zatának. Elég csak az Új Szó „Ol­vasói levél” rovatát átböngészni, hogy fogalmat alkossunk a két­ségbeesés retorikájáról. Látszólag mintha a pártelit sem törekedne teljességgel a „győztesek” meg­szólítására, bevonására munkájá­ba. Márpedig a „győztesek” tábo­rába általában azon fiatalabb ge­neráció tagjai tartoznak, akik ér­vényesülni tudnak határon innen és túl, akik pozitív példával tud­nának szolgálni a szlovákiai ma­gyar közösségnek, progresszí­vabb gondolkodást hozhatnának a közösség életébe, és erősíteni tudnák a hiányzó paradigma ki­munkálását. Erős a gyanúm, hogy a népszámláláskor egy ré­szük a „hiányzók” táborát gyara­pította. És ők azok, akik a hiány­zó modern vízió miatt és a csábí­tóan növekvő (külföldi) lehetősé­gekkel élve tovább csökkenthetik a szlovákiai magyarság számát. A passzív, reagáló stílusú politizálás és a kishitű közösségi magatar­tás egyik következménye annak a szlovákiai magyar intézmény- rendszernek, amelyet a bárso­nyos forradalom óta formálunk. Erős intézmények helyett egyelő­re inkább egy személyfüggő és meglehetősen központosított rendszert sikerült létrehozni. Pontosabban csupán egyetlen si­keres és erős intézményt tud fel­mutatni a szlovákiai magyarság - az MKP-t. A többi intézmény még kiépületlen vagy a függőség csap­dájában létezik. Ebben a közössé­gi monopóliumban az MKP pedig úgy viselkedik, ahogy - valószí­nűleg - minden mást szubjektum viselkedne. Bartusz György: Téridő-relief - variabillum, 1979 A függőségi viszony kialakulásának legfontosabb, de nem az egyetlen táptalaja a pénzügyi források, illetve azok ellenőrzése. Sajnos mind a mai napig nem sikerült kialakítani egy transzparens támogatási rendszert. Ezt a - többé-kevésbé szőnyeg alá söpört - kisebb-na- gyobb botrányok és a különböző alkuratóriumok összeállítása kö­rüli hercehurcák mutatják iga­zán. Szinte mindenki tudja a „szakmában”, hogy nem elég egy jó projektum, ha nincs ismeret­ség. Ez azonban korántsem írható kizárólag az MKP számlájára, bár a pártellenőrzés egészségtelen volta tény. Beszélni kell a civil társadalom szerepéről, felelőssé­géről, amelyik sok esetben elfo­gadja, alkalmazkodik hozzá, és nem egy esetben használja a füg­gőségi helyzeteket. Az ehhez való alkalmazkodás lelassítja, sőt szél­sőséges esetben ellehetetleníti egy egészséges intézményrend­szer független működését, így az MKP természetes partnerintéz­ményeinek kialakulását. A pén­zért való állandó kuncsorgás el­idegenítheti azokat a fiatalokat, akik professzionális környezet után vágyva esetleg vezető szere­pet vállalnának. De a szakmai berkekben nemigen lehet nagy tülekedés azért, hogy átvegyenek és menedzseljenek egy pénzügyi­leg labilis intézményt, legalábbis erre utal a meglévő intézmények többségének „egyemberes” volta. Mert oda elsősorban nem szaktu­dás, hanem a kapcsolatok megte­remtésében, na és a könyöklés­ben való jártasság szükségeltetik. Vagy szado-mazochista hajlam. Jól, függetlenül működő kisebbségi intézményekre és tisztább, átláthatóbb támo­gatási rendszerre égető szükség van és lesz. Egy Fico-Gasparovic szimbiózis esetén Kulcsszerepet játszhatnak az emberi és kisebb­ségi jogokkal, politikai kultúra fejlesztésével foglalkozó intéz­mények. A közösségi monopóli­um és az intézményi zavarosban halászók ellen való orvosság pe­dig a közösségi pluralizmus nö­velése lehetne. Ehhez azonban az MKP részéről mélyrehatóbb önreflexióra, a civil társadalom részéről fokozottabb kezdemé­nyezőkészségre lenne szükség. Éppen ezért csak üdvözölni lehet a Szlovákiai Magyar Értelmiség Fórum újabb fordulóját. Még ak­kor is, ha - a program alapján - talán a szükségesnél több politi­kust és kevesebb fiatal szakem­bert sikerült meghívni. De itt is az eredmény számít. Mint a vá­lasztási hét végén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom