Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-23 / 94. szám, péntek
12 Gondolat ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 23. A szlovákiai magyar szervezetek elsősorban a kultúra területén tevékenykednek. Meglepő lehet az oktatási intézmények viszonylag alacsony aránya A szlovákiai magyar intézményrendszer fejlődése A szlovákiai magyar intézményrendszer fejlődése meghatározó kérdés a szlovákiai magyar kisebbség megmaradása és fejlődése szempontjából. 1989 után komoly változáson ment keresztül ez az intézményrendszer, mégis (bármily meglepőnek is tűnhet) a kisebbségi „intézményi lét” kutatása, elemzése és értelmezése szinte el sem kezdődött az elmúlt másfél évtizedben. TÓTH KÁROLY Fontos munka a Filep Tamás Gusztáv és Tóth László szerkesztette, négy kötetes, Budapesten megjelent szlovákiai magyar művelődéstörténet, amely az elemző tanulmányokon túl kronológiával és válogatott bibliográfiával is rendelkezik, kézikönyvként megkerülhetetlen munka a kutatók számára még akkor is, ha az 1989 utáni időszakból csak nyolc évet ölel fel. A négy kötetnek inkább a nyolc évtized summázata volt a célja, ez pedig maradéktalanul sikerült. (Filep-Tóth szerk.: A (Cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1818-1998. I-IV. kötet. Ister Kiadó, Budapest, 1998-2000.). Az egyes intézmények (általában valamilyen évfordulóhoz kötötten vagy évkönyvként) természetesen kiadtak önmagukról publikációkat, amelyek fontos támpontjai lehetnek a kutatásoknak, de nem helyettesíthetik az elfogulatlan, az intézmények fejlődését összefüggéseiben vizsgáló, tárgyszerű elemzéseket. A szlovákiai magyar intézményrendszer a számok tükrében A szlovákiai magyar szervezetekre vonatkozó hivatalos kimutatás nem létezik Szlovákiában. A Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumában a 2002-es évben mintegy 24 000 szervezetet jegyeztek, ezekből - akárcsak a megnevezések alapján is - nagyon nehéz elkülöníteni a kisebbségi szervezeteket. A helyzetet bonyolítja, hogy az egyes jogi formákat a kerületi hivatalokban kell bejegyeztetni, ami teljesen követhetetlenné teszi a szervezetek identifikálását. A szlovákiai magyar intézményrendszerre vonatkozó első 1. grafikon: A szlovákiai magyar szervezetek kerületek szerinti megoszlása (2003) (Forrás: Lampl-Tóth, 2004) adattár (kataszter) 1999-2001- ben készült. Az adatbázis megjelent az Interneten is, és itt folyamatosan aktualizálva vannak az adatok, illetve az adatbázis folyamatosan kibővül az új szervezetekkel. Az akkori 651 szervezetet magában foglaló adatbázis szerint pusztán az egyharmaduk volt bejegyzett, tehát jogalanyisággal bíró szervezet. Ez a tény elgondolkoztató, hiszen a rendszerváltás után egy évtizeddel pusztán 189 szervezet volt jogosult arra, hogy pályázhasson, a pályázásnak ugyanis feltétele volt a jogalanyiság. Mindehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a magyar szervezetek száma ennél jóval magasabb volt már ebben az időben is, hiszen csak a Csemadok alapszervezetek száma cca. 450-re tehető (a felmérésben 252 ilyen szervezet szerepelt). A szlovákiai magyar szervezetek 88,6%-a kulturális szervezetnek, 12,6%-uk pedig az oktatásügy területén tevékenykedő szervezetnek vallotta magát. Elenyésző százalékú volt a környezetvédő, szociális, sport, egyházi stb. szervezetek aránya. Területi eloszlásuk szerint a szervezetek mintegy 20%-a a Dunaszerdahelyi járásban működött, 10% fölötti aránnyal jeleskedett még a Komáromi, illetve Érsekújvári járás, de a Rimaszombati, Nagykürtösi és a Rozsnyói járás alig haladta meg az 1%-os arányt, a többiek pedig a 2-7%-os sávba estek. A felmérés szerint a szlovákiai magyar szervezetek 63%-a polgári társulás volt, 12,7%-a alapítványként, 9,3%-a közhasznú szervezetként, 5,8%-a jótékony- sági alapként, 9,2%-a pedig egyéb jogi normába sorolható szervezetként működött. A következő felmérést az MTA Kisebbségkutató Intézete megbízásából a Fórum Kisebbségkutató Intézet végezte 2003-ban. A Kulturális kataszter 562 szervezetet vizsgált meg, és ezek között már szerepeltek az állami, a kerületi és a települési önkormányzati kulturális intézmények is. De anyagi okokból nem lehetett a teljes intézményrendszert lekérdezni, így a kutatási eredmények csak a belső arányok, a területi megoszlás és az egyes intézmények jellemzői szempontjából érdekesek. Érdeme a kutatásnak, hogy első ízben mérte fel az állami/önkormány- zati, a gazdasági (elsősorban kiadók és lapok) és a civil szervezeteket egyszerre. A mintában viszont nem jelennek meg a Csemadok alapszervezetek, csak a Cse- madok-központ, illetve a területi választmányok (mint jogalanyisággal rendelkező intézmények) kerültek be a mintába. Az 1. grafikon szemlélteti, hogy a nyugat-szlovákiai régió meghatározó szerepe az intézményi struktúrában is érvényesül, nem véletlenül, hiszen a szlovákiai magyarok részaránya ebben a régióban 60%, míg a közép- és keletszlovákiai régióra a magyar lakosság 20-20%-a esik. A kulturális szervezetek számaránya szembetűnő (2. grafikon), és ezekhez hozzá kell számítani az ún. komplex tevékenységet folytató intézményeket is, hiszen ezek ernyőszervezetekként elsősorban a kultúra területén működnek. A 3. grafikon értékelésekor a három szektor elkülönülése és aránya jól szemlélteti, hogy a szlovákiai magyar intézményi rendszer elsősorban a civil szektorhoz tartozik. Napjainkban ezek 6. grafikon: A szlovákiai magyar szervezetek elsődleges tevékenységi körük szerinti százalékos megoszlása (2004) (Forrás: Fórum Kisebbségkutató Intézet adatbázisa, www.foruminst.sk , 2004) □ Egyéb □ Egyházi 0 Szociális tev. ■ Tudományos □ Oktatás ■ Sport 9 Média ■ Kulturális □ Ifjúsági □ Közéleti ■ Érdekvédelmi a Politikai 0,0 10,0 20,0 30,0 40,0 50,0 60,0 70,0 80,0 az arányok változóban vannak. Nagyon sok állami intézmény a decentralizáció folytán megyei, illetve helyi önkormányzati tulajdonba megy át, tehát fenntartásuk a jövőben nem a központi állami szerveket, hanem az önkormányzatokat terheli. Ugyanakkor nagyobb lehetőség nyílik számukra az EU-s források elnyerésére. Jelenleg a Fórum Intézet adatbázisában 1115 szervezet található. Ezek belső megoszl grafikonon látható. Az 5. grafikon adataiból jól látható, hogy a szlovákiai magyar szervezetek döntő hányadát napjainkban is a nonprofit szervezetek, illetve intézmények teszik ki. Viszont jelentős átalakuláson ment keresztül az állami szektor részaránya. Gyakorlatilag csak két intézmény részesül közvetlen állami támogatásban, a többi (a könyvtárak, levéltárak, múzeumok, művelődési központok, színházak stb.) önkormányzati fennhatóság alá kerültek, de mint ilyenek, továbbra is önkormányzati költségvetési támogatásban részesülnek. A szlovákiai magyar szervezetek elsősorban a kultúra területén tevékenykednek. A 6. grafikon jól szemlélteti ennek részarányát (68,5%). Meglepő lehet az oktatási intézmények viszonylag alacsony aránya. Ennek oka abban keresendő, hogy az elsődlegesen oktatással foglalkozó szervezetek száma alacsony, de a legfontosabbak (SZMPSZ, Katedra Társaság, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Fóruma stb.) országos hatáskörrel dolgoznak, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének pl. járási szervei vannak, így a területi lefedettsége messze meghaladja a statisztikai súlyát. A civil szektorra jellemző területek viszont az elsődleges tevékenységi körben alig képviseltetik magukat (szociális, sport, ifjúsági stb.), a környezetvédelem és egészségügy stb. (egyéb kategória) szinte meg sem jelenik a statisztikában. De az olyan területek száma is viszonylag alacsony, mint az érdekvédelem, közélet, egyházi intézmények. 2. graßkon: A négy fő intézménytípus szerinti megoszlás (2003) (Forrás: Lampl-Tóth, 2004) 70 r 60 50 40 30 20 57,6 17 a 4. 9,6 1° n : Sill®®® 15,8 közgyűjtemények média-kiadó kulturális- komplex művészeti intézmények csoportok 3. graßkon: A szlovákiai magyar szervezetek egyes szektorok közöt- ti megoszlása (2003) (Forrás: Lampl-Tóth, 2004) 70 60 50 40 30 20 10 64,5 Mj; I Civil szektor 5,5 Állami szektor Gazdasági szektor 4. graßkon: A szlovákiai magyar szervezetek megoszlása a szervezeti típusuk szerint (2004) (Forrás: Fórum Kisebbségkutató Intézet adatbázisa, www.foruminst.sk , 2004) 227 ■45 1841 0 100 200 300 400 500 600 700 800 900 ■ Civil szervezet ■Állami/költségvetési □ Gazdasági D Önkormányzati 5. graßkon: A szlovákiai magyar szervezetek megoszlása a szervezeti típusuk szerint (2004) százalékos megoszlás (Forrás: Fórum Kisebbségkutató Intézet adatbázisa, www.foruminst.sk , 2004) Árnyaltabb és megnyugtatóbb képet kapunk, ha a szervezetek másodlagos tevékenységi körét vizsgáljuk. A másodlagos tevékenységi kör azt jelenti, hogy a demonstratív profil mellett a szervezetek még milyen tevékenységet folytatnak. Ez akár meghatározó is lehet egy kisebbségi szervezet életében, csak éppen különböző megfontolásokból a szervezet nem vállalja fel. A 7. grafikon érzékletesen mutatja, hogy milyen eltérések vannak az elsődleges tevékenységi formákhoz képest. Egyben arról is tanúskodik, hogy a legtöbb szlovákiai magyar szervezet nagyon sok feladatot vállal magára, nyilván a helyi és regionális szükségletek szerint. A szlovákiai magyar szervezetek tipológiája „ (Cseh) szlovákiai Magyar... ” érdekvédelmi és szakmai (ernyő) szervezetek. Hangsúlyozottan etnikai alapon jönnek létre, megalakulásuktól monopol és egyetlen szervezeti státusra törekszenek, és nem is tűrnek meg maguk mellett más hasonló szervezeteket. Ezek azok a szervezetek, amelyek a 90-es évek elejétől „Csehszlovákiai Magyar...” jelzős szerkezettel látták el magukat, és az adott szakmai területen, de sokszor azon túl is, a szlovákiai magyarság egésze nevében léptek fel. Ez a szervezeti forma az elmúlt másfél évtizedben komoly változáson ment keresztül. Szakmai programok egész sorát valósította meg, segítve azt a közeget, amelyből önmagát eredetileg származtatta. Tényleges mozgósító erővé lépett elő válságos időszakokban, vagy legalábbis azok élére állt. Csemadok. Az első kategóriába tartozna, ha nem lett volna olyan hagyományosan központi szerepe az 1989-et megelőző időszakban és az átalakulás folyamatában. A Csemadok az 1968-as tradíciókat követve 1989 után megpróbált vezető érdekvédelmi■ Civil szervezet ■ Ál lám i/kö Itségvetési □ Gazdasági H Önkormányzati társadalmi-(politikai) szervezetté átalakulni. Alapítványok, polgári társulások, egyesületek, műhelyek, intézetek. 1990 után elkezdődött az a folyamat, amely az új szervezeti elemek helykeresését jelentette a hagyományos szlovákiai magyar intézményi szerkezetben. Ez a folyamat nem volt egyszerű, hiszen az új fogalmak és szervezeti formák (alapítvány, non-profit szervezet, egyesület, polgári társulás stb.) újfajta magatartást követeltek meg, újszerű problémákat vetettek fel a meglehetősen konzervatívnak tekinthető magyar kisebbség körében. Kiegészítő forrásokat biztosító szerveződések. Nagyon sok polgári társulás, alapítvány stb. azért jött létre, hogy valamely in-
