Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-23 / 94. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 23. Gondolat 13 tézmény - iskola, Csemadok-szer- vezet, múzeum, levéltár, könyvtár, magyar tanszékek stb. (amelyek nem rendelkeztek önálló jog- alanyisággal, vagy állami intézményként ki voltak zárva az alapítványi forrásokból) - mellett működve az adott intézmény szűkös anyagi forrásait alapítványi adományokkal egészítse ki. A magyar pártokhoz kötődő szerveződések. A politikai mozgalmak és pártok szervezeti potenciáljuk birtokában nagyon fontos civil funkciókat is felvállaltak (konferenciákat, szakmai megbeszéléseket szerveztek, és nem utolsó sorban civil szervezeteket alapítottak). A civil szervezetek létrehozása általában közvetlen intézményi alapításokon vagy személyi összefonódásokon keresztül valósult meg. Tényleges civil szervezetek. Nagyon nehéz definiálni őket, hiszen korszakonként változó az összetételük. Nagy az átjárás a fentebb jelzett szlovákiai intézmények és a tényleges civil szervezetek között. Általános jellemzőjük, hogy széleskörű kapcsolatokkal rendelkeznek a szlovákiai civil szektoron belül, nem csupán magyarországi erőforrásokat céloznak meg, és profiljuk - a civil szektorra jellemzően - szigorúan csak szűk területre korlátozódik. Atipikus kisebbségi szervezetek. Az eddig felsorolt intézmények közül néhány „atipikus kisebbségi szervezetnek” nevezhető, mert orientáltságát, kapcsolat- rendszerét, értékrendjét stb. tekintve különbözik a hagyományosnak nevezhető kisebbségi intézményektől. Erre a típusra az jellemző, hogy tevékenységében interetnikus, multikulturális, nemzetközi értékeket jelenít meg, a többségi intézményekkel együttműködik, sőt belső szerkezetét, személyi összetételét, rendezvényeit hangsúlyozottan ennek kifejezése érdekében alakítja. Képző szervezetek. Viszonylag későn alakultak ki azok a szervezetek, illetve tevékenységek, amelyek az intézményrendszer megerősítését, fejlesztését szolgáló programokkal álltak elő. A képző szervezetek elsősorban szakmai továbbképzéseket, „tréningeket”, illetve olyan konferenciákat, munkatalálkozókat szervez- tek(nek), amelyekből elsősorban a szervezetek profitáltak. EU-orientált szervezetek. Azok az újonnan létrejött, elsősorban kistérségi, a határon átnyúló együttműködést elősegítő, regoinális és eurorégiós társulások, amelyek már az Európai Unióhoz való csatlakozásunk utáni időszak követelményeit tartják szem előtt. Egészen új forma ez a szlovákiai magyar intézmény- rendszeren belül. Az etnicitás azonban ezen belül is érvényesül, hiszen a szlovák-magyar határ nagyon komoly együttműködésre ad lehetőséget, és ezt a szlovákiai magyar szervezetek ki is használják, megfelelő partnerekre találva a magyarországi oldalon. Kiadók, folyóiratok és lapok. Nem igazán tekinthetők a civü szféra alkotóelemének, hiszen jogi formájukat tekintve (általában Kft) teljesen üzleti alapon jöttek létre és működnek. Ugyanakkor szerepüket véve alapul, a kisebbségi intézményrendszer szerves részét alkotják. A szűkös piacra való tekintettel általában támogatásra szorulnak, és így mind a hazai, mind pedig a külföldi támogatások egyik jelentős célcsoportját alkotják. A kiadók fontos kulturális küldetést is ellátnak, hiszen közvetítik a kulturális termékeket a kisebbségi közösség, a nyelvi közösség és a szakmai nyilvánosság felé. Állami és önkormányzati intézmények. (Múzeumok, könyvtárak, regionális levéltárak kulturális és népművelési központok stb.) Meglehetősen idegen testnek tekintette a szlovákiai magyar intézményrendszer az ún. állami (ma már önkormányzati) intézményeket. Ezek korábban nagyfokú politikai és ideológiai kontroll alatt álltak, 1989 után pedig a túlélés gondjaival elfoglalva tartózkodtak mindenfajta nemzetpolitikai, politikai és ideológiai áramlattól. Profitorientált kisebbségi gazdasági társulások. Érdekes módon, a kisebbségi intézmény- rendszer szerkezetében megjelent a szlovákiai magyar vállalko- zó/vállalkozás fogalma. Azért érdekes ez, mert nem szponzorként, hanem adománykérőként jelent meg. A tőkehiányra hivatkozva a gazdasági társulások olyan szervezeti kereteket próbáltak kialakítani, amely kellő ideológiai alapot teremtve elsősorban magyarországi erőforrá-. sokat céloztak meg. A Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetségének megalakítása tipikus példája volt ennek. Magyarországon ugyanakkor partnerre is találtak az Új Kézfogás Alapítványnál. Egészen új helyzetet teremtett az OTP, a MÓL és más cégek térhódítása Szlovákiában, ezek a cégek azonban már nem a kisebbségi támogatási rendszer keretében kerültek Szlovákiába, hanem jól megfontolt üzleti alapon. Tőkeerejük éppen ezért sokszorosa volt az elmúlt évtizedben nyújtott vállalkozásfejlesztési támogatásoknak, az etnicitás kritériumát pedig teljesen annulálta az üzleti érdek. 7. grafikon: A szlovákiai magyar szervezetek másodlagos tevékenységi körük szerinti százalékos megoszlása (2004) (Forrás: Fórum Kisebbségkutató Intézet adatbázisa, www.foruminst.sk , 2004) □ Egyéb □ Egyházi ■ Szociális tev. ■ Tudományos □ Oktatás ■ Sport □ Média ■ Kulturális □ Ifjúsági □ Közéleti ■ Érdekvédelmi H Politikai 0,0 5,0 10,0 15,0 20,0 25,0 A vizsgálati eredmények arról tanúskodnak, hogy a magyar kisebbségi kulturális intézményrendszer évről évre egyre több lábon álló hálózatot jelent A határon túli magyar kulturális intézményrendszer A kutatás során eddig felmért intézmények és szervezetek az egyes országokban (Horvátország és Ausztria nélkül) Szerbia-Montenegró Románia Szlovákia Szlovénia Ukrajna Összesen 11. Könyvtár 60 180 65 2 17 324 12. Levéltár 5 2 3 1 2 13 13. Múzeum 9 47 13 2 5 76 14. Egyéb gyűjtemény 11 32 144 61 21. Könyvkiadó — 19 29 820 76 22. Sajtó 62 140 42 1 28 273 23. Elektronikus média 17 28 4 2 2 53 24. Internetes portál 4 52 11 31. Színház (opera), egyéb amatőr színjátszó csoportok 8 51 40 1 1 101 32. Zeneművészeti csoport 10 183 1063 302 33. Táncművészeti csoport 3 104 54 1 1 163 34. Irodalmi kör 8 21 15 35 35. Képző-, ipar-, fotó-, népművészeti alkotóműhely 18 30 11 1 3 63 36. Filmművészeti alkotóműhely3 58 37. Ismeretterjesztő, honismereti szervezet, klub 17 82 107 1 17 224 41. Komplex kulturális szervezet, intézmény 148 733 89 21 50 1041 Összesen 399 1670 562 33 160 2 824 FÁBRI ISTVÁN A határon túli magyar kulturális intézmények és szervezetek amellett, hogy az egyetemes magyar kultúra (kulturális élet) fontos részét képezik, a kisebbségben élő magyar közösségek identitásának megőrzésében is kiemelkedő szerepet játszanak. Ennek a rendkívül gazdag intézmény- és szervezetrendszernek a működéséről azonban sokáig igen kevés egzakt információval rendelkeztek mind a kutatók, mind a szféra szakemberei, mind a határon túli magyarság intézményeinek, közösségeinek támogatását felvállaló magyarországi kultúrpolitika. A Magyarországgal szomszédos hét államban működő magyar kulturális, közművelődési (továbbiakban: kulturális) intézmények és szervezetek átfogó, módszeres számbavétele az 1990-es évtizedben több alkalommal is felmerült kutatási feladatként. 2003-ban egy olyan átfogó kutatási program lebonyolítására került sor, amely első alkalommal tett kísérletet az érintett szféra szereplőinek egységes, összehasonlító jellegű, és lehetőség szerinti teljes körű vizsgálatára - mind a hét országban (A kutatást a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megbízásból a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti és Kisebbségkutató Intézete koordinálta. Kutatásvezető: Szarka László. A kutatás felvidéki részében közreműködött a somorjai Fórum Társadalomtudományi Intézet.). A kérdőíves felmérés az intézmények és szervezetek működésének legfontosabb jellemzőit, mint pl. a gazdálkodás, a tagság és a munkatársi kör, az infrastruktúra, az eszközellátottság stb. kívánta feltérképezni. Ez év tavaszára elkészültek az első összehasonlító és regionális elemzések, jóllehet az eltérő okokból kimaradt, illetve az újonnan alakuló intézményekre és szervezetekre irányuló, kiegészítő adatgyűjtések még jelenleg is zajlanak. 1. Intézmény- és szervezettípusok az egyes országokban A táblázatban szereplő kategóriákból jól látszik, hogy a kutatás során elsősorban tevékenység alapján csoportosítottuk a felmért intézményeket és szervezeteket, így pl. a vizsgálat szempontjából túlságosan általánosnak tűnő, ám hivatalos besorolásoktól (pl. köz- művelődési szervezet) olykor eltekintettünk. Négy fő csoportot alakítottunk ki: (1) közgyűjtemények, (2) sajtó-média, (3) művészeti-kulturális intézmények és szervezetek, (4) komplex kulturális intézmények és szervezetek. Először nézzük az adatokat országok szerinti bontásban (1. táblázat). A táblázatból látható, hogy az intézmények és szervezetek száma az adott ország magyar nemzetiségű lakosainak számával, ha nem is pontosan, de arányosan nő: minél nagyobb egy országban a magyar nemzeti közösség, annál több kulturális intézményt és szervezetet sikerült felmérni. Erdély több mint másfélezer felmért szervezetével mesz- sze kiemelkedik a „mezőnyből”: a Belső-Erdélyben, a Partiumban és a Székelyföldön található kulturális intézmények az összes felmért intézmény több mint felét teszik ki! Szlovákia több mint félezres adatával a második legnagyobb régió ebben a vonatkozásban (is): az összes intéz- mény/szervezet közül minden ötödik a Felvidéken található. Szerbia-Montenegró (Vajdaság) esetében találkozhatunk még olyan mértékű kulturális intézményrendszerrel, hogy a részletes adatok statisztikailag is értelmezhetőek. Kárpátalja a maga alig több mint másfél százas magyar intézményhálózatával a nagy és kis régiók közötti átmenetet jelenti: a kárpátaljai kulturális intézmények nem képeznek eléggé tagolt hálózatot, sok típus esetében csak néhány intézményről, illetve szervezetről beszélhetünk, ám egyértelműen megkülönböztethető a kisrégiók rendkívül koncentrált kisebbségi intézményrendszerétől. Ez utóbbi jól látszik Szlovéniánál, ahol a muravidéki magyarság kulturális csoportjai-intézményei nem specializálódtak, nem önállósultak eléggé szervezetileg, hanem nagyrészt néhány központi szerepet betöltő kulturális intézményen belül működnek. Intézmény- és szervezettípus szerint is igen komoly különbségeket találunk. Ha fentebb azt mondtuk, hogy a kisrégiók kulturális intézményrendszerére jellemző a többirányú kulturális tevékenységet folytató intézményben történő „koncentrálódás”, akkor ezt most úgy kell pontosíta- nunk, hogy az ő esetükben igaz ez különösen. A táblázatra tekintve ugyanis láthatjuk, hogy a nagyobb régiók esetében is a komplex intézmények, szervezetek vannak többségben. A több százezres (Romániában másfélmilliós) magyar nemzetiséggel rendelkező térségekben is, jóllehet egyértelműen tapasztalható az intézményrendszer bizonyos mértékű specializálódása, a több- funkciós kulturális intézmények/szervezetek vannak többségben. Felvidék kivételével (ahol nagyrészt a későbbiekben felmérendő CSEMADOK szervezetek figyelembevételével valószínűleg hasonló eredményekkel fogunk rendelkezni) mindenütt ez a kategória szerepel a legnagyobb arányban: Vajdaságban 37,1%, Erdélyben 43,9%, Muravidéken 63,6%, Kárpátalján 31,3%. Vagyis elmondható, hogy a kisebbségi magyar kulturális intézmény- és szervezethálózatra jellemző a viszonylag nagyfokú komplexitás, a többirányú kulturális tevékenységet kifejtő intézményekbe tömörülés. Egy másik, nem meglepő eredménye kutatásunknak a nemzeti identitás megőrzésében klasszikusan fontos szerepet játszó, a kisebbségi kultúra közvetítésre leginkább alkalmas intézmény- és szervezettípusok dominanciája. Ilyenek a könyvtárak (324 - nem teljes adat), a zenei- és tánccsoportok, szervezetek (302, illetve 164) és a nyomtatott sajtótermékek (273), az ismeretterjesztő és honismereti klubok (224). Ezenkívül érdemes még felhívni a figyelmet a meglepően nagyszámú színjátszó csoportra (101), amelyek, bár jelentős részük alkalmi tevékenységet kifejtő társulat, úgy tűnik, fontos szerepet játszanak a kulturális értékközvetítésben. Sorrendben a második legnagyobb számú csoportot a múzeumok (76) és egyéb gyűjtemények (61) képezik. Működésük azért is fontos, mert közgyűjteményekként a kulturális intézményrendszer „alappilléreinek” tekinthetők. A kisebbségi magyar kultúra közvetítésében hasonlóan fontos szerep jut a könyvkiadóknak (76) és az elektronikus média (53) képviselőinek. A harmadik csoportba a viszonylag kis számú reprezentánssal rendelkező in- tézmények/szervezetek tartoznak, mint a fentebb már említett levéltár (13) és a különböző művészeti alkotóműhelyek (összesen 71). Utóbbiak kis száma meglepőnek tűnhet, ám ennek oka valószínűleg módszertani problémákkal is összefügg: jelentős részük nem hivatalosan bejegyzettnyilvántartott csoportként működik, illetve nehezen „megragadható” kört, alkotócsoportot jelent. Rajtuk kívül az irodalmi köröket (35) és a kis számú (11), de az információs társadalom korában nagyon fontos szerepet játszó internetes portálokat kell még megemlítenünk (sajnos néhány jelentősebb internetes portált - főként a Felvidéken - még nem sikerült felmérnünk). Végül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az intézménytípus szerinti besorolás a kérdőívben szereplő „főtevékenység” megjelölése alapján készült. Rákérdeztünk 1. grafikon: Az intézmény/szervezet része-e, önálló egysége-e más intézménynek/szervezetnek? 70,0%
