Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-14 / 86. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 14.

Szinte áttekinthetetlen a helyzet, óriási a zűrzavar, a bodrogközi városban már a hajdani szövetségesek is gyanakodva méregetik egymást

14 Riport________________________________________________________________________

Királyhelmec átka az örökös viszálykodás?

Lassan, de egyre biztosabban az az érzésem, hogy Királyhelmecre bármikor mehet egy újságíró, mindig megtalálja az aktuális botrányt. Akár sorozatot is lehetne már írni a városról, mert a vég nélküli történet főszereplői nem változnak és lényegében a téma is ugyanaz - az önkormányzaton belüli erőviszonyok és az épp aktuális polgár- mester szerepe abban, hogy ezen jobb sorsra érdemes bodrogközi településen szinte semmi nem működik.

VRABEC MÁRIA

Hogy miért méregetik egymást egy idő után gyanakodva még a hajdani szövetségesek is, azt nehéz lenne megmondani, de tény, hogy az áttekinthetetlenné váló zűrzavarban csakhamar mindenki hitelét veszíti. És bár nem kizárt, hogy van valaki, akinek épp ez az érdeke, a városnak semmi sem árthat jobban, mint hogy a polgárai lassan minden közszereplőjéről azt fogják gondolni, hogy az egyik kutya, a másik eb.

Pásztor és ellenfelei

Tizenkét évig Pásztor István ült Királyhelmecen a polgármesteri székben, és mi tagadás, több bírálat érte, mint dicséret. Hogy okkal vagy ok nélkül, azt most ne boncolgassuk. Tény, hogy az 50 százalékot meghaladó munkanélküliséggel megvert városban, melyben egyre gyarapodik a roma lakosság, nem volt könnyű dolga, de az is tény, hogy a prioritásokat illetően döntéseit nem mindig fogadták osztatlan lelkesedéssel a polgárok. (A helyi Millenniumi térre például 15 milliót költöttek, amikor a várost szinte ellepte a szemét és a gyom.) Egyik legaktívabb ellenfele, Zvolensky Gabriella, már az 1998-as választásokon is megpróbálta legyőzni, akkor 185 szavazattal maradt alul, nyert viszont egy tanulságot - és vele együtt a többi induló is -, hogy csak akkor van esélyük, ha összefognak. Aztán ezt szépen el is felejtették, mert 2002 őszén Pásztor Istvánnal együtt már ismét tizenhármán kampányoltak Királyhelmecen. A magyar független jelöltek heten voltak, köztük a régi ismerős, Zvolensky Gabriella, és a legesélyesebbnek tűnő Nagy Dezső is, akit a Pro Patria polgári társulás támogatott. Az említett társulást azok hozták létre, akiket 2002 tavaszán indoklás nélkül nem vettek fel az MKP helyi alapszervezetébe és akik nem is titkolták, hogy legfőbb céljuk az MKP által támogatott Pásztor leváltása. A viszály első csírái nagyon hamar a társuláson belül is megjelentek, mert csak komoly viták és sértődések árán tudták eldönteni, ki legyen a jelöltjük és az egyik alapító tag függetlenként indult. Hetekig húzódtak az egyeztetések, melyik független jelölt kinek a javára lépjen vissza. Mindegyikük úgy gondolta, elegendő szavazatot tud begyűjteni, de végül a legkomolyabb rivális, Zvolensky Gabriella visszalépett és ezzel a sikeres vállalkozó, Nagy Dezső lett Pásztor István kihívója. Meg is nyerte a választásokat, de az annyit ígért összefogás nem sokáig tartott ki a

12 tagú képviselő-testületben. Eleinte még csak egymás között vitatkoztak, de alig telt el egy év, a város lakói is szembesültek a szomorú valósággal.

Röplapok és replikák

Március 12-én röplapok lepték el a várost. A polgármester és hat városatya értesítette a polgárokat, hogy hat képviselőtársuk - név szerint Czókoly Béla (MKP), Fülöp Zoltán (SDKÚ - bár azóta már átigazolt az MKP-ba), Szúnyog László (független), Nádasdi Hilda (független), Zvolensky Gabriella (független) és Máté Erzsébet (MKP) nem vettek részt a 2004. február 26-i és március 9-i üléseken és ezen magatartásukkal bojkottálják az önkormányzat munkáját. Az aláírók-Berta Sándor, Bimba György, Furik Péter, Gilányi István, Hajdók Pál, Karakó Pál, valamint Nagy Dezső - így akarták választóik tudomására hozni, kiket tethel a felelősség azért, hogy a városnak a 2004-es évre még nincs költségvetése, nem fogadták el a szociális juttatásokról szóló rendeletet és nem szavaztak a szemétdíjakról. De talán maguk sem mérték fel, mit indítanak el. A hat, nyilvánosan kipellengérezett képviselő közül ugyan csak Zvolensky Gabriella ragadott tollat, hogy nyűt levélben úja meg válaszát a röplapokra, ám

Pásztor István: „Nem foglalkozom velük, cselekedjenek a saját belátásuk szerint. ”

a március 16-i önkormányzati ülésen már elszabadult a pokol. Egymást érték a vádaskodások és a több mint nyolcórás vita egyetlen, kétséges eredménye az volt, hogy a képviselők elfogadták: amíg nem készül el a város 2003-as zárszámadása, addig a 2004-es költségvetésről sem tárgyalnak. Március 19- én volt még egy feszült hangulatú lakossági fórum is Királyhelmecen, ám a legfontosabb kérdésre, hogy a szemben álló felek képesek lesz- nek-e együttműködni a város érdekében, itt sem adtak egyértelmű választ az érintettek.

Örökölt rendetlenség

Nagy Dezső szerint tavaly nem volt gond az önkormányzati üléseken való részvétellel, a szervezett elmaradozás csak idén kezdődött. „Nem lehet véleüen, hogy pont ezeknek a személyeknek jön közbe valami, hiába próbálják ezt mondvacsinált kifogásokkal leplezni” - mondja a királyhelmeci polgár- mester. „Valóban előfordult, hogy a bizottságokat csak az utolsó pillanatra sikerült összehívni és emiatt időzavarba kerültünk, ezért az ön- kormányzati ülésre szóló meghívókat is csak egy nappal előtte kézbesítették a városi rendőrök. De ez kivételes eset volt. Általában időben megkapják a képviselők a meghívókat és a felkészüléshez szükséges dokumentumokat is, ezt a többiek tanúsíthatják. Azt, hogy Zvolensky Gabriella mit akar, nem is értem, hiszen az Új Szóban megjelent levelében még azt kifogásolta, hogy nincs a városnak költségvetése, egy napra rá, pedig ó maga javasolta, hogy ne is tárgyaljunk róla. Most épp zárszámadást követel, de április közepére ez is elkészül. Mintha nem akarná megérteni, hogy nem lehetett kész a költségvetés december végén, mert időbe tellett, amíg rendet teremtettem a gazdasági osztályon. Én magam háromszor dobtam vissza kész tervezetet, és a február 26-i ülésen szerettem volna a képviselőkkel megbeszélni az esetleges módosításokat. Több mint egy év után még mindig azt kell mondanom, hogy átláthatat- lan az egész rendszer, amely szerint ez a város működött. A leltárban nem tudjuk összeegyeztetni a számokat, csak a kiadásokat könyvelték számlák nélkül, a tartozásokat nem, és ráadásul a tér építésére felvett 13,5 milliós kölcsön évi több mint egymillió koronás kamatát is nyögjük. A 2004-re javasolt költségvetésünk 67 millió korona, de ebből rögtön levonhatunk 42 milliót az iskolaügyre és alig 25 milliónk marad, amiből nagyon megfontoltan kell gazdálkodni, ha azt akarjuk, hogy a város kinézetén is meglátsszon. Ilyen helyzetben azt várnám el minden képviselőtől, hogy minden energiáját és képességét a város javára fordítsa. Most már egy hónappal előre szétküldettem az április végén esedékes ön- kormányzati ülésre szóló meghívót a napirendi pontokkal együtt, kíváncsi vagyok, milyen kibúvókat fognak keresni ezúttal. Volt, akivel megpróbáltam tisztázni a helyzetet: az egyik nyütan a tudomásomra hozta, hogy nem enged, a másiknak kellemetlen volt ez az egész, és azt mondta, ha sokáig húzódik, ő inkább kilép. A többivel nem érdemes tárgyalni, mert tudom, hogy nem a megoldást keresik hanem azt, mibe lehet belekötni, mert a háttérből így instruálják őket. Nem akarok szóbeszédekre hivatkozni, de nem kell túl sokat találgatni ahhoz, hogy kiderüljön, kinek felel meg ez a széthúzás.”

A helyi elitklub

Azt, hogy a nehezen megszületett összefogástól miért fajultak a dolgok a nyűt ellenségeskedésig, Nagy Dezső sem tudja egyértelműen megmondani, de az okok találgatásához nem kell pszichológusnak lenni. Az egyetlen dolog, ami a 2002-es választásokon győztes társaságot összetartotta, a Pásztor-ellenesség volt, és hosszú távon csak valamiért, nem pedig valami ellen érdemes dolgozni. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a különböző régi sérelmeket és beteljesületlen ambíciókat sem, mert ezek sokszor jobban befolyásolják egy-egy ember döntését, mint bármilyen nyomós érv és racionális indok. Nyilván nem véletlen, hogy a Nagy Dezsővel szemben álló hatok között két volt polgármesterjelölt van, hárman pedig tagjai az MKP- nek, amelybe őt és barátait 2002- ben nem vették fel. Az már csak hab a tortán, hogy a polgármestert támogató hatos csoportban meg olyan képviselő akad - Hajdók Pál -, akit idén február 28-án harmad- magával kizártak az MKP-ból a 2003 januári tagfelvétel körüli állítólagos csalás miatt. Roppant érdekes, hogy a jelentkezők listájáról

pont az első huszonegy személy nem nyert felvételt, és végül azokat ebrudalták ki a pártból, akik ezt szóvá tették - különösen azért, mert egy olyan kisvárosban, mint Királyhelmec minden mindennel összefügg. Ha az MKP alapszervezete zárt elitklubként működik, ahol csak a kiválasztottak számára ismert kritériumok alapján dől el, kit fogadnak be, akkor nem lehet csodálkozni azon sem, ha a visszautasítottak gyanakodva méregetnek minden helyi párttagot. Főleg, ha Királyhelmecen mindenki úgy tartja, hogy a helyi MKP alapszervezet Pásztor István felségterülete és egész legendák keringenek a volt polgármester mindent behálózó kapcsolatairól. Innen nézve nem lehet csodálkozni azon, hogy az MKP és a helyi önkormányzat viszonya még hűvösnek sem mondható. Csupáncsak sajnálni lehet, hogy ennyi felnőtt ember, aki deklaráltan mind a magyarság és a város javát akarja, évek óta nem jut semmire, mert teljesen lefoglalja ez a macska-egér harc.

Nyilvánosan

megszégyenítés

Valószínű, hogy a burkolt ellenségeskedés a Nagy Dezsőt támogató képviselők és az MKP-tag városatyák között már a kezdetekben is megvolt, de az ominózus szórólapon megszégyenített 3 független képviselő eddig mindkét tábortól elhatárolta magát. Zvolensky Gabriella azt állítja, őt soha senki nem próbálta befolyásolni és meggyőzni, hogy forduljon szembe Nagy Dezsővel. Személyes érdekek sem vezérlik, csak elégedetlen azzal, ahogy a polgármester és barátai irányítják a várost. „Én sokat tettem azért, hogy Királyhelmecen végre megváltozzanak a dolgok, de több mint egy évvel a választások után még mindig ott tartunk, hogy egy szűk csoport irányítja a várost. Tavaly minden önkormányzati ülésen megjelentem és felhívtam a polgármester figyelmét a hiányosságokra, de nem volt foganatja. Ezért a február 26-i ülés előtt levélben értesítettem Nagy Dezsőt, hogy azért nem veszek részt, mert nem kaptam meg a felkészüléshez szükséges anyagokat és így nem lehet felelős döntéseket hozni. Márciusban pedig azért kértem a költségvetés tárgyalásának elhalasztáZvolensky Gabriella: „Ha komolyan gondolják, kérjenek elnézést a röplapokért, és bizonyítsák be, készek a közös munkára!” (Szabó Bernadett felvétele)

Nagy Dezső: „Több mint egy év után még mindig azt kell mondanom, hogy átláthatatlan az egész rendszer, amely szerint ez a város működött.”

(Somogyi Tibor felvételei)

sát, mert a beteijesztett anyag még mindig hiányos volt és az éjszakába nyúló ülés reggelig tartott volna. Mivel a költségvetési javaslat a város adósságait nem tartalmazta, azt javasoltam, hogy készítsék el a tavalyi év zárszámadását is, hisz tervezni csak úgy lehet, ha tudjuk, miből gazdálkodhatunk.”

Ugyanazok a hibák

„Sajnos, ez a városvezetés - folytatja Zvolensky Gabriella - ugyanazokat a hibákat követi el, amelyeket a Pásztor-érában leginkább bíráltak - előnytelen szerződéseket köt a képviselők tudta nélkül pl. a szemétszállításról, olyan embereket alkalmaz a városi intézményekben, pl. a kultúrház élén, akiknek a munkája enyhén szólva kifogásolható. Ezt mások is látják, és lehet, hogy szintén úgy gondolják, nem hajlandóak bábuként asszisztálni olyan üléseken, melyeken érdemleges dolgokról szó sem esik. A február 26-i ülésről egyébként nem csak hatan hiányoztunk, Karakó Pál és Hajdók Pál sem volt jelen, mégis szándékosan csak hatunkat neveztek meg a röplapokon. A március 9-i ülésre szóló meghívót pedig csak aznap este találtam a postaládámban. Másnap én is aláírtam azt a levelet, amelyben a másik öt hiányzó képviselővel együtt értesítjük a polgármestert, hogy nem kívánjuk bojkottálni az önkormányzat munkáját, ezért kérjük, hogy március 12-re hívjon össze ülést. Nyüván ebből következtetett arra, hogy mi szervezett csoport vagyunk és legnagyobb döbbene- temre 12-én reggel már elárasztotta a várost a bennünket megszégyenítő röplapokkal. Sőt, még a helyi kábeltévében is a lakosság tudomására hozták, hogy mi bénítjuk meg a város működését. Ha Nagy Dezső egységre törekszik miért nem ült le velünk tárgyalni, miért folyamodott ilyen szégyenteljes módszerhez? A március 19-i lakossági fórumon el akartam mondani, miért maradtam távol az ülésekről, de csak az ő beszervezett emberei voltak ott és ahogy megszólaltam fujolni kezdtek. Arról bezzeg nem értesítették szórólapokon a lakosságot, hogy lakossági fórum lesz! Nem is akaiják, hogy tudjuk, mi folyik a városi hivatalban, inkább elterelik a nyüvánosság figyelmét olyan mendemondákkal, hogy Pásztor István irányít bennünket.

Kikérem magamnak az ilyen rágalmazást, én még mindig perben állok a volt polgármesterrel és nem kell ahhoz az ő hívének lennem, hogy lássam ennek a garnitúrának a hibáit. Ezt a viszályt nem én kezdtem, ha komolyan gondolják az együttműködést, kérjenek elnézést a röplapokért, és bizonyítsák be, készek a közös munkára!”

És megint Pásztor

A városban terjedő szóbeszéd szerint a háttérben Pásztor István tartja kezében a szálakat és, kit állásajánlattal, kit ösztöndíjak vagy más lehetőségek ígéretével kenye- rez le. Állítólag olyan agyafúrt módon teszi mindezt, hogy azok, akik ily módon a lekötelezettjeivé válnak, talán észre sem veszik, mire használja őket, mert látszatra elegánsan a háttérben marad. Addig azonban, amíg nincsenek bizonyítékok vagy a megkömyékezettek nem állnak ki a nyüvánosság elé, az egész csak találgatás. Pásztor István lapunknak is azt nyüatkoz- ta, semmi köze az önkormányzatban dúló vitákhoz, sőt, sajnálattal nézi, hogy idáig fajult a viszony a polgármester és egyes képviselők között. „Nem foglalkozom velük, cselekedjenek a saját belátásuk szerint. Véleményem szerint az MKP helyi szervezete sem akar belefolyni ebbe az ügybe, sem testületileg, sem az önkormányzatba választott tagjai által. Itt van egy pici csoport, pár ember, az ő érdekük feszültséget szítam. Sokáig azt hittem, velem van bajuk, mert nem vagyok bodrogközi születésű, de most is megtalálták a maguk ellenségeit, mert úgy látszik, senkivel sem tudnak együttműködni. Ők vitték a feszültséget a város közéletébe, az MKP-ba, az önkormányzatba és előbb-utóbb majd beviszik a Pro Pátriába is. Feltételezem, sokat beszélnek rólam, de bárki bármit mond, nem fűződik érdekem ahhoz, hogy bomlasszam a képviselő-testületet. Megvan a véleményem a városvezetés munkájáról, és eljön az idő, hogy ezt el is fogom mondani. De egyelőre azt gondolom, időt kell adni nekik. Én a városért parlamenti képviselőként is megteszem, amit tudok, a polgárok fel is keresnek, hogy a segítségemet kérjék, de a mostani polgármester még egyszer sem kérte a tanácsomat. Csak azt hallom, hogy a múltban vájkál- nak, meg ellenőrizgetnek - jogukban áll, de valamit már el is kellene indítani, mert az ígéreteikből eddig még semmit nem valósítottak meg.”

Királyhelmecen tehát ismét patthelyzet van és úgy tűnik, egyik fél sem hajlik arra, hogy megtegye az első lépést a másik felé. A feltételezett ellenségből pedig üyenformán előbb-utóbb valódi ellenség válik, mert a konfliktusok csak további félreértéseket és sértődéseket szülnek. Lehet, hogy az ülésekről való távolmaradást valóban a véletlen hozta így, és az is lehet, hogy megszervezték, de ezt csak addig lehetettvolna tisztázni, amíg az utcákra nem kerültek a szerencsétlen röplapok. Mert, ha a hat képviselőnek eddig nem jutott volna eszébe összefogni, hát ezzel sikerült közös nevezőre hozni őket. Persze az sem kizárt, hogy valamennyien jól megszervezett manipuláció áldozatai, de ezt is csak egyenes beszéddel és jó szándékkal lehet tisztázni. Másként Királyhelmec soha nem fog megszabadulni az örök viszályok átkától, mert a városból mégsem lehet kizárni a nemkívánatos személyeket.