Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-14 / 86. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 14. POZSONY HVIEZDA: Mambo italiano (amerikai-kanadai) 16,18,20.30 MLA- DOST: Szívem csücske, Chouchou (francia) 15.30,17.30, 20 TAT­RA: A tolvajok királya (cseh-szlovák) 17,19.30 PÓLUS - METRO­POLIS: A passió (amerikai-olasz) 12.20, 13.20, 14.40, 15.40, 17, 18,19.20,20.20,21.40,22.40 Szívem csücske, Chouchou (francia) 20.45 Derült égből Polly (amerikai) 12.30,14.20,16.30,18.15, 20, 21.50 Gothika (amerikai) 13.15,15.20,17.25,19.25, 21.25 Elvará­zsolt kastély (amerikai) 2.25,14.15,17.55,21.35 Felül semmi (an­gol) 12.10,18.35 Hideghegy (amerikai) 12.45 KASSA TATRA: Gyönyörű mocsokságok (angol) 17 Rosemary gyermeke (amerikai) 19 CAPITOL: Pán Péter (amerikai) 16,18 A texasi lánc- fűrészes (amerikai) 20 ÚSMEV: A passió (amerikai-olasz) 15.30, 17.45,20IMPULZ: Demon Island (amerikai) 17.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA IIWBMi ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Unalom Brünnben (cseh) 19.30 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Jeepers Creepers 2 (amerikai) 19 LÉVA - VMK: Snowboarder (francia-svájci) 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: Dör­zsölt Filip (cseh) 19 ROZSNYÓ: Bolondos dallamok újra bevetésen (amerikai) 16.30 Derült égből Polly (amerikai) 19 HIIIHHI győr WKKKKKtKKM PLAZA: Derült égből Polly (amerikai) 13.15,17.30 Elvarázsolt kas­tély (amerikai) 11.15, 13.30, 15.30, 17.45 Fék nélkül - Michel Vaillant (francia) 18, 20 Gothika (amerikai) 16.30, 18.30, 20.30 Hideghegy (amerikai) 13,20.15 Horrorra akadva 3 (amerikai) 14, 16,18,20 A Macska-Le a kalappal! (amerikai) 14.15,16.15,18.15 Magyar vándor (magyar) 16, 20 Minden végzet nehéz (amerikai) 15.19.30 A passió (amerikai-olasz) 12.30, 15,17.30,20 Rap, Re­vü, Rómeó (magyar) 16.15, 18.15, 20.15 Rocksuli (amerikai) 14.30 Scooby-Doo 2: Szörnyek póráz nélkül (amerikai) 13.45, 15.45.17.45 Tucatjával olcsóbb (amerikai) 14.15 Az utolsó szamu­ráj (amerikai) 17.30,20.30 Vas (amerikai) 19.45 IN VITATÓR Kitalált figurák bőrében Idén 26. alkalommal rendeztek országos döntőt nyelvművelésből, Kassa 1979 óta ad otthont az eseménynek Fókuszban a szép magyar beszéd STRIEZENEC DÁVID Dolák-Saly Róbert a L’art pour l’art Társulat alapító tagja, a ma­gyar abszurd humor jelentős kép­viselője. A zenész-humorista, aki saját bevallása szerint fiatalkorá­ban tojástartó és gépírónő is volt, a Magyar Köztársaság Kulturális In­tézetének meghívására ma 18 óra­kor a pozsonyi Deja vu Klub (Bazová 9.) vendége lesz. Mikor fedezted fel magadban a humoristát, mikor jöttél rá, hogy ezzel is szeretnél foglal­kozni? Gimnazista koromban egy osz­tálytársammal, Szerémi Zoltán­nal, aki ma színész, abszurd jele­neteket írtunk és játszottunk saját magunk és barátaink szórakozta­tására. Amikor komollyá kezdett válni a dolog, az 1986-ban volt, a L’art pour l’art Társulat indulása táján. Személy szerint én 1994 kö­rül - amikor a társulat újraindult - döntöttem úgy, hogy Jobban” be­levetem magam ebbe a műfajba. Addig inkább hobbiként vettem részt benne. Az 1994-től egyre sű­rűsödő tévéfelvételek „kényszerí­tettek” rá, hogy komolyabban fog­lalkozzak a műfajjal. A zene vagy a humor világában érzed inkább otthon magad? Me­lyik áll hozzád közelebb? Egyik sem, illetve mindkettő. Időszaka válogatja. Most kicsit job­ban vonzódom a zenéhez, de csak azért, mert már régen foglalkoz­tam vele behatóbban. Humoristaként kik voltak rád legnagyobb hatással? Karinthy Frigyes, Örkény István, Nagy Lajos, Latabár Kálmán, Alfonzó, Hofi Géza, a külföldiek közül pedig Chaplin és Mr Bean. Milyennek látod a jelenlegi magyarországi szórakoztatóipar minőségét, jellegét, beleértve a humoristákat, társulatokat? Vannak, akiket szeretek, van­nak, akiket nem. Nem az én dol­gom minősíteni a kollégákat. Én a magam részéről mindent megte­szek, hogy a magyar humor szín­vonalas legyen. Nem zavar-e a médiák által ki­alakított Bobotján-kép. Nem sze- retnél-e kibújni belőle? Nem a média alakította a rólam kialakított képet, hanem én. Most júniusban jelentetek meg egy könyvet Boborjánról. Ha zavarna, nem tenném. Több figura is kötő­dik hozzám, tehát ebben a vonat­kozásban jobb helyzetben vagyok, mint Chaplin vagy Bean. Ezeket a figurákat szeretem, és szerintem nincs mit szégyellni rajtuk. Sőt... A közönség pontosan tudja, hogy mennyi mindent csinálok, hiszen a L’art pour l’art-jelenetek telis-tele vannak mindenféle karakterekkel, ráadásul a társulati dalaimat is mindig más „bőrébe” bújva adom elő. Nem valós, hanem kitalált fi­gurák bőrében. (Képarchívum) Két forradalmi változásról számolhatunk be: az uniós csatlakozásnak köszönhe­tően idén utoljára beszéltek kisebbségi nyelvként a ma­gyarról a Szép Magyar Be­széd nyelvművelő verse­nyen, illetve végre eltöröl­ték az írásbeli nyelvtani tesztet. Ehelyett a verseny­zők egy szabadon választott szöveget tolmácsolhattak a „random” szövegolvasás és a szövegalkotás mellett. JUHÁSZ KATALIN Ezt az újítást rajtam kívül főleg azok fogadták kitörő örömmel, akik úgy vélik, lehet valaki nagy író vagy remek rétor anélkül is, hogy nevén tudná nevezni a célhatáro­zót vagy az értelmező jelzőt. Idén 26. alkalommal rendeztek országos döntőt nyelvművelésből, és Kassa 1979 óta ad otthont ennek az eseménynek. Az a bizonyos nyelvtani teszt 1992-ben került a feladatok közé, azért, hogy a győz­tesek részt vehessenek egy rangos magyarországi versenyen, ahol ez követelmény. A szövegalkotás, illet­ve a szövegtolmácsolás viszont egészen más nyelvi képességeket igényel, ezért sokáig csak a legsok­oldalúbbak juthattak el eme nemes triatlon országos döntőjére. Érdeklődőkben idén sem volt hi­ány, ám évek óta fájó pont, hogy a harmadik kategóriában, azaz a szakmunkásképzősök versenyében egyre kevesebb a résztvevő. Az or­szágos döntőre például idén csak négyen érkeztek. Az okokról A. Szabó Lászlót, az oktatási miniszté­rium nemzeti főosztályának veze­tőjét, a verseny főszervezőjét kér­deztük. „Több magyarórára lenne szükség a szakmunkásképzőkben, ehhez viszont át kellene alakítani az óraterveket, mivel csak más tan­tárgy rovására lehetne emelni a magyar nyelv- és irodalom tanítá­sára szánt időt. Mindenképpen el kell azonban gondolkodni ezen a lehetőségen, nemcsak a szakmun­kásképzők, hanem a többi iskolatí­Z. NÉMETH ISTVÁN Nézem a dobozt. És ő is figyel engem. Látja, hogy öreg rókával van dolga, pontosabban sárkány­nyal, akinek estére már Paff, bűvé­nek hűlt helye, orrában a tűzkő is jéghideg, fejéről a kalap, a korona és iskolába sietve a pom-pom is rég lehullott. A felkínált moslékot nem fogyasztja, aligha venne bármit is a képernyőn orrvérzésig reklámo­zott árucikkekből, a bőven ontott amerikai akciófilmekről papírra nem festhetné véleményét a nyom­da, de még a régi Columbo-filmek láttán sem nyalogatják lelkének mára már sziklás tengerpartját nosztalgia-hullámok. Nézem a dobozt. Bár az orvosom nem ajánlja. Pontosabban diétát ja­vasol: kizárólag humorral fűszerez­ni (a nevetés keltette jótékony pe­risztaltikus mozgások!), és vacsora helyett a tévémacival szemezgetni (a mesék kiváltotta gyermekkori emlékek pozitív hatása!). Nos, ha a humor a lélek C-vitaminja, akkor ma kimulatom magamat. A hétfői nap duplacsavart ígér: a Bagi-Nacsa pus kapcsán is. Egyébként nincs olyan sok magyar szakmunkáskép­ző Szlovákiában, ezt a hálózatot is bővíteni kellene. Vannak elképze­léseink, reméljük, sikerül ezeket megvalósítanunk.” A felső tagozatos alapiskolások teljesítményét értékelő zsűri elnö­ke, Vörös Ferenc nyelvész, a nyitrai egyetem vendégtanára elmondta, hogy kiválónak tartja a fiatalok fel- készültségét, és ez elsősorban a versenyszabályok változtatásának köszönhető. Azzal, hogy a szaba­don választott szöveg interpretálá­sát otthon gyakorolhatták a fiata­lok, sokkal könnyebben birkóztak meg az idegen szöveggel is, mivel tudták, milyen hangsúlyozási apró­ságokra figyeljenek oda. Felmerül azonban a kérdés, vajon nem lesz-e ezáltal szavalóverseny-jellege a Szép Magyar Beszéd-nek. „Nem, mivel mi itt nem színpadi produkciót kérünk a diákoktól. Esszészöveggel készülnek, és az esszét egészen másképpen kell megszólaltami, mint a szépirodal­mi művet” - véli Vörös Ferenc. Má­sik indiszkrét kérdésünk arra irá­nytűit, vajon egy ötödikes vagy ha­todikos gyerek mennyire tud értel­mezni, feldolgozni egy esszéjelle- gű szöveget. „Nehezen, de hozott szöveg esetében ez a felkészítő ta­nár felelőssége. Fontos, hogy a duó Banánhéja után a L’art pour l’art Társulat eddigi munkásságá­nak válogatott gyümölcseit. A Bagi Iván és Nacsa Olivér al­kotta páros egészen különös ado­mánya a természetnek, és nem ők tehernek róla, ha hamarosan el­fogynak a jól parodizálható egyéni­ségek (vagy ez már be is követke­zett volna?), s nem tudnak ránk mindig az újdonság erdejével hat­ni. Például akármilyen remek Friderikusszá vedlik is át Olivér, büntetőpontokat jelent a kalapból gyakran ugyanazt a nyuszit előva­rázsolni. Ráadásul mintha egy kis­sé zavarba jönnének műsoruk vé­gén, amikor vendégeiket „saját klónjaikkal” szembesítik: nem iga­zán aknázzák ki az ebben rejlő le­hetőségeket... Jutalomjátékával jóval gazda­gabb múltra tekintett vissza az „örök emberi savanyúságok és be- senyőségek” széles eszköztárából válogató L’art pour l’art Társulat. Üdítően tarka és változatos „beszt of’-jukból az is kiderült, hogy a pletykákkal ellentétben nincs a birtokukban a könyv, amely 2010­gyerek által feldolgozható nyelvi anyaggal próbálkozzanak. A köte­lező szöveg az ötödikes és a kilen­cedikes gyerekek részére egyfor­ma, és be kell vallani, hogy az idő­sebbek nyelvi szempontból éretteb­bek, és sokkal könnyebb helyzet­ben vannak” - tudtuk meg a zsűri elnökétől. Az I. kategória kötelező szövege Sánta Ferenc egyik esszéje volt, a középiskolások pedig egy Babits-esszét kaptak. A szövegalko­tási feladat témái közül legtöbben a családdal, illetve a háziállatokkal kapcsolatos elbeszélést választot­ták. A gimnazisták és középiskolás­ok többsége egy valóban komoly témát, az ország Európai Unió-s csatlakozása várható hozadékai- nak ecsetelését választotta, a ho­zott szöveg kategóriában pedig Kosztolányi esszéi arattak. Vörös Ottó, a pozsonyi Come- nius Egyetem magyar tanszékének vendégtanára szerint a hazai ma­gyar fiatalok választékosabban és kevesebb nyelvi durvaságot hasz­nálva beszélik anyanyelvűket, mint magyarországi kortársaik. „Művé­szi ambíciók helyett inkább riporte­ri véna kell ahhoz, hogy egy hirte­len jött témában fel tudja találni magát az ember” - mondta Vörös Ottó, aki tavaly azzal keltett fagyos rémületet az országos döntő díjki­osztóján, hogy közölte: egy tanuló ig a világon elhangzó legjobb poé­nokat lenne hivatott rögzíteni. Igaz is, talán akkor gyakrabban láthatnánk őket... Nézem a dobozt. Szeretnék vala­mi jónál is jobb mozifilmet a reti­námra vetíttetni, amelyet még egyik csatorna sem tűzött a hullá­maira. Reményemnek az adhat plusz tápot (bár ez minden alka­lommal csak „plusztápba” kiáltott szónak bizonyul), hogy ezúttal ta­lán nem csak a képernyő sarkában pörgő-forgó, masnival átkötött hí- mes tojások fognak emlékeztetni az ünnepekre, hanem egy kicsit a fel­nőtteknek szánt esti műsor is tarto­gat valami finomat és táplálót, És lám, ezúttal is (mint oly sokszor) megoldották a sokadszori ismétlé­sek újravetítéseivel. Az illetékes (minden bizonnyal skót származá­sú) műsorigázgató (sicc!) urak leg­alább a filmcímek önkényes, ideig­lenes megváltoztatásával feldob­hatnák a kissé megkopott választé­kot (pl. Forrest Gumpot ismét fut­tatjuk; Újabb hét év Tibetben; Ara­nyoskám - plusz karátok közt; Spartacus nem adja fel; E. T. betart­heti átlagban hat percet beszél az órákon. Nos, a statisztika nem ja­vult, sőt a tanár úr szerint akadnak iskolák, ahol ennyi ideig sem jut­nak szóhoz a gyerekek, hiszen a tananyag számonkérése legtöbb­ször írásbeli teszt formájában tör­ténik. „Egyre kevesebb memoritert követelnek a diákoktól. Azt a buta­ságot terjesztik, hogy a kötelező szövegek feleslegesen terhelik a memóriát. Márpedig nem terhelik, hanem élesítik, sőt fejlesztik a nyel­vi képességed’ - véli Vörös Ottó. A végére hagytuk a lényeget, az­az a győztesek listáját. Megjegyez­zük, hogy a zsűri szerint minden­ki, aki nem került dobogóra, a ne­gyedik helyen végzett, és országos negyedik helyezettnek lenni, bi­zony, nem akármilyen teljesít­mény. I. kategória: 1. Kiss Helga (Dunaszerdahely); 2. Mihály Pé­ter (Rimaszombat); 3. BástiTímea (Ipolybalog). II. kategória: 1. Lőrincz Tamás (Léva); 2. Farkas Tünde (Ipolyság); 3. Sidó Zoltán (Somoija). III. kategória: 1. Döme Sándor (Komárom); 2. Karaffa Katalin (Komárom); 3. Révai Me­linda (Tornaija). A díjakról a Kalligram és a Lilium Aurum Kiadó, valamint a Családi Könyvklub gondoskodott, köszönet illeti a Közép-Európai Alapítványt, valamint a Transpetrol Rt.-t is. ja az uniós mezőgazdasági ajánlá­sokat - speciális, extra, rendezőüeg gyökérkezelt verzió, eddig nem lá­tott pálmalevelekkel stb.). Nézem a dobozt. Állandóan rob­banások rázzák meg a tévéhíradót, most ilyet nem szabad nekem, mint ahogy a boxklubból ellesett pár másodperc is könnyen a padlóra küldhetné. A hétvégén délelőtt su­gárzott durva, agresszív, lövöldö­zésekkel és robbanásokkal meg­spékelt rajzfilmek is tiltólistán. Szólítja tehát a „vén Karak” a „kis Vukot”, letelepednek a doboz elé, hogy megmártózzanak a békéről és barátságról szóló Micimackó leg­újabb kalandjaiban. És éppen me­lyik epizód megy? Amelyben előbb a Nyuszi kertjét, majd fából tákolt várában kupo­rogva őt magát robbantják fel a ba­rátai. Na bumm! NÉZEM A DOBOZT Banánhéjak, Besenyők, Mici-macsók Szigeti László államtitkár a díjátadó ünnepség közönsége előtt (A szerző felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom