Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)
2004-04-14 / 86. szám, szerda
ÚJ SZŐ 2004. ÁPRILIS 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 GLOSSZA Benessel az unióba KASZÁS PÉTER Néhány héttel azelőtt, hogy országaink az Európai Unió „teljes jogú” tagjává válnak, érdemes ismét eltűnődni azon, vajon mi az oka annak, hogy a magyar státustörvényt „diszkriminatív” jellege miatt támadta, sőt kiátkozta Brüsszel, míg a Benes- dekrétumokat nem. Sem Verheugen úr, sem Jürgens úr - akinek hazája, az EU- alapító Hollandia még ma is gyarmatokat tart (Holland Antillák, Aruba) -, sem más uniós szakértők nem jelezték aggodalmukat amiatt, hogy a volt csehszlovák elnök rendeletéi ütköznének az EU jogrendjével, és esetleg nem ártana őket hatálytalanítani. De már az is jóval demokratikusabb lett volna, ha a státustörvényhez hasonlóan a dekrétumokat is EU-konfor- mizálják, s a teljes körű resti- túciót, kárpótlást nemcsak a magyarok és a németek, hanem - a státustörvény működési mechanizmusát lekop- pintva - minden olyan szlovák állampolgár számára is lehetetlenné teszik, akik érdeklődnek a magyar vagy a német nyelv/kultúra iránt. A dekrétumok azonban - sajnos - nem érték el az EU ingerküszöbét. Mégpedig azért nem, mert már - állítólag - nincsenek érvényben. A kérdés csak az, vajon mit szólnának ma az EU szakemberei, ha kiderülne, még néhány évvel ezelőtt, 1993- ban is megesett, hogy a 33/1945-ös törvénybe foglalt elnöki dekrétum hivatkozási alapul szolgált arra, hogy valakinek elvegyék szlovák állampolgárságát? TALLÓZÓ FINANCIAL TIMES Valószínűleg a jobbközép pártok fogják megnyerni a június 10-13-án esedékes európai parlamenti választásokat. A Burson-Marsteller, az egyik legnagyobb nemzetközi PP- cég megbízásából készített tanulmány szerint a jobbközép pártok a képviselői helyek 39 százalékát szerezhetik meg az újjáválasztandó Európai Parlamentben (EP). Legnagyobb vetélytársaik, a szocialisták 30 százalékra számíthatnak. A jobbközép pártok 285, a szocialisták pedig 217 helyet szereznek majd a 732 fősre bővülő új EP-ben. Az EU-tagállamok vezetőinek a június 17-18-án esedékes brüsszeli csúcson kell kijelölniük Romano Prodi utódját. A jobbközép pártok már korábban kinyüvám'tot- ták, hogy a bizottság következő elnökének ugyanahhoz a politikai családhoz kell tartoznia, amely a legnagyobb csoportot alkotja majd az újjáválasztandó EP-ben. A tanulmány szerint a szlovákiai EP- választásokat a Smer nyeri, és a 14 hely közül ötöt szerez meg. A HZDS és az SDKÚ 2-2, a KDH, az MKP, az ANO, a KSS és az SNS pedig 1-1 embert küldhet az EP-be.-Nem kell nekem Viagra, az elnökválasztás körüli helyzet önmagában is felhergel! (Peter Gossányi rajza) A beszéd-kép összhatásának az elhihetőséget sugalló ereje és a gondolkodás Valóság és manipuláció Az Irakban szolgálatot teljesítő katonák és polgári alkalmazottak hozzátartozói itthon aggódva és reménykedve várnak a helyzet jobbra fordulására. Sokuknak nyilván eszébe jut az inváziót megelőző hatalmas, az iraki tömeg- pusztító fegyverek „rejtegetését” kiszínező, a titkosszolgálati jelentéseket valósághűnek beállító médiakampány. KISS JÓZSEF A huszadik század végének legnagyobb művészi teljesítményével és félrevezetésével gyanúsítható leleményként utal ezzel kapcsolatban a Biztonsági Tanácsnak a CNN által élőben közvetített emlékezetes ülésére a KAfKA című, négynyelvű közép-európai folyóiratban Stefan Chwin, a Gdanski Egyetem professzora. A szerző a világtörténet legszélesebb közönsége előtt lezajlott happe- ningnek nevezi a beszédnek és a számítógépes képnek azt az egyesülését, amikor egy tábornoki egyenruhás fekete amerikai egyre csak „biológiai fegyvereket” és „mozgó laboratóriumokat” emleget, s közben a képernyőn ott úszkálnak az iraki teherautók szellemképei. íme, szöveg és kép elhihetőséget, valóságot sugalló ereje. De vajon mennyire játszik közre e hatás elérésében magának a demokratikus átlagpolgárnak a szavakkal meghatványozott képzettársítások láncolatában bizonyítékká váló dokumentumok iránti hiszékenysége? Ezt tette próbára a tíz évvel ezelőtt készült, Az igazi Mao című magyar áldokumentumfilm, melyet a kritikusok posztmodern tréfának neveztek, s a Duna Televízió a mostani felújítást feltehetően áprilisi tréfának szánta. A rendező, Siklós Szilveszter és a forgatókönyvíró, Szekér András remek összmunkával ugyanis azt akarja elhitetni a nézővel, hogy Mao és Hruscsov tulajdonképpen a San Franciscó-i halpiac uralmáért folytatott véres leszámolások két gengszterfigurája, s mindaz, amit a kalandos úton szerzett politikai hatalom birtokában tettek, nem volt más, mint két maffiózó egymás elleni olthatatlan gyűlölettel teli versenyfutása a világpolitikai színtéren. Igazi és álar- chívum-felvételeknek hitelességet keltő összemosásával, valamint angolul nyilatkozó, magyar szinkronszöveg aláúsztatásával nyüatkozó álkommentátorok közreműködése révén történelmi események elevenednek meg: a Hosszú Menetelésnek a Kínai Népköztársaság kikiáltásának, a koreai háborúnak, a kubai válságnak és a Kennedy-gyü- kosságnak a mozzanatai. Mögöttük pedig ott húzódik a kínai, az orosz és olasz maffia rémtetteivel összefonódott titkosszolgálati gátlástalanság és furfang, a CIA, az NKDV és a KGB keze munkája. S mindez a vüágtörténelem színterén csak azért történik - ahogy a film vége felé a néző megtudja mert keresztezte egymást mindkettőjüknek egy elbűvölő szépségű amerikai leányzó, Mary Lou iránti imádata. De hogy még nagyobb legyen a krimi izgalmával egymásra torlódó képtelenségek sorozata, a film egy nepáli kolostorban szent emberként tisztelt szerzetesnél köt ki, akit testvére záratott be, s helyette vitte végig a Maónak tulajdonított történelmi szerepet. S itt már azok a nézők is kezdtek jót mulatni, akik kezdetben talán azt hitték, a kilencvenes évek politikai fordulatainak abszurditása kerül sajátos megvilágításba, azt érzékeltetve, hogy ebben a világban minden megtörténhet és mindennek az ellenkezője is. Az oknyomozó történelmi és dokumentumfilmek fogásait némileg parodisztikus szándékkal alkalmazó magyar alkotás azonban nem is annyira a politikai manipulálhatóságot, mint inkább a képet és szöveget összekapcsoló eszköztár lehetőségeinek határait kereste. A film végén a méretes csalást kimondó szpíkerhang azzal válik el a nagyérdeműtől, hogy „minden csupán attól függ, hogyan csomagoljuk mondandónkat”. Nos, a mai néző akárcsak ennek egyik kihasználatlanul maradt elemére gondolva töprenghet azon, vajon miért is kerülte el a szerzők figyelmét az a lehetőség, melyhez már a kilencvenes évek közepe is ötleteket kínálhatott. A számítógépes szöveg- és képszerkesztés szinte korlátlan leleményei ugyancsak ráirányíthatták volna a figyelmet arra, hogy a valódi Mao költő is volt, aki ifjú korától kezdve írt verseket, sőt folyóiratokat is szerkesztett. S amit a sinológusok ugyancsak kiemelnek, az írásjelei gyönyörűek. A kalligráfia művészet Kínában, s a tetszetős, kiírt írásjegyek a politikus műveltségének fokmérői is. Szinte fantáziadús képzelőerőre sincs szükség ahhoz, hogy a doku- mentumfilm-utánzat nézőjének a narrátori szerepet betöltő áltörténész mai számítógépes grafikai kártyákkal összevetve sejtesse: a filmbeli Mao művészi kivitelezésű írásjegyei ama titokzatos szerzetestől származnak. De a költői habitus arra mindenképpen alkalmas lehetett volna, hogy az elbűvölően éneklő Luinál - a természet pompáját felidéző verseivel - Nyikitával szemben előnyre tehessen szert. De a romantikamentes történelmi valóságba visszatérve: Mao versei a valóságban érzékeltetik a költői lélek és a politikusi, a politikai gengszterségig elmenő hatalomvágy csíráit. Tetten érhető ez a Magvető kiadásában 1959-ben megjelent szép kiállítású, Mao Ce- tung válogatott veseinek magyar nyelvű fordítását tartalmazó kötetben. A fordítók között olyan kiválóságok szerepeltek, mint Weöres Sándor, Hegedűs Géza, Károlyi Amy, Csanádi Imre. Az utószó szerzője, a sinológus Józsa Sándor egy nem régi rádióbeszélgetésben elárulta, hogy annak idején a kissé már kapatos Weöres Sándor egy presszóban szinte az eredetivel egyenértékű magyar fordításokat varázsolt elő a verseket magyarázó ismertetést hallgatva. Ezekben a fordításokban olvasható, ahogy a költő a kínai táj zordon szépségében gyönyörködve kérdi: „fent és lent ld az uralkodó”, másutt a Kunhegy csúcsát akarja kardjával úgy három részre vágni, hogy „egyet szánok Európának, egyet adok Amerikának, egyet meghagyok Kínának”. De ez már történeti filmeposz témája lehetne! Az igazi Mao című, szórakoztatásnak szánt szerzemény a demokratikus rendszer polgárának becsaphatóságát teszteli. A film végén a narrátor szellemes kategorizálással figyelmeztet ennek fokozataira. Mellesleg: annak idején a neves rendező, Szabó István is bevallotta, nézőként csak jó későn kezdett gyanakodni. Stefan Chwin írásában viszont az iraki beavatkozás kapcsán azt vizsgálja, hogy milyen kölcsönhatás, egymásra gyakorolt nyomás érvényesülhet a politikai elittel összefonódó médiakonszernek manipulációs törekvései és a tömegtársadalomnak magát a félrevezetést eleve gerjesztő nézettségben és hallgatottságban kifejezésre jutó elvárásai között. A képlet még feladvány! Az iraki fejlemények viszont sok mindent felszínre hozhatnak. Ebben a világban minden megtörténhet és mindennek az ellenkezője is. KOMMENTÁR Lélektani hadviselés MALINAK ISTVÁN Újabb katonákat kérnek az iraki amerikai csapatparancsnokok. A politika nyelvére lefordítva ez azt jelzi, Washington is kénytelen (lesz) beismerni, hogy Irakban katasztrofálisra fordult a helyzet. Rendre azok a forgatókönyvek valósulnak meg, amelyekről szakértők hónapokkal ezelőtt csak feltételes módban, a legrosszabb lehetőségként beszéltek. A legnagyobb baj az, valójában csak találgatni lehet, hogy mennyire súlyos a helyzet, hiszen eddig a szövetségesek azt állították, csupán helyi, szélsőséges síita cso- portocskák akcióiról van szó. Nyüvánvaló azonban, hogy a rosszabb változattal kell számolni, ráadásul nem ismerjük azt a folyamatot, miként szerveződhettek a helyi ellenállások valamiféle központból irányított, egyre terebélyesedő felkeléssé. Még orosz katonai szakértők is figyelmeztettek rá: a lehető legrosszabb megoldás az lenne, ha az USA most kivonulna Irakból. Ennél rosszabb csak az elsietett, fejetlen kivonulás lenne. A mostani harcok tétje nyilvánvalóan az, hogy kié lesz Irakban a hatalom. Asz-Szadr és hívei pontosan tudják: ilyen körülmények között az USA június 30-án aligha adhatja át a hatalmat az általa kinevezett kormányzótanácsnak, hiszen az csak névleges, tömegbázis nélküli kvázihatalom lenne. Hiába, hogy Washington most már nem ódzkodik az ENSZ szerepvállalásától, mert az új helyzetben kétséges, a világszervezet képes lenne-e teljesíteni akár a minimális feladatokat is. A Szadr-féle felkelés irányítói ugyanakkor a lélektani hadviseléshez is értenek. A katonaáldozatokat, bár nagyon fájók, bizonyos határig a nyugati világ tolerálja. Viszont a civil túszok ejtése - s ez szinte programszerűen zajlik - még inkább az amerikai politika ellen hangolja a nemzetközi közvéleményt. A propagandisztikus jelleg a cseh újságírók elfogásából éppúgy kiérezhető, mint a német vagy a kínai túszokéból. Ha a felkelőknek sikerül elérniük, hogy az amerikaiak ne tudják végrehajtani a hatalomátadást a tervezett időben, mert például azok, akiknek átadnák, nem merik átvenni, akkor politikai szempontból többé-kevésbé nyert ügyük van. Az időtényezőre játszanak, az amerikai elnökválasztásra, hiszen az ottani kampány és a nemzetközi médianyomás elvégzi a magáét, a felismerhetetlenségig felpuhíthatja az amerikai politikát. Eddig az volt az egyik alaptétel, hogy mind az iraki rendezés, mind a nemzetközi terrorizmus elleni harc szempontjából rendkívül fontosak lennének az izraeli-palesztin válság megoldásának irányába ható komoly lépések. Most már erre sem lehet mérget venni, úgy tűnik, Bush legújabb erőfeszítései túl későn jöttek, a Fehér Ház nagyon fontos hónapokat hagyott veszendőbe menni a Közel-Keleten. JEGYZET Kisebb sincs KOCUR LÁSZLÓ Igyekszem nem tulajdonítani túl nagy jelentőséget a hétvégi elnökválasztásnak. Ugyanis meglehetősen nehéz beletörődni a Csehszlovák Szocialista Köztársaság álválasztásaira jellemző alternatívanélküliségbe. A legtöbbször ott is két jelölt közül kellett választani. Mindkettő a CSKP tagja és a Nemzeti Front jelöltje volt, 42 éves és mozdonyvezető. Most is hasonlóan állunk, csak a tét más. (Nagyobb?) Mindketten a CSKP tagjai voltak, jogászok, és mindegyiket támogatja valamelyik nemzeti párt. Politikai elemzők minden választásnál elmondják, a szlovákiai magyarok fegyelmezett szavazók, mindig a kisebbik rosszra voksolnak. Fegyelmezett szlovákiai magyar szavazóként már egy hete csak azon töröm a fejem, melyik ezek közül a kisebbik rossz. Meciart már ismerjük. Abba meg bele se merek gondolni, mi lesz, ha a Smer és Szlovákia Nemzeti Erőinek Konföderációja benyújtja a számlát a támogatásért Meciar egykori jobbkezének. Kár, hogy a rendszerváltozás után majd’ 15 évvel még a kisebbik rossz választásának lehetősége sem adatik meg. FIGYELŐ WSJE Az amerikai atomfegyverzet átalakítását, az új körülményekhez, a terrorizmus elleni harc követelményeihez történő hozzáigazítását sürgette a washingtoni védelmi minisztérium tudományos tanácsadó testületé. A jelentés szerint - amelyről a The Wall Street Journal című amerikai lap európai kiadása (WSJE) számolt be - a testület nem akarja lejjebb szállítani az atomküszöböt, azaz megkönnyíteni az atomfegyverek bevetését. „Ugyanakkor rendkívüli körülmények között lehetséges, hogy az amerikai elnöknek nem lesz más választása, mint a nukleáris opció” - vélik a szakértők. A testület szerint mindenképp át kell alakítani az atomfegyverekkel kapcsolatos katonai doktrínát, mert a hidegháború korának vezérlő elve, a kölcsönös megsemmisítéssel való fenyegetés már nem megfelelő. S újra kell gondolni az 1970-es és 1980-as évekből származó amerikai atomfegyverkészlet korszerűsítésére vonatkozó elképzeléseket is: a nagy erejű, egész városok elpusztítására kifejlesztett nukleáris robbanófejek nem fogják elrettenteni a terroristákat, akik joggal kételkedhetnek benne, hogy vajon az amerikai elnök be merne-e vetni egy ilyen fegyvert egy támadásra válaszolva.
