Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-06 / 81. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 LEVÉLBONTÁS Adják át a gyeplőt! Vasárnap este a híradón akár halálra is nevethettem volna magamat, persze csak akkor, ha ehhez lett volna kedvem. Ugyanis olyan meg­lepődött, tanácstalan, le­mondó politikusarcokat lát­tam, hogy gyorsan el kellett döntenem: színházi jelenet-e vagy hülyeségük, naivitásuk következménye-e? Ahhoz. igazán nem kellett egyetemi végzettség, matematikai szá- mítgatás, hogy ezt az elnök- választási eredményt megjó­solják. Szeretném tudni - és ezt jogom van megismerni -, milyen taktikával indítottak két köztársaságielnök-jelöl- tet? Persze ezt még betetézte az MKP vezetősége, amikor úgy döntött, hogy a KDH je­löltjét támogatja, és ezt még nyilvánosságra is hozta, jól­lehet, Bugárékon kívül min­denki tudta, hogy Miklosko nem befutó. Remélem, az MKP vezetősége nem jár ló­versenyre! Ezt ne tegyék, mert ilyen fogadással minde­nük rámegy! Talán úgy gon­dolták, hogy a szombati nap valami jótékonysági akció lesz? „Teszünk a KDH felé egy szép gesztust!” A tét sok­kal nagyobb és komolyabb volt, ezért Dzurindának, Hrusovskynak, Ruskónak és Bugárnak nem lehet megbo­csátani, hogy az országot ide sodorják. Abban a pillanat­ban, amikor a Smer és az SNS bejelentette Gasparovic támogatását, az MKP pedig Mikloskóét, a választás ered­ménye biztos volt - Meciar és Gasparovic! Kedves MKP- vezetőség! Létezik, ugye, magyar parasztbecsület. Ha a kocsis rosszul vezeti a gyeplőt, átadja annak, aki biztonságosan hazaviszi. Te­hát MKP és KDH, rajta! Te­gyék meg! Czókoly Albertné Hanva- Mit dühöng, szomszéd? Itt sincs nagyobb bűz, mint a politikában! (Lubomír Kotrha rajza) Kovács sajnálja Kukant, de örül, hogy továbbra is külügyminiszter marad Feléledt régi kísértetek Drámai módon sikerült a visszatérés a nacionalizmu­sáról, autokratív kormány­zási módszereiről és Nyu- gat-ellenességéről hírhedt Vladimír Meciamak. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Ezt a brit Daily Telegraph írta a szlovákiai államfőválasztás első fordulójáról szóló elemzésében. A lap a háromszoros exkormányfőt látja a második forduló győztesé­nek is. A Times azt írta, hogy a szombati eredmények miatt riadót fújtak Brüsszeltől Washingtonig. Az osztrák Die Presse azt emeli ki, hogy a szlovák polgároknak két nacionalista közül kell választani­uk április 17-én. Ivan Gasparovicot a HZDS nemzeti szárnya egykori vezérének minősíti az újság. A ber­lini Der Tagesspiegel szerint újra kísértenek a múlt szellemei, s hoz­záteszi: a választók mintha elfelej­tették volna, hogy Meciar és társai egyszer már elszigetelték a külvi­lágtól Szlovákiát. A Neue Zürcher Zeitung úgy véli, nem szabad ál­landóan felhánytorgatni Meciar bűneit. A Süddeutsche Zeitung azt írja, hogy Gasparoviccsal összeha­sonlítva a HZDS-vezér a kisebbik rossz. „Meciar ismét fenn” - olvas­ható a Frankfurter Allgemeine Zei­tungban. A La Libre Belgique azt írja, hogy a választás eredménye hideg zuhanyként hatott a pozso­nyi kormánykoalícióra. A szlováki­ai kormánykoalíció hatalmas fias­kójaként, s Meciar szenzációs sike­reként értékelik a cseh lapok a szlovákiai államfőválasztás első fordulójának eredményét. A Právo című baloldali-liberális lap szerint a volt kormányfő sikerét két té­nyező döntötte el: az első, hogy a kormánykoalíció képtelen volt kö­zös jelöltet állítani, a második pe­dig az, hogy a kormányzat reform­jai komoly társadalmi elégedetlen- séget szültek. Bár Meciar szavazó­tábora stabil és széles, de Gasparo- vicnak nagyobb esélye van arra, hogy megszerezze más pártok vá­lasztóinak szavazatait is. „Meciar végső győzelme esetén olyan lát­ványos visszatérésről lenne szó a politika legfelsőbb szintjére, ami­lyenre Európában az utóbbi évek­ben nem volt példa” - úja kom- mentáijában a Mladá ffonta Dnes. A liberális lap szerint ma már alap­talan attól tartani, hogy Meciar is­mét elszigeteltségbe taszítaná Szlovákiát. Az ország ugyanis már véglegesen a demokratikus álla­mok táborába tartozik, s a „nagy Vlado” minden jel szerint együtt­működik majd mind a NATO-val, mind az Európai Unióval. A kon­zervatív Lidové noviny jegyzetírója szerint a szlovákiai magyarok tel­jes mértékben mellőzték a válasz­tást. Bár az MKP vezetése Fran- tisek Miklosko támogatására szólí­tott fel, a magyar választók, akik az MKP-nak minden választás alkal­mával rendre biztosítják a tíz szá­zalékot, most nem szavaztak. „Ez­zel megerősítést nyert az a régi igazság, hogy a magyarok nem po­litikai, hanem nemzeti alapon sza­vaznak” - véli az újság. Kovács László magyar külügyminiszter sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy kollégája, Eduard Kukán nem került be a második forduló­ba. Ugyanakkor - mint mondta - örül, hogy továbbra is külügymi­niszter marad, (s, t, kés) NYILATKOZAT Sugaras és körkörös egyházi együttműködést is DOKUMENTUM 2004. március 28-án a Jubileumi Rákóczi Évek (2003-2011) kereté­ben - a Királyhágómelléki Refor­mátus Egyházkerület, valamint a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság közös szer­vezésében - népes nagyváradi kül­döttség vett részt a II. Rákóczi Fe­renc születésének 328. évfordulója alkalmából a szülőhelyén, Borsi­ban rendezett ünnepségen. A ven­déglátó a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház, valamint a helybeli II. Rákóczi Ferenc Emlék- társaság volt. A megelőző napok­ban, március 26-27-én a Kárpátal­jai Református Egyház szervezésé­ben Nagydobronyban ülésezett a Magyar Református Egyházak Ta­nácskozó Zsinata. Az emlékünne­pélyt követő napon, március 29-én viszont a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Királyhágó­melléki Református Egyházkerület vezető képviselői tartottak kerület­közi tanácskozást a felvidéki De- regnyőn. Az egymástól sűrű hatá­rok által elválasztott résztvevők mindhárom rendezvényen annak az apostoli igének az igazát tapasz­talták meg és vallották, mely sze­rint a mi Urunk Jézus Krisztus gaz­dag lévén szegénnyé lett, hogy mi az ő szegénysége által meggazda­godjunk. Fejedelmünk háromszáz év távlatából is gazdagító „sze­génysége” ma is arra tanít bennün­ket, hogy a kisebbségi sors kivetett­jeiből - krisztusi értelemben - mi­képpen váljunk „gazdag szegény- nyé”. A találkozó résztvevői minde­nekelőtt hálát adtak Istennek a határokon átívelő kapcsolataik ed­digi áldásaiért, majd pedig részle­tekbe menő megállapodást kötöt­tek a jövőbeli együttműködés tár­gyában. Egyházaink, egyházkerü­leteink képviselői elsősorban a Szlovákia és Magyarország küszö­bönálló európai csadakozása kö­vetkeztében előálló új helyzetet vizsgálták meg. Európa új határai­nak más-más oldalára kerülve, az eddigieknél is fontosabbnak tartják az összmagyar református kapcso­latok építését és ápolását mind egy­más között, múld a többi, hasonló helyzetbe kerülő magyar reformá­tus közösséggel. Ennek kapcsán egyet-értettünk abban, hogy a Ma­gyar Református Egyházak Tanács­kozó Zsinatára (MRETZS) és a Ma­gyar Reformátusok Világszövet­ségére (MRVSZ) - ha lehet - az ed­diginél is jelentősebb szerep hárul egyetemes egyházunk, illetve a magyarság életében. Éppen ezért - hitünk által és egyházaink révén - református népünk egységét és a magyarság határokon átívelő in­tegrációját még tudatosabban és hatékonyabban kell szolgálniuk. Annak elnökségével teljes egyetér­tésben a kúályhágómelléki és felvi­déki egyházaink ezúton is sürgetik a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata körül támadt problémák rendezését. Reményün­ket fejezzük ki, hogy a Magyaror­szági Református Egyház többé nem gördít akadályokat a testület törvényes működésének útjába, sőt elősegíti azt, és az ezzel kapcsola­tos anyagi gondok is rövidesen megoldódnak. Nemcsak fokozott egyházi összefogásra, hanem az anyaország növekvő mértékű tá­mogatására is elengedhetetlenül szükség van. Ezért felkéijük a ma­gyar kormányt, hogy minél hama­rabb enyhítsen a határon túli nem­zeti közösségeinket, valamint egy­házainkat sújtó pénzügyi megszo­rításokon, sőt a számunkra jutta­tott költségvetési támogatást nö­velni szíveskedjék. Túdatában va­gyunk annak, hogy elszakított álla­potunkban, a jelenlegi viszonyok között a határon túli közösségek­nek nem csupán az anyaországgal, illetve magyarországi hittestvére­inkkel, hanem egymás között is jobban össze kell fogniuk. A Buda­pest központú - sugaras úányú - együttműködés mellett erősítem kell az utódállamok magyarsága és egyházai közötti - körkörös úányú -együttműködést. Egyebek mellett ez legyen a feladata az MRETZS- nek és az MRVSZ-nek. A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kölcsönös szolidari­tással emeli fel szavát létveszélybe sodródott iskoláik, nevezetesen a Lévai Egyházi Gimnázium és a Zi­lahi Református Wesselényi Kollé­gium védelmében az illetékes ható­ságokkal szemben. Egyházaink kö­zös örömüket juttatják kifejezésre a komáromi Selye János Egyetem megalakulásáért, és az erdé- lyi-partiumi egyetemi hálózattal együtt a fokozott mértékű anyaor­szági támogatás mellett emelnek szót. Tőkés László püspök, az MRVSZ elnöke Dr. Erdélyi Géza püspök, az MRETZS elnöke KOMMENTÁR Távol Pozsonytól PÁKOZDI GERTRUD A járásonkénti népszavazási részvételt ábrázoló térkép egyér­telműen mutatja, hogy a munkanélküliség által erőteljesebben sújtott országrészekben voksukkal lényegesen többen marasz­talták el a kormány munkáját, mint a jobb gazdasági helyzet­ben levő nyugati térségekben. Tehát ez a térkép sem mond mást, mint amit szociológusaink, politikusaink, európai politi­kusok mondanak Szlovákia gazdasági kettészakadásáról, a nyugati és a többi országrész közötti mély szakadékról. A minap arról érkezett hír, hogy az Európai Fejlesztési Bank - látván a keleti országrész aggasztó helyzetét - szívesén nyújtana hosszú lejáratú, kedvező kamatú hitelt a Pozsony és Kassa közötti autópálya megépítésére. Ez a tény is jelzi, uni­ós tagságunknak köszönhetően talán politikusaink is jobban rákényszerülnek arra, hogy mindent megígérve ne csak vá­lasztások közeledtével versengjenek abban, ki tenne többet a leszakadt régiók gazdasági felzárkóztatásáért. Jó jel, hogy pénzügyminisztériumi javaslat szerint a jövőben az állam csak azokba a kerületekbe irányítana stratégiai beruházáso­kat, amelyekben a munkanélküliségi szint meghaladja az előző évi országos átlagot. Támogatná, persze, a többi kerü­letet is, de megkötésekkel. Ez már csak azért is gyakorlattá válhatna, mert lakhelyétől távol Szlovákiában a munkaerő zöme minden adminisztratív intézkedés (például költözési támogatás) ellenére nem szíve­sen vállal munkát. Az ok prózai: a munkavállalás az utazási költségek miatt úgyszólván semmit sem javít anyagi helyze­tén, házát, lakását meg nem viheti magával. A röghözkötött- ség béklyójától pedig a lakáspiaci helyzet miatt tud nehezen szabadulni. Aki elmaradott vidéken szeretné értékesíteni Ingatlanát, ugye, sose kap érte annyit, hogy abból az ország szerencsé­sebb részében teremtsen magának új otthont. Olcsó bérla­kásból meg nincs annyi, ahány munkanélküli esetleg egy biz­tos állás reményében felkerekedne. Épülnek ugyan bérlaká­sok, de drágák. Persze, belejátszik ebbe az is, amit szülőföldhöz ragaszkodás­nak is nevezhetünk, de nyilvánvaló, hogy amíg idehaza nem teremtődik meg a lakossági mobilitás elemi feltétele, a „bár­hol lakhatás” lehetősége, addig a munkanélküliek nagyobb hányada egyszerűen szinte mozdulatlanságra - meg csökken­tett segélyre - van ítélve. A munkanélküliség letörésére töre­kedve csak közmunkákra sem építhetünk. Ez legfeljebb szusszanásnyi időt adhat a munkanélküliek gondjaival na­ponta szembesülő, megoldásokat kereső polgármestereknek. Az idő előtti parlamenti választásokat szorgalmazó népsza­vazás ugyan érvénytelen lett, de az azért némi túlzás, ha a koalíciós pártok ezt (nem kis cinizmussal) munkájuk elis­meréseként értékelik. Elég rápillantani a már említett tér­képre: túl nagy az a terület, amelyen az ott élőknek közel a fele, vagy több mint a fele másképpen gondolja. Nem jóked­véből... JEGYZET Nincs vége a háborúnak MOLNÁR IVÁN A szlovákiai falvak és városok többsége a napokban ünnepli a második világháború végét, a „felszabadulás” napját. A szovjet hadsereg 59 évvel ezelőtt vette át a vezetést a német hadseregtől. Pár évvel ezelőtt még koszorúzás és ün­nepi beszédek tették színe­sebbé a háború végét, mára csak pár volt partizán és fel­kelő emlékezik a harcokra. Legalábbis hivatalosan. A má­sodik világháború ugyanis számukra csak emlék, amiért esetleg pénzjutalom jár. So­kak számára azonban a hábo­rú máig sem ért véget... Dédszüleim évekkel a háborút követően is kijártak az érsekúj­vári vasútállomásra. Nap mint nap várták a fiukat a frontról. Tudták, hogy Erdélyben tűnt el, és tudták azt is, hogy a tisz­tek hagyták őket cserben. A re­mény azonban nem halt el, na­ponta kijártak a vasútállomás­ra. Abban reménykedtek, hogy egy vonatról egyszer ő fog le- szállni. Nem szállt le! A re­ményt azonban nem adták fel. Amíg éltek, hittek abban, hogy egyszer a fiuk is hazatér. Nem tért haza. A remény azonban a nagyszüleúnben élt tovább. A nagyim máig hisz abban, hogy a bátyja egyszer hazatér. Mindeddig reménytelenül. Vannak azonban olyanok is, akiknek a hír jelent fájdalmat. A napokban levél érkezett egy nyugat-szlovákiai kis falucs­kába. A nagypapa, aki a szlo­vák fasiszta hadseregtől pár­tolt át a partizánokhoz, egy levélben üzent haza hatvan évvel ezelőtt. Szerette volna, ha a hazaiak tudják, hogy jól van, és bármi történik is, amíg nem kerül a hadsereg markába, addig jól van. A nagypapa túlélte a háborút, hazajött, és boldog életet élt szerettei körében. Pár évvel ezelőtt halt meg, sok-sok gyermeket, unokát hagyva maga után. Felesége mégis összeomlott, mert pár nappal ezelőtt egy levél érkezett. A postás üzenetet hozott, hogy a férjének nincs semmi baja, és ha kiszabadul a partizánok karmai közül, akkor talán si­kerül hazatérnie. A posta - hatvanéves késéssel - ezt a le­velet a napokban kézbesítet­te. Ennek a családnak ezzel véget ért a háború. Sokak számára azonban még a harc­nak korántsincs vége, bárki számíthat váratlan levélre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom