Új Szó, 2004. április (57. évfolyam, 77-100. szám)

2004-04-06 / 81. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. ÁPRILIS 6. Nyolcvanegy film a fényírók fesztiválján Győr. A fényírók fesztiválján, a Mediawave-en nyolcvanegy filmet vetítenek a versenyprogramban, a Győrött április 23-án megnyíló, egy hétig tartó összművészeti seregszemle eseményeinek több település, közöttük Budapest, Kapuvár, Komárom és a szlovákiai Révkomárom is otthont ad. „A Mediawave gerincét a nemzetközi filmverseny alkotja. A versenyprogramban 24 ország 81 filmjét vetítik, amelyeket az elózsűri 56 országból érkezett 1261 alkotás közül választott ki” - közölte Oláh Attila PR-menedzser. A ma már a közép-kelet-európai térség egyik legjelentősebb összművészeti találkozójaként számon tartott fesztiválon fellépnek a legújabb zenei irányzatokat képviselő magyar és külföldi együttesek. A Mediawave látogatóinak a nemzetközi fotóművészet legújabb produktumait is bemutatják. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Don Carlos 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Mambo italiano (amerikai-kanadai) 16, 18, 20.30 MLADOST: Gyönyörű mocsokságok (angol) 15.30,20 Dühöngő bi­ka (amerikai) 17.30 TATRA: Scooby Doo: Rémisztő rejtélyek (ame- rika’i) 17 Gothika (amerikai) 19.30 AU PARK - PALACE: Scooby Doo: Rémisztő rejtélyek (amerikai) 14.20,15,16.20,17,18.20 De­rült égből Polly (amerikai) 16, 18, 19, 20, 21 Felül semmi (angol) 14.50, 17.10, 19.30, 21.50 Az utolsó szamuráj (amerikai) 15.10, 18.10, 21.10 Gothika (amerikai) 18.40, 20.50 Horrorra akadva 3 (amerikai) 14.30,16.30,19.20 Hideghegy (amerikai) 14.30,17.30, 20.30 Elvarázsolt kastély (amerikai) 15.40, 17.40, 19.40 Mambo italiano (amerikai-kanadai) 19.10,21.30 A felejtés bére (amerikai) 15.30,17.50,20.40 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (amerikai-új- zélandi) 16.10 Good Bye Lenin! (német) 20.20 Swimming Pool (an­gol-francia) 21.40 Dörzsölt Filip (cseh) 20.10 PÓLUS - METROPO­LIS: Derült égből Polly (amerikai) 14.20, 15.25, 17.15, 18.20, 19.05, 20.10, 21.05 Felül semmi (angol) 16.10, 19.35, 21.45 Gothika (amerikai) 15.15, 17.20, 19.20, 21.20 Elvarázsolt kastély (amerikai) 15.30,17.25,19.15,21.15 Horrorra akadva 3 (amerikai) 14.10, 16, 17.50 Mambo italiano (amerikai-kanadai) 19.25, 21.25 Good Bye Lenin! (német) 21.35 Hideghegy (amerikai) 20.45 A fe­lejtés bére (amerikai) 18.35 Az utolsó szamuráj (amerikai) 15.50 KASSA TATRA: Mona Lisa mosolya (amerikai) 17,19 CAPITOL: Scooby Doo: Rémisztő rejtélyek (amerikai) 16,18 Felül semmi (angol) 20 ÚSMEV: Mackótestvér (amerikai) 16 Derült égből Polly (amerikai) 18,20 DÉL-SZLOVÁK1A VÁGSELLYE - VMK: Zelary (cseh) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: A gyávaság tollai (amerikai) 19 LÉVA - VMK: A tolvajok királya (cseh-szlovák) 16.30,19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A felejtés bére (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Derült égből Polly (amerikai) 13, 17.30 Elvarázsolt kastély (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45 Hideghegy (amerikai) 15.15, 20.30 Horrorra akadva 3 (amerikai) 14,16,18,20 Az ítélet eladó (amerikai) 19.45 Magyar vándor (magyar) 13.30, 15.45, 17.45, 19.45 Minden végzet nehéz (amerikai) 15, 19.30 A passió (amerikai-olasz) 12.30, 15,17.30, 20 Pelenkás bajkeverő (francia-spanyol) 18.15, 20.15 Rap, Revű, Rómeó (magyar) 14.15,16.15,18.15,20.15 Rocksuli (amerikai) 13,18.15 Tucatjával olcsóbb (amerikai) 14.30,18.30 Az utolsó szamu­ráj (amerikai) 17.30,20.30 Vas (amerikai) 16.30,20.30 Elhunyt Vörös Péter KAMOCSAI GÁL LÁSZLÓ 2004. április 3-án hosszú, sú­lyos betegség után 56 éves korá­ban elhunyt Vörös Péter érsekúj- váfí költő és kritikus. Az iroda­lom szülte minden műfajával foglalkozott, csak drámát és re­gényt nem írt. Első írásaival 1970-ben találkozhatott az olva­só. 1983-86 között tagja az ér­sekújvári Iródia csoportnak, több irodalmi pályázaton sikeresen szerepelt. Versei megjelentek a Földet ér vándorlásunk (1989), a BűnRossz Versek Anthológiája (1993) és az Iródia (1994) című antológiákban. Nem állt tőle tá­vol a képzőművészeti katalógu­sok szerkesztése sem. Igazi lokálpatrióta volt, célul tűzte ki maga elé Kamocsa köz­ség neves szülöttének, Lukács Pál gyermekversköltő hagyaté­kának felkutatását és ápolását is. 1993-ban az ő kezdeménye­zésére rendezték meg először a Lukács Pál nevét viselő irodalmi és kulturális napot. 1999-ben jelent meg első önálló, az 1974 és 1996 között írt verseinek válogatását tartalma­zó kötete Szamovár és mentőöv címmel, majd a következő évben kisprózákat tartalmazó könyve, a Shakespeare és a vadkan. 2003 őszén Cseresznyevirág címmel haikukötete jelent megj amely 101 háromsoros verset tartalmaz. Nagyon készült a könyv bemutatójára, de egyre jobban elhatalmasodó betegsé­ge már nem engedte meg szá­mára a részvételt. De velünk marad, hiszen mint Születés cí­mű versében írta: „Ha egy vers­sorom / túléli halálomat / - to­vább lélegzem.” „Szavakkal, kizárólag szavakkal próbáltunk rendet teremteni a káoszban” - Robert Merle halálára Egy nagy mesélő távozott Csaknem másfél hete, szombaton hunyt el Robert Merle, az ismert francia re­gényíró. És Robert Merle, a híres francia író szintén csaknem másfél hete, szombaton távozott közü­lünk. Mert Merle-ből kettő volt. Vagy esetleg több. BÁRCZI ZSÓFIA Volt egy, aki Pierre de Siorac szoknyapecér, hugenotta bárófi maszkjába bújva lovagolt be Montpelliere kapuján, valamikor az 1560-as évek végén, hogy meg­kezdje orvosi tanulmányait, s hét­köznapinak igazán nem nevezhető életét, melynek kalandos fordula­taival hat kötet lapjai teltek meg. A Francia históriától A pirkadatig ívelő regényfolyam mesélőkedvű hőse több ezer oldalon számolt be kései olvasójának a korabeli Fran­ciaország magán- és politikai vi­szonyairól, lázadásokról, éhínség­ről, királygyilkosságról és cselszö­vésről, arisztokraták és prostituál­tak, hugenották és pápisták, neme­sek és rablógyilkosok életéről, szo­kásairól, erkölcseiről. Walter Scott nyomában járva azonban Merle is díszletként kezelte a valós törté­nelmi és politiai eseményeket, és a pazarul berendezett színpad köze­pére egy kitalált szereplő: Siorac lovag, a Liliom és bíbor kötettől kezdődően pedig a lovag fia életé­nek fordulatait állította. Az egyre sokasodó, önmagukban is megálló folytatások által a történelmi ka­landregényként induló mű rétegei is kibővültek: a két Siorac életének alakulását követve a nevelődési- és családregény, a korrajz, művelő­dés- és tudománytörténet elemeit is felfedezzük az emlékiratként, egyes szám első személyben előa­dott elbeszélésben. (Képarchívum) Robert Merle a hetvenes években Ám volt egy másik Robert Merle is, aki saját, nyomasztó jelenét, s az európai múlt groteszk és tragikus világát formálta könyvekké. Tolla nyomán politikai, utópisztikus és fantasztikus regények születtek: a Malevil, a Védett férfiak, a Majom­ábécé. És persze legmegdöbben­tőbb műve, a minden emberi hiá­nyának részletes természetrajza: a Mesterségem a halál. Ez utóbbi írásokból már teljes­séggel hiányzik az a derű és va­rázs, ami a „francia regényekben” fellobogó máglyák füstjét még ké­pes volt elnyomni, s hiányzik az emberiségbe vetett heroikus hit is. Félelmetes világvégét rajzol fel a Malevil, a civilizáció pusztulá­sát, s azt, ami utána jöhet. A Vé­dett férfiak egy fantasztikus jövő­be viszi el az olvasót, ahol a férfi­ak majdnem tejes kipusztulása utána a nők veszik át az uralmat. Az Állati elmék és a Majomábécé is sötét képet fest ember és hata­lom viszonyáról. Robert Merle sokat és jól tudott: ismerte a történelmet, a művésze­teket, a tudománytörténetet, a ré­gi párizsi fürdőkben dívó szokáso­kat, s a génkutatás aktuális ered­ményeit, de mégis, amit legjobban ismert, az a mese. Merle írásmód­ja maga a kaland az olvasó életé­ben. Ez a szerző úgy nyitott abla­kot a múltra, hogy a feltáruló pa­norámában a király volt a díszlet, s a trónja alól kikandikáló szőnye­get egykor megszőtt asszonyok a főszereplők. Kiváló érzéke volt az apróságok, a jelentéktelennek tű­nő részletek és a részletekben rej­lő groteszk, abszurd iránt. Egyfe­lől a Claudius-kori Róma történe­tének életre keltője áll mellette, pontosságában, ismereteinek mélységében Robert Graves-szel vetekszik. Másik oldalán Vonne- gut, civilizációnk útjának szar­kasztikus krónikása foglal helyet. Merle persze francia volt, így Ale­xander Dumas és Victor Hugo ro­mantikus szemlélete is ott bujkál terjedelmes életműve egynéhány bekezdésében. De akárhány regényt hagyott is az elhunyt szerző hátra, mégsem tartozik a sokat elemzett írók kö­zé. Pedig talán mindenki - min­denki, aki olvas - ismeri legalább egy-két regényét, ha mást nem is, hát az Állati elméket biztos olvas­ta. A magyar kritika tartózkodásá­nak oka valószínűleg írásainak pe­remhelyzete lehet: a fordulatos cselekményben, szerelmi kalan­dokban gazdag művek a lektűr vi­lága felé mutatnak, néhány re­gény pedig kifejezetten a giccs ha­tárát súrolja. Ami persze egyálta­lán nem baj. Hisz a francia író mű­veiben eleve csak az leli örömét, aki meg tudja becsülni a mesét, a jól elmondott történetet, s aki egy könyv fellapozásától nem a miszti­kus tudás vagy a léleknemesítő formulák tárházának megnyílását várja, hanem azt, amire az iroda­lom leginkább hivatott: a szóra­koztatást. Robert Merle-lel olyan író távozott, akinek a regényeit a borítóra vetett pillantás nélkül le­het olvasni, mert nem a szerző számít, hanem a történet. És ez a legtöbb, amit egy prózaíró elérhet. INVITÁT0R Mizantróp fiatalokkal TALLÓSI BÉLA Pozsony. E héttől Moliere Mi­zantróp (Az embergyűlölő) című művével bővül a Hviezdoslav Szín­ház repertoárja. A darab a szerző talán legkidolgozottabb munkája, két éven át írta, szerkesztgette, hogy változtatás nélkül lehessen színpadra állítani. Moliere nem tudhatta: a legtökéletesebb drama­turgiai szerkesztéssel sem sikerül kivédenie, hogy művébe ne nyúlja­nak bele a 21. század eleji drama­turgok, és ne vegyenek el belőle vagy adjanak hozzá újkori rende­zői. Persze azt sem sejthette, hogy a második évezred elején még előve­szik öt felvonásos, versben írt drá­máját. Pedig időnként bemutatják a társadalom romlottságának kí- méleden leleplezéséről, a hazug­ságról, képmutatásról, csalásról, árulásról és szerelemről szóló 17. századi színművet, jóllehet a kor­társ színház játékstílusához igazít­va, avagy más, az eredeti Moliere- változatban nem szereplő realitást is beleillesztve, üy módon feszítve tovább az alaphelyzetet. A buda­pesti Krétakör Színházban pár hete bemutatott Mizantróp-előadásban Schilling Árpád rendező meleg környezetben bontja ki az alap­helyzetet. Ilyen merész módosításra nem kell számítani a pozsonyi teátrum színpadán megelevenedő játékban, de ahhoz képest, ahogy a Mizant­rópot utoljára, hatvannégy évvel ezelőtt interpretálták a Szlovák Nemzeti .Színházban, mindenkép­pen van változás. Elsősorban a szö­vegben. A színművet újrafordítot­ták, mert - ahogy a bemutató előtt tartott sajtótájékoztatón elhang­zott - a korábbi fordítás az előző nemzedék nyelvén tolmácsolja Moliere-t, s azzal a stílussal nagyon nehéz megszólítani a jelen kor kö­zönségét. A mai néző egyébként sincs hozzászokva, hogy a színé­szek verses formában társalognak egymással a színpadon. A darabot Vojtech Mihálik fordításában játsz- szák, a betétdalok szövegét pedig Eubomír Feldek írta. A rendező, Vladimír Strnisko következő újítása, hogy a szerep- osztásban fiatalított, igazodva ah­hoz, hogy a kölcsönös szerelmet, ami lényegében központi témája a darabnak, ma már ifjabb korban éli meg a férfi és nő, mint Moliere idejében. A Hviezdoslav színpa­dán a fiatal színésznemzedékre bízták a feladatokat. A becsületes, fennkölt gondolkozású Alceste-et, aki az elveit csak a szerelmi kap­csolatában nem tudja érvényesíte­ni, Robert Roth kelti életre. A to­vábbi főbb szerepeket Eubos Kostolny, Ján Koleník és Zuzana Marosová játssza. Zuzana Marosová (Celiména) és Robert Roth (Alceste) (Jana Nemcoková felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom