Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-29 / 74. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 29. Nagyszünet 11 A hosszú tételek többnyire beugratósak, és ennek megfelelően hamis minősítést érdemelnek Tanácsok tesztek kitöltéséhez A bizonytalanságon az is segíthet, ha a végső döntéssel várunk a tesztírás legvégéig, az áttekintésig (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) Köztudott, hogy a tesztjellegű dolgozatok megosztják a vizsgázókat. Egy részük szereti a zárt válasz- lehetőségeket kínáló vizsgaformát, másokhoz a szabadabb, esszé típusú feladatok állnak közelebb. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Mivel a vizsgafeladatokból nem válogathatunk, a legjobb, ha ösz- szefoglaljuk azokat a trükköket, amiknek segítségével javíthatjuk a tesztírásban nyújtott teljesítményünket. Egy kis bíztatás: a szakemberek szerint a teszt előnye az, hogy még akkor is jók az esélyek a minimális követelmény teljesítésére, ha szorít az idő, és gyorsan kell dönte- ned olyan kérdésekről, amelyekkel kapcsolatban nincs mit felidézned. Az igaz-hamis állítások Érdemes tudni, hogy azok a tesztek, amelyeknél az állítások igaz/hamis voltáról kell dönteni, a tapasztalatok szerint több olyan állítást tartalmaznak, ahol a kijelentés igaz. Statisztikailag tehát - ha más támpont nincs - célszerűbb egy kijelentést igaznak jelölni. A tagadószóval indított kijelentések speciális feltételek meglétét ellenőrzik - hiányukban a válasz többnyire nem igaz. A tagadással indított kijelentések egyébként is könnyen megzavarhatnak. Ilyenkor célszerű a tagadószó nélkül végiggondolni a kijelentést, és ha így igaznak bizonyul, akkor a tesztbeli állítást hamisnak kell minősíteni (hiszen ott a tagadása szerepel!). Azok akijelentések viszont, ahol az indításnál feltételek szerepelnek (többnyire, legtöbbször stb.), nagyobb valószínűséggel fogadhatóak el igaznak, mert nyitva hagyják a lehetőségek szélesebb körét. A hosszú tételek esetében minden tagmondatnak igaznak kell lennie, ahhoz hogy a teljes teszttételt igaznak minősíthesd. A tapasztalatok egyébként azt mutatják, hogy a hosszú tételek többnyire beugratósak, és ennek megfelelően hamis minősítést érdemelnek. De persze nem minden esetben. A többszörös választás Talán nem kell külön figyelmeztetni arra, hogy mindig pontosan el kell olvasni a kérdőív kitöltési útmutatóját, az egyes kérdéseket és ezt követően minden válaszlehetőséget. Érdemes ellenőrizni, hogy az egyeden jó választ, vagy valameny- nyi jó választ kell megjelölni a feladatban. Ezután meg kell bizonyosodni arról, hogy a hibás válaszokért jár-e pondevonás. Ez apróságnak látszik, de fontos a mérlegeléshez, hiszen a hibás válasz megjelölése esetieg több pontveszteséggel járhat, mint a válaszadás elmulasztása. A kérdések elejét érdemes minden válaszlehetőséggel összeolvasni. így könnyebb lesz közülük a helyteleneket kiszűrni. Teljes tanácstalanság esetén érdemes a hibás válaszok áthúzásával kezdeni. Ezek után a maradékok közül kell majd kiválasztani a leginkább megfelelőt. A bizonytalanságon az is segíthet, ha a végső döntéssel várunk a tesztírás legvégéig, az áttekintésig. A nehezebb feladatok pihentetése azért is hasznos, mert talán a további kérdések során még felmerülnek olyan információk, amelyek segítik a döntést. Azoknál a kérdéseknél, ahol több lehetőség közül kell az igaz választ kiemelni, a következő tippek segíthetnek:- ha a válaszok között több is van, arrfelyik helyes megoldásként választhatónak tűnik, ajánlott kerülni az extrém szélsőséges válaszokat, és inkább a kérdés középtartományára érdemes tippelni.- ha a választási lehetőségek erre módot adnak, akkor a tételek közül olyat érdemes megjelölni, amelyik a legtöbb esetet magába foglalja, és ezzel a legtöbb információt szolgáltatja.- ha végképp fogalmad nincs arról, mit válassz - bízz a megérzésedben! (f, he) VITASAROK Könyvmolyok és a tanárok BŐD TITANILLA Kötelező. Ez a szó nem sok jóval kecsegtet. Elvégre az életben a kellemes dolgok ritkán kötelezőek, ellenben a kötelező dolgok gyakran kellemetlenek. Nem lehet ez másképp a kötelező olvasmányok esetében sem. Csakugyan? Való igaz, a kötelezően előírt művek között akadnak unalmasak. (Hogy melyek ezek, azt inkább nem részletezném, néhány oldal után úgyis nyilvánvaló.) De tévhit, hogy a kötelezők egyetlen rendeltetése a diák életkedvének elvétele, s öngyükossági kísérletekbe való hajszolása. A kötelezők kötelezőek, de nem minden esetben kellemedenek. Érdemes őket elolvasni, s nem elsősorban a jó jegy vagy a sikeres érettségi miatt (bár persze ezek sem mellékes tényezők), hanem azért, mert fantasztikus dolgokra bukkanhatunk. Bevallom, én sem olvastam minden feladott könyvet, de sok kedvenc olvasmányomat épp a kötelezőknek köszönhetem. Hu- szadszori újraolvasás után is rendkívül viccesnek találom a Sörgyári cappricciót, bár igaz, első alkalommal majdnem az életembe került: fuldokoltam a röhögéstől. Unalmas perceimben leveszem a polcról Az ember tragédáját, amit annak idején nem túl bizalomgerjesztő borítója miatt igencsak fanyalogva fogtam a kezembe. Valószínűleg sosem nyitottam volna ki, ha nem muszáj, s így sosem tudtam volna meg, micsoda szédületes párbeszédeket folytat Lucifer az Úrral. Kötelezőként ütöttem fel a Száz év magányt, és Az öreg halász és a tengert, de kiskoromban hasonló volt a helyzet Tom Sawyer kalandjaival vagy Fekete István műveivel is. Ki tudja, felfedeztem volna-e őket, ha nem vagyok rákényszerítve? Olvasni mindig szerettem, de a kötelező olvasmányok velejárójához, az olvasónapló vezetéséhez nem nagyon fűlt a fogam. Alapiskolában főleg azért, mert rajzolni is kellett, ami nem volt az erősségem (egyszer egy szerintem remekül sikerült nyulat mindenki bokornak nézett, azóta se hevertem ki a traumát), gimiben meg van jobb dolga is az embernek, mint hosszú művek tartalmát lehetőleg tömören és érthetően leírni. Egyetienegy- szer folyamodtam „kötelezők röviden” típusú zanzásított összefoglalóhoz. Miután már három hete rágódtam egy művön (a cím maradjon titok, ellenreklámot nem csinálok), rájöttem, ennek sose jutok a végére. így maradt a radikális megoldás. Persze biztos akadnak olyanok, akik minden alkalommal ilyen „tartalomjegyzékből“ szerzik az információkat egy-egy műről. Vannak tanárok, akik ezt vehemensen ellenzik, vannak, akik örülnek, hogy legalább némi fogalma van a diáknak az adott könyvről. Mert sajnos az az igazság, az olvasni nem szerető ifjúságnak hiába kínálják a kötelezőket, nem valószínű, hogy ennek hatására rendszeres olvasókká lesznek. Vannak a könyvmolyok, akik a kötelezők között is biztos ráakadnak egy-két klasszikusra, amelyeket mintha csak nekik írtak volna. Már ezért megéri, tanárnak és diáknak egyaránt. OLVASÓNK ÍRTA Melyik is a való világ? TAMÁS IVÁN Megmondom őszintén, enyhe felháborodással olvastam az Új Szó március 12-ei számában megjelent Való Világról szóló cikket. Nem szokásom az ilyen vagy ehhez hasonló levelek írása, de úgy éreztem, hogy ez egyszer hangot kell adnom véleményemnek. Először is hangsúlyozni szeretném, hogy nem a cikket író hölgy ellen akarok szólni, egyszerűen csak a véleményemet szeretném elmondani a valóságshow-kkal és a Való Világgal kapcsolatban. Én azt gondolom, hogy jelenleg nem diktatúrában élünk, hanem egy olyan rendszerben, amelyet demokráciának neveznek, és ennek a politikai berendezkedésnek egyik alappillére a sajtó- és szólásszabadság. Ennek értelmében mindenki elmondhatja, amit gondol és úgy, ahogyan gondolja. Ezt a politikai berendezkedést mi választottuk, egyetértettünk vele, sőt, követeltük. Ezért ne háborodjunk fel azon, ha néha egyes személyek nekünk nem tetsző dolgokat vesznek a szájukra. A Való Világban, véleményem szerint csupán annyi történik, hogy a bentlakók nem a közerkölcsnek megfelelően nyilvánulnak meg, illetve viselkednek. Egyszerűen kimondják, amit gondolnak. Én ezért szeretem ezt a műsort. Nem álszent, nem próbál más lenni, mint ami. Adja önmagát, őszinte benne és hiteles minden szereplő. Azt hiszem, hogy a televízióban kevés ilyen műsort látni. Miközben a játékosokat szidjuk nap mint nap, tudatosítanunk kellene végre, hogy ezek vagyunk, nem pedig állandóan magunkat becsapva esti meséket kergetni naphosszat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a valóságshow-k nézettségi listája. Bár nem ellenőriztem a pontos adatokat, de mégis azt hiszem, hogy messze maguk mögött hagyják a többi „megjátszott” műsort. Az, hogy a műsor bevétele milyen és hová folyik el... Kérem, amennyi pénz eltűnik ebben az országban (Szlovákiában és Magyarországon egyaránt) olyan helyeken, amelyekre talán nem is gondolnánk, ahhoz képest ez aprópénz. Ráadásul ebből látunk is valamit. Én úgy vélem, hogy az emberekben megnőtt az igény az őszinteségre. Új hősöket követelnek, és ezeket a hősöket azok testesítik meg számukra, akik fel merik vállalni önmagukat mindenki előtt. Ehhez, valljuk meg, nagy lelkierő szükséges, főleg egy olyan kétszínű világban, ahol a Való Világot bizonyos körökben, és ebben a megállapításban a reagált cikk is alátámaszt, egyszerűen nem divat nézni. Úgy vettem észre, hogy (néha nem is kicsit) lenézik azokat az embereket, akik figyelemmel kísérik a villalakók életét. Pedig ők legalább bevallják, nem úgy, mint az a több százezer (meg merném kockáztatni, millió) ember, aki letagadja, közben minden este feszülten váija a pillanatot, amikor átkapcsolhat. Egyeden kérdés vetődik fel bennem ilyenkor: Akkor most melyik a tényleges „való világ”? AKTUÁLIS PÁLYÁZAT Pillanatképek a vasútról - irodalom- és fotópályázat AJÁNLÓ A nyíregyházi Vasutas Művelődési Ház Pillanatképek a vasútról címmel irodalom- és fotópályázatot hirdet. Tehát ifjú költők, írók, fényképészek, figyelem! Itt az idő, hogy a tehetségeteket más is megismerje! Ha van kedved, ne habozz! Ezúttal a téma: a vasút. Alkotásra fel! Az irodalompályázat ismertetése: Gyermek- és ifjúsági kategória (20 éves korig): a) novella (max. 2 alkotás 3-6 oldalas terjedelemben), b) vers (max. 5 alkotás küldhető be), c) dráma (max. 1 mű pályázónként). Nevezési díj nincs. A műveken fel kell tüntetni a pályázó jeligéjét. Az alkotó nevét, címét, elérhetőségét, születési idejét zárt borítékban kell mellékelni. A boríték külsején csak a jelige legyen! A pályázati művek értékelése a 2004. évi vasutasnapra készül el. A díjnyertes pályaműveket a fotópályázat nyerteseivel együtt közös antológiában fogják megjelentetni. Ehhez a pályázónak mellékelnie kell a hozzájárulását. A jelige mellett tüntesd fel, hogy melyik kategóriában indulsz! A fotópályázat ismertetése: Fotóklubok és olyan amatőr alkotók jelentkezését várják, akik nem hivatásszerűen fotóznak. A Pillanatképek a vasútról című pályázatra a vasút világából merített, a vasúttörténet, illetve napjaink vasútja témakörből választott munkák küldhetők be a következő kategóriákban: Gyermek- és ifjúsági kategória (20 éves korig): a) fekete-fehér papírképek, b) színes papírképek, c) diaképek. Nevezési díj nincs. Szerzőnként és kategóriánként 4-4 db alkotás küldhető be. Kategóriánként sorozatokat is elfogadnak, amelyek max. 5 képből állhatnak. A sorozatokat egy műnek tekintik, és így bírálják el. A fotók legkisebb mérete 13x18 cm, legnagyobb mérete pedig 30x40 cm lehet. A diapozitív alkotásokat szabványüvegezett, 5x5 cm-es műanyag keretben kell beküldeni. A képek hátulján fel kell tüntetni az alkotó jeligéjét és a mű címét. A diákat sorszámozva, borítékban vagy tárban, a sorszámukhoz rendelt címmel vagy szöveggel megjelölve kell beadni. A pályázó nevét, címét, születési idejét (év, hónap, nap), elérhetőségét különálló, zárt borítékban a pályamunkával együtt a nyíregyházi Vasutas Művelődési Ház címére kell eljuttatni. Emellett tüntesd fel, hogy melyik kategóriában indulsz! Beküldési határidő: minden kategóriában 2004. április 15. Beküldési cím: Vasutas Művelődési Ház és Könyvtár, 4402 Nyíregyháza, Toldi u. 23., e-mail: vmh@ngo.hu (ú) VIGY0RGÓ Az egérke elmegy a moziba, de pechje van: az előtte lévő ülésen pont egy elefánt ül. Szegény egérke hajol jobbra, hajol balra, sehol se lát semmit. Feldühödik, két sorral előbbre ül, pontosan az elefánt elé. Elhelyezkedik, aztán hátrafordul, és kárörvendően azt mondja az elefántnak:- Na, most már ágaskodjon maga! Egy külföldi társaságban az anyuka a kislányát produkál- tatja a zongoránál. Az egyik vendég keservesen sírni kezd. Az anyuka lelkesen odasiet hozzá:- Uram, ön sír, amikor a kislányom a Magyar rapszódiát játssza? Ezek szerint ön magyar? Coeamoci (vicclap.hu)- Nem, asszonyom. Én zenész vagyok. James Bond megy a réten, találkozik egy tehénnel, bemutatkozik neki:- My name is Bond, James Bond. A tehén nem válaszol. James újra bemutatkozik:- My name is Bond, James Bond. A tehén megint nem válaszol. Harmadszorra is bemutatkozik:- My name is Bond, James Bond. Erre a tehén megszólal:- My name is Bo. Bim-Bo.- Hogy hívják az egyfülű manót?- Mono.- Mi az: négy lába van, mégis megbodik?- Félbevágott pók!- Mi az: konyhában van és verekszik?- Müz-lee.- Mit mond a kínai, ha egyszer megkóstolja a francia ételeket?- Pá, rizs!.- Képzeld! Tegnap 20 percig ültem a villamosszékben!- Jézusom! És hogyan maradtál életben?- Leszálltam a végállomáson. Három cowboy megy a sivatagban. Az első Joe aranylovon, a második Jack ezüstön, a harmadik pedig Charles Bronson.
