Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-25 / 71. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2004. március 25., csütörtök ______________________________2. évfolyam 12. szám TA NODA Németórákon használható fejlesztő játékok ISMERTETÉS írásunkban azoknak a német nyelvet oktató pedagógusoknak igyekszünk segítséget nyújtani, akik szeretnék játékokkal gazdagítani a nyelvi órákat. Cikkünkben egy nyelvi memóriajátékot és egy, az idegen nyelvi beszédkészséget fejlesztő feladatot mutatunk be olvasóinknak. I. Memória: a játék elsődleges célja a szókincs ismédéssel való fejlesztése, valamint a német kiejtés gyakorlása. Résztvevők ajánlott életkora (minimum-maximum): 10-18, létszám (minimum-maximum): 4-6, játékidő: 15 perc, kellékigény: memória kártyák. Előkészítés: csoportonként 15 pár memória kártyát készítünk. Az egyik kártyán a szó német megfelelője névelővel, többes számmal, a másik kártyán annak rajza. A játék megnyitása, nyitánya: kártyákat összekeverni, majd lefelé fordítva egymás mellé rendezni az asztalon. A játék menete: az első játékos felhúz két kártyát, felfelé fordítva leteszi az asztalra, és hangosan elmondja, hogy mit lát a kártyán. A játék célja: párokat találni. Aki talált egy párt, még egyszer húzhat. Aki nem talált párt, az a kártyákat újra lefelé fordítja és a következő játékoson van a sor. Ezzel a játékkal kiválóan lehet gyakorolni pl. a lakás berendezési tárgyait; gyümölcsöket, zöldségeket stb. Ajáték lezárása: az nyer, aki a legtöbb párt gyűjtötte. Értékelés jutalmazás: tetszőleges. Továbbfejlesztési lehetőségek, változatok: a szó magyarul és idegen nyelven; rokon értelmű szavak, szinonimák; ellentétek; jelen és múlt idejű alakok. Ajáték eredetije a memória társasjáték, ahol pl. országokat és annak fővárosait kell megtalálni. II. Mesélj nekünk! Ajáték célja, hogy a kötetlen beszélgetések során a diákok ismerkedjenek a szóbeli kommunikációval és egymással. Résztvevők ajánlott életkora (minimum-maximum): 14-18, létszám (minimum-maximum): 3-6, játékidő: 45-90 perc (a résztvevők számától függően), kellékigény: a társasjáték fénymásolt példánya, színes bábuk, dobókocka. Előkészítés: a társasjáték sokszorosítása annyi példányban, ahány csoportban a tanulók játszani fognak. Ajáték megnyitása, nyitánya: A csoportok körülülnek egy-egy táblát, és mindenki választ magának egy bábut. Ajáték a klasszikus társasjátékszabályok szerint zajlik. Az kezd, aki a legnagyobbat dobja. A játék menete: mindenki annyit lép előre, ahányat dobott. A játékosok minden mezőn egy utasítást találnak, amelynek megfelelően mesélniük kell a csoport többi tagjának. Pl. Mesélj... a szobádról; ...arról, hogy mit csináltál vasárnap stb. Néhány mezőn szabad kérdés felirat áll. Ha valaki ide belép, akkor válaszolnia kell egyik társa kérdésére. A játék lezárása: az nyer, aki először ér célba. Értékelés, jutalmazás: tetszőleges. Továbbfejlesztési lehetőségek, változatok: saját magunk is készíthetünk tetszőleges kérdésekkel egy ilyen társasjáték-táblát, ill. úgy is játszhatjuk ezt a játékot, hogy a kérdéseket cetlikre írjuk, és mindenki húz egyet. Itt természetesen nem lesz nyertesünk, de ajáték célja ettől függetlenül megvalósul, (he) A legismertebb íratlan regény az emlékezés regénye Köszönet a volt diáknak! HOLCZHEI VIKTOR Március 28-a tanítók napja. Most mint nyugdíjas pedagógus mondok köszönetét egykori munkahelyem tantestületének, diákjaimnak. Köszönet szeretnék mondani minden volt tanulónak azért a tiszteletadásért, a kedves figyelmességért, az elismerésért, a szemeikből sugárzó szeretetért, amit tanítóikkal szemben kinyilvánítottak. Nekünk, pedagógusoknak a diákjaink megbecsülése mérhetetlen erőt adott ahhoz, hogy a pályán maradjunk, állandóan fejlődjünk. A számtalan és rendkívüli megmérettetések eredményei is bizonyították, hogy az iskola munkatársai és diákjai igényére lett az iskola igényesebb, színvonalasabb. A szülők már magzatkorban nevelik leendőgyermeküket. A családban, ahol minden szó, mozdulat, a halk beszéd, az olvasó szülő látása, zenehallgatása, a másik családtag tisztelete beépül a gyermek tudatába. Az a gyerek, aki gondoskodó családban nő fel, könnyebben viseli majd az élet megméretetéseit, hiszen a családja biztos háttérrel szolgál számára. Köszönet és tisztelet azoknak a szülőknek, akik becsületre, tiszteletre nevelik csemetéiket. Elismeréssel tartozik minden pedagógus azoknak a szülőknek, akik megértették az anyanyelven folyó oktatás fontosságát, és a diákoknak, akik naponta bizonyítják, a magyar iskolából jó szakemberek - tanárok, orvosok, közgazdászok, színészek, festők stb. - kerülnek ki. A tanító, míg a katedránál áll, fiatalos hévvel mindig csak adni és adni akar. És ad is. Ha eltelnek az évek, és már nem tanítasz, az utcán összetalálkozol volt tanítványaiddal, akik szívesen elbeszélgetnek veled, elmondják, mi lett belőlük, mesélik a régi kedves diákélményeiket. A legismertebb íratlan regény az emlékezés regénye. Mindenkinek van, csak a terjedelme változó. Nem kell táskában vagy a hónod alatt cipelni, nem olvashatja el senki, titkaidat életed végéig hordozza, helyesírási hibák nem találhatóak benne. Használatához nem kell más, csak az értelem egészsége. Bármikor kinyithatod, lapjaid mindig felcsaphatod, és máris mesél, szemüveg, hallókészülék nélkül, hangtalanul. Az életedről vall. (A szerző komáromi nyugdíjas pedagógus) Aki másokat vezet, tudnia kell, hogy miért van föléjük rendelve, s így elsősorban önmagát kell jól irányítania A pedagógusnap margójára A naptár nem jelöli piros betűvel, március 28-a mégis ünnep, s nekünk, tanítóknak, tanároknak az év egyik legkedvesebb napja. MARKÓ EMIL A tantermekben száz és százezer gyerek, az iskola falain kívül pedig az egész társadalom hálás szívvel köszönti Comenius születése napján, minden évben a tanítót. Mi, felnőttek ilyenkor azokra emlékezünk, akik minket vezettek be a betűvetés mesterségébe, akik aggódó szeretettel irányították nyiladozó értelmünk fejlődését. Azokra az igazi tanítókra, tanárokra emlékezünk a tanítók Napján, akik tanítványaik egész pályafutását figyelő szemmel kísérték, azokra a tanítókra gondolunk, akik mélységesen felelősséget éreztek, hogy tanítványaik az életben megállják a helyüket, akik sikereket, eredménytelenségüket a magukénak érezték. Mi, felnőttek, szülők hálás szívvel saját tanítóinkra, tanárainkra emlékezünk akkor is, amikor gyermekeink pedagógusait köszöntjük. Elismerő szavak és virág: a legjobbaknak kitüntetések; a szeretet, a köszönet, a hála megnyilvánulásai az emberformáló munkáért. Mennyi minden előzte meg e napot a szeptemberi első csengetéstől? Mennyi kezdeményezés, ötlet, új pedagógiai eljárások, korszerű megoldás órán és órán kívül, s mindezt a gyermekekért tették: türelemmel, szeretettel. Szeptember és március nagy ívén a munka- és ünnepnapok váltakozásában örömök-bánatok, napfény-árnyék, sikerek-kudar- cok követték egymást, és sok erőfeszítés, hogy végül is öröm töltse be az iskolát. Ünneplésük elsősorban tudatosítás, helyük, feladatuk, hivatásuk tudatosítása. Feladatuk: szolgálni, a nép, a haza, a jövő szolgálata. Ez a tény adja meg munkájuk társadalmi jelentőségét és váltja ki azt a figyelmet, mely tevékenységüket kíséri. Comenius nagyon szépen fogalmazta meg a pedagógushivatás lényegét: „Tanítani annyit jelent, Mennyi kezdeményezés, ötlet, új pedagógiai eljárás, korszerű megoldás órán és órán kívül, s mindezt a gyermekekért tették: türelemmel, szeretettel (Somogyi Tibor illusztrációs felvételei) mint vezetni. Vezetni embereket, akiknek feladata lesz másokat vezetni, a legnagyobb művészet. Aki másokat vezet, tudnia kell, hogy miért van föléjük rendelve, s így elsősorban önmagát kell jól irányítania.” Mi az, amire emlékeznünk kell, s amit minden szülő elvár a tanítótól, tanártól, hogy azt gyermeke szívébe plántálja? Mi is a pedagógussal szembeni szülői elvárás? Mit kellene minden pedagógusnak megadnia a gyermeknek, hogy a szülők elégedettek legyenek a tanítóval, tanárral a magyar tanítási nyelvű iskolákkal? Az anyanyelv és az erre épülő szeretet és más idegen nyelv biztos ismeretét - az életre nevelést és a tradíció tiszteletét, a kultúrált életformák és magatartást kell tanítványaik tudatába vésni, érzelmi életben meggyökereztetni. S miben nyilvánul meg a tanítóval, tanárral, az iskolával szembeni szülői elégedettség? Abban, hogy gyermekét abba az iskolába íratja be, ahol mindezt a többlete megkapja! Én itt főleg egy minden iránt érdeklődő, az új iránt fogékony, nyílt habitusú egyén nevelésének „többletére“ gondolok. Mert az igaz pedagógus, új iránti fogékonysága, olvasásigénye és ennek igénnyé tétele, egy egész életre kitörölhetetlenül rányomhatja bélyegét tanítványaira. Az ünnepi percekben sem feledkezhetünk meg arról, amit ebben a tanévben is tettek a korszerűbb, az eredményesebb nevelésért-oktatásért. Miközben tanítottak - tanultak is, hogy képesek legyenek egyre hatékonyabban nevelni és oktatni. Comenius szavaival valljuk: „A tanító legkedvesebb gondja legyen, hogy jó példamutatással magával ragadja tanítványait. Élő példáját kell szolgáltatnia az erénynek, amelyekre rá akarja nevelni tanítványait.” Minden pedaKöszönet azért, mert egyetlen tanítványt sem hagy elkallódni, és hála azért, mert minden tehetséget felfedez gógusnak olyan szeretet eléréséért kell harcolnia, amely dolgos hétköznapjainkon körülvesz bennünket. Olyan szeretetért, amely nem ünnepi, s nem az esztendő egeden napjára korlátozódik. A kis értékek és a nagy felfedezések is hétköznapjainkon születnek. Keressük a szavakat, a hasonlatokat, de minden szó szürke, minden hasonlat hamis. Érzéseink tolmácsolásához kevésnek bizonyul az ige. Köszönetét mondani pedig - suta gondolat. Marad hát a jókívánság: jelenjenek meg kedves tanítók, tanítványaik és azok szülei előtt mindig úgy, mint az igazság és a szépség, a jóság és a legtöbb emberi bajon segíteni tudó tudás elhivatott és megbecsült szolgálói. Úgy, mint a legszebb hivatás eleve elrendeltetett művészei. Olyan művész, aki nem választotta hivatását, hanem hivatásának szépségét, a népszolgálat kerítette hatalmába és ragadja őt és tanítványait magával a többé lenni akarás, az örökös többé válni tudás birodalmába. Ez a birodalom az ő iskolája, ez az iskola az ő élete. Szentély, melyben elmerülve szemléli és formálja önmagában és tanítványaiban azt az eszményi embertípust, mely életét fanatikus rajongású, teljességében talán ugyan soha el nem érhető céljainak örök hajszolásává teszi. Köszönet azért, mert egyetlen tanítványt sem hagy elkallódni és hála azért, mert minden tehetséget felfedez. Jókívánságunk: sikerüljön mindnyájuknak ezeket a tehetségeket felvértezni nyílt habitusú intellektussal, soha ki nem fogyó energiával és vasszorgalommal. Mert a tanítványok között sok a tehetség. De a tehetség, az intellektus, az energia és szorgalom, mindez csak együttalkotja világunk alkotó emberét. Az ünnepi percek adjanak további erőt, megértő türelmet munkájukhoz, pályájukon örömet, szép hivatásuk teljesítésében újabb eredményeket.
