Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-13 / 61. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 13. MINDENNAPI KENYERÜNK Távol vagy tőlem, mégis közel ÉDES ÁRPÁD Ige: „Ő terjesztette ki északot a kietlenség fölött... Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk... Erejével lecsillapította a tengert, értelmével szétzúzta a szörnyeteget. Leheletétől kiderült az ég, amikor kezével átdöfte a menekülő kígyót. Pedig ez csak szegélye útjának! S milyen halk szót hallunk tőle! De hatalmas mennydörgését ki tudná elviselni?” (Jób könyve 26 7-8,12-14) Gimnazistaként hatalmasakat tudtunk vitatkozni padszomszé- dommal a lét vagy nemlét kérdései felől. Ő materialistának tartotta magát, engem világnézetileg idealistának soroltak be. Az első világképről akkor azt tanították velünk, hogy a mindensé- get végesnek és főleg megismerhetőnek tekinti, míg a második szerint megismerhetet- len és végtelen. Mikor az érvekből kifogytunk, egy ilyen kiadós vita végén egyszer azt mondta: „Mi mind a ketten olyanok vagyunk, mint egy csöpp a vízesésben. Az életünk annyi, míg föntről leérünk, ahol majd újra homogén víztömeggé leszünk. És mi arról vitatkozunk, hogy honnan ered és hová torkollik a folyó.” Az idő múlásával egyre inkább értékelem a hasonlat nagyszerűségét. Ma már talán üyen sarkított, leegyszerűsített dogmák mentén nem is biztos, hogy vitába szállnánk. Mert közben rájöhettünk, hogy az ismeretek gyarapodása automatikusan nem jelenti az ismeretlenek csökkenését. Szent- Györgyi Albert Nobel-díjas tudós mondta egy riportban, hogy minden alkalommal, mikor egy ismeretlen ajtaját sikerült feltárnia, rá kellett jönnie, hogy a kinyílt ajtó mögött újabb ismeretlen ajtók vannak. Az emberi tudás összességét ma már sokkal inkább egy gömb felületéhez hasonlítják, amely mennél nagyobb, annál nagyobb a mögötte előtűnő ismeretlen világ. Lehet, hogy most olvasva a Jób könyvét a gyermekek is megmosolyogják Jóbnak és barátainak „tudását”. Ma már nem gondoljuk a felhőkről, hogy tömlők, amelyek ha felszakadnak, eső hull belőlük a földre. Nem mondjuk, hogy a Leviatán vagy tengeri szörnyeteg háborog a vizek mélyén, és ennek következtében háborog a tenger felszíne is. Azt sem mondjuk a nap- és a holdfogyatkozásra, hogy „a futó kígyó csavarodott köréje”, elmúltával meg, hogy „Isten leterítette a futó kígyót”. De épp így lehetséges, hogy ma még megdönthetetlennek vélt elméleteink fölött utódaink nevetnek jót majd. Még nagyobb baj, ha tudásunk már a jelenben is csak arra szolgál, hogy mint Jób és barátai, tudatosan elbeszéljünk egymás mellett anélkül, hogy odafigyelnénk egymásra, és megpróbálnánk megérteni egymást. Amikor ily módon külön vágányra kerül Jób és három barátjának beszélgetése, vigasztalása, joggal kérdezi Jób: „Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled? (26, 4) így lehet szépeket mondani Istenről, talán igazat is, „de ez csak szegélye útjának!” A szeretet himnuszában Pál apostol azt írja: „Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.” (lKor 13, 12) Részleges ismereteinkben a hiteles isteni szót a testté lett Ige, az Úr Jézus jelentette ki nekünk. Bár test szerint ő sincs itt velünk, de azt ígérte, hogy elküldi a Pártfogót, az igazság Lelkét, aki elvezet a teljes igazságra. Lehet Istenről beszélni úgy is, hogy teljesen távoli marad számunkra, de így minek? Igaz, hogy Isten kézzel nem megfogható, és szemmel nem látható, de hit által bennünk él, és közelebb van, mint gondolnánk. Kádár Ferenc az egyik énekében így vall: „Messzebb vagy a csillagoknál, / Közelebb a pórusoknál. / Szíved szebb a szerelemnél, / Arcod nyíltabb a májusnál. / Reszketnénk, ha nem szeretnél, / Nagy szerelmed titkos szentély. / Tiszta vággyal fölruháztál, / Új életre fölemeltél.” A szerző református lelkész KOPERTA Névtelen levél OLVASÓI LEVÉL Az üzlet, ahová naponta járok bevásárolni, kedves, kis létesítmény. Egyszerű is, igényes is. Szeretek odajárni, elégedett vagyok, pedig évek óta vagyok törzsvásárló. Tudom, mindenki elvárásainak nem lehet megfelelni, úgyhogy tiszta dolog az, mikor igényünket, észrevételünket közöljük a tulajdonosokkal, így a probléma azonnal orvosolható. Meglepődni éppenséggel nem lepődtem meg, mikor meghallottam az alábbi történetet, hiszen tudom, élnek közöttünk irigy, rosszindulatú emberek. Az üzletbe ellenőrök jöttek, s közölték, névtelen levelet kaptak, melyben hiányosságokra hívják fel a figyelmet. S még ha névtelen is a levél, kötelesek kivizsgálni az esetet. Ez így helyes, az viszont nem, hogy valaki a névtelenség mögé bújva rágalmaz. Hogy valós vagy valótlan-e a vádaskodás, elbírálása nem az én feladatom, de ahhoz jogom van, hogy véleményt nyilvánítsak az esetről. Úgy tűnik, alaposan kitervelt akcióról van szó, s nem csak ez a kis üzlet volt az egyedüli célpont. Ki képes ilyesmire? Találgatunk. Mégpedig azért, mert a feljelentő nem merte vállalni az arcát s tettének következményét. S hogy mit takar a találgatásunk? Olyan feltételezéseket, melyek szerint egyáltalán nem lehetetlen, hogy a konkurencia magánakciójáról van szó, így akarván tönkretenni a viszonylag sikeresen működő kereskedőket. De ne legyen nyugodt a névtelen feljelentő, mert egy régi mondás szerint előbb vagy utóbb, de minden kiderül! Tisztelettel a Családi Kör író olvasója: Nagy Erika, Nyárasd A magyar tanítási nyelvű iskolák egyik legfontosabb feladata a családokkal kialakított jó kapcsolatok megőrzése A család és az iskola Igazi tanítónak lenni többek között annyit jelent, mint naponta felülvizsgálni a tennivalókat, újrafogalmazni, árnyalni, dúsítani, egyre hatékonyabbá formálni a mondandót a tettekre ösztönző meggyőzés érdekében. MARKÓ EMIL Ezért a nemzetiségi iskola pedagógusának fokozott kell, hogy legyen az érdeklődése, s elengedhetetlen tulajdonsága kell, hogy legyen a soha meg nem elégedés, a nyugtalanság, mely új megoldásokra ingerli, fel nem derített lehetőségek kutatására csábítja mind az oktató-nevelői, mind az iskolán kívüli tevékenységben. Mégis, egy területen mintha megrekedtünk volna. Ki kell mondanunk: a család és az iskola, a tanító és a szülő kapcsolatteremtésében az utóbbi években mintha nem fejlődtünk volna. Pedig a magyar tanítási nyelvű iskolák egyik legfontosabb feladata a családokkal kialakított jó kapcsolatok megszilárdítása. A kulcskérdés pedig elsősorban: megteremteni a közvetlen, őszinte személyes kapcsolatot a tanár és a szülők, valamint a tanulók között. Ez valóban igen fontos kérdés. A pedagógus és a tanuló kapcsolatát elemezve gyakran felmerül ez a hol az egyik, hol a másik ellen irányuló panasz: a gyerek nem képes felfogni az iskolai magyarázatot. Ennél a pontnál természetesen nem „a gyerek nem figyel, a gyerek szórakozott” stb. kategóriába tartozó hiányokra gondolunk - ez ismét a pedagógus önismeretének és köteles önbírálatának a szintjére tartozik, hanem a kifejezési készség formáinak, a kölcsönös nyelvi kapcsolatoknak és jelrendszereknek a zökkenőire. Lehetséges, hogy a gyerek elégtelenül adja vissza azt, amit jól megértett? Lehetséges. Különösen akkor lehetséges, ha a „lemaradó, meg nem felelő” tanulók lemaradásának és meg nem felelésének két (vagy több) legfőbb okozójára, az anyanyelvre és a matematikára gondolunk. A matematika a logika és a folytonosság tudománya. A matematikát tanító tanárnak jó pszichológusnak kell lennie. A tanuló lelkivilágához fokozatosan és megértőén kell közelednie. Arra kell törekednie, hogy az óráján kiegyensúlyozottság és nyugalom uralkodjék. Ügyelnie kell arra, hogy egyszerűen és érthetően magyarázzon, így vonzóbbá teheti, sőt megszerettetheti tanulóival a matematikát. Úgy irányítsa az órát, hogy a gyöngébb előmenetelő s a matematikát nemigen kedvelő tanulóknak is legyen sikerélményük. A lelkiismeretes tanárnak ez az elsődleges feladata és célja. Ez egyként érvényes minden tantárgyra. Ha pedig ennek az ellenkezője történik, az negatívan hat a család s a tanár kapcsolatára, és mindenképpen megsínyli az iskola. Tehát az érdemjegyek megítélésénél a tanárnak tudatosítania kell saját felelősségét a családdal, valamint az iskolával szemben is. A cél minden esetben az, hogy minimumra csökkenjenek a nézeteltérések, és ne csak a bizonyítványosztás időszakában, hanem az egész év folyamán. Mert beszélhetünk-e a család és az iskola jó kapcsolatáról, amikor egy kolléga keserű szájízzel mondja el a tantestületi szobában: még álmában is retteg az egyik tanítványa édesanyjától. Attól fél, hogy a sértett anya tíz körmével teszi csúffá arcát. Mi történt itt? Az ideges tanító a kelleténél szigorúbban büntetett, több tanulót buktat. Ezzel aztán a tanító neurotizálja tanítványait. Az iskolába kerülő gyermeket a szülők többsége fokozott figyelemmel kíséri. Összehasonlításokat tesz más hasonló korú gyermekekkel, más tanítási nyelvű iskolák gyakorlatával, és kényszeredetten veszi tudomásul, hogy gyermeke nem úgy halad, mint szeretné. A sorozatos eredménytelenségek elkeserítik, és előbb a gyermeket, majd a pedagógust, végül az iskolát okolja. Néhányuk elmegy az iskolába is, ahol általában vagy „nagyobb szigorúságot”, vagy egyszerűen jobb osztályzatot (más tanítót) kér, sőt szélsőséges esetekben nemegyszer követel. És otthon jön a gyermek büntetésének „sorozata”. A munkában elfáradt szülő és gyermeke együttléte az idomításhoz hasonlító dresszúrává válik. Ez pedig a szülők szinte állandó veszekedését, a családi harmónia felbomlását idézi elő: majd az idegileg már labilissá vált szülő - mindenért az iskolát okolva - berohan, és nyíltan kétségbe vonja az egész iskola munkájának eredményességét. Ezzel a konfliktusok új sorozata nyílik meg. Mindezt megelőzni csak úgy lehet, ha a család és az iskola, a pedagógus és a szülő kapcsolatának elmélyítése minden iskola, minden pedagógus tevékenységévé, központi problémájává válik. Ehhez a fontos társadalmi-politikai tevékenységhez kell a közeljövőben minden szlovákiai magyar pedagógusnak szélesítenie tudását, pszichológiai látókörét, s a semmilyen nehézségtől vissza nem riadó, hozzáértő szakember kedvével a szülővel összhangban végeznie a gyermekeket segítő munkáját. A szerző gyakorló pedagógus ÖNERŐBŐL Hogy ne legyen probléma a szöggel ♦ Vágjuk ki kartonból a felakasztandó tárgy körvonalait, s ennek a tologatásával állapítsuk meg a végleges helyet, oda fúljuk a lyukat. ♦ Mielőtt beverjük a szöget, ragasszuk le a kifúrandó helyet keresztben, hosszában átlátszó ragasztószalaggal. Ezzel elkerülhetjük, hogy a fal kitöredezzen. ♦ Néha elég, ha a szög helyét vizes ujjheggyel jelöljük meg. A tiszta víz nyom nélkül megszárad. ♦ Kisebb lyukakat fogkrémmel is el lehet tüntetni. ♦ Ha a főbérlő nem enged szöget beverni a falba, használjunk varrógéptűt. Teherbíró képessége 12 kg. Hogyan találjuk meg a festés alatt a szöget? ♦ A láthatatlan szöget vagy csavart egy mágnes segítségével megtalálhatjuk a falban. A szögnél a mágnes odatapad a falhoz. ♦ Ugyanígy találhatunk meg minden falba épített fémvezetéket. Ha a kulcs nehezen forog ♦ Mossuk meg alaposan szappanos vízben, és szárítsuk meg. A száraz kulcsot dörzsöljük be parafinnal (sohasem közönséges olajjal). „Olajozottan” forog a zárban. Hogy ne okozzon gondot a szú ♦ A bútor vagy ajtó, ablak szuvasodását megakadályozandó, az összes réseket kenjük be faecettel vagy 5%-os karbolsav oldattal. ♦ Ugyanezt a célt szolgálja a terpentin, a denaturált szesz, a szalmiákszesz vagy a tiszta alkohol is. Hogyan távolítsuk el a réz- vagy az alpakkaedényeken levő zöldrozsdát? ♦ Tartsuk hosszabb ideig spirituszláng fölé. Utána a szennyeződést könnyen le lehet dörgölni. Hogy ne recsegjen az ajtó, ne visítson a biciklilánc és ne ragadjon be a csapágy ♦ Nem tapadó növényvédő szert szórjunk rájuk. Hogy könnyebb legyen a csiszolás és a köszörülés ♦ A kezelendő felületet a megmunkálás előtt nedvesítsük meg, és azután jól szárítsuk meg. ♦ Ha ellenőrizni akarjuk, hogy a felület sima-e, húzzunk a kezünkre egy nejlonharisnyát, és simítsuk végig a megmunkált felületen. A legkisebb érdességet is érzékeljük anélkül, hogy kezünket megsértenénk. Ha az ajtó beragadt ♦ Az érintkező felületeket kenjük be parafinnal vagy padlóviasszal. Hogy ne legyen probléma a szöggel ♦ A szöget kissé ferdén kell beverni. ♦ Vastagabb szögeket könnyebb a falba verni, ha a szöget először beszappanozzuk vagy bekenjük olajjal. ♦ Ha a szögnek nem szabad kilátszania, mélyítsük ki a lyukat, és a szög fejét gitteljük be. ♦ Ha könnyen szálkásodó fába akarunk szöget verni, akkor előbb csípjük le a szög hegyét. ♦ Ha a fában levő szöglyukat be akarjuk tömni, akkor keverjünk össze fűrészport enywel, és ezzel tüntessük el. ♦ Könnyebb a szöget kihúzni, ha a harapófogó alá egy kis deszkalapot teszünk. így lassan, erőlködés nélkül kihúzhatjuk a szöget. ♦ Ha lazán sikerült beverni a szöget: húzzuk ki, tömjük ki a lyukat ragasztóval vagy gipszpéppel, nyomjunk bele 1-2 gyufaszálat. Száradás után ugyanoda verjük a szöget - erős tartása lesz. ♦ Nagyobb szögekhez előbb fúrjuk ki a falat, a lyukba puhafa vagy műanyag tiplit tegyünk, s gipszpéppel rögzítsük, (-rés)
