Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-13 / 61. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 13. Családi kör 13 A vérségin kívül egy éve „vesekötelék” is összetartja őket, s persze a legfontosabb is, a testvéri szeretet Valóra vált fogadalom Amikor súlyosan beteg férje önfeláldozó gondozása ellenére négy hónap alatt belehalt a hirtelen támadt kórba, megfogadta, ha élete során netán segítségét kéri valaki, nem mond nemet. A hét éve megözvegyült Szabó Anna tavaly váltotta valóra fogadalmát, 55 esztendős bátyja életét mentette meg. Az egyik veséjével. PÉTERFI SZONYA A szervátültetést a pozsonyi kramárei kórház transzplantációs osztályán Ján Breza professzor és csapata végezte, lassan egy évvel ezelőtt. - Szerencsére, mindketten jól vagyunk, ha nem kellene négyhavonta ellenőrzésre járnom, talán eszembe sem jutna a műtét - meséli szerényen, pedig tudja: ha nem vállalta volna a donor szerepét, bátyja nem élne. - Hatan vagyunk testvérek, öt bátyám közül talán Lajos volt a legügyesebb, legkezde- ményezőbb. Jól működő vállalkozása volt, a féljem, majd a fiam is bedolgoztak neki. Párom elvesztése után ő is mellém állt, pedig betegeskedett már. Hiába kezeltette magát, állapota rohamosan rosz- szabbodott. Vesebetegsége miatt dialízisre szorult, s ahogy az lenni szokott, az alapbetegségéhez egyebek is társultak. Felvették ugyan a szervátültetési várólistára, de hét év alatt nem akadt számára megfelelő donor. Nem találkoztunk túl gyakran, mert bár felépítette otthonát Nagyfödémesen, a betegsége, az orvosok miatt családostul a fővárosban élt. Amikor összejöttünk, mindig megdöbbentett elesettsége, sápadtsága, s az utóbbi időben az is, ahogy látnom kellett, mint veszíti el fokozatosan az életkedvét is. A bátyám felesége és két felnőtt lányuk miközben rettegtek, tartották benne a lelket. És mi, a testvérek szintén. Tavaly év elején Makó Lajos telefonált a húgának, s arra kérte, mielőbb látogassa meg. Nem sokat kertelt, mély lélegzetvétel után tudatta, fogytán az ereje, életben maradása függ attól, hajlandó lesz-e Anna odaajándékozni egyik veséjét. Megérti és harag nélkül elfogadja a visszautasítást, a nemleges választ is. Majd beszélt arról, hogy ha lehetne,-pénzzé tenné mindenét, és megvásárolná az ép szervet, de ... Egyre rosszabbodó állapota miatt húgának csupán egy hét gondolkodási időt adhatott. - Én nyomban tudtam, amint az orvosok kimondják, megfelelek donornak, eleget teszek a felkérésnek és segítek a bátyámon. Nemcsak testvéri szerétéiből, hanem azért is, mert párom halálos ágyánál megfogadtam. Láttam ugyanis, mivé tette a betegség, a szenvedés. És tanúja voltam bátyám fokozatos leépülésének is. Igazából csak az foglalkoztatott, a fiam miként fogadja bejelentésemet. Mert amióta meghalt az édesapja, nagyon erős a kötődésünk - magyarázza.- Nem is tagadom, édesanyám tervét nem fogadtam kitörő lelkesedéssel, ugyanis féltettem. Mondtam a magamét, ám ő a lelkiismeretével érvelt. Be kellett látnom, igaza van. Megígértem, hogy majd vigyázok rá, támasza leszek. Bátorsága büszkeséggel tölt el - néz szeretettel édesanyjára a 27 éves fiatalember. Makó Lajos egy hét elteltével könnyezve vette tudomásul húga igenlő válaszát. Azonnal bevonultak a kórházba, megkezdődtek a vizsgálatok, s Anna asszony szerint ez az egy hét rosszabb volt, mint maga a műtét a lábadozással együtt. Mégis jóleső érzéssel gondol vissza az orvosokra, ápolónőkre, s mosolyogva emlékezik arra, hogy az intézeti pszichológust leginkább az érdekelte, vajon nem kényszer alatt egyezett-e bele a szervadományozásba. - Nem értettem, miért hangsúlyozza mindenki, hogy az utolsó pillanatban is meggondolhatom magam. Annyit mondtam csak, hogy én szívós vagyok meg eltökélt, s bízom abban, mellénk áll a jó Isten... Nagyfödémesen senki nem sejtette, mire szánta el magát, s amikor kiszivárgott, hogy kórházban volt, a község lakói kiújult gerinc- bántalmaira gyanakodtak. - Nem volt kedvem magyarázkodni, nem vágytam arra, hogy a rám váró veszélyekre figyelmeztessenek. Biztosan megkérdezték volna, hogy miért én lettem a donor és nem a fiútestvéreim. Mondtam volna, hogy a két bátyám cukros, a másik kettőnél pedig nem egyezett a vércsoport? A lényeg az, hogy egyikünk megfelelt. Március 20-án reggel Ján Breza professzor sikeresen átültette Anna asszony veséjét, és bátyja szervezete befogadta. - Amikor feleszméltem, nyomban Lajos állapota felől érdeklődtem, s amikor ő tért magához, engem keresett. Elmondhatatlan, mit éreztünk, amikor megölelhettük egymást. Anna asszony derűsen számol be élete egyik meghatározó élményéről, holott nem kis gondokkal szembesül. Még 2002-ben munkanélkülivé vált, s azóta nem tud elhelyezkedni. Cipőfelsőket varrt Jókán, ám idült gerincbántalmai miatt gyakran került betegállományba. Ami nem tetszett a tulajdonosnak... Annak ellenére, hogy orvosai felvetették a műtét lehetőségét, nem vállalta. Ma sem bánja, hiszen ki tudja, engedélyezték volna-e a sürgősségi szervadományozást. Ennek ellenére nem kesereg, hiszen bátyja állapota rohamosan javul.- Megszűnt a megterhelő mű- vesekezelés, erőre kapott, noha a betegsége nem múlhat el nyomtalanul. Kész csodának tartjuk, hogy ismét autót vezethet - nyugtázza elégedetten. Amikor rákérdezek kettejük viszonyára, Szabó Anna mosolyogva közli: a vérségin kívül egy éve „vesekötelék” is összetartja őket. És persze a legfontosabb, a testvéri szeretet. MINDIG IDŐSZERŰ Petőfi Sándor Egy goromba tábornokhoz Tábornok úr, én nem tartom magam Nagy embernek, de akkorácska csak Vagyok, hogy oly parányok, aminő ön, Levett kalappal szóljanak velem. S ön engemet gorombaságival Elhalmozott, hogy két orcám pirult. Igen, pirultam, de nem magamért, Pirultam a magyar sereg miatt, Hogy annak egy ily tábornokja van. Tábornok úr, van ellenség elég, Gorombáskodjék azzal, ott szabad, De bánjék szépen a jó honfiakkal, Különben azt hisszük, hogy őket el Szándékszik ön kergetni a seregből, És ez kemény vád lenne majd, kemény vád. S gorombaságit épen rajtam űzi! Nem fél-e ön, hogy toliamnak hegyére Tűzöm fel önt? ez a toll, istenemre, Hegyesb a tőrnél s lelkiismeretnél, S akit megszúrok véle, fáj neki Még akkor is, ha a sír férgei Cirógatják ott lenn a föld alatt. Kiírnám önt itt név szerint, de amit Saját kardjával tenni képtelen, Toliammal tenni én nem akarom, Nem fogom önt megörökíteni. Csak azt ajánlom, hogyha még leszen Szerencsétlenségünk egymáshoz, akkor Beszéljen vélem emberségesen, Mert én ugyan nem tartom magamat Nagy embernek, de akkorácska csak Vagyok, hogy oly parányok, aminő ön, Levett kalappal szóljanak velem. OTTHON ÜLVE UTAZÁS (A szerző felvétele) A város lakóinak szokásaival viszont legjobban az esti órákban ismerkedhetünk meg, mivel a forró trópusi éghajlat miatt csak ilyenkor éled fel a város, amikor hűs szellő fújdogál a tenger felől. A La Rampa sugárút járdája korlátjainak támaszkodó ifjak bókokat röpítve nézegetik a párosával fel-alá sétáló leányokat. Ha valamelyik fiú szellemesen bókol, kedves, és ezáltal elnyeri egy lány tetszését, az visszamosolyog, és máris kész a megismerkedés. Ismerkedés a mosolygós Havannával zően szép a városháza épülete, termeiben több értékes művészeti alkotással, a Colon-katedrális, az El Cristo-templom, valamint több, főként barokk stílusban emelt épület. Ugyancsak az Óváros egyik terén húzódik meg szerényen a Templete (kis templom) neoklasszikus épülete, a hagyomány szerint azon a helyen, ahol a spanyolok először szálltak partra, s ahol az első misét tartották. Elhagyva a régi városnegyedet rövidesen megérkezünk a modern Havanna Vedado és Miramar nevű kerületeibe, ahol hipermodern felhőkarcolók és villaszerű kertes házak váltakoznak, s ahol még az egymást derékszögben metsző utcák jelölése is amerikaias, mivel csupán a nagy útvonalaknak van nevük, míg a kisebbeket számmal vagy betűvel jelölik, ezzel is bizonyítandó, hogy még a Batista- diktatúra idején épültek. Még a környező kerületekből is idejárnak szórakozni, mivel itt található a legtöbb kabaré, klub és szórakoztató bár. Betérünk hát az egyik kafetériába, hogy megkóstoljuk a híres Sondy nevű fagylaltot, amelyet hosszú pohárba töltve tojásA modern Havanna habbal kínálnak és valamilyen gyümölcsszörppel öntenek le, s ez együtt rendkívül finom, bár nagyon hizlal. Többek között ezzel is magyarázható, miért híznak el oly hamar a kubai nők: az erősen szén- hidrátos táplálkozás lehet az oka, meg talán hozzásegíti őket ehhez a trópusi levegő is. S ha már itt járunk, nem mulasztjuk el ipegkós- tolni az egyik legismertebb és leghíresebb kubai koktélt, a Daiquirit, melynek alapanyaga ötéves rum cukorral, citromlével és jégkristály- lyal hígítva. Valóban ízeltes és kedvcsináló. 15 százaléka mulatt, 12 százaléka pedig fekete bőrű. Városnéző sétámat a legtöbb külföldihez hasonlóan jómagam is az Óváros utcáin kezdtem, amelyet évszázadok óta vastag falú, komor erődök őriznek, s ahol régi barokk templomok és kolostorok szomszédságában finom művű emeletes palotácskák vonják magukra a figyelmet művészi rácsozatú erkélyeikkel. Hangulatos belső udvaraikon szökőkutak csobognak a virágágyak és a pálmafák között. A szűk, zegzugos sikátorokon és bensőséges kis tereken bolyongva feltűnik, hogy a házakat úgy építették, a nap bármely időszakában legyen árnyas hely az utcán. A kisebb belső udvarok és ker- tecskék pedig mintegy menedékként szolgálnak a trópusi forróság elől, s a belső folyosók is azt a célt szolgálják, hogy léghuzatukkal hűtsék a levegőt. A cél - számunkra kissé érthetetlenül -: minden lehető eszközzel védekezni a tűző napsugár ellen. Az Óvárosban egyébként számos műemléket volt alkalmam megismerni, amelyek között lenyűgöKOHÁN ISTVÁN Amikor Kuba fővárosába, Havannába érkeztem, első benyomásaim alapján akarva-akaratla- nul a nagy német természetkutató és utazó, Alexander von Humboldt szavai jutottak eszembe: „Havanna a partvidék legmosoly- gósabb, legszebb, legfestőibb tája. Az európai utas élvezettel szemléli a várost, amelyet félig elrejt a hajó árbocainak és vitorláinak rengetege.” Az Észak- és Dél- Amerika között fekvő szigetorAz Új Világ Kulcsa szág, amelynek teljes hossza 1200 kilométer, míg területe - beleértve a legnagyobb szigetet, Pinost, valamint az 1600 korall- szirt közül a legkisebbet is - 114 524 négyzetkilométer, nemcsak természeti szépségekben bővelkedik, hanem fontos tengeri csomópont is. Ennek jelentőségét már Kolumbusz Kristóf is felismerte, és a szigetvilágnak az Új Világ Kulcsa elnevezést adta 1492. október 27-én. Az ország lakosainak száma csaknem 9 millió, ennek kb. 73 százaléka kreol, (Képarchívum ) „Anyám bátorsága büszkeséggel tölt el” (Somogyi Tibor felvétele)
