Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-13 / 61. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 13. Fókuszban: március 15. És a magyarok 3 Szerencsés országban elég valamit egyszer kiharcolni, nem kell újra és újra vívni ugyanazért Minden kornak vannak sztárjai (Somogyi Tibor felvétele) Pálcákkali ütések mind a két részről tapasztaltattak Egység ideig-óráig ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Melyik magyar politikai elit kit és hogyan emelt ki, értelmezett az 1848-as forradalom és az azt követő szabadságharc főszereplői közül, miként változott az egyes személyiségek megítélése a forradalmi március óta eltelt időszakban, hogyan emlékezünk negyvennyolcra. Ezekről Katona Tamás történésszel, a téma kutatójával beszélgettünk. KORPÁS ÁRPÁD Ön szerint a nemzet jeleseire való emlékezés nem lehet olyan, mint az országgyűlési választás: vagy Széchenyi vagy Kossuth vagy Deák. Érez effajta személyválogatást a mai magyarországi aktuálpolitikában? Természetesen minden kornak megvannak a maga kedvencei. Például a kommunista korszak Rákóczi Ferencet vagy Kossuth Lajost szerette, mert azok forradalmárok, és ha nem azok, akkor is azoknak mondjuk őket. A Fi- desz-kormány idején Széchenyi István volt divatban, Kossuthot a Hídember című filmben gyakorlatilag mint egy pojácát mutatták be. Megvannak tehát ezek az egyéni szimpátiák. Én viszont arra jöttem rá - éppen 1848 tanulmányozása során -, hogy nem kötelező ez a választás, mert az utókor konstruál bizonyos rokon- szenveket, vélt vagy valós ellentéteket. Nézzük meg Kossuth Lajos és Görgei Artúr (1848-ig Görgey Artúr - a szerk. megj.) kapcsolatát: az a szabadságharc java részében felhőtlen volt. Az, hogy utóbb Kossuth kitalálta Görgei árulásának mítoszát, nem vetíthető vissza korábbi periódusra. A legnagyobbak - gondolok itt most például Széchenyire, Kossuthra, Deákra vagy Görge- ire - élettörténete és e személyiségek későbbi megítélése müyen változásokon ment keresztül? Kossuth esetében állandóan megvan az, hogy ő olyasvalaki, akinek még a szellemese is ibolyaillatú, olyan csodálatos. A másik véglet meg az, hogy kárhoza- tos, aki erején felüli vállalkozásra buzdította a nemzetet. Mind a kettő egyfajta torzítás, mind a két vakságtól kívánatos tartózkodni. Jobban látható ez mondjuk Batthyány Lajos vagy Görgei esetében. A pozsonyi születésű BatKatona Tamás thyány kiváló miniszterelnökként egy olyan sikeres kormány élén tudott állni, amelyben egyszerre volt ott Kossuth, Széchenyi, Deák és Eötvös József, hogy csak a legnagyobb sztárokat említsük. Ennyi telivér fel tudja borítani a hintót. Batthyány nagyon erős kézzel és nagyon biztosan tartotta ezt a kormányt, és mindig el tudta érni, hogy sorskérdésekben a kormány az egyéni meggyőződést félretéve, együtt foglaljon állást, közös határozatot támogasson. Batthyányról a marxista történet- írás azt a képet szülte, hogy voltaképpen egy megalkuvó főrendi volt. Ebből csak a főrend igaz, bár főrendinek is nagyon szegény volt, korán árvaságra jutott, és élete első évtizedei az anyjával való kimeríthetetlen torzsalkodásokkal teltek el. Ideje, hogy ezekről az emberekről a valóságnak megfelelő képet nyújtsunk. Biztos, hogy mindegyikről el tudunk mondani negatívumokat, de anynyival több van a másik, a pozitív serpenyőben, hogy a reális kép lesz a rájuk nézve kedvező. Ön azt mondta, hogy Széchenyitől Kossuth, Kossuthtól pedig Deák vette át a stafétabotot. A staféta mint közös nevező. Mégis: miként lehet ezekről az egymással szembenálló vagy szembeállított jeles személyiségekről egyidejűleg, együtt megemlékezni? Mindegyik egyfajta modern Magyarországot akart felépíteni. Szakítani akart azzal a Magyarországgal, amelyik csak ködös nosztalgia. Széchenyi éppen az első közgazdász-megközelítést adja, hiszen a Hitel az első könyve. Kossuth - nagyon szerencsétlen kézzel válogatva az emberek között - a Védegylet és az Iparpártoló Egyesület mögött áll. Deák jogi bravúrja óriási gazdasági fellendülést hozott magával Magyarországon. Ők tehát nyugodtan tisztelhetek a modern Magyarország előharcosaiként. A mai fiatalságnak semmi más feladata nincs, mint ami a negyvennyolcas ifjúságé volt: korszerű, európai, polgári Magyarországot kell csinálni. Petőfiék is ezt akarták. Szerencsés országban elég valamit egyszer kiharcolni, a mi szerencsétlen országainkban minden nemzedéknek újra és újra ki kell vívnia ugyanazt. Remélhetőleg most már megcsináljuk egyszer úgy, mint az angolok a gyepet: háromszáz évig nyírjuk, attól olyan szép. Deák élete is szorosan összefügg a forradalommal és a szabadságharccal, az azt megelőző és követő időszakkal. Tavaly volt születésének kétszázadik évfordulója. Ön szerint melyik forgatókönyv jött be: a méltó megemlékezésé vagy inkább a jubileum fölötti elsiklásé? Mindig jó egy évforduló, mert akkor legalább elhanyagolt épületeket hoznak rendbe és így tovább, és ez zömmel megtörtént. Deáknak most kedvez az idő, az, hogy konszenzusteremtő volt. Ebben most óriási hiány van Magyarországon és a térségünkben. Tessék, lehet tőle tanulni! Deák a konszenzus jelképe a mai magyar politika és közélet számára? Igen. Ö nagyon ragaszkodott a meggyőződéséhez, az elveihez, a törvényekhez, tehát ahhoz: a törvény arra van, hogy megtartsák. Ezen belül a maga igaza mellé - nem erőszakkal, hanem egyszerűen a logika erejével - tudott embereket felsorakoztatni. Ön többször is párhuzamot vont 1848 és 1956 között. A legutóbbi magyarországi ötvenhatos megemlékezéssel kapcsolatban többen azt emelték ki pozitívumként, hogy először volt békés, a pártok közti konszenzuson alapuló. Azt azért el kell mondani, hogy a miniszterelnök elrepült Franciaországba, mert ha ott lett volna valamelyik megemlékezésen, kitette volna magát annak, hogy kifütyüljék. Ezt lehet megfutamo- dásnak tekinteni, de lehet egyfajta bölcs kitérésnek a mindenáron való konfliktuskeresés elől. Egészen jó eredmény az, hogy - ha külön-külön ünnepeltek is, de - egymás ünnepébe nem ugattak bele a politikai pártok. Ötvenhatnak jó esélye van arra, hogy történelemmé váljék. Akkor nem akar majd minden párt külön pártpolitikai hasznot húzni egy nemzeti ünnepből. Pozsony. Március tizenötödikét illik a nemzeti összefogás jelképeként emlegetni, ám a valóságban a csak jelképes összefogás is nehéz. Nem csak manapság, az volt már a pesti és pozsonyi március utáni napokban is. Bár március idusát a korabeli magyarok mérföldkőnek, viszonyítási alapnak tekintették, jelentkezett is egyfajta közös politikai akarat, mégis már az 1848 márciusa utáni első országgyűlési választáson teljes természetességgel jelentkeztek a különbözőségek. így volt ez például a Pozsony megyei követválasztásokon is, amelyekről Bukovszky László történész a tavaly október 25-én megrendezett, „1848-as országgyűlési választások Pozsony vármegyében” című galántai történelmi konferencián tartott előadást. Beszámolójából két példát ragadunk ki. Pozsony vármegye nyolc választókerületében 1848. június 19-re írták ki a választások határnapját. „Galántára reggel 9 órára hirdették meg a választást. Már a kora reggeli óráktól gyülekeztek a mezővárosba a környék 25 településéről a választók. Az egyeztetés után két jelölt: Sebestyén László galántai plébános és Marczell János nebojszai birtokos, megyei esküdt indult a választásokon” - tudjuk meg Bu- kovszkytól. Mindkét fél kortesei a maguk módján éltették a jelöltjüket: a Sebestyén-tábor „táblácskák mutogatásával”, míg a Marczell Jánost támogatók zászlók lengetésével. A választók elsősorban a két jelölt felekezeti hovatartozása alapján szavaztak, viszonylag békésen, ám amikor a vágai, a vágszerdahelyi és a galántai választók kerültek sorra, és Sebestyén győzelme nyilvánvalóvá vált, egy korabeli beszámoló szerint „az uczán csoportozva együtt álló s várakozó választók közt egyenetlenség támadott”, és az „egyik fél a másiknak zászlóját és névtáblácskáját elvenni kívánván, azt összetörte, s e miatt egymás közt verekedés nélkül erősebben tolongtak”. A szavazatszedést egy időre felfüggesztették, végül azonban Sebestyént hirdették ki győztesnek. Neki később, a kiegyezés korában is fontos szerepe volt Galánta és környéke politikai és közéletében. A dunaszerdahelyi választókerületben két jelölt szállt harcba a szavazatokért: Petőcz István megyei főügyész és Bittó István szolgabíró. „Már a kezdet kezdetén parázs hangulat uralkodott a választók között - tudjuk meg Bukovszky Lászlótól. -AB betűs községek szavatszedésénél a két jelölt támogatói között civakodás tört ki. Akkor azonban még sikerült megfékezni az indulatokat.” Amikor délután a K betűs települések kerültek sorra, a civakodás tettlegességgé fajult, olyannyira, hogy - idézi Bukovszky az egyik korabeli forrást - „pálcákkali ütések és csoportokkali dobálások mind a két részről tapasztaltattak”. Az indulatokat sikerült megfékezni, másnap a voksolás folytatódott is volna, de Petőcz megüzente, hogy az esetleges további verekedéseket elkerülendő bojkottálja a választást. Ellenfele, Bittó István a szavazatok hetven százalékát szerezte meg és országgyűlési követ lett, majd a 19. század második felében fényes politikai karriert csinált, (kor) 1848. £ ...v.............. , ii ‘ ‘ * E zer-nyolc-száz acht un ..*....t...*.....„4 i vier zig ki - Co - nőtt asz há * &..Z=- bo - ni • * Kos suíh La jós s Fe rencz Jós - ka össze vesz - fék co---*..—-----da - ml! í 1 ,----- ill »........... * * -............* ", + * & Én is ott vöt’, még-se meg-kda', ez az-tán a va- la - mi! va la mi! Ezernyolcszáz acht und vierzig kitörött asz háború. Kossuth Lajos s Ferencz Jóska összevesztek curadul! //: Én is ott volt, még se meghótt’, ez aztán a valami!:// Tiszán innen Dunán túl, úgy futottunk, mint a nyúl! Még az ágyú meg se szólt, meine Hose teli volt. //: Én is ott volt, még se meghótt’, ez aztán a valami!:// Mikor ágyú erste szólt, meine Hose teli volt. Mikor ágyú zweite szólt, alles Hose teli volt. //: Én is ott volt, még se meghótt’, ez aztán a valami!:// (Forrás, www.notaskonyv.sek.nyme.hu ) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: VÁLTOZÓAN FELHŐS IDŐ, 8-12 FOK A Nap kel 06.10-kor - nyugszik 17.53-kor A Hold kel 01.10-kor - nyugszik 09.15-kor A Duna vízállása-Pozsony: 290, árad; Medve: 170, árad; Komárom: 170, árad; Párkány: 90, árad. ELŐREJELZÉS Fokozatosan melegszik az idő, a Kárpát-medencébe délnyugat felől meleg levegő áramlik. Változóan felhős idő várható, a legmagasabb nappali hőmérséklet a déli országrészben 7-12 fok között, a hegyekben 0 fok körül várható. Éjszakára -2 és +2 fok közé hűl le a levegő, a hegyvidéki völgyekben -5 fok várható. Reggel helyenként ködképződés is előfordulhat. Holnap folytatódik a felhős, enyhe idő, megszűnnek a hajnali fagyok, napközben 7-12 fok várható. ORVOSMETEOROLÓGIA Kedvező hatású időjárásra számíthatunk. ‘Nagyobb a szellemi és fizikai teherbírásunk, javul az összpontosító készségünk. A változékony időjárású területeken gondot okozhat a vérnyomás hirtelen ingadozása. Az alacsony vér- nyomásúakat migrénes fejfájás gyötörheti, enyhe szédülés is felléphet. A reumatikus és mozgás- szervi betegségekben szenvedők panaszai jelentősen enyhülhetnek. Holnap a maihoz hasonló hatásokkal számolhatunk.
