Új Szó, 2004. március (57. évfolyam, 50-76. szám)
2004-03-08 / 56. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2004. MÁRCIUS 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5- Szép, hogy több diplomája, szakmai gyakorlata van, világnyelveket beszél, de a nagyfőnök egy huszonegy éves, százhúszas mellbőséggel rendelkező hölgyet helyezett előnybe... (Lehoczki István rajza) Az új szerb kormány és az ismétlődő történelem Csata a Vajdaságért GLOSSZA Húszmillió cédula KOCUR LÁSZLÓ Tizenhat százalékos a munkanélküliség. Azaz több mint 424 ezer szerencsétlen sorsú polgártársunknak kell a megalázó pecsétgyűjtő procedúra eredményét, az elutasítást igazoló cédulát leadnia a munkahivatalban. A heti jelentkezési kötelezettséget februártól vezették be, tehát év végéig több mint 20 352 000 papírdarab vándorol a munkahivatalokba. Ha ezt a 20 millió 352 ezer cédulát egymás mellé raknánk, az 2035 kilométert tenne ki, azaz 65 kilométer híján Pozsonytól Moszkváig érne. Sokat töprengtem azon, ugyan mihez kezdenek ezzel a nagyon komoly papírmeny- nyiséggel. Aztán rájöttem! Nyilván a munka-, szociális és családügyi minisztérium munkahelyteremtő igyekezetéről van szó. Ennyi papír kezeléséhez biztosan alkalmazni kell egy-két embert... TALLÓZÓ PRÁVO A prágai újság szerint a csaknem negyven éve kivégzett Éli Cohen izraeli kém földi maradványainak kiadását kérte Izraelnek a cseh külügyminiszter a szíriai elnökkel tartott damaszkuszi találkozóján. Cohent pontosan 39 éve tartóztatták le és végezték ki Izrael számára végzett kémkedés miatt Szíriában. „Cyril Svoboda felvetette ezt a kérdést a Bassár el-Aszad szíriai elnökkel folytatott megbeszélésén” - mondta Valid Abú Há- ja, Izrael prágai ügyvivője, de nem árulta el, hogy a kérés izraeli megbízásból hangzott-e el. A cseh külügyminisztérium nem kívánt magyarázatot fűzni az értesüléshez. Nadíra Szajjaf, Szíria prágai ügyvivője mindössze annak megállapítására szorítkozott, hogy Svoboda és el-Aszad megbeszélése bizalmas jellegű volt. Az izraeli ügyvivő szerint Svoboda nem járt sikerrel, mert a szíriai elnök ragaszkodott ahhoz, hogy Cohen földi maradványainak hazaszállítása csak egy szélesebb, de mindenekelőtt kétoldalú folyamat része lehet. Cohen felesége, Nadia korábban már ugyancsak kérte félje földi maradványainak kiadását, eddig eredménytelenül. Majd meglátjuk - mondják itthon és külföldön is, már ami a frissen megalakult szerb kormány jövőbeni ténykedését illeti, s a legtanácsosabb, ha ebben is maradunk. Az előjelek egyébként a vártnak megfelelően baljósak, miután Vojiszlav Kostunica miniszterelnök hetykén kijelentette: a hágai bírósággal való együttműködés nem tartozik az új kabinet elsődleges feladatai közé. siNKovrrs Péter Holott tökéletesen tisztában van azzal, hogy a Nyugatról érkező támogatásoknak és kölcsönöknek ez az alapfeltétele. Némi reményt kelt viszont, hogy időközben a Demokrata Pártban a taktikusabb és tole- ránsabb Borisz Tadicsot választották meg elnöknek az eddig (keményvonalas) Zoran Zsivkovics ellenében, megtörténhet tehát, hogy száz nap elteltével kiegészül a „demokratikus blokk” - addig pedig egzisztál a kisebbségi kormány, a kiszámíthatatlan szocialisták háttértámogatásával. A vezetésnek most rövid időn belül el kell fogadnia Szerbia új alkotmányát, s a komoly gondok ezzel kezdődnek. A kormányalakító Szerbiai Demokrata Párt (SZDP- Kostunica pártja) már korábban megszellőztette azon szándékát, hogy a Szerb Köztársaságot régiókra kellene felosztani, miközben homály fedi, mi lesz a sorsa a két tartománynak. Immár miniszterelnökként Kostunica újabb ötlettel állt elő, ez Koszovó kantonizálá- sára vonatkozik, az ott élő szerbeket pedig perszonális, kulturális és területi autonómia illemé meg. Kérdés, ez utóbbi hasonmása kijár- e majd mondjuk a vajdasági magyaroknak - erre ugyanis eleddig nem volt példa. A helyzetet tovább bonyolítja Vajdaság autonómiájának kérdése. Összetétele folytán a jelenlegi tartományi parlamentben bőséges szavazattöbbséggel rendelkeznek az autonóm jogok további kiszélesítése mellett kardoskodó küldöttek, ezért a radikálisok, a szocialisták, s most már az SZDP szintén egyre harsányabban követelik Vajdaságban is a rendkívüli parlamenti választások megtartását. Nem véletlenül. A tartományi szavazópolgárok hangulata ugyanis időközben megváltozott: elégedetlenek az eddigi folyamatokkal, számos gyár és vállalat a tönk szélére került, ugrásszerűen nőtt a munkanélküliek száma, a tartományi képviselőház elnökeként pedig Nenad Csanak elveszítette műiden korábbi népszerűségét. Csanak nemrégiben még köztársasági státust követelt Vajdaságnak, majd napjainkban sebtében asztalra tenné a tartomány alkotmányos alapokmányát, nem bevárva a köztársasági alkotmány megszületését. Belgrádot irritálja továbbá, hogy címer után Vajdaságnak már külön zászlaja is van (Beethoven Örömódája lett volna a himnusz, de ezt a felvetést levették az ülés napirendjéről). Ugyancsak a minap Szabadkán, az 1974-es alkotmány (amely a tartományokat szinte köztárssági rangra emelte) elfogadásának harmincéves évfordulóján sor került az I. Vajdasági Konvencióra. Az összejövetelen 19 politikai párt és közel harminc nem kormányzati szervezet vett részt s követelték az autonóm jogok kibővítését, valamint kilátásba helyezték Vajdaság kérdésének internacionalizálását. A pártok közöl azonban mindössze kettő nyom valamit a latba, az egyik Csanakék Szociáldemokrata Ligája, a másik Kaszáék Vajdasági Magyar Szövetsége. Ez pedig igencsak kevés. E fejleményeket Belgrad azonnal recessziónak minősítette - pontosan úgy, mint tizenöt évvel ezelőtt. Akkor is ez volt a jelszó: egységesíteni Szerbiát és megakadályozni Vajdaság „elszakadási törekvéseit”. Mindez ismét élesen megosztja a vajdasági magyar pártokat. A VMSZ teljes mellszélességgel kitart a tartomány autonómiája mellett, míg a VMDP (Ágostonék) és a VMDK (Páll Sándorék) úgy vélik, ez a szerbek ügye, szükségtelen beavatkozni, inkább a magyar autonómiával illenék törődni. A leendő szerbiai parlamenti választásokon a kisebbségek estében az öt százalékos küszöb eltörlése sem hatott különösebben integrálóan, bár világos, hogy az öt magyar párt együttesen nagyobb eséllyel rajtolhatna. A természetes küszöb (egy mandátum egyenlő kb. 15 000 szavazattal) átlépése a VMSZ számára nem gond, amely így 4-6 képviselői helyre számíthat, míg a többiek labdába se rúghatnak. A választási törvény módosításánál tartva végül megjegyezendő, Szerbia köztársasági elnökének megválasztásakor már az első fordulóban sem kötelező ezentúl a voksolók 50 százalékának részvétele, Seselj utódjaként tehát To- miszlav Nikolics, a Szerb Radikális Párt alelnöke számára szinte szabad az út. Ekkor válna aztán valóban kuriózummá a szerbiai hatalmi minta: demokratákból összeverbuválódott kisebbségi kormány Milosevics szocialistáinak támogatásával - az államfő pedig radikális. Szegény Nyugat, még silabizál- nia kell majd ezt a képletet... A májusban csatlakozó tíz új tagállam közül Lengyelország még mindig komoly hiányosságokkal küzd Elmozdulás az uniós alkotmányozási vitában? MTI-JELENTÉS Berlinben azt fontolgatják, hogy változtatnának az Európai Unióban alkalmazandó kettős többség elvének módozatain, ami megkönnyítené az európai alkotmány elfogadását a tervezetet jelenleg ellenző országok részéről. Az alkotmányozási folyamat decemberben Brüsszelben futott zátonyra, miután Lengyelország és Spanyolország ellenezte a kettős többség elvének módozatait. Az alkotmány tervezetét kidolgozó konvent javaslata szerint az Európai Unió miniszteri tanácsában a döntés csak úgy lenne érvényes, ha az előterjesztést a tagállamok egyszerű többsége támogatja, s egyben az EU-ban élő lakosság minimum 60 százalékát is képviseli ez az országcsoport. Egybehangzó vélekedések szerint Németország és Franciaország azért támogatta ezt a formulát, mert el akarja kerülni, hogy a kisebb országok alkalmanként a blokádpolitika eszközével éljenek a „nagyokkal” szemben. A Frankfurter Allgemeine Zeitung úgy tudja, Berlin nem ellenezné, ha az első küszöböt megemelnék, a másikat pedig csökkentenék, azaz: az egyszerű többségnél valamivel több kellene, de a többségbe kerülő országoknak nem kellene az EU-lakosság legalább 60 százalékát képviselniük. A Focus című müncheni hírmagazin arról ír, hogy a belépő országok még mindig komoly hiányosságokkal küzdenek, az első számú problémás eset Lengyelország. Erre utal az az 57 oldalas jelentés, amelyet az Európai Parlament a napokban tárgyal. A jelentésben az áll, hogy Lengyelország még műidig komoly hiányosságokat mutat fel a korrupció leküzdésében és igazgatási téren. Mindez azt is eredményezheti, hogy a Brüsszel segítségére szoruló lengyel mezőgazdaság nem kapna pénzt. KOMMENTÁR Magyar jövőkép SZILVÁSSY JÓZSEF Ha egy közösség korszakváltó történelmi eseményre készül, fontos, hogy legyenek személyiségek, akik irányt, célt mutatnak, hitet sugallnak, fogódzókat jelölnek meg számára. Orbán Viktor az Európai Néppárt egyik alelnökeként is tette ezt kétnapos szlovákiai körútja során. Érvekkel bizonyította, hogy miért lenne végzetes hiba, ha nem mennénk el voksolni június közepén, amikor az európai parlamenti választásokat rendezik. Mert olyan közösségbe lépünk májusban, ahol a nagyhatalmi erőszakkal kettévágott, országok peremére került, egykor természetes gazdasági egységet alkotó régiók ismét segíthetik, erősíthetik egymást. Méghozzá az európai status quo megbontása nélkül és a szomszédos nemzetek érdekeinek megfelelően. Hiszen a gömöri vagy más, vegyesen lakott régió magyar vagy szlovák ajkú polgárának ugyanaz az óhaja: jogállamban, tisztességes munkából és bérből megélni. Emberhez méltatlan szociális gondoktól mentesülni. Kihasználni a térség adottságait és szellemi kapacitásait, hiszen az unióban minden közösség, minden régió, s minden személy elsősorban saját tudása, teljesítménye alapján vívja ki az őt megillető helyet és ennek megfelelően lesz képes érvényesíteni az érdekeit. Ebben a szüntelen megmérettetésben egyénnek, régióknak, nemzetnek csak célirányos stratégiával van esélye megmaradásra, gyarapodásra. Ilyen együttgondolkodásra és közös cselekvésre ösztönző jövőképet vázolt fel szlovákiai hallgatósága előtt a magyar politikus. Aki Komáromban azt is szorgalmazta, hogy szervezzenek a Felvidéken is polgári köröket. Ám a szlovákiai magyarság már a rendszerváltás után létrehozta szakmai, érdekvédő és civil társulásait. Mindeközben az ideológiai vadhajtások kiirtásával életképessé tette és megerősítette a Csemadokot. Ez a struktúra képes volt megálljt parancsolni Meciar és Slavkovská anyanyelvűnkre, iskoláinkra törő romboló szándékainak is. Jelenleg azonban (és remélhetően már mindig) az európai normák szerint zajlik a szlovákiai közélet: a politizálás színtere a parlament marad, ahol éppen a választópolgárok voksainak köszönhetően erős az érdekképviseletünk. Sorskérdéseink, közéleti gondjaink elemzésére és artikulálására kellő fórumok a fentebb említett társaságok. A szlovákiai magyarság jövőképében és értékrendjében ez a jól működő és európai léptékű érdekérvényesítés dominál. Pártok az idő rostáján TÓTH MIHÁLY Vladimír Meciarnak a gazdaságban, Mikulás Dzurindának a politikában sikerült bebizonyítania, hogy nálunk még a cáfolhatatlannak hitt igazságok érvényesülésére se lehet mérget venni. A HZDS országlása alatt megkérdőjelezhetővé vált az a közgazdasági alaptétel, hogy az érdekeltségnek köszönhetően a magántulajdon még sanyarú viszonyok között is eredményesebben működik az állami tulajdonnál. Dzurinda viszont annak az alaptételnek a relativizálásában jeleskedik, mely szerint működőké- pesebb az a kormánykoalíció, amelyhez azonos filozófiát követő pártok tartoznak. A legutóbbi parlamenti választások előtt az ország helyzetének jobbra fordulásában hiába reménykedő jobboldaliak így ideologizálták a kudarcot: majd ha nem gáncsolja törekvéseinket baloldali koalíciós partner! Nos, Dzurinda második kormánya négy echt jobboldali pártból áll, de a kormány cselekvőképessége ugyanolyan rossz, mint a miniszterelnök kormányzásának első négy esztendejében. A jelenleginél működőképesebb kormányra számíthatunk, ha papírforma szerint alakulnak az erőviszonyok és majd Robert Fico lesz az a politikus, akinek pártja meghatározza, milyen lesz Szlovákia következő kormánya? A választ keresve próbáljunk meg ne abból kiindulni, amit a szlovákiai politikai folklór sugall. Sőt, ne is feltétlenül azt vegyük alapul, amit képzett politológusok vázolnak fel a politikai színkép jobboldaláról. Ezek az előrejelzések mind arra figyelmeztetnek, hogy ami nem a Dzurinda-koalíció négy pártja háza tájáról származik, az mind az ördögtől való. A választók tömegeinek naponta van „szerencséje” találkozhatni a tisztán jobboldali koalíció országlásának produktumaival, és néhány hét múlva, a közüzemi díjak elszámolásának napjaiban családok százezreinek olyan élményben lesz része, amelynek hatására még maradék illúziója is oda lesz. Olyan alpári viszonyok alakulnak ki az országban, hogy ennek az élménynek a hatására egészen cseppfolyóssá válhat az eddig kialakult politikai struktúra. Ha ilyen viszonyok között valaki azt próbálja a választók fejébe sulykolni, hogy Fico még ennél is rosszabb lesz, annak vagy apátia lesz a következménye, vagy (a választások napjaiban) olyan politikai földindulás, amelynek eredményein felbátorodva a Smer elnökének legrosszabb tulajdonságai domborodhatnak ki. A koalíció két pártja vagy kihull a rostán, vagy teljesen eljelentéktelendik. De az életben maradó KDH és az MKP olyan konzervatív párt-e, amely összehasonlítható lenne mondjuk a CDU-val? Rég volt az MKP-nak olyan bölcs döntése, mint a minapi, amikor elhatározta, Frantisek Mikloskót támogatja az elnökválasztáson. A két, magát konzervatívnak minősítgető párt e döntés hatására egy lépéssel közelebb kerülhet német testvérpártja színvonalához. A politika másik térfelén tartózkodókra, a színvonalasan baloldaliakra is hasonló feladat vár: rá kell döbbenteniük Robert Ficót, hogy a szociáldemokrataságnak is vannak ismérvei, amelyeket nem lehet büntetlenül figyelmen kívül hagyni.
