Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-26 / 47. szám, csütörtök
ÚJ SZŐ 2004. FEBRUÁR 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Elméleti matematikusként híres ember vagy, gyakorlatilag viszont nem tudod megmondani, honnan lesz pénzünk a megnövekedett lakásrezsire és a drága élelmiszerekre! (Lehoczki István rajza) Az Aristide fejét követelő haiti felkelők már az ország egész északi felét ellenőrzik Ismeretlen polgárháború TALLÓZÓ ERDÉLYI KRÓNIKA A Maros megyei prefektusnál tiltakozott Kelemen Atilla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megyei elnöke amiatt, hogy a helyi rendőrség eljárást indított a Wass Albert-felolvasómaraton szervezői ellen - derült ki az Erdélyi Krónika tegnapi számából, amely szerint Frunda György ügyvéd, szenátor vállalná a rendezvény szervezőinek jogi képviseletét. Mint a lap írja, Kelemen Atilla kedden nyújtotta be tiltakozását Ovidiu Natea prefektusnál. Az RMDSZ-es megyei elnök felháborítónak és antidemok- ratikusnak tartja, hogy a rendőrség hivatalból eljárást indított a Wass-felolvasómara- ton szervezői és résztvevői ellen. A Krónikának adott nyilatkozatában döbbenetét fejezte ki amiatt, hogy a rendőrség az 1989 előtt gyakorolt, szomorú emlékű megfélemlítési módszereket próbálja ismételten bevetni. „Míg Wass Albert könyveit világszerte szabadon forgalmazzák, addig szűkebb pátriánkban még mindig léteznek olyan erők, amelyek megpróbálják kijátszani a nemzetiségi kártyát” - mondta Kelemen, aki szerint jogállamban nem fordulhatna elő, hogy irodalmi esteket figyeltessenek, szervezői és résztvevői ellen pedig eljárást kezdeményezzenek. Natea prefektus - a román kormány megyei képviselője - megígérte az ügy tisztázását. Frunda György, a Wass Albert rehabilitációját felvállaló egyik ügyvéd a lapnak elmondta: a román bűnügyi perrendtartás szerint ha valaki feljelentést tesz a rendőrségen, akkor ennek az intézménynek kötelessége előzetes eljárást folytatnia. Ennek alapján a hatóságok megállapítják, hogy van-e ok a bűnügyi eljárás megindítására. LE FIGARO Az Európai Uniót hajtómotorként előrevivő francia-né- met-brit élcsapathoz csatlakozó államok csoportjába invitálta Magyarországot Jacques Chirac elnök - emelte ki a kétnapos budapesti látogatás jelentőségét méltató francia sajtó. A konzervatív Le Figaro kü- löntudósítója idézte a budapesti parlamentben Chirac által kinyüvánított állásfoglalást, amely szerint Franciaország nem akar „kétsebességes” Európát. A mértékadó párizsi lap rámutat: a budapesti hivatalos államfői látogatás többirányú üzenetet tartalmazott. Világossá tette, hogy Párizs tudomásul veszi az új belépők Amerika- barát orientációját. A Jean-Bertrand Aristide elnök hatalmának megdöntésére kirobbant felkelés résztvevői már az egykori francia gyarmat egész északi felét ellenőrzésük alá vonták azzal, hogy a kezükre került Cap-Haiti- en, az ország második legnagyobb városa. DEÁK PÉTER A fővárostól, Port-au-Prince-től száz kilométerre levő város bevétele a nem egészen egy hónapja tartó felkelés eddigi legnagyobb győzelme. Az Associated Press jelentése szerint a várost minden harc nélkül foglalták el, csak a repülőtéren ütköztek az elnökhöz hű erők ellenállásába, akik közül tűzharcban nyolcat megöltek. Guy Philippe, a felkelők vezére közölte, hogy megítélése szerint néhány héten belül az egész országot ellenőrzésük alá vonják. Az északi város egy nappal azt követően került a felkelők kezére, hogy a Roger Noriega külügyminiszter-helyettes, a latin-amerikai ügyekkel foglalkozó amerikai diplomata által vezetett nemzetközi küldöttség dolgavégezetlenül távozott az országból, mert nem volt képes az ellenzék vezetőit rávenni arra, hogy csatlakozzanak a politikai erőszak befejezését célzó béketervhez. Februárban a kormányhoz hű erők és a felkelők harcában mintegy hatvan ember vesztette életét, többségük rosszul felfegyverzett rendőrtiszt volt. A legutóbb három éve újraválasztott Aristide elnök, a volt pap, elnökségének legnagyobb kihívásával kénytelen szembenézni. Már beleegyezett abba, hogy megosztja hatalmát a lemondását hónapok óta követelő széles ellenzéki mozgalommal. De az iparosokból, egyetemi hallgatókból és emberjogi harcosokból verbuválódó ellenzék nem reagált pozitívan a béketervre, amely fenntartaná Aristide hatalmát. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy a Bush-kormány- zat elfogadhatatlannak tartja a hatalmi viszonyok erőszakkal történő megváltoztatását. A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy az ellenzéki mozgalmat, tehát a felkelőket azok a volt hadvezérek irányítják, akik mindig ellenfelei voltak a populista elnöknek ebben a teljesen elszegényedett országban. Nyolcmillió ember sorsa így olyanok kezébe kerülhet, akiknek tulajdonképpen semmilyen ideológiájuk vagy meghirdetett programjuk nincs, és csak az utcai bűnözők taktikáját követik. Aristide elnök törékeny kormányzata, amelynek rendőrsége az erőforrások hiánya miatt nagyon rosszul felszerelt, így csak fegyveres polgári támogatóira támaszkodhat. Cap-Haitien nemrég még turista- paradicsom volt, de hetek óta ostromlott város képét adta. Aristide 1990-ben lett az első szabadon megválasztott elnök az országban, négy évvel azután, hogy elősegítette a Duvalier család diktatúrájának megdöntését a főváros nyomornegyedéből származó katolikus papként. De hatalmát a megválasztását követő tíz hónapon belül katonai puccs döntötte meg. Aztán 23 ezer főből álló amerikai katonai erő 1994-ben visszahelyezte őt hatalmába. Akkor az egyik első intézkedése az volt, hogy feloszlatta a haiti hadsereget, amely az ország kétszáz éves története során több mint harminc államcsínyt hajtott végre. Aristide-et 2000 novemberében újraválasztották, de pártját csalással vádolták meg. Emiatt az országnak szánt több száz millió dolláros nemzetközi segítséget. Ellenfelei azzal vádolták, hogy nem volt képes végrehajtani a beígért politikai és gazdasági reformokat. Korrupcióval és a politikai hatalommal történő visszaéléssel is gyanúsítják. Az elnök tagadja ezeket a vádakat, és egyik legutóbbi interjújában „terrorista ellenzéknek” bélyegezte meg azokat, akik hatalmának megdöntésére törekszenek. A terjedő elégedetlenséget a volt hadsereg vezetői szítják, akik ellenzéki vezérként történő ténykedése óta szemben állnak vele. Philippe, a felkelők vezetője az Egyesült Államokban kapott katonai kiképzést, mielőtt csatlakozott volna a hadsereg helyén létrehozott ötezer fős haiti országos rendőrséghez. Aristide elnökségének legnagyobb kihívásával kénytelen szembenézni. Amerikai elnökválasztási kampány: a zöld párti politikus már egyszer, négy éve elrontotta a demokraták esélyeit Ralph Nader most megint megkever mindent? JOE KUN Éppen most, amikor a demokrata párti előválasztások nyilvánvalóvá tették, hogy novemberben John Kerry, Massachusetts állam jelenlegi szenátora áll majd ki George W. Bush ellen, újra villámcsapás érte a demokrata ellenzéket. Nem mondható, hogy derült égből érkezett, hiszen a legutóbbi elnökválasztási csatában, amikor Bush csak minimális különbséggel győzte le A1 Gore akkori alelnököt, mindenki egy Ralph Nader nevű politikust bírált amiatt, hogy elrontotta a demokraták esélyeit az elnökségre. Most Nader megint kijelentette, hogy az elnökségre pályázik. Esélye szinte a nullával egyenlő, ám ismét szakadást okozhat, elszipkázhatja a demokrata párti szavazók egy részét, s ez akár újra sorsdöntő lehet. Nader zöldpárti politikus, és főleg a fiatalabb nemzedékek körében népszerű. Fő témája az, hogy az átlagembert megmentse a nagyvállalatok kizsákmányolásától. Nader politikai szerepe abban állt, hogy szavazókat vett el a demokrata párttól, és így közvetve elősegítette Bush négy évvel ezelőtti megválasztását. Ez okozza a felháborodást ma, amikor Nader „függetlenként” akar elnök lenni. A liberális sajtó dühös rá, habár a republikánus pártnak nagyon jól jön. Az elmúlt hetekben Bush elnök népszerűsége hanyatlott, és John Kerry egyre inkább előrelépett. A kérdés az, megismétlődik-e a négy esztendővel ezelőtti történet, amikor Nader meggyengítette a demokratákat. Erre csak novemberben születik végső válasz. Ám ebben a pillanatban a demokrata párt hívei a történtekből okulva már most azt gyamiják, egy politikai merénylet készül ellenük. A szerző amerikai munkatársunk KOMMENTÁR Értelmetlen erőszak NAGY ANDRÁS Szlovákiában 1989 óta ennyi rendőrt még nem mozgósítottak, sőt az sem gyakori eset, hogy a rendőrjárőröket katonákkal erősítik meg. A kormány tagjai a héten mégis így döntöttek, mert a belügyminiszter beszámolója alapján úgy látták, csak nagyobb számú egyenruhás kivezénylésével lehet úrrá lenni a helyzeten. Vladimír Palkó igazi konzervatív politikusra jellemző rendpárti gondolkodásmódja egyszerűnek, s a lakosság többsége számára elfogadhatónak tűnik: a törvénysértésre törvényes, de határozott legyen a válasz. Ha 100 roma megrohamoz egy boltot, 50 rendőr lecsillapíthatja őket. Ha a tőketerebesi telepre kell behatolni, 250 rendőrt és vízágyút küldünk ki. Ha az ország keleti felében kell rendet rakni, akkor nyugatról elvonjuk a rendőröket, s a hadsereget is bevonjuk (szerencsére csak fegyvertelen járőrként). A dolog legnagyobb szépséghibája az, hogy az országban nincs annyi rendőr, amennyi vigyázni tudna, hogy egyetlen boltot se rohamozzanak meg, s a jelenlegi helyzet is csak pár napig tartható. Az erőszak nem megoldás, hiszen a feldühödött, felhergelt roma tömegek nyüván mindig megtalálják a módját annak, hogy egy-egy boltot megtámadjanak. A megoldás valahol teljesen másutt keresendő. A szociális rendszer reformja nem segít ezeken az embereken. Bármennyire igazságtalannak tartjuk is, hogy eddig a szociális segélyekből és a gyermekek után járó pótlékokból éveken keresztül eléldegéltek egyesek úgy, hogy közben az ujjúkat sem kellett mozdítaniuk, ezt a dolgot egy tollvonással nem lehet megoldani, ez pár nap alatt bebizonyosodott. Hiába állítja azt Eudovít Kaník munka-, szociális és családügyi miniszter, hogy az aktivációs pótlékkal elvileg ugyanazt a pénzt megkereshetik a romák. Hiába javasolja a polgármestereknek, hogy vegyenek fel közmunkára embereket, amikor például Tőketerebesen 3000 telepi romára 100 közmunkahely jut. El kell fogadnunk, hogy ezek az emberek közöttünk élnek, önmaguk nem képesek megoldani a problémájukat. Az, hogy a települések szélén gettókba tömörülve élnek, s a községek nem roma lakosai így némileg nyugodtabb- nak érzik magukat, csak puszta illúzió. Most már mindenki tudja, hogy egy ilyen telep lakói provokáció, éhezés vagy csak hisztéria hatására képesek betömi a boltokba. Az alul- vagy egyáltalán nem iskolázott, szegény, munkanélküli, éhes tömegeket bármire fel lehet hergelni. Konkrét bűnös nincs, de sokan bűnrészesek. Azok a roma vezetők, akik évek óta képtelenek megegyezni egymás között. Emiatt sincs a mindenkori kormány számára hiteles és az összes roma által tisztelt saját elit. Azok a politikusok, akik minden mást fontosabbnak tartottak a roma gondok megoldásánál, s bár felelősek voltak az ügyben, csak látszatmegoldásokat hoztak. Azok a nemzetközi szervezetek, melyek különböző romaprojektekre pénzt áldoztak, de később már nem ellenőrizték, hogy mi lett a pénzükkel. És végül, de nem utolsó sorban maguk az érintettek. Amit csinálnak most, az törvénysértés. A rendőrség jogosan cselekszik, amikor elkapja a tetteseket. Jogosan cselekszik, amikor meggátolja a betöréseket. De az a roma, akinek semmi esélye sincs arra, hogy munkát szerezzen, tartozik az uzsorásnak, s a családja eltartására eddig kapott összeg a kétharmadára csökken, vajon mit fog tenni a jövőben? A rendőrök pár napon belül nyilván visszavonulnak. A szegénység marad. JEGYZET Ombudsman itt és ott KOCUR LÁSZLÓ A héten Szlovákiába látogatott Roel Femhout, a Holland Királyság ombudsmanja. Előtte pedig Nikiforosz Diamandou- rosz európai ombudsman járt itt, hogy kicserélje tapasztalatait a szlovák emberi jogi biztossal, Pavel Kandráccsal. Két ősz hajú, mosolygós diplomata. Leggyakrabban a finnek kérik Diamandourosz segítségét. Nem csoda. Nekik 1919 óta van emberi jogi biztosuk, ők tudják, mire van. Roel Femhout kedves, víg kedélyű öregúr benyomását kelti. Hollandiában huszonkét éve van ombudsman, Femhout professzor a harmadik. Fellépéséből magabiztosság árad. „Az ombudsman inkvizítor, az eljárás mestere. Én vagyok az ura a vizsgált ügynek.” Ilyeneket mond a holland, akinek heti rovata van a legnépszerűbb holland lapok szombati kiadásában. Fernhout döntései nem kötelező érvényűek, legfeljebb hivatalának erkölcsi tekintélye miatt. De ha a kormány nem fogadja el valamelyik javaslatát, akkor a parlamenthez fordul. Merthogy háromhavonta a parlament előtt ad számot munkájáról. A mi ombudsma- nunk a legifjabbak egyike. 2002-ben iktatták be. Nem csoda hát, hogy az ombudsma- ni hivatalnak egyelőre nincs meg az erkölcsi tekintélye. Rovata sincs, és a parlamentbe is ritká(bba)n jár. Kandrác gyakran hivatkozik arra, hogy törvénymódosításra lenne szükség, hogy nagyobb hatásköre legyen. Mert most csak az államigazgatási szervek, a különféle szintű önkormányzatok, és olyan természetes és jogi személyek jogsértéseivel kapcsolatban járhat el, akik természetes és jogi személyek jogairól és kötelességeiről határoznak. Nem járhat viszont el a parlamenttel, a kormánnyal, az alkotmánybírósággal, a számvevőszékkel és a titkosszolgálatokkal szemben. Ez utóbbiakkal azonban az átlagembernek alig akad dolga. Annál inkább meg tudja keseríteni az emberek életét egy-egy hivatal packázása. Kandrácnak csak csettintenie kéne, és szenzációéhes sajtóhiénák hada vetné rá magát egy-egy jó kis emberi jogi visszaélésre. De nem csettint.
