Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-26 / 47. szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 26. A Katedra Társaság reformtervezetei Dunaszerdahely. A Katedra Társaság létrejötte után talán kevesen gondolták, hogy az évek múltával egyre mélyebb nyomot hagy maga után a társaság tevékenysége, és a negyedévente sorra kerülő találkozóinak dolgozatai és állásfoglalásai megkerülhetetlen mérföldkövei lesznek honi pedagógiai gondolkodásunknak. Ennek ékes bizonyítéka az újabb kiadvány, amely A szlovákiai iskola- rendszer 3. A Katedra Társaság reformtervezetei címmel látott napvilágot a Lilium Aurum gondozásában. A Hodossy Gyula által összeállított kiadványt ma 18 órakor Szigeti László oktatási államtitkár mutatja be a Vámbéry Irodalmi Kávéházban, (ú) Hova tűnt 50 ezer magyar? Somotja. Gyurgyík László szociológus, a Mercurius Társadalom- tudományi Kutatócsoport vezetője lesz holnap 19 órától a Somoijai Fórum Klub vendége. A szlovákiai magyarok lélekszámcsökkenésé- nek okairól Végh László beszélget a szociológussal. Gyurgyík László Sebők László demográfussal közösen elkészítette Szlovákia etnikai térképét, amely a szlovákiai magyarok számának és arányának alakulását mutatja be az 1991-es és 2001-es népszámlálások tükrében. A Fórum Kisebbségkutató Intézet és a budapesti Teleki László Intézet kiadásában napjainkban megjelent térképpel a nagyközönség a klubesten ismerkedhet meg először, (ú) XI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Budapest. Németország lesz az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége. Az április 22-től 25-ig tartó könyvünnepet Mádl Ferenc magyar és Johannes Rau német államfő jelenlétében Hiller István, a nemzeti kulturális örökség minisztere nyitja meg. A háromnapos könyves esemény programján 220 irodalmi és kulturális esemény szerepel. A magyar irodalom színe-java „határon innen és túlról”, a magyar szellemi élet, például tudomány és filmművészet több jeles képviselője vesz részt a fesztiválon, ahol több mint 300 magyar alkotó és 60 külföldi szereplő lép fel. A fesztivál kiemelkedő eseménye lesz az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre és Günter Grass közös pódiumbeszélgetése. A német és magyar szerzők közötti baráti párbeszédet jelképezve pódiumbeszélgetésen lép a közönség elé Nádas Péter Joachim Sartoriusszal, Konrád György Herta Müllerrel, Esterházy Péter Ingo Schulzéval és Bacsó Béla Michael Krügerrel. (MTI) AZ MKKI HIRE Irodalom és utazás 2004. február 26., 17.00 Helyszín: Pozsony, MKKI, Védcölöp út 54. Az irodalmi est vendégei Kiss Noémi (Budapest) kritikus, író és Müllner András (Szeged) irodalomtörténész, író. A rendezvényen a beszélgetést Benyovszky Krisztián irodalomtörténész, kritikus és Forgács Miklós rendező vezeti. SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Bajazzók, Parasztbecsület 19 HVIEZ- DOSLAV SZÍNHÁZ: Bolha a fülbe 19 KIS SZÍNPAD: Jelenetek egy házasságból 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Háztűznéző 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Horrorra akadva 3 (am.) 20.30 MLADOST: Zelary (cseh) 17,20 TATRA: Goodbye Lenin (ném.) 18,20.30 AU PARK - PALACE: Mackótestvér (am.) 14.10,15,16.10,17 Az utolsó szamuráj (am.) 14.30, 17.30, 19, 20.30, 22 Mona Lisa mosolya (am.) 15.50 Horrorra akadva 3 (am.) 15.40, 17.40, 18.10, 19.40, 20.10, 21.40, 22.10 Rocksuli (am.) 14.20, 17.10, 19.30, 21.50 Snowboarder (fr.-sv.) 15.20 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (am.-új-zél.) 16.30, 20.20 Bolondos dallamok: Újra bevetésen (am.) 14.40, 16.40 Túl közeli rokon (am.) 18.40, 21.10 Kémköly- kök 3-D - Game Over (am.) 15.20 Nagy hal (am.) 17.20, 20.40 Zelary (cseh) 17.50, 20.50 Unalom Brünnben (cseh) 19.20, 21.45 Good Bye Lenin! (ném.) 18.20, 21 KASSA TATRA: Good Bye Lenin! (ném.) 17,19.15 CAPITOL: Mackótestvér (am.) 16,18 Az utolsó szamuráj (am.) 19.45 ÚSMEV: Horrorra akadva 3 (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Senki többet (fr.-sv.) 17.15, 19.15 DÉL-SZLOVÁKIA PÁRKÁNY - DANUBIUS: Basic (am.) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Aki bújt aki nem 2 (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Az Amazonas kincse (am.) 19.15 Apám beájulna (magy.) 14.30.16.30.20.15 A felejtés bére (am.) 14.45,17,19.15 Felül semmi (ang.) 15,19.30 A Gyűrűk Ura - A király visszatér (am.-új-zél.) 14, 16, 18, 20 17 Jószomszédi iszony (am.) 18.15 Magyar vándor (magy.) 15,17.15,19.30 Mona Lisa mosolya (am.) 16.15 Pán Péter (am.) 15.30,17.45 Pofa be! (fr.) 18.35,20.30 Snowboarder (fr.-sv.) 20 Túl közeli rokon (am.) 13.15,15.30,17.45,20 Ma 65 éves Beke Sándor, a kassai Thália Színház egyik alapítója, jelenlegi főrendezője és művészeti vezetője Munkával ünnepli születésnapját Ma ünnepli hatvanötödik születésnapját Beke Sándor rendező, színész, színházigazgató, a kassai Thália Színház egyik alapítója, a szlovákiai magyar színházi szakma egyik legjelesebb képviselője. JUHÁSZ KATALIN Ha ő nincs, talán kassai magyar színház sem lenne, legalábbis nem harmincnégy éves lenne a Thália, amelynek egyébként decembertől ismét ő a főrendezője és művészeti vezetője. Keze alatt talán végre, több éves egy helyben toporgás után ismét elindul a színház „valamerre”. Terveiről egy későbbi alkalommal remélhetőleg ő maga fog vallani lapunk hasábjain, most foglalkozzunk inkább Beke Sándor múltjával. ♦ ♦ ♦ Saját bevallása szerint az első színházi előadást, a János vitézt három tojásért nézhette meg szülőfalujában, Csilizradványban, és ma is emlékszik, melyik jelenetben hol állt, és mit viselt János vitéz. Már ott és akkor kiderült, hogy vonzódik a színházhoz, hogy ha felcseperedik, akár színházi ember is lehet belőle. És lett is, bár elég nagy kanyar után. Beke ugyanis végzett tanítóból lett rendező, méghozzá a magyar irodalmon, a versmondáson keresztül találta meg az utat a világot jelentő deszkák felé. Ez az út akkoriban nem volt könnyű egy csehszlovákiai magyar, szlovákul rosszul beszélő fiatal számára, ám ha hinni lehet a legendáknak, annak idején Beke Sándor miatt nyitottak magyar színész-osztályt a pozsonyi szín- művészeti főiskolán. Másodéves hallgatóként hazai magyar költők verseiből összeállítja az ország első nemzetiségi irodalmi színpadi előadását, új műfajt teremtve, egyben összehozva az egymást addig csak felületesen ismerő fiatal költőket és színészeket. Dömötör Ede felvétele A végzett színész ezután Budapest felé veszi az irányt, az ottani színművészeti főiskola rendezői szakára. 1969-ben pedig a színházszerető „keletiek” igényét képviselve megalapítja a kassai Thália Színházat, újabb nehéz terepen bizonyítva tehetségét. Mozifilmbe illő kalandok közepette, hatalmas indulatokat kavarva távozott a komáromi társulat egy része, hogy a végek 250 ezres magyarságának is legyen saját színháza. Aztán jöttek egymás után a legendás rendezések, amelyek a nyugat-szlovákiai szakmát is Kassára vonzották. Harmincnégy év alatt hozzávetőleg 150-200 dráma került színre a kassai ipariskola tornaterméből „ideiglenes jelleggel” átalakított színházteremben, amely egyébként ma is otthont ad az előadásoknak. Beke Sándor azonban itt sem lelhetett nyugalmat, 1976-ban távoznia kellett az országból, mert a hatvannyolcas generáció ténykedését a politika keményen megtorolta. Magyarországon is karriert csinált, volt a Miskolci Nemzeti Színház rendezője, a kecskeméti Katona József Színház főrendezője, majd a rendszerváltás után négy évig a komáromi Jókai Színházat igazgatta, ezzel párhuzamosan pedig a budapesti Kamaraszínház rendezője és a miskolci egyetem bölcsészettudományi karának előadója volt. A kilencvenes évek közepén Egerbe került, a Gárdonyi Géza Színház élére. Kassán ő állította színpadra a magyar drámairodalom klasszikusai közé tartozó Vörösmarty-mese- drámát, a Csongor és Tündét, és Tamási Áron Énekes madár című darabját, valamint Nash: Az esőcsináló című drámáját. Az idei évadban már a harmadik darabot rendezi a Tháliában: Arthur Miller Pillantás a hídról és Gál Sándor A pokol kapujában című műve után Kocsis István A megkoszorúzott című darabját is az ő irányításával hívják életre a Tháliában. Születésnapját is munkával tölti. Az eredményt pedig hamarosan, március másodikén láthatja a kassai közönség. Edward Zwick rendező látványos történelmi kalandfilmje, Az utolsó szamuráj négy kategóriában Oscar-esélyes Egy amerikai tiszt odisszeája Japánban TALLÓSI BÉLA Amiként annak idején Oliver Stone nagy vihart kavart háromszoros Oscar-díjas filmje, A szakasz (1986) Amerika lelkiismeretének megszólalása volt Vietnam miatt, illetve Vietnam felé, Az utolsó szamuráj Amerika lelkiismeretének megszólalása is lehetne az indiánok kiirtása, rezervátumokba kényszerítése miatt ugyanúgy, ahogy Japán miatt, ám akár a globalizáció miatt is. Történelmi ballépései miatt ugyanis Amerika is szokott mea culpázni a filmvásznon. Vannak hollywoodi rendezők, akik olykor-olykor kiengedik a szellemet a palackból. Mint Edward Zwick is tette Az utolsó szamuráj című fümjével. Zwick már egyik korábbi sikeres filmjében, a Brad Pitt főszereplésével készült Szenvedélyek viharában (1994) is erős társadalomkritikai vénájáról tett tanúbizonyságot, megmutatva, hogy az üzleti érdekeket támogató politikával szemben elvéreznek a családi vagy törzsi kötelékek. Erről is szól Az utolsó szamuráj, amikor a rendező azt a témát emeli fókuszba, hogy a japán feudalizmusból, a szamurájok világából kiemelkedett japán üzletember az amerikai katonai erőkkel szövetkezik, hogy meg- döntsék a császár hatalmát. Mégpedig azért, hogy e szövetséggel a gyarmatosító Amerikai is jól járjon - fegyverekkel üzleteljen Japánnal -, és a kiemelkedni vágyó japán üzletember is hatalomhoz jusson. Edward Zwick részben arról készít fűmet, hogy az amerikai és a japán kapcsolatok miképpen maffioni- zálódnak. Ám amiként a Szenvedélyek viharában is láthattuk, Zwick tud olyan nagy feneket keríteni a központi téma köré, hogy a lényeges mondanivalóról eltereli a szót más irányba, becsomagolja valamiféle romantikus mesébe, így aztán a kritikai vonal is belesüllyed egy látványos, fordulatos kalandfüm- be. Ez történt Az utolsó szamurájjal is, ezért nem tudott átütően megszólalni benne az amerikai lelkiismeret, s a fűm ezért nem képes azzá válni, ami esetleg lehetett volna: az elszámolás filmje. Ehelyett lett belőle egy látványos hősavató történelmi eposz, lenyűgöző, hatalmas statisztériát felvonultató csatajelenetekkel. Amelyekben úgy születnek a hősök, hogy mezítelen mellel is szembeállnak a golyószóróval, mert úgy érzik, megvédi őket a hitük, törzsi hagyományaik titokzatos ereje. A szamurájok lelke, ami nem más, mint mindenható kardjuk. S e lélek - a kard - erejében bízva a tradicionális japán törzsi életformáért vérüket is képesek ontani, hogy megvédjék eredetüket az Amerika által kínált civüizáció- val szemben. Ehhez nem másvalaki vezeti őket, mint az indiánüldözésben meghasonlott Algren (Tom Cruise) kapitány. Aki a szamurájok között a lelki nemességet keresve hosszú odisszeája során olyannyira szembekerül gyarmatosító amerikai múltjával, hogy Katsumoto, az utolsó szamuráj (Ken Watanabe) oldalán felveszi a harcot az amerikai veszedelemmel, egy olyan karddal vezetve a csatát, amelyben a régi és az új harcos lelke egyesül. A harc szép hollywoodi csavarral a könnyzacskók elleni támadással végződik, mivelhogy megoldásképpen az eszmei igazság győz az amerikai túlerővel szemben. Tom Cruise-zal kapcsolatban sokan úgy jósolták, ezúttal tuti biztos számára az Oscar-szobrocska, állítva, soha üyen alakítást még nem nyújtott. Tény, hogy a férfivá érett Cruise-on igencsak dolgozott a maszkmester és a mesterfodrász, hogy amikor kell, gondosan ápolt legyen a borostája, meg szexisen az arcába omoljon dúsított haja, s mint mindig, ezúttal is mesteri koreográfia szerint mozogjon. Ám ezt nem igazán értékelték az amerikai filmakadémia tagjai, hiszen még csak jelölni sem jelölték a díjra. Helyette viszont Ken Watanabe került be - megérdemelten - a díjra jelölt legjobb meűékszereplők közé. Az utolsó szamuráj ezenkívül három szobrocskáért is versenyben van: a művészeti rendezés, a hangtechnika és a jelmeztervezés kategóriákban. Ezekben a kategóriákban valóban értékes a film. Algren kapitány (Tom Cruise), akiben a régi és az új harcos egyesül (Fotó: Continental Film)