Új Szó, 2004. február (57. évfolyam, 26-49. szám)
2004-02-16 / 38. szám, hétfő
10 Téma: Velence ÚJ SZÓ 2004. FEBRUÁR 16. HÍRES EMBEREK VELENCÉBEN A kalandos életű Marco Polo Velence szülötte volt, Casanova Velencében (is) hódított, Goethe és Byron Velencének hódolt, Tizianot, Tintorettot és Veroneset pedig inspirálta Velence. Az idei karnevál épp a nagy utazóra emlékeztet, aki valószínűleg Velencében, (egyes források szerint a dalmáciai Korcu- lán) született 1254-ben. Apja, Nicolo és nagybátyja, Maffeo vállalkozó kedvű kereskedők voltak, akik második utazásukra magukkal vitték a 17 éves Marcót is. Két dominikánus barát társaságában, 1271- ben indultak el Velencéből. A Pólók 1275- ben adták át X. Gergely pápa levelét Kublaj nagykánnak, majd 17 évig éltek Kínában, Sangtu és Tatu (a téli főváros, a mai Peking) közt utazva. További útjukról keveset tudunk. Törökországban kifosztották őket, Konstantinápoly érintése után 1295-ben érték el Velencét. 1298-ban egy gálya kapitányaként Marco tengeri csatában vett részt és genovai fogságba esett. A börtönben a lovagregény-író pisai Rustichellónak diktálta le úti kalandjait, a mű francia-olasz keveréknyelven íródott. Marco 1299-es szabadulása után hazatért jómódban élt és a városi tanács tagjaként halt meg. Amikor felszólították, hogy vonja vissza a sok valótlanságot, amit írt, azt válaszolta: a felét is alig írta le annak, amit látott. Giacomo Casanova Nevét az egész világ ismeri: szoknyavadász, nők százainak megrontója, ellenállhatatlan és erkölcstelen hódító. Legalábbis ezt tudjuk róla, pedig 1788-ban például Icosa- meron címen fantasztikus regényt adott ki, élete végén pedig megírta emlékiratait, amelyek kitűnő képet nyújtanak a korról, amelyben élt. Teljes nevén Giovanna Giacomo Casanova di Seingalt úr 1725-ben született Velencében, jogot tanult Padovában, majd megélhetés után nézett. Anyja színésznő volt, ő maga bizonyos botrányok miatt 1755-ben a velencei börtön ólomkamrájába került, ahonnan sikerült megszöknie. Életében bárhol, bármibe kezdett, azt az első pillanatban mindig teljes szíwel-lélekkel akarta. Amint új nőt lát meg, olthatatlanul szeretni kezdi, úgy érzi, so- ha'ilyen még nem volt, ez az első és az igazi. De ugyanígy érez és gondol minden mást is: amikor szerelme elhagyja keserűségében a halált kívánja. Iszonyatos lovaglásba kezd, órákon át hajszolja a lovat, de az életvágy mindennél nagyobb benne. Antonio Vivaldi 1675 körül született Velencében, és ott is élt szinte egész életében. Tulajdonképpen az érett barokk egyik úttörőjének tekinthetjük, akitől még Bach is rengeteget tanult. A négy évszakot mindenki ismeri. Talán egy kicsit túl jól is - gondoljuk néha -, amitől valamelyest elcsépeltté válik. A rendszeres hangverseny-látogatók hajlamosak egy kézlegyintéssel elintézni: ami ennyire népszerű, az biztos nem valami emelkedett darab... Mennyire nincs igazuk! Carlo Goldoni Velencében született, és bizonyos jelek már gyermekkorában a színházzal jegyezték el. Alig tanult meg beszélni, már bábszínházzal játszadozott, s mondják, nyolcéves korában megírta egy színdarab vázlatát. A többi jó családból való velencei fiatalúrral együtt jogot tanult, hogy egykor a büszke köztársaságot szolgálhassa. Vitte is valamire, mert hamarosan konzuli szolgálatot teljesített Milánóban és Genovában. Később Pisában nyitott ügyvédi irodát, majd 41 éves fejjel visszatért régi szerelméhez: a színházhoz. Hivatásos színpadi szerző lett. Valóságos munkadühvel látott hozzá az olasz vígjáték megteremtéséhez. Volt olyan esztendő, hogy tizenhat darabot is megírt. Goldoni darabjai még a Comédie Francaise színpadára is eljutottak. Válása után három évre velencei lakos lett az angol arisztokratából. Egy idő után hölgykalandjairól fecsegtek mindenfelé a gondolások, hisz olyan jó olyan dolgokról beszélni, amelyekben nincs részünk. Byron megérkezése után gyorsan kitapasztalja a viszonyokat, és megállapítja, hogy Velencében az a társaságbeli hölgy számít kissé szabadosnak, akinek kettőnél több szeretője van; továbbá azt is, hogy a jó nők sosem a főrendiek között találhatók. Ez utóbbi észrevételt aztán Teresa Guiccioli grófnő személye cáfolja meg - igen alaposan, akitől később egy gálánsán erotikus ajándékot kap: kis gyémánt szelencében néhány intim szőrszállal emlékezteti közös boldogságuk legforróbb pillanataira. A nevezetes rím így érthető igazán: szelence -Velence. (mti, ú, -it) Lord Byron Marco Polo A lagúnák mesevárosa ideális helyszín a másfél hetes februári jelmezes bohóckodásnak, felvonulásnak Velencében még A velencei maskarás felvonulásra sokan kíváncsiak, ilyenkor könnyen eladható a néhány napos utazás. Még szállodát vagy apartmant sem kell foglalni, nem kell idegenvezetés, sem egyéb szolgáltatás. Az utazási iroda lényegében csak a buszt indítja, amely egyúttal szálláshelyként is szolgál a jelentkezőknek. ÖSSZEÁLLÍTÁS Áll a bál, a látványos velencei mulatság örömünnep az utazóknak, utaztatóknak, felvonulóknak, nézelődőknek. Aki ilyenkor látogat Velencébe, nemcsak a romantikus várost ismeri meg, mely megannyi festőt, zenészt, költőt ihletett meg, hanem ennek a varázslatos helynek a farsangi nagyvilági arculatát is. Velence aranykorában a zene, a tánc, a színházak, a mutatványosok, a szerencsejátékosok forgatagában álarcos velenceiek élvezték a karnevál szabados vigadalmát. Hangos vígasságok hangjai szűrődtek ki a szalonok ablakaiból. Kötelező volt az álarc viselése (ez latinul Larva), amelyet bőrből, papírmaséból készítettek el és művészi fokon díszítettek, festettek. Napóleon 1797-ben véget vetett e „vétkes őrültségnek“. A régi hagyományt csak 1979-ben újították fel a mai szerényebb formában. A maszk mögé bújás kapcsolódik az átváltozás legfőbb művészetéhez, a színházhoz is. A mai velencei maszkok között épp ezért sok színházi maszk is található. Ezeknek a maszkoknak a karneválon túli életét az is igazolja, hogy az év bármely időszakában kaphatók és nem csak arcra húzható formában, hanem kisebb méretekben is faldíszként, vagy képként, de készülnek ékszerek is belőlük. A lagúnák mesevárosa, ideális helyszíne a másfél hetes (idén február 24-ig tartó) jelmezes bohóckodásnak. A programok nagy része a Szent Márk téren és a Via Garibaldin folyik, de bármerre megyünk, érdekes figurákkal találkozhatunk, még a legeldugottabb belső tereken, sikátorokban is színes ruhákat öltött tündérek, királynők, pillangók táncolnak. Estefelé pedig sejtelmes alakok suhannak a hagyományos fekete köpenyben, háromszögletű kalapban, fehér, csőrös álarccal: ez a bautta, amelynek jótékony takarásában a középkorban sem lehetett tudni, ki kivel jött össze az este, élte akkori és mai mércével mérve egyaránt kirívóan kicsapongó életét, (ú, -it) áll a bál' A színpompás, művészi gonddal tervezett maszkok és jelmezek szabadtéri kiállítássá varázsolják a várost (TASR/AFP-felvételek) UTAZÁS VELENCÉBE Satur utazási iroda 2004. II. 20-tól II. 22-ig Szállás, ellátás nélkül, idegenvezetővel Luxusautóbusszal 1650 Sk Paxtour utazási iroda 2004. II. 20-tól II. 22-ig Szállás, ellátás nélkül Autóbusszal 1590 SK A szakértő szerint az ideális az lenne, ha Velence legalább harminc centiméterrel megemelkedne Gátak helyett a tenger segíthet a városon * Ma hatvan centivel kevesebb a látnivaló, mint háromszáz évvel ezelőtt (Képarchívum) ISMERTETÉS Velencében manapság 60 centiméterrel kevesebb a látnivaló, mint háromszáz évvel ezelőtt - áll annak a kutatásnak az összegzésében, amely a lagúnák városának egyre aggasztóbb süllyedésének ütemét hivatott vizsgálni, és amely sokban támaszkodott a 18. századi velencei festő, Canaletto alkotásaira. A város teljesen ki van szolgáltatva a tenger szeszélyeinek és a - valószínűleg a globális felmelegedés következtében - emelkedő tengerszintnek. Januárban például víz alá került a történelmi belváros egy része, szerencsére a vízszintemelke- dés mindössze néhány órán át tartott. A szakemberek csak találgatták a váradan áradás okát; leginkább az nyugtalanította őket, hogy a vízszint ilyen komoly emelkedését nem tudták előre jelezni. A magas vízállás nem különösebben meglepő jelenség a velenceiek számára, akiknek mindig kéznél van a gumicsizmájuk, míg a turisták reklámszatyorba szokták ilyenkor burkolni lábukat. Tavaly a kiadós esőzések nyomán januárban a dózsék városának ötödé került víz alá, 2002 novemberében pedig 147 centiméterrel haladta meg a tengervíz szintje a normálist. A bajt azonban tetőzi, hogy a város évek óta süllyed. A város első „ostroma“ akkor kezdődött, mikor a múlt században a nagy tengerjáró hajók számára új, Velencében korábban ismeretien méretű csatornákat alakítottak ki. A város és a lagúna ezzel megnyílt az árapály és a sirokkó keltette hullámverés számára. A víztömegek nemcsak a lakosoknak okoztak gondot, de bomlásnak indult a velencei épületeket alkotó porózus mészkő is, a beszivárgó tengervíz hatására. A vízszintet 1872-től kezdték mérni rendszeresen. A tudósoknak sok fejtörést okozott, hogy kiderítsék, mi történt korábban, hiszen csak így tudnak képet alkotni arról, milyen sors vár a történelmi városra, vagy mit kell tenniük, hogy az esetleges katasztrófa ne következzen be. A kutatók Giovanni Antonio Canal (1697-1768), közismertebb nevén Canaletto 8, illetve kevésbé ismert unokaöccse, Bernardo Bellotto (1720-1780) 3 festménye alapján próbálják rekonstruálni a múlt eseményeit. Canaletto számára létfontosságú volt, hogy festményeihez gyorsan készíthessen megbízható vázlatokat, így megfelelő számú képeladásból fenntarthassa műhelyét és köny- nyed életvitelét. A megoldást a camera obscura nevű ősi kivetítőszerkezet jelentette a számára, melynek segítségével az épületek körvonalait a vászonra felvázolta. Képei ettől szinte olyan pontosak, mint egy fénykép. „Canaletto tökéletesen megbízható“ - fogalmazott Dario Camuffo, a kutatás vezetője. Camuffóék összehasonlították a képeken látható vízszintet a mai állapottal, és ennek segítségével sikeresen rekonstruálták az elmúlt századokban lejátszódott vízszint- emelkedés ütemét. Megállapították, hogy az elmúlt három évszázadban a tengerszint folyamatosan emelkedett. Velence védelmét eredetileg a város köré isztriai kőből húzott védőgát látta el, de a csodálatos palotákkal együtt a védőgyűrű is lassan megadja magát a tenger ostromának. A víz már a házak falait nyaldossa, ami különösen veszélyes, hiszen a vízből kikristályosodó só megrepeszti a téglát és a cementet. A közelmúltban elindított MOSE programnak figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy a „Canaletto- számok” szerint a vízszint 1,9-2,3 mm-t nő évente. „A mobil gátak csak ideig-óráig jelenthetnek megoldást. Az ideális az lenne, ha legalább 30 cm-rel megemelkedne a város - mondjuk úgy, hogy tengervizet szivattyúznának az altalajba, a vízzáró réteg alá. Kétségtelen, hogy ez az eljárás még további komoly kutatásokat igényel“ - állítja Camuffo. (origo, -net) A MOSE program A velenceiek 2011-ig 78 mozgatható acélkorlátból álló rendszert kívánnak megépíteni. A 28 méter magas és darabonként 5 méter széles acélkorlátok átlagos időjárási viszonyok idején a tenger fenekén pihennek. Ha az árhullám egy méterrel meghaladja a normális szintet, akkor levegőt pumpálnak a rendszerbe, amely „életre kel“, s a felszínen lebegve, 1,5 ldlométernél is hosszabb összefüggő védőgátat hoz létre. (O-o)
