Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-14 / 10. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 14. Nagyszünet 19 RAJONGÓ Charlize Theron FELDOLGOZÁS Charlize Theron egy különc sztár. Vagy inkább okos: ügyesen él a sztárság előnyeivel, hátrányait pedig a kíváncsiskodó újságírókat, a pletykálkodást tudatosan kerüli. így hát nem tudunk róla semmi szaftos sztorit mesélni, de életútja ezek nélkül is érdekes, izgalmas és tanulságos, egy modern Hamupipőke-történet. A mesebeli szépségű színésznő hasonlóan csodaszép vidéken, Dél-Afrika egy farmján látta meg a napvilágot. A farm szomszédságában kezdődött az őserdő, ahova gyakran ki-kiruccant a kalandra vágyó leányzó, s visszatérve szívesen eljátszogatott kedvenc kecskéjével, Bókkal. Szülei vállalkozók voltak, és igen jó módban éltek. A kis Charlize 6 éves korától balett-órákra járt, s ha tehette, ellátogatott a környék egyetlen autósmozijába, ahol szájtátva figyelte a nagy színészek játékát. Kedvence Tom Hanks volt, s mikor a Nagy csobbanás című filmben látta szerepelni, még csak álmodozott róla, hogy egyszer majd ő is mellé kerülhet a vászonra. Álma mégis valóra vált, ám addig még elég sok nehézségen kellett átverekednie magát. Egy csúnya, tragikus napon a gyermekkori idill egy csapásra szertefoszlott körülötte. Egy veszekedés folytán édesanyja halálosan megsebesítette az apját egy pisztollyal. Minthogy igazolni tudta, hogy önvédelemből cselekedett, elkerülte a börtönbüntetést. A kamaszodó Charlize élete ezután azonban már soha nem lehetett olyan, mint régen. 15 évesen felkerekedett, és elhagyta a szülői házat. S nem is a szomszédba ment, hanem egyenesen Európába, Milánóba. Ezt az utat egy modellversenynek köszönhette, ahol első helyezést ért el. Nyereményként igazi modelleknek való munkát kapott: fotózásokra kellett utaznia. Milánó után New York következett. Vidéki lány létére hamar hozzászokott a nyüzsgő nagyvároshoz, s a modellkedés mellett tovább dédelgette balerina-álmait. Felkeresett egy balettiskolát, és gyakorolt szorgalmasan. Olyan szorgalmasan, hogy a kifutót el is hanyagolta emellett. Mindeközben hihetetlen nélkülözésben élt: sokszor csak néhány szelet kenyér volt a napi betevő falatja. Azonban ennek az álomnak is össze kellett törnie: 18 éves korában súlyos térdsérülést szenvedett, és ezzel búcsút inthetett a balerina-karriernek. Tehát se kifutó, se színpad. Ott állt munka nélkül, pénz nélkül, egyedül a felhőkarcolók városában. Egyetlen ötlete az volt, hogy Los Angelesbe utazik, és megpróbálkozik a színészi pályával. Ugye ti is úgy gondoljátok, hogy ennyi rossz után már valami jónak is kell történnie? Szerencsére néha a sors is így „gondolkodik”: Charlize, alighogy'Los Angelesbe érkezett, egy bankba vette útját, hogy egy váltó segítségével némi kis pénzhez jusson. A hosszú sorban állás után azonban a pulthoz jutva a banki alkalmazott akadékoskodni kezdett, hogy valamiért nem fogadhatja el a váltót. No, erre Charlize valami hihetetlen patáliát csapott, akkorát, és olyan szenvedélyeset, hogy nem lehetett a bankban nem rá figyelni. És mit ad Isten? A sorban valahol mögötte várakozott John Crosby, a híres tehetségkutató (ő fedezte fel Rene Russot is egy koncerten), aki azonnal meglátta a lányban a fantáziát. Mihelyst Charlize lecsillapodott, megajándékozta a névjegykártyájával. S nem csoda, másnap már csörgött is a telefon. Innen már minden sínen is van, gondolhatnánk. De azért mégis elmesélek egy apró csodát Charlize életéből. Erős dél-afrikai akcentusa sok nehézséget okozott pályája elején. Le is csúszott emiatt egy óriási kiugrási lehetőségről: a Showgirls főszerepéről. S milyen furcsa az élet: ez lett élete második legnagyobb szerencséje. A film ugyanis csúfosan megbukott, s főszereplője, Elizabeth Berkley azóta nem tud talpra állni a szakmában. Első szerepét a Két nap a völgyben című filmben kapta, s rögtön felhívta magára a szakma figyelmét. A siker után nem más kereste fel, hogy szerződtesse következő fümjéhez, mint a gyermekkori nagy álom: Tom Hanks. Ezek után pedig a legnagyobbak mellett kapott szerepet: Kéanu Reeves, AI Pacino, Woody Allen és még sorolhatnánk. Charlize igazi hollywoodi sztárrá vált. Ez már önmagában elég -veszélyes dolog az ember lelki békéjére nézve, főleg, ha még ilyen gyönyörű is valaki. Nehezen viselte a sajtó állandó kíváncsiskodását, a sztárvilág kliséit, sokszor depresszió is gyötörte emiatt. így hát elhatározta, hogy nem foglalkozik a sajtóval, s csak a munkájára fog koncentrálni: 2002-ben egy éves szabadságot vett ki magának, és egy csodálatos farmra költözött négy kutyájával és a halaival. Paradicsomot teremtett maga körül, ahová megérkezett a nagy szerelem is Stuart Townsend színész személyében. Szerelmüket óvták a nyilvánosságtól. Charlize csak annyit nyilatkozott a sajtónak: „Ez a dolog túl különleges, túl szent ahhoz, hogy kitálaljak. De annyit elmondhatok, hogy nagyon-nagyon szerencsés és boldog vagyok.” Reméljük, boldogan él a mai napig. Erről nem tudhatunk semmit. Arról viszont műiden új filmjében meggyőződhetünk, hogy még mindig tehetséges, és még mindig nagyon gyönyörű, (he) Egy csúnya, tragikus napon a gyermekkori idill egy csapásra szertefoszlott körülötte. Egy veszekedés folytán édesanyja halálosan megsebesítette az apját egy pisztollyal. (Képarchívum) Mondanivalónk tartalma mintha nem is lenne fontos: alig hét százaléknyi szerepe van a sikerben A kommunikáció csapdái Fontos helyzetekben gyakran elfelejtkezünk arról, hogy az esetek közel 93 százalékában a testbeszédünk határozza meg, mennyire sikerült megértetnünk magunkat a másikkal. Legyen szó felvételi beszélgetésről vagy sörözésről a sarki bárban. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A jó benyomáskeltés, a kommunikáció sikerét a gesztusaink és az arckifejezésünk alapozza meg (ezek több mint ötven százalékban, hangunk pedig közel negyven százalékban felelős a sikerért). Mondanivalónk tartalma mintha nem is lenne fontos: alig hét százaléknyi szerepe van a sikerben. A kommunikáció folyamata könnyen kisiklik. Bár az üzenet tartalmát nem lehet megkerülni, a kutatók szerint csak ritkán figyelünk közvetlenül beszélgetőpartnerünk szavaira. A megkérdezettek arról számoltak be, hogy sokkal gyakrabban gondolkodnak azon, vajon mi volt a másik szándéka az elmondottakkal, hogyan értsék az üzenetet. Másrészről saját üzeneteink is gyakran burkoltak, általában akkor, ha félünk az elutasítástól, igényeink el nem ismerésétől. A kutatók tapasztalatai szerint a mindennapi stressz túlterhelő hatásának nagy szerepe van ebben az „információkat visszatartó kommunikációban”. Tele van a fejünk mindenfélével, nem igazán figyelünk partnerünk üzeneteire. A neurobiológusok szerint az agy egy jól körülhatárolható központja felelős azért, hogy a számunkra feleslegesnek látszó közlések tartalmát egyszerűen kizárjuk az észlelésből. A gyermekek már korán megtanulják, hogy alkalmazkodniuk kell a felnőttekhez, csak akkor számíthatnak igényébe kielégítésére, ha sikerül azonos hullámhosszra kerülniük velük. Nem csoda, hogy tudat alatt leginkább az foglalkoztatja őket, hogyan bánnak velük, mi történik, ha kifejezik az érzéseiket, vágyaikat. Meg kell tanulniuk úgy irányítani a kommunikáció folyamatát, hogy megkapják, amire vágynak. Ebben azonban még a felnőttek sem mindig sikeresek. Rejtett üzenetet hordozhat az a kérdés, amikor egy lány a vidámparkban megkérdezi a barátját, van-e kedve hamburgert enni - nevezetesen azt, hogy a lány éhes. Ha a fiú erre nem érzékeny, akkor egy félig odavetett nemmel - a kérdésre jogosan válaszolva! -megakadályozza az igény kielégítését. Nem utolsósorban ezzel azt a kellemetlen érzést kelti a lányban, hogy már megint nem értették meg, nem figyeltek rá, és ez akár a kapcsolat végét is jelentheti. Az ehhez hasonló helyzeteket úgy kerülhetjük el, ha konkrétan megnevezzük igényeinket. Valószínűleg a fiú sem mondott volna nemet, ha a lány azt mondja: enne egy hamburgert... Mi a teendő, ha mégis az előbbihez hasonló helyzetbe kerülünk? Először is, vegyük észre, hogy valami nincs rendben. Amikor úgy érezzük, felmegy a pumpánk, mert már megint nem értettek meg minket, akkor ellenőrizzük, hogy vajon ő hogyan értelmezte az üzenetünket. Próbáljuk meg másképp megfogalmazni, mi volt a szándékunk, igényünk. Ha sikerült egy, a kutatók által én-üzenetnek nevezett megfelelő közlést alkotnunk, kiszabadulhatunk a burkolt kommunikáció csapdájából. Mindössze meg kell tanulnunk kifejezni, hogy a partner meghatározott viselkedése egy adott helyzetben mit váltott ki bennünk. A hamburgeres példánk esetében: „Annikor nemet mondtál, csalódott lettem. Szerettem volna enni, és azt gondoltam, neked is van kedved.” Azt, hogy mi jár a másik fejében, visszakérdezéssel ellenőrizhetjük. Gyakorlatilag mindannyian a saját kis világunkban élünk, ahol gondolataink tömege vesz körül bennünket. Egy-egy kívülről érkező üzenet néha egészen más reakciót vált ki belőlünk, mint azt az üzenet feladója várná. Ilyenkor érdemes kérdésekkel tisztázni a helyzetet, (p, he) ANGOLKA Quote: The whole drift of my education goes to persuade me that the world of our present consciousness is only one out of many worlds of consciousness that exist. (William James) Phrasal verb: fall over Definition: to accidentally fall to the ground, from a standing position. (This phrasal verb has more than one meaning) E.g.l. He ran to his mother because he had fallen over and hurt his knee. E.g.2. He hit the table so hard that the photo frame on it fell over and broke. This phrasal verb can’t be separated. Test Michael Jackson receives an award in Berlin, as police say they will not investigate the ________ of his son over a hotel bal cony. 1. dangles, 2. jumping, 3. dangling, 4. vomiting. Joke A State Government Employee sits in his office and out of boredom, decides to see what’s in his old filing cabinet. He pokes through the contents and comes across an old brass lamp. „This would look nice on my mantelpiece,“ he thinks, so he takes it home with him. While polishing the lamp, a genie appears and grants him three wishes. „I wish for an ice cold diet Pepsi right now!“ POOF! A Pepsi appears before him on his desk, so he picks it up and guzzles it all at once. Now that he can think more clearly, he states his second wish. „I wish to be on an island where beautiful nymphomaniacs reside.“ POOF! Suddenly he is on an island with gorgeous females eyeing him lustfully. He then tells the genie his third and last wish: „I wish I’d never have to work ever again.“ POOF! He’s back in his government office. Correct answer to the test question: 3. dangling (Králik Robert) SZÓTÁR ♦ to persuade - meggyőzni ♦ consciousness - tudatosság, tudat ♦ accidentally-véletlenül ♦ dangling - lógat ♦ boredom - unalom ♦ brass - réz ♦ mantelpiece - kandallópárkány ♦ guzzles - mohón issza, vedeli ♦ lustfully-kéjesen ♦ education - művelődés ♦ standing position - állóhelyzet ♦ to receive - átvenni ♦ award - díj ♦ to investigate - kivizsgálni, kinyomozni ♦ filing cabinet - iratszekrény ♦ to polish - fényesíteni ♦ to reside - lakni ♦ office - iroda SZAMÁRFÜL Mándylván: Arnold, a bálnavadász KÖNYVAJÁNLÓ Bár most nagy a félév végi hajtás, egy kis kikapcsolódásra mindig szükség van. Hogy ne csak a tankönyveidet lapozgasd, ajánlunk neked egy izgalmas olvasmányt: Mándy Iván Arnold, a bálnavadász című meseregényét! íme egy kis ízelítő a műből! Mándy Iván nevét már biztosan sokan ismerik közületek. Igen, ő a népszerű Csutak-sorozat szerzője! Ám akik még nem hallottak róla, azok számára most itt a lehetőség, hogy megismerkedjenek vele! És hogy mindenki jól járjon - azok is, akik ismerik Mándyt, és azok is, akik nem - ma egy 2003-ban megjelent könyvét ajánljuk nektek: mégpedig az Arnold, a bálnavadász címűt! Már a könyv címe is felkelti az ember érdeklődését. Bálnavadászat? Izgalmas dolog lehet! Nézzük azonban, mit tartogat számunkra valójában ez meseregény! Ha már meseregény, akkor azt várjuk, hogy legyenek benne csodás elemek! Nos, nem fogsz csalódni! Ennek a műnek ugyanis nemcsak emberek, hanem megelevenedő játék babák, valamint babával játszó gyerekek a hősei! És hogy kik ők? Természetesen Arnold, a bálnavadász, Csimu, Lim-Lom Jolán, Rosita Rántotta, Mackó Muki és még sokan mások. Ám ha azt hinnéd, hogy ez az egész „csak” kicsiknek szóló mese, akkor nagyon tévedsz. A szerző ugyanis hiába mesél babákról, képzeletszülte figurákról; hiába van tele a regény csodával határos elemekkel és a valóság határait már-már ádépő meglepőbbnél meglepőbb fordulatokkal, valójában nagyon is komoly dolgokról szól. És a könyv illusztrációja sem akármilyen! Mándy Iván valójában ezt a babamesét az ifjúság széles korosztályának szánta, tehát azoknak is, akik már kinőttek a babakorból, és csaknem egy felnőtt élettapasztalatával rendelkeznek. Talán éppen neked? Ha sikerült felkelteni az érdeklődésedet, akkor jó szórakozást a könyvhöz! (n, he) Tele van a fejünk mindenfélével, nem igazán figyelünk partnerünk üzeneteire (Képarchívum)
