Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-13 / 9. szám, kedd
2004. január 13., kedd 8. évfolyam 1. szám Egy olyan közösséghez csatlakozunk, ahol a szabad piaci verseny elvei érvényesülnek Májustól új értékrend szerint A növény genetikai tulajdonságainak hordozója A vetőmagok csírázóképessége Ha tetszik, ha nem, a visz- szaszámlálás megkezdődött, s idén május elsején mi is tagjává válunk az európai államok nagy közösségének, mintegy pontot téve a több mint egy évtized óta tartó törekvésekre, amelyekkel az országot egy gazdaságilag fejlett, megfelelően szabályozott és kiegyensúlyozott rendszer kikötőjébe szerették volna navigálni. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Olyan országok közösségébe lépünk, ahol a vállalkozás, a gazdasági tevékenység hosszú távra kialakított szabályok alapján folytatható, ahol ezek a szabályok nincsenek kitéve politikai hullámzásoknak, mandátumvadászok ígérgetéseinek, ahol a piac diktál, ahol nincs atyáskodás, bábáskodás, sem parancsolgatás. De a felelősséget sem lehet, illetve nem érdemes másra hárítani, mert a számlát a saját zsebből kell állni. Úgy érzem, van valami szimbolikus is abban, hogy éppen május elsején, a munka ünnepén lépünk be az unióba, válunk a régóta áhított gazdasági-kulturális közösség tagjaivá. Mintegy utalva arra, hogy a jövőben elsősorban a kemény, értékteremtő, hasznos munkának lesz majd értéke, értékelődik fel a szerepe. Annak a kemény munkának, amelyből a hazai agrátermelőknek eddig is bőven kijutott, az elismerésére viszont már nem mindig futotta. Ám még mielőtt abba a hibába esnénk, hogy az uniós tagságtól bármiféle varászpálcával kivitelezhető csodákat remélnénk, tudomásul kell vennünk, hogy az EU-t nem az agrárvállakozókért, azok támogatására hozták létre, a közösség nem azért költi a tagországok pénzét mezőgazdasági támogatásokra, nem azért készít költségvetést az agrárágazata számára, mert jó dolgában nem tud mit kezdeni a pénzével. A célokat itt is a fogyasztók igényei szabják meg. Az ő jólétük, biztonságuk, olcsó és jó minőségű termékekkel való ellátásuk a cél, s ezt a szabad piaci verseny által lehet megvalósítani. Az egységes, kontinensnyi belső piac erre csak eszköz, nem pedig a cél. Tudomásul kell venni, hogy a mennyiségileg szabályozott termelés és a kényszerűen csökkenő árak a hatékonyság növelésére, korszerűsítésre kényszerítik a termelőket. Ezen a piacon a kereslet-kínálat dönti el, hogy mit kell termelni, milyen mennyiségben és milyen minőségben Az élelmiszertermelés ma Európa egyik legfontosabb gazdasági ágazata, mivel nagyon sok szállal kötődik az emberekhez. A lakosság közérzetét ez az ágazat képes jelentős mértékben befolyásolni, s ennek következtében fontos politikai tényezővé is vált. Az uniós gazdák tisztában voltak és vannak ezzel, s ennek megfelelően keményen érvényesítik az érdekeiket. A fogyasztók jóléte és a javuló élet- színvonal nem lenne elérhető az élelmiszertermelés magas szintje nélkül. Az unió polgárai ezt elismerik, s az ágazatot is ennek megfelelően kezelik. Ismeretes, hogy az agrárágazat támogatásában milyen fontos elem volt a magasan kialakított árak rendszere. Az uniós állampolgárok jövedelmüknek köszönhetően elfogadták ezeket az árakat, s ezekben azt is elismerik, hogy a természet egyensúlyának fenntartásában a mezőgazda- sági termelés fontos szerepet játszik. Ugyanakkor ennek az egyensúlynak a további fenntartása érdekében a gazdálkodókat megfelelő számban vidéken kell tartani, s nem lehet vita tárgya, hogy ennek a költségeit az árakban is meg kell Jeleníteni. Ma az uniós gazdák árbevételének a fele nem a termelésből, hanem a kiegészítő támogatásokból származik. Azzal is számolni kell, hogy ezek a magasan tartott árak a világpiacon már régóta jelentős ellenkezést váltanak ki, s várhatóan folyamatosan csökkenni fognak. Ez a csökkenés az agrárszabályozás egyik legújabb alapeleme, a termelés és a piacra jutás közvetlen támogatásának fokozatos csökkentése ma már dokumentumban megfogalmazott célkitűzés (lásd az agrárminiszterek brüsszeli tanácskozásán tavaly nyáron elfogadott a közös agrár- politika reformjáról szóló intézkedéseket). Mivel az unióban nyilvánvalóvá vált, hogy a túltermelés okozta problémák megelőzése és kezelése emészti fel a legtöbb forrást, a közös agrárpolitikában alapvető fnrplrupccp vált a fprmplpc pc a ninci lehetőségek összehangolása. A termelés támogatása elsősorban azokra a mennyiségekre vonatkozik, amelyek a belső piaci igényeket elégítik ki, vagy elfogadott támogatással kivihetők. A támogatások jelentős része azonban ma már a gazdasági szerkezetváltás, a vidékfejlesztés és környezetvédelem, valamint a tájfenntartás kitűzött céljainak megvalósítására irányul. A mezőgazdasági termékek piacának szervezésében az ágazat sajátosságai és korlátozott versenyképessége miatt szigorú rendtartásokat kell fenntartani a továbbiakban is. A legfontosabb termények előállításában tehát nem a tagországok, hanem egyértelműen az unió közösségi előírásai érvényesülnek majd. Belépésünk után nekünk is el kell majd fogadnunk, hogy az agrárpolitikát nálunk is Brüsszelből fogják irányítani. Az EU rendtartása a viszonylagosan egységes árak alkalmazásával, a feleslegek piacokról való kivonásával, az intervenciós felvásárlásokkal, a magántárolási támogatásokkal fenntartja a termelés és a piac viszonylagos egyensúlyát. Az importkorlátozásokés exporttámogatások rendszere olyan egységet alkot, amely eddig képes volt stabilizálni és megvédeni a belső piacot a nagyobb megrázkódtatásoktól, ugyanakkor megfelelő jövedelmet biztosított a termelőknek is. Azt is rendkívül lényeges lesz tudatosítani, hogy az export hazai támogatása megszűnik. Erre a forrásokat a belépés után már Brüsz- szelből kell igényelni, illetve pályázni, megküzdeni a meghirdetett kiviteli támogatások elnyeréséért a többi exporttőrrel. Kétségtelen azonban, hogy az EU-tagság erős piacvédelmet is biztosít számunkra a harmadik országokkal szemben. Talán most még nem is tudatosítjuk, hogy mennyire fontos az, hogy a mi gazdáink is a közösség piacvédelmi rendszerének védőszárnyai alá kerüljenek. Talán nem tűnik túlzásnak a megállapítás, hogy a csatlakozás sikere elsősorban azon fog múlni, hogy a termelőink, a hazai agrárágazat összes résztvevője képes lesz-e, akarja-e majd elsajátítani az uniós tagságból eredő új tenni- és tudnivalókat, hajlandó lesz-e csatlakozni egy új értékrendhez. (sz) ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A csírázóképesség a vetőmag egyik legfontosabb élettani tulajdonsága. A mag, amely egyéb tulajdonságaiban ugyan eltér a szabvány által meghatározott követelményektől, még bizonyos eljárásokkal, pl. utókezeléssel, utótisztítással, újabb osztályozással alkalmassá tehető a vetésre, azonban azt, amely elvesztette a csírázóképességét, már nem lehet feléleszteni. Csak a megfelelő biológiai értékű vetőmagból várható jó kelés és kielégítő növényszám. A legtöbb növény jól beérett magja megfelelő körülmények között (elegendő hőmennyiség, nedvesség és oxigén) bármikor csírázóképes. Ezt a tulajdonságát ma már modern berendezésekben adott hőmérsékleten és megszabott időtartam alatt állapítják meg. Százalékos értéke azt jelzi, hogy egy adott tömegű vetőmag- mennyiségmennyiségből a szavatossági idő alatt mennyi mag kikelésére lehet számítani. Bizonytalan eredetű vagy régebbi vetőmag csírázóképességének megállapítását próbacsírázással is elvégezhetjük. Egy nedves tálcán, itatóspapír vagy benedvesített papírzsebkendő közé helyezzük a vizsgálandó magvakat, az egyszerűbb számítás kedvéért lehetőleg 100 darabot, és a növény csírázási feltételeinek megfelelő körülményeket biztosítunk a számukra. Fontos, hogy a csíráztató közeget ne öntözzük túlságosan, mivel a folyamathoz a magnak levegőre is szüksége van. A kikelt magok száma alapján, 100 darabos minta esetén közvetlenül megállapíthamag származási helyét és időpontját valamint a szavatossági időt. A vetőmag csírázóképessége mellett fontos mutató a csírázási erély. Ez a csírázás gyorsaságának mértékszáma, a rövidebb idő alatt kicsírázott vetőmagok százalékos arányát fejezi ki. A búzánál például a csírázóképesség a próba kezdetétől számított hetedik napon, a csírázási erély már a negyedik napon megállapítható. Minél nagyobb a csírázási erély, annál jobb minőségű a vetőmag. Ez azonban a fémzárolt, csávázott vetőmagok esetében nem teljes mértékben van így, gyakorlati megfigyelések alapján ugyanis az öregedő magvak gyorsabban fekszívják a vizet, előbb megduzzadnak, a csíra hamarabb jelenik meg náluk. A jól előkészített csávázott vetőmagok általában lassabban indulnak csírázásnak, ezért a csírázási erélyt ma már nem tekintik a vetőmagra jellemző meghatározó értékmegőrző tulajdonságnak. A vetőmag csírázóképessége a növényfajtáktól függően változó. Szokványos tárolási feltételek között leghamarabb a liliomfélék és az ernyősvirágúak magjai vesztik el csírázóképességüket, a leghosz- szabb ideig a tökfélék és a herefélék magjai őrzik meg azt. Az alábbi táblázat a fő mezőgazdasági növények magjainak csírázóképességének időtartamát mutatja. A csírázóképesség megőrzésének legfontosabb tényezője a mag hőmérséklete és víztartalma. A nedves vetőmag intenzíven lélegzik, miközben széndioxidot és hőt szabadít fel. Elégtelen szellőzés esetén bemelegszik, anaerob móVetőmagok termesztését és forgalmazását az unióban támogatási programokkal biztosítják Célárak és küszöbárak rendszerével tó a csírázóképesség. 80 százalék alatti értékek esetén már megkérdőjelezhető, hogy érdemes-e ezt a vetőmagot elültetni. Az érvényes előírások alapján minden forgalomba kerülő vetőmag csomagolásán fel kell tüntetni a növényfajnak a nevét, a vetődön lélegzik, s a felszabaduló etilalkohol mérgező hatású a csírázóképességre. A vetőmag víztartalmának csökkentésével jelentősen növelhető a csírázóképesség élettartama, a tárolási hőmérséklet csökkentése szintén meghosszabbítja a vetőmag élettartamát, (yl) ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ Az Európai Unióban a vetőmag- termesztés mintegy 40 növényfajta vetőmagjára, főleg fűfélékre, hüvelyesekre, néhány gabonafélére valamint lenmagok szaporítására vonatkozó támogatási programok keretében zajlik, amely a termelők számára biztosítja a vetőmagtermelés és a -felhasználás közötti egyensúly fenntartását. A támogatások mértéke az unió keretében érvényesített közös mezőgazdasági politika (CAP) keretében kétévenként kerül meghatározásra. A közösség költségvetéséből erre a támogatásra évente mintegy 82 millió eurot fordítanak. A külföldről, tehát nem tagországokból származó vetőmagok behozatala esetén azok csak olyan országokból importálhatok, amelyek minősítési rendszere az unióban érvényes minősítési rendszer szintjén van, s ezek az országok hivatalos ún. ekvivalens minősítési engedéllyel rendelkeznek. Különleges esetekben, főleg akkor, amikor vetőmaghiány lép fel, ezek a követelmények az EU vetőmagokkal foglalkozó állandó bizottságának jóváhagyásával módosíthatók. Az állandó bizottság elsősorban a hatáskörébe tartozó szabványok változtatásairól dönt. Az irányító bizottság a vetőmagpiac alakulásával és a vetőmagokkal kapcsolatos támogatási programok fejlesztésével foglalkozik. A rendtartások keretében az egyes terményekre így a vetőmagokra is célárak vannak meghatározva, amelyek a termelők számára biztosítják az árgaranciákat. Ezekből a célárakból számítják ki az az ún. intervenciós árakat, amelyeket az unió egységes belső piacán érvényesítenek. Ugyanezek alapján szabják meg a a küszöbárakat is, amelyek viszont a közösség külpiacaira érvényesek. Az intervenciós és a küszöbárak közötti különbség révén (a küszöbár a magasabb), és a változtatható behozatali vámok által azt is biztosítják, hogy az unióba importált, esetleg jelentős mértékben támogatott termékeket ne hozhassák be a küszöbár alatti szinten. Az exporttámogatásokkal pedig az uniós termékek árait hozzák vüágpiaci szintre, (yó) (Illusztrációs felvétel) (Illusztrációs felvétel)
