Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-10 / 7. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 10. FÓKUSZBAN: AZ AMERIKAI ŰRTERVEK A Spirit legújabb felvétele a Mars felszínéről, amelyet emberi láb még nem taposott (ČTK/AP-felvétel) Hamarosan bejelentik az amerikai űrprogram felújítását, George Bushék meg sem állnak a Marsig Vissza kell menni a Holdra! A Fehér Házban új űrprogra­mot kovácsolnak, mert össze kell fogni az amerikai nemze­tet, olyan célt kell adni neki, ami lelkesíti az iraki háború és a terrortámadások miatt kiábrándult választókat. KORRIDOR Könnyen lehetséges, hogy az Egye­sült Államok újra több milliárdos űrprogramot indít: legalábbis ebben a témában találgat az ABC és CNN tévétársaság. Immáron egy hónapja folynak a találgatások arról, hogy a Bush adminisztráció valóban új éle­tet kívánna-e lehelni az űrprogram­ba. Korábban a Washington Post és a CNN találgatott egybehangzóan, hogy az Egyesült Államok újjáéleszti űrprogramját, és leporolja a nyolc­vanas évek óta halogatott terveit. A média már az előző évre, egészen pontosan december tizenhetedikére várta Bush bejelentését, a Wright-fi­vérek repülésének századik évfor­dulójára. Scott McLelan a Fehér Ház sajtószóvivője ellenben csak annyit közölt, hogy az elnök fel fogja vázol­ni az űrkutatással kapcsolatos terve­ket. A CNN jelentései szerint a Fehér Házban a következő elképzeléseken hezitálnak: tizenöt éven belül visszatérni a Holdra, és beindítani egy emberekkel - amerikaiakkal - végrehajtandó küldetés tervezését a Marsra, új űrhajó gyártása az elavult űrsiklók helyett, a régi siklóflotta ki­vonása, egy állandó holdbázis felál­lítása és ezzel párhuzamosan ki­szállni a Nemzetközi Űrállomás épi- téséből. Ezzel gyakorlatilag a Bush- adminisztrárió le is zárná a Clinton- korszak nyitottságra és partnerkap­csolatokra építő politikájának utolsó maradványait is. Egyes CNN elemzők szerint az ame­rikai űrterveket közvetve Kína űr­programja hajtja előre: esetleg egy új űrverseny kialakulását sem zárják ki. Valószínűnek tűnik, hogy egyes washingtoni héják komoly fenyege­tést lámák Kína ambiciózus tervei­ben. Az ázsiai ország ugyanis távlati céljaiban megjelölte a Hold haszno­sítását katonai és ipari célokra, vala­mint egy önálló űrállomás létreho­zását. Ügyan abban minden sza­kértő egyetért, hogy Kínának az eh­hez szükséges technológia nem áll rendelkezésére, de abban is, hogy semmi akadálya, hogy az ázsiai or­szág mindezeket beszerezze. Minden találgatás mögött a legvaló­színűbb érvet az űrprogram újjáé­lesztése mellett a közeledő elnökvá­lasztásokban kell keresnünk. A Was­hington Post szerint ugyanis a Fehér Ház az úgynevezett Kennedy-effek- tusban reménykedik, ugyanis a ké­sőbb meggyilkolt amerikai elnök ko­rábban példa nélkül álló nép­szerűségre tett szert azzal, hogy egy beszédében bejelentette: tíz éven belül embert - amerikait - küldenek a Holdra. A kritikusok ellenben arra figyelmeztetnek, hogy hasonló ter­vekkel már a kedves papa, idősebb George Bush is előállt, 1989-ben ugyanis új űrprogram megindítását jelentette be, a Holdraszállás husza­dik évfordulójának alkalmából. Ak­kor a NASA gyorsan be is jelentette a maga négyszáz milliárd dolláros igényét, ami szinte már-már szökési sebességgel landolt a papírkosárban és ezzel a teljes űrprogramot a sző­nyeg alá söpörték. Most azonban a CNN szerint jók az esélyei az űrprogram újraindításá­nak. Egy szakértői csoport állítólag már augusztus óta dolgozik azon, hogy a Columbia katasztrófája után megroppant presztízsű NASA-nak új célokat adjon a következő húsz-har­minc évre. Egy fehér házi tanácsadó kijelentette az újságnak, hogy külö­nösen egy Holdbázis hajtaná a leg­több hasznot, egy ilyen projekt ugyanis új életet lehelne az amerikai gazdaságba és az új technológiák ki- fejlesztésébe. Ha sor kerülne a bejelentésre, annak legvalószínűbb időpontja Bush ha­gyományos beszéde, A nemzet hely­zetéről” január végén. Az új űrállomás 300 000 kilométeres távolságra lenne a Földtől, míg az ISS mindössze 400 kilométerre helyezkedik el Űrállomást terveznek a Lagrange-pontra ÖSSZEFOGLALÓ A NASA jelenleg az amerikai kor­mány számára leginkább egy hatal­mas költségvetési problémát jelent, jelentősebb eredmények nélkül. Ez az állítás ugyan nem teljesen igaz, hiszen programjaik zöme sikeres. A mindenkori amerikai kormány vi­szont folyamatosan ellentmondásos helyzetbe hozza a NASA-t, hiszen a költségvetési források jelentős meg­nyirbálása mellett látványosabb - és a szavazók számára közérthetőbb — eredményeket vár el. Ez a hatás eredményezte a NASA mélyrepülé­sét, amit az „olcsóbb, de jobb” elveit szem előtt tartó programjai jelentet­tek, amelynek hatásai a mai napig érződnek. A helyzet így nem marad­hat sokáig, mivel amerikai kor­mánykörökben már egyszer egyszer meglebegtették a hivatal bezárásá­nak gondolatát is. A NASA-nak tehát változásra van szüksége. Az űrhivatal életben maradása szempontjából is korszakváltást je­lenthet az a terv, amelyet a NEXT (NASA Exploration Team) munka­társai hoztak nyilvánosságra a 2001-es World Space kongresszu­son. A terv megvalósulása jelentős előrelépést jelentene a világűr - leg­alábbis a Naprendszer - felfedezését tekintve. Az ambiciózus - bár egyelőre csak a kutatók fejében lé­tező - projekt ugyanis nem más, mint egy a bolygónktól 300 000 ki­lométerre létesítendő állandó űrál­lomás megépítése. Bármilyen fur­csán hangozzék is, de egy ilyen - Amerika hírnevét is öregbítő - terv elsősorban nem a szőrösszívű politi­kusok megpuhításának céljával fo- gantatott a NEXT munkatársainak fejében. Szempontjaik szigorúan tu­dományos alapokon nyugodtak, ám hamar kiderült, hogy ami a tudo­mány számára előnyös, az tulajdon­képpen több területen is pozitívu­mot jelenthet. A tudományos szem­pontot ez esetben pedig a sokak szá­mára túlságosan elvont kozmikus jelenségek megfigyelését lehetővé tevő, következő generációs űrtelesz­kópok jelentették. A mainál is pon­tosabb, részletesebb megfigyelése­ket - nem meglepő módon - moder­nebb eszközökkel lehet megvalósí­tani, de ezek kihasználásához az is szükséges volna, hogy az újabb űrte­leszkópokat távolabb helyezzék el a Földtől. így kaphatnánk pontosabb képet arról, hogyan alakult ki a Nap­rendszer, vagy létezett-e valaha élet a Marson. A modernebb műszerek azonban nagyobbak is lennének, mint mai társaik, így az űrbejuttatá­suk csak részletekben volna megold­ható. Ez viszont azzal jár, hogy az összeszereléshez embereket kellene küldeni az űrbe, viszont a távoli helyszínek miatt ez igen nehézkes, és költséges is volna, ha mindössze távcsőszerelés és karbantartás volna a feladatuk. A problémára a NEXT szakemberei szerint a legjobb megoldás az lenne, ha egy új űrállomást építene a NASA - akár egyedül is - a Föld és a Hold közötti Lagrange-ponton. Ezen a ponton az űrállomás viszonylag sta­bil pályán mozoghatna. Itt lehetne összeszerelni az újabb műszereket, de akár az újabb emberi részvétellel tervezett űrutazások kiindulópont­jaként is funkcionálhatna. Termé­szetesen nagyon nagy akadályt je­lent technikai szempontból, hogy az új űrállomás 300 000 kilométeres távolságra lenne a Földtől, míg az ISS mindössze 400 kilométerre he­lyezkedik el. De a probléma nem megoldhatatlan a jelenlegi techno­lógiai újításokkal (pl. a legújabb, erős szövetek, amelyekkel felfújható létesítményeket kialakítani akár az űrben is), és a NEXT szakemberei szerint jóval ésszerűbb is volna erre költeni azt a pénzt, amit a ma már egyre többet kritizált ISS-re fordíta­nának. Az ISS tudományos haszná­ról ma már megoszlanak a vélemé­nyek, és hozzá kell tennünk, nem csupán az Egyesült Államokban, bár a többi résztvevő elsősorban anyagi szempontból aggódik a nemzetközi űrlétesítmény miatt - tudományos hasznában nem kételkednek. Sajnos azonban az ötlet - úgy tűnik -jó darabig csak ödet marad, hiszen a NASA alá tartozó NEXT éves költ­ségvetése 4 millió dollár, ebből pe­dig a tervezéshez szükséges alapesz­közökön kívül nem sok mindent le­het realizálni, (korr) 4,5 milliárd éve a Föld összeütközött egy bolygóval Holdteremtő katasztrófa KORRIDOR Két kutató a Hold keringését tanul­mányozva rekonstruálta azt a koz­mikus ütközést, amely összeköthet­te Földünket, hűséges kísérőjével, a Holddal. A tudósok úgy vélik, hogy 4,5 milliárd évvel ezelőtt, a kialaku­ló Föld összeütközött, egy kb. Mars­méretű bolygóval, aminek az lett az eredménye, hogy nagymennyiségű kőtörmelék került az űrbe. A törme­léket alkotó kőzetek azután egy ki­sebb gömbbé formálódtak, és Föld körüli pályán maradva kialakult a Föld egyetlen holdja. Ez az esemény azután jelentős mértékben elősegí­tette, hogy a Földön az élet kialaku­lásához megfelelő körülmények te­remtődhessenek. A fentiekről bő­vebben, a Nature magazin 2002-ben megjelent cikkében lehet olvasni, ahol a két csillagász, Eric Aspaugh, és Robin Canup megjelentette a Hold kialakulásáról szóló tanulmá­nyát. A fenti elmélet egyik fő bizo­nyítéka, maga a Hold, noha a Nap­rendszer kialakulásának miként­jéről, még roppant keveset tudunk. A Hold anyaga, többnyire könnyű kőzetekből épül fel, míg a Föld könnyebb kőzetekből és egy hatal­mas vasmagból áll, addig a Holdon, szinte semennyi vas sincs. Arról, hogy a Hold egy kozmikus ütközés eredménye, már az Apollo-program űrhajósai által visszahozott kőzet­minták alapján megbizonyosodtak a csillagászok. A tanulmány szerzői azonban úgy gondolták, minden­képp pontosan akarják meghatároz­ni a Hold kialakulásának időpontját. Egyetlen út állt előttük, hogy re­konstruálják az eseményeket, még­pedig az, hogy a Föld perdületét, és a Hold keringését veszik alapul számí­tásaikhoz. Ezek alapján, tulajdon­képpen visszaforgatták az idő kere­két, és egy számítógépes szimulációs rendszer segítségével megvizsgáltak több lehetséges ütközési variációt. A számítások szerint, akkoriban a Föld már többé-kevésbé elnyerte mai for­máját, és egy napja mindössze 5 órá­ig tartott. A kutatók szerint egyetlen ilyen ütközés elegendő volt, ha a Föld már a jelenlegi formájában lé­tezett. Ha nagyobb égitestek ütköz­tek volna, akkor szükség lett volna egy második ütközésre is, hogy ugyanezekkel az eredményekkel jár­jon, ennek pedig kisebb a való­színűsége, mint az egyszeri ütközés­nek. De egy kisebb, mondjuk feleek­kora Föld ütközése egy ldsebb hol­dat eredményezett volna, amely vas­ban sokkal gazdagabb volna. A Föld új társa, a Hold által keltett árapály tevékenység, végül lassította a Föld perdületét, a Hold pedig lassan nö­velte pályáját. A Hold hatása egyút­tal stabilizálta a Föld tengelyének ki­lengéseit is, és ezzel lehetségessé vált a különböző éghajlati övék kia­lakulása is. Ezzel lassan meghatáro­zottá vált az évszakok sorrendje, ami már kiszámítható, biztos feltéte­leket nyújtott az élet számára. A Hold legfontosabb adatai Átlagos távolsága a Földtől 384 400 km, átmérője 3 476 km, tö­mege 0,012 földtömeg, keringési és forgási periódusa 27,3 nap. A keringési és forgási periódus egyenlőségének következménye, hogy mindig ugyanazt a felét for­dítja a Föld felé, „túlsó” oldalát a Földről sohasem láthatjuk. Mivel a Holdnak nincs légköre, az ár­nyékok roppant élesek, az égbolt a Holdról nézve tökéletesen sötét. A légkör és a víz hiánya eredmé­nyezi a nagy hőmérsékletingado­zást (nappal +140 °C, éjszaka - 160 °C), a talajerózió hiányát és a kisebb meteorok romboló hatá­sát. A Holdon a hegyek (mindet meteorok hozták létre) magassá­ga elérheti a 7-8 ezer métert! A Holdat először egy szovjet űrszonda, a Luna2 látogatta meg 1959-ben. Ember pedig először 1969. július 21-én 3 óra 56 perc­kor lépett a Hold felszínére Neil Armstrong személyében, aki az amerikai Apollo holdkutatási program egyik űrhajósa volt. Az Apolló programot 1961-ben, J. F. Kennedy elnök indította el híres beszédével, amelyben kijelentet­te: még abban az évtizedben em­ber fog a Holdra lépni. Az Apolló program erre szolgált 1969-1972 között, célja emberek Holdra jut­tatása volt. (k) Gene Cérnán 1972-ben szalutál a Holdon (NASA-felvétel) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: NYUGATON FELSZAKADOZIK A FELHŐZET, -7-0 FOK A Nap kel 07.42-kor - nyugszik 16.16-kor A Hold kel 19.08-kor - nyugszik 09.45-kor A Duna vízállása - Pozsony: 275, apad; Medve: 115, árad; Komárom: 110, árad; Párkány: 35, árad. ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLÓGIA Erősen borult ég­boltra számítha­tunk, nyugaton délután némileg felszakadozhat a felhőzet. A legma­gasabb nappali hőmérséklet -7 és -2 fok között alakul, nyugaton akár 0 fok is elképzelhető. Gyenge, válto­zó irányú szél. Éjszaka a hőmérő hi­ganyszála -3 és -7 fok közé süllyed, az északi völgyekben akár -9 fok is elképzelhető. Holnapi időjárásun­kat egy nyugatról érkező új front befolyásolja, enyhén felhős idő vár­ható, helyenként beborul, havazás leginkább keleten valószínű. A leg­magasabb nappali hőmérséklet -3 és 1 fok között alakul. A mai időjárás a reumatikus és mozgásszervi meg- betegedésekben szenvedőket visel­heti meg a legin­kább. Gyakori lehet a hátgerincbán- talmak miatti fejfájás, de fájdalmat érezhetünk az ízületek tájékán és a régebbi sebek helyén is. Az ország déli részén légúti panaszok és emésztési zavarok is nagyobb való­színűséggel jelentkezhetnek. Las­sulnak reakcióink, kevésbé leszünk képesek összpontosítani, ezért a munkavégzéskor és a közlekedés­ben ajánlott a fokozottabb elővigyá­zatosság. Holnap a maihoz hasonló hatásokra számíthatunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom