Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-10 / 7. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 10. VENDÉG KOMMENTÁR Nekünk 62 BODNÁR GYULA, Pedig már örvendeztem. Még négy év, és nyugdíjba vonulhatok. El is kezdtem számolni a napokat, hányat kell aludnom addig. De megette a fene, váratlanul rám sóztak plusz két esztendőt. Ha ezzel az ítélettel harmincéves koromban sújtanak, egy szavam nincs, most azonban, amikor lélekben már készültem az áldásos állapotra, hogy végre azt csinálhatok, amit akarok, úgy osztom be az időmet, ahogy nekem tetszik...! Biz’ isten átkozódnék a legszívesebben, mint egykoron Danyi, a dolgos öreg cigány, ha észrevette, hogy a felesége éjszaka megdézsmálta a dohányát, vagy csípős paprikát szórt a dóznijába. Félreértést kerülendő, nem mintha börtön volna nekem a munka, fegyházi kifejezéseket, ízlésemtől idegen fordulatokat sem azért használok itten. A módszerről van szó, és hát azért az eredményről is, ahogy emberi szempontokat félrelökve, gazdasági léniát forgatva hétszázharminc nappal tolták tőlem távolabb azt az időpontot, melytől kezdve szabad lehettem volna, szabad, a szónak abban az értelmében, hogy például egyedül én döntöm el, mi lesz munkám tárgya. Ez egyelőre odébb került. Dolgozunk tovább, mint eddig, messzire még a nyugdíjkorhatártól. Legalább könnyebben - könnyebben? - ki tudjuk fizetni a közüzemi számlákat, meg amilyenek jönnek hozzájuk, biztosítóktól, szervezetektől, pláne ilyenkor, esztendőforduló táján, számos esetben előre nem jelzett, mégis jelentősen megemelt díjakat kérve-követelve. Magyarán, nem kell félnünk attól, hogy megszüntetik a gázszolgáltatást, kikapcsolják a villanyt, elzárják a vízcsapot. Alapfokon ugyan, de üzemelünk. Mi. Azonban mennyien már alapfokon sem, és nemcsak a magányosok, a nyugdíjasok, a munkanélküliek, a notórius munkakerülők. A középosztályhoz tartozók közül is egyre többen süllyednek. A Szepességben lassan egész erdők tűnnek el. Hiába van ott a szép lakásban a gáz, ha az emberek nem tudják megfizetni, fával tüzelnek újabban, miután a pajtában leporolták a samottal bélelt sparheltet, kályhát, és beállították régi helyükre. Ősi ösztönök működhettek, e tájakon soha semmi nem biztos, ugyanis a kéményeket meghagyták. Visszamegyünk az ötvenes évekbe - mondta az egyik ottani község polgár- mestere. Eme helyzetet szemlélhetjük némi nosztalgiával, és az Európai Unió törzstagnak számító országaiban talán unikumnak is tekintik majd a falusi turizmusért lelkesedők, de hogy nem normális, az biztos. A normálisról jut eszembe: meglepődtem, amikor a héten lehullott az első komolyabb hó, lelassult a forgalom, még az önjelölt kamikazék is visszafogták magukat. A mértéktartó, fegyelmezett vezetés mindazonáltal nem jelentette azt, hogy kevesebb lett a baleset, gyalogosok is potyogtak szép számmal. Voltak kórházak, ahol a traumatológiai osztályokon annyi sérültet kellett elhelyezni egyeden nap alatt, amennyit általában egy hét szokott produkálni. Három-négy ágyat toltak közelebb egymáshoz, hogy beférjen még egy. Ebben nincs semmi különös vagy megalázó, annál inkább abban a bizonyos húsz koronában, melyet az orvosnál, majd a gyógyszertárban a receptkezelésért kell fizetni, s amely több vény esetében száz korona fölé emelkedhet, és akkor még sehol a gyógyszer. Jó is, hogy csak később mehetek nyugdíjba, ü- letve hogy nem hamarabb. Ezt azért mondom, mert egyik író barátom, aki közel a hetvenhez is rengeteget dolgozik, és nem akármilyen színvonalon, nyomorog. Enyhébben, nehezen tudnak kijönni havi jövedelmükből a feleségével, nyugdíjukat is beleszámítva. Pozsonyban pedig. Vagy éppen. JEGYZET A figyelem elterelése PÉTERFI szonya Nagy botrány kerekedett Magyar- országon abból, hogy felkerült a világhálóra a szülész-nőgyógyászok által kikövetelt hálapénz összege. Nagy összege. Az érintettek tiltakoznak, elvégre hogy jönnek ők ahhoz, hogy megsértve az adatvédelmi és más törvényeket, nyilvánosságra hozzák bevételeik, nevükkel együtt, persze. Annál is inkább, mert hiszen köztudott, hogy alig van orvos az országban, akinek a beteg ne borítékkal fejezné ki háláját?! A kirobbant ügy akkora vihart kavart, hogy a tárcavezetőnek is lépnie kellett. Érdekes módon legfőbb gondja az lett, vajon a megkent dokik bevallották és adóztak-e a mellékjövedelemből?! Mi itt csak ámulhatunk azon, hogy a határainkon túl miért épp a szülészek- nőgyógyászok kerültek terítékre, amikor köztudottan nincs olyan ágazata az egészségügynek, amelyben ne lennének megszabott (hálapénz) árak. Néhány kivétel persze akad, az altató és kórboncnok akkor találkozik a beteggel, amikor még, illetve már nem tudja átadni a borítékot. Az onkológiai osztályokon, főleg a rákos gyerekek esetében pedig a szülők általában a helyi alapítvány számlájára küldik adományukat, nem az orvosnak. Nehogy úgy tűnjék, helyeslem a paraszolvenciát, bár voltam olyan helyzetben, amikor családom megajándékozta az orvost. Tény, nem pénzt adtunk, de csak azért, mert nem sejtettük, hogy lehet úgy átadni, hogy az egyik félnek se legyen kellemetlen. Elképzelem, mi történne, ha nálunk is lista készülne a dokik mellékjövedelmének nagyságáról. Nem biztos, hogy a szülészek vezetnék. Kis hazánkban ugyan nem a világhálón jutnak információhoz a betegek, tájainkon a műtétre készülők „szájról szájra” adják egymásnak az aktuális árakat. Diagnózis szerinti árjegyzékről tudnak a betegek, legdrágább a szívműtét (gyorsasági pódékkal együtt), a gerinc-és a mozgásszervi műtétek árfolyama is magas, de az, úgymond, olcsó hasi műtétekért is több ezer koronát „illik” adni. Nem csupán a fővárosi, hanem a vidéki kórházakban is. Nem vitás, fontos volna, ha a fejlett országok példáját követve megszűnne a paraszolvencia, amely orvosra, betegre nézve egyaránt megalázó. De: amíg az egészségügy ezer sebből vérzik és pénzszűkében szenved, csak figyelemelterelő manőver a hálapénzkérdés feszegetése. FIGYELŐ DIE PRESSE László Csaba pénzügyminiszter leváltásáról közölt cikket a konzervatív újság. Emlékeztetett arra, hogy az államháztartás magas hiánya okozta László vesztét, akinek már hosszabb ideje várták leváltását. A lap szerint Med- gyessy Péter kormányfő politikailag közeli munkatársát, Draskovics Tibort nevezte meg új pénzügyminiszterként, akinek kiválasztását egyebek mellett azzal is magyarázzák Budapesten, hogy a miniszterelnök - maga is egykori pénzügyminiszter - személyesen is jobban szeretne bekapcsolódni a pénzügy- és gazdaságpolitika alakításába.- Magukat, hukk!, az őrzőangyalom küldte. Négy ilyen erős ember csak ki tudja tolni az árokból a kocsit, és aztán valahogy engem is a volánhoz ültetnek! (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ MLADÁ FRONTA DNES Leginkább egy nagyarányú drágulástól, valamint munkahelyük elvesztésétől tartanak az idén a csehek - derült ki egy országos felmérésből, amelyet a legolvasottabb cseh napilap számára készített a SC and C közvélemény-kutató intézet. A felmérés eredményéből kitűnik, hogy a nagyarányú drágulástól a megkérdezettek 26,8 százaléka, a munkahelyének elvesztésétől 16,7 százaléka tart. Az emberek 12,9 százaléka a tulajdon egészsége, 9,9 százaléka Csehország uniós csatlakozása miatt aggódik a legjobban. A politikai helyzet a megkérdezettek 5,2 százaléka számára a leginkább nyugtalanító. A pozitív várakozások oldalán a legtöbben - 20,1 százalék - annak örülnek a legjobban, hogy az idén is elmehetnek szabadságra. A megkérdezettek 9 százalékának az okozza a legnagyobb örömet, hogy ismét eljön a tavasz és a nyár, míg 8 százaléknak az, hogy családjuk várhatóan új taggal gyarapodik a közeljövőben. Csehország uniós csadakozása az emberek 6 százalékának okozza a legnagyobb örömet. Csehország számára az elmúlt év az emberek 58,2 százaléka szerint közepes, 25,3 százalék szerint sikertelen volt. HÉTVÉG(R)E ÁlomÁllam, első elődöntő- Jó estét és nagyon jó szórakozást kívánok az ÁlomÁl- lam című valóságshow valamennyi kedves nézőjének! Új lakóra vár a Palota, őt is önök szavazhatják be, ha a régit, az amatőr filmes Rudit kiszavazzák. De még semmi sem dőlt el. Kezdődjék tehát a show, a műsorvezető. JUHÁSZ LÁSZLÓ kíván mindenkinek nagyon kellemes időtöltést és jó választást. A vetélkedés a választók kegyeiért, a jelöltek bemutatkozása még a múlt év végén elkezdődött, és folytatódik egészen április 17-ig, Rudolf napjáig, amikor minden eldől. Ugye, milyen érdekes lenne, ha pont ezen a napon derülne ki, hogy sokak kedvence, Rudi Mecen- zéfről mégis benn marad a Palotában? Micsoda izgalmak, micsoda kilátások, kedves nézőink! De ne szaladjunk ennyire előre, mielőtt bemutatnánk három potenciális palotapincsit, gyorsan elmondom elérhetőségeinket: megtalálnak minket a vévévépont-foazallam- pont-eská címen, vagy a kettő-öt- venhét-húsz-tizenegy-huszone- gyes számon, de a jelöltekkel találkozhatnak úton-útfélen is, hiszen a legtöbbjük monumentális roads- how-kon fog bemutatkozni önöknek a közeli hetekben-hónapok- ban, néhányan pedig már most óriásplakátokon hirdetik: ők a legjobbak, ott a helyük a Palotában. Akkor tehát most lássuk, kiből lehet palotapincsi! Nos, úgy tűnik, az ÁlomÁllam harmadik szériájában a fiúk vannak többségben. Jól emlékszünk még vetélkedőnk öt évvel ezelőtti szezonjára, amikor Magdi jó esélyekkel indult, csak a televíziós bemutatkozáskor egy kicsit elszúrta a dolgot. Sajnos, idén az igazán esélyesek között nincs hölgy, úgyhogy lássuk az urakat. „Eduárd király!” - látom a feliratot a vágtornóciak transzparensén, no, majd meglátjuk, tényleg ennyire király-e az ő favoritjuk. Edy hatvannégy éves, a műsor előtt nekem elmondta, hogy hobbija a tenisz és az idegen nyelvek, képzeljék, még szuahéliül is tud. Arcán még akkor is ott a sármos félmosoly, amikor diplomatikusan beszél. Edy kabalája a négylevelű lóhere. Nemsokára kiderül, szerencsét hoz-e neki. És a következő képen már Vladimír integet nekünk, szervusz, Vladó! Ő elsősorban az ÁlomÁllam idősebb hölgynézői körében népszerű, de a fiatalabbak is emlékezhetnek rá, hiszen háromszor is beszavazták már a Nagy Testvér Házába, legutóbb pedig az ÁlomÁllam Palotájába is be akart kerülni. Akkor azonban megverte a mostani palotapincsi, Rudi. De talán most, talán most - talán most esélye lehet neki is. Hát, meglátjuk, hiszen van még idő. Igen, van még annyi időm, hogy elmondjam, Vladó 61 éves, fiatalon kedvenc sportja az ökölvívás volt, de nemcsak junior korában voltak bivalyerős balhorgai, hanem a Nagy Testvér Házában is a földbe döngölte, szinte lehengerelte a többieket, vitapartnereit pedig többször kiütötte. Vajon be Az ÁlomÁllam harmadik szériájában a fiúk vannak többségben. tudja-e bokszolni magát Vladó a Palotába? Majd meglátjuk. Akit pedig most látunk a képernyőn, az Feri, a mókamester. Ritmusos rapzenére vonul befelé Feri, nyakában hatalmas kereszttel, összekulcsolt kézzel érkezik, a talányos nevű K. D. H. együttes pólójában. Haha! Feri éppen utánozni kezdte Vladót! Micsoda utolérhetetlenül vicces figura! Amint látják, róla sok minden elmondható, csak az nem, hogy rakoncátlan fürtjeit a homlokába fújná a szél. Kedvenc sportja a foci volt, és azt is megtudtam tőle, hogy fiatal korában hivatalos labdarúgó akart lenni. És Feri, kedves nézőink, képzeljék, Feri még mindig nőtlen! A hölgyeknek tehát van esélyük, ha úgy gondolják, ő a Nagy Ő. És még egy információ harmadik versenyzőnkről: Feri gyermekkorában hegedülni tanult. Most majd kiderül, önök rá tudnak-e hangolódni a stílusára vagy elhúzzák a nótáját. Edy, Vladó és Feri - három tehetséges fiú, mindannyian palotapincsi- jelöltek. Valamennyien be akarnak kerülni a Palotába, de ez csak egyiküknek fog sikerülni. Vajon ki lesz az? Edy? Vladó? Feri? Vagy valaki más? Még minden nyitott, ezért szavazzanak, esemesezzenek, telefonáljanak, írjanak. Egyelőre tehát három jelöltet mutattunk be, kedves nézőink, de amint mondtam, még semmi sem dőlt el, hiszen jóval többen szeretnének bekerülni az ÁlomÁllam Palotába. Most egy pár percre elmegyünk, de ígérem, a reklám után visszajövünk, és folytatódik a be- szavazóshow. Kiből lesz palotapincsi? Önökön múlik, szavazzanak! Infláció: dagad a felszín, hallgat a mély TUBA LAJOS Karácsony és vízkereszt közt jórészt békén hagyott bennünket a politika, így a gazdaság is nyugodtan készülődhetett az új kihívásokra. Igazán csak a Törvénytár finiseit, amely olyan ütemben ontotta a jogszabályokat, mintha egész évben szabadságon lett volna. A hivatalos közlöny persze nem tehetett róla, hogy szerzői: a minisztériumok és a parlament is az év végét tekintette prémiummutatónak. A politika és gazdaság (ami nem tévesztendő össze a gazdaságpolitikával) folytonosságáról pedig két eddigi csúcsszereplő, Rudolf Schuster és Pavol Rusko gondoskodott. Schuster visszaadta a parlamentnek az aktuális nyugdíjtörvényt. Ezzel valószínűleg a magánnyugdíjpénztáraknak nem okoz nagy problémát, ezek a törvény újbóli elfogadása után februárban a tervek szerint megkezdhetik a kampányukat. Egyedüli vesztesek a nyugdíjasok lesznek, akik esetleg csak egy hónappal később kapnak nagyobb járadékot. A karácsonyi nyugalom másik megzavarója Pavol Rusko, aki ezúttal gazdasági miniszterként csillogott, mondván, a gázművek nagy külföldi részvényesei gyanúsan magas tanácsadói díjat fizettetnek maguknak. A jelenség nem új, a felmérések szerint a külföldi tőkéjű cégekben ez az adómentes vagyonkimentés két legismertebb módjának egyike. Rusko nem teljesen önszántából keménykedik, nyakán ott érezheti az ifjú titán jeges leheletét. Robert Fico három éve harapott rá a Szlovák Gázművek jelentette koncra, és azóta nem bírja elengedni. A tőle eddig hallott demagóg politikai kliséken kívül (ezek nem nagyon igazak, de jól hangzanak és nagyot durrannak) igazán itt volt az ideje, hogy valamilyen reális problémába botoljon. A tanácsadói díjon legalább el lehet egy ideig rágódni, és a vita során talán az is tisztázható, hogy egy normálisan működő gázcég miért jobb az országnak, mint a hatalmi elit fejősteheneként funkcionáló elődje. A január elején soha nem látott precizitással érkező, megemelt összegű számlák felett szomorkod- va vessünk egy pillantást az előttünk álló hónapokra. Egyelőre úgy tűnik, hogy a tavalyi inflációt mégiscsak sikerült két számjegy alatt tartani, ezzel is úgy vagyunk, mint a hipermarketek áraival: a 9,90 korona jobban esik, mint a 10,00 korona. Mivel a gazdaság idei alakulása nagyban függ mindannyiunk inflációs várakozásától, érdemes megjegyezni, hogy gazdasági elemzők szerint az idei tragikus helyzet ellenére sincs ok különösebb pánikra. Az infláció idén is nagyobb lesz, mint a tavalyelőtti békeidőben, de ezúttal elmondhatjuk, hogy a mélyben nyugalom honol. Az árszint emelkedéséért a központi intézkedések felelnek, nem pedig a gazdaság más termékeinek áremelkedése. Ez viszonylag gyorsan kellemes következményekkel jár majd. Miután a csatornadíjat leszámítva lenyeltük a békát, számíthatunk arra, hogy a jövőben az árszint csak a gazdaság normális viszonyainak megfelelően, vagyis a mostaninál jóval kisebb ütemben emelkedik majd. Ennek gyakorlati következménye például, hogy végre számíthatunk a keresetünk értékének növekedésére (reálbér-növekedés). Vagy aki eddig nem menekítette ki a megtakarításait a bankokból, annak már nem is nagyon érdemes ezt tennie. Az ingatlanárak állítólag már elérték a plafont, a műkincspiac laikus számára lutri, a befektetési alapok kétségbeejtő eredményeket produkálnak. így ha nem akarjuk vállalkozásba fektetni a pénzünket, marad a bank, ahol a csökkenő inflációnak köszönhetően két év múlva talán már veszteséget sem szenvedünk. Bár egyelőre kevés reakciót tapasztalhattunk, januártól új szabályok dívnak a munkahivatalok utód- szervezeténél is. Ezekkel kapcsolatban könnyen észrevehető az egyes kategóriák közti differenciálás. A szakirodalom által remény- vesztett munkanélkülieknek nevezett kategóriába tartozókra (akik valójában már lemondtak arról, hogy munkába álljanak) rossz idők járnak, a várakozási munkanélküliek számára (akik dolgoznának, de képesítésük vagy az aktuális munkapiaci kínálat éppen nem kínál számukra megfelelő lehetőséget) sok újdonság készül. Ebben idén masszívan megjelennek az uniós pénzek is, ami jó dolog, hiszen az előcsatlakozási alapok ezt a szférát eddig elkerülték.
