Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)

2004-01-08 / 5. szám, csütörtök

Nagyszünet ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 8. AKTUÁLIS PÁLYÁZAT Europe at School AJÁNLÓ Iskoláknak, osztályoknak és más, a 6-21 éves korosztályba tartozó fiataloknak indul pályázat az Olimpia évében az Európai Unió aján­lásával. A pályázatra a sport témájában elkészített írásbeli vagy képzőművészeti alkotásokat küldhetnek be a jelentkezők egészen 2004. február 15-ig. A 2004. évi közös európai mottó: Sporta kultúrában, kultúra a sportban. Az írásbeli vagy képzőművészeti pályázatok választható témái: a. Különböző sportok hatása családod, iskolád, lakóhelyed kulturá­lis életére, nemzetközi kapcsolataira, közösségformálására. b. Jelenítsd meg az intézményedben sikeres sportokat, sportolókat, akik eredményeikkel és sikereikkel öregbítették a helyi közösség, az iskola, a település, az ország hírét. Az írásbeli feladat, amelyet három példányban kell benyújtani A/4- es oldal nagyságban, 1000 szónál nem lehet hosszabb. Műfaja lehet tárca, jegyzet, riport valamely iskolaújság, napilap, folyóirat, vagy TV számára; fénykép, érem, díj bemutatása, esetleg ehhez kapcso­lódó személyes élmény. A művészeti feladat, ami lehet pl. bélyeg, bélyegsor, pénzérme, érem, logo ruházatra, sportruhára, oklevél, díjterv, plakett, megol­dásához az alábbi technikák ajánlottak: Grafika - egyedi vagy sokszorosított, festmény - akvareli, tempera, olaj, plasztika - fa, fém, terrakotta, textil - batik, hímzés, szövés, fo­tó - mechanikus vagy digitális, kerámia, üveg, tűzzománc, intarzia, nagyságuk: maximum A/4, technikától függően paszpartuval ellát­va. A pályaműveken kérik a következő adatokat feltüntetni:- a pályázó vagy pályázók neve, életkora, iskolai évfolyama, lakcí­me irányítószámmal, telefon/fax száma, e-mail címe, és a pályamű címe,- a pályázó iskolájának neve, címe irányítószámmal, telefon, fax száma, e-mail címe /az ugyanazon iskolából beküldésre kerülő pá­lyázatokat összesített listán kérik,- felkészítő tanár/tanárok neve. A hiányos adatokkal beküldött pályaműveket nem tudják elbírálni! A pályázatok beadási határideje: 2004. február 15. Eredményhirde­tés: 2004. május második hetében várható. A pályázatokat 2004. január 15-től az alábbi címre kell benyújtani: Oktatási Minisztérium - Ügyfélszolgálati Iroda, 1055 Budapest, Szalay - Honvéd utca sarok Postacím: 1055 Budapest, Szalay utca 10-14. A címzésen tüntessétek fel: Európa-verseny. (p) ■■■■■I; DIÁKPRÓZA Levegőt! MOLNÁR ÁGNES Egy kis házban lakom, egyedül, a hegyekben. Ritkán vannak látogató­im, hiszen elég nehézkes az ide vezető út. Egy öt méter magas kerítés vesz körbe, már nem is emlékszem, mikor emeltettem fel. Félek a vad­állatoktól, ha nem lenne kerítés, túlságosan ki lennék szolgáltatva a környezetnek, talán álmomban támadnának meg a tigrisek, oroszlá­nok, vérfarkasok, sárkányok, lassacskán megfojtanának, és megvár­nák, míg eltűnik arcomról az álomból megmaradt gyenge kis mosoly. Nem tudom, milyen lehet kint, látogatóim azt mesélik, hogy szép. De ha megkérdem mi a szép, nem tudják. Számomra szép itt, biztonságot nyújtó kis fészek, melybe akkor rakok kicsiny kis tojásokat, amikor akarok, hisz nincs, ki rálépjen, széttörje. Azt mondják, körülöttem folyik az élet, a falon túl medvék málnáznak, a madarak csiripelnek, kis rókák játszanak a réten. Furcsa, innen nem hallani madárcsiripelést... Néha látom, hogy leszáll a kerítés tetejére egy kis fekete madár, táto­gatja csőrét, mintha mondani akarna valamit, aztán elszáll. Milyen a madárcsiripelés? A málna? - kérdem tőlük. Erre ők közelebb jönnek hozzám, hogy megfogják kezem: „Gyere, megmutatom.” De mikor megérzem az emberi kéz enyhe súrlódását karomon, félre lö­köm őket, ők még egyszer kérlelően szemembe néznek, majd eltűn­nek. Esténként álmodom, gyakran ugyanazt, teljesen ugyanazt. Kint vagyok a kertemben, és azon gondolkozom, hogy vajon az eget az em­berek teremtették vagy ő teremtett-e minket. Az ég kék, világoskék, nyugtató, émelyítő, fekszem a földön és bámulom Az idő múlásával egyre sötétedik, míg végül már a kék nyomát sem látni, csak fekete űrt, rémisztő, mindennél rémisztőbb sötétséget. A végtelen messzeségből a fekete madár közeledik felém, szárnycsapásai megtörik a csendet, vi- song, krákog: „Gyere velem, gyere velem.” Közelebb jön, egyre köze­lebb, majd mikor eléri a kerítést, felriadok. Félek álmodni, félek a ma­dártól, a sötéttől, a kertemtől. A házamban kevés tárgy van, inkább csak érzések. Minden egyes szoba egy érzést kelt bennem. Ha beme­gyek a nappaliba, a biztonságot érzem, az előszobában a szorongást, a fürdőszobában valami megmagyarázhatatlan kellemetlenséget, de azt is csak akkor, ha el kezd folyni a víz a csapból. Egy érzést viszont nem tudok megmagyarázni, van egy kis padlásom, létrával kell fel menni, nem szeretem a magasságot, ezért még csak egyszer jártam ott. Nem tudom leírni azt az érzést, ami itt hatalmába kerített. Ha lenne ablak, kitörném, ha lenne meglazult deszka, kitép­ném. Eleinte vágytam erre az érzésre, de aztán a létre első fokára lép­ve elbátortalanodtam... A mai napig eszembe sem jutott ez az érzés, csak az álom, megint az álom. Ma nem ébredtem fel rögtön, mikor a madár a kerítéshez ért. Hallottam még azt a szót, talán eddig is ezt mondta, nem tudom, de most olyan tisztán, érthetően, csengőén, egyáltalán nem azzal a krá- kogással, mint eddig: „Szép”. Mosolyogva ébredtem, nem vártak tigrisek, vérfarkasok, ott feküdtem egyedül az ágyamban, és először akartam, hogy valaki megkérdezze: min mosolyogsz? És én azt válaszolhassam: szép! Nem tudok szabadulni ettől a gondolattól, egész nap itt van velem, és folyton a padláshoz húz, ismét érezni akarom, érezni azt az érzést, KELL, szükségem van rá, levegőt! Észre sem veszem, de már a harma­dik lécen állok, messziről szárnycsapások ütik meg a fülemet, egyre közelebb és közelebb jön, felreppen a padlás bejáratához: „Gyere, szép!” Már nem látom, fent vár, már alig pár léc! Fent vagyok, ez az ér­zés, jobb, mint eddig bármi. A kismadár sehol. Hirtelen melegséget ér­zek a hátamon s a hátam mögött. Egy ablak, egy pillanatra elgondol­kozom azon, hogy kiférek-e rajta, de mire eljut az agyamig a kérdés, már az arcomon érzem az enyhe, hűvös szél füvását. Természetesen egy vizsgahelyzetben nem hagyatkozhatunk kizárólag meggyőzőképességünkre Lépj fel határozottan! Vizsgahelyzetben sokan erős szorongást élnek át, ami a teljesítmény gát­ja lehet *■ (Képarchívum) Beszélni szinte bármiről le­het, azonban nem mindegy, hogyan tesszük ezt. A megfe­lelő hangképzés fontos ele­me fellépésünknek, megjele­nésünknek. A mai világban nagyon fontos, hogy a meg­felelő helyen úgy szólalj meg, hogy mindenki emlé­kezzen rád. Bűvöld el a ta­nárt, a munkavállalót megje­lenéseddel! ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Ezúttal nem a modorról van szó, hanem a hangképzésről. Nem is gondolnánk, hogy a megfelelő hangképzés milyen fontos tényező a karrierépítésben, amelynek első lépcsője lehet akár a szóbeli érett­ségi is. Pszichológiai vizsgálatok tapasztalatai szerint az első bemu­tatkozás és a későbbi beszélgeté­sek folyamán is több információt szerzünk a beszélgetőtársról an­nak testnyelvéből, hanghordozásá­ból és beszédstílusából, mint az ál­tala szavakban elővezetett tarta­lomból. HOGYAN JAVÍTHATUNK AZ ELSŐ BENYOMÁSON? Természetesen egy vizsgahelyzet­ben nem hagyatkozhatunk kizáró­lag meggyőzőképességünkre, némi mozgósítható tudásra is szükségünk van. Vizsgahelyzetben sokan erős szorongást élnek át, ami a teljesít­mény gátja lehet. Ez a gátlás azon­ban sikerrel leplezhető. A titok a megfelelő légzéstechnika, a relaxált alaptartás és a kifinomult artikulá­ció. Minden olyan gyakorlat segíthet a megfelelő hangképzés elsajátításá­ban, amely a nyelv mozgékonysá­gát, az ajkak és az állkapocs lazítását segíti elő. Ezért tehát - amikor senki nem látja - bátran grimaszoljunk, is­merjük meg arcizmainkat, tanuljuk meg ellazítani őket. Ehhez a legjobb minta egy néhány hónapos bébi, aki bátran játszik az arcával, ajkait re­zegted, grimaszokat vág. A lazító gyakorlatok kiterjesztése ajánlott a teljes izomzatúnkra. A jó benyomáskeltés alapja ugyanis egy optimális szinten relaxált alaptar­tás. Ez a relaxált alaptartás nem la­za szétfolyást jelent a vizsgabizott­ság előtt. Egy erőt sugárzó, nyu­godt megjelenés a leghatásosabb. A relaxált alaptartás hiánya egy­szerű élettani okok miatt „hallha­tóvá” válik beszédünkben. Amikor ugyanis feszültek vagyunk, rekesz­izmunk is görcsösen összehúzódó­vá válik, nem tud teljes mértékben kiengedni. Ez az, amit a rettegett „gombóc” érzésként élünk meg a gyomorban. A FESZÜLTSÉG A feszültség következménye, hogy légzésünk felületessé, kapkodóvá válik. A rekeszizom erősebb feszült- ségi szintje miatt a mellkas térfogata lecsökken, a rendelkezésre álló „hangzó tér” kisebbé válik. Az ered­mény: emelkedő hangmagasság, ke­véssé öblös hangzás. Ha ehhez még hozzáadjuk a gégeizomzat remegé­sét, és az elmerevedő arcizmok mi­atti hangzóformálás nehézségeit - a végeredmény a vizsgahelyzetben megmukkanni is képtelen jelölt, akik végül remegő ajkakkal, termé­szetes hangjánál két oktávval maga­sabban formál valami érthetetlen, motyogó szöveget. LAZÍTÓ GYAKORLATOK Amit vizsgahelyzetre készülve te­hetünk az az, hogy a felkészülési időben az előbbiekben említett la­zító gyakorlatokra is szánunk időt. Vészhelyzetben, közvetlenül a vizs­ga, bemutatkozó beszélgetés előtt végezzünk intenzív lazítást. Mie­lőtt vizsgáztatóinkhoz kerülnénk, adjunk magunknak néhány percet a mellékhelyiségben. Lélegezzünk három-négy alkalommal mélyeket, tegyük a hasunkra a kezünket, és lassan, erőltetés nélkül fújjuk ki a levegőt. Próbáljuk megérezni, ahogy a rekeszizom feszültsége csökken, és ezzel párhuzamosan egész testünk ellazul. Néhány arcizomkontrollt segítő grimaszolás után bátran nézhe­tünk a megmérettetés elé. Az optimális ellazultságot biztosító technikák elsajátítása fontos befek­tetés. Nemcsak vizsgahelyzetek­ben térül meg, de fontos segítség lehet a kapcsolatok építésében is. A kellemesen zengő, nyugodt, bár­sonyos hang akkor is jól jön, ha egy partin szeretnénk megismerni va­lakit a részvevők közül, (he, p) A feszültség következménye, hogy légzésünk felületessé, kapkodóvá válik (Horváth Árpád illusztrációs felvétele) Ha bőségesen van táplálék, az állat többet tud magához venni, mint amennyi a létfenntartáshoz szükséges Éléskamra a testen kívül és belül SÜNI Vannak állatok, amelyek valóban vándorolnak: küométerek százait hagyják maguk mögött, s útközben nem mindig áll rendelkezésükre táplálékforrás. Ők valóban maguk­kal cipelik az „elemózsiád’, még ha tarisznyájuk nincs is. Mások nem utazgatnak ugyan, de a szűkösebb időszakra nekik is fel kell készülni­ük.-Kétféleképpen lehet a létfenntar­táshoz szükséges anyagokat felhal­mozni: a testen kívül, és azon belül. Utóbbi megoldáshoz kell folyamod­niuk azoknak az állatoknak, ame­lyek ide-oda vándorolnak, vonul­nak. Az út viszontagságos, és éle­lemszerzésre nem mindig van mód. A vándormadaraknak például sok­szor tengerek vagy sivatagok felett kell átrepülniük, ahol semmi ehetőt nem találnak, s ha nem jutnak éltető energiához, elpusztulnak, mielőtt célba érnének. Mivel az állatvilág­nak a tarisznyát nem sikerült felta­lálnia, nem vihetik magukkal az ele­mózsiát másképp, csak a bőrük alatt. ZSÍROSBÖDÖN A BŐR ALATT Ha bőségesen van táplálék, az állat többet tud magához venni, mint amennyi a létfenntartáshoz szüksé­ges. Az elfogyasztott mennyiség fel nem használt részét a szervezet zsír­szövet formájában raktározza el, a bőr alatt, a belső szervek körül, vagy külön erre a célra szolgáló zsírpár­nákban, melyek a test különféle pontjain helyezkedhetnek el. A zsír­raktárak helyettesítik a mesebeli vándor elemózsiás tarisznyáját. A zsírt szükség esetén a szervezet „elő tudja venni”: bonyolult vegyi fo­lyamatok során átalakítja cukorrá, amely az életműködések „üzem­anyagaként” szolgál. Ha nem sikerül táplálékot szereznie, az állat a fel­halmozott zsírból él - persze amint lehet, igyekszik pótolni a felélt tarta­lékokat. Ml VAN A TEVE PÚPJÁBAN? A zsír cukorrá való átalakításakor és annak felhasználásakor mellékter­mékként víz keletkezik, amit az állat elpárologtat - például kiizzadja, hogy hűtse vele a megerőltető moz­gástól áthevült testét. A sivatagban azonban a víz kincs, amit kár elpaza­rolni, ezért a teve inkább lemond a hűtésről: hagyja a testét akár negy­ven fokig is felmelegedni, ami más élőlénynél (például az embernél) már igen magas láznak számítana, így a púpjában lévő zsír lebontásá­ból származó vizet képes megtarta­ni magának. A púp további előnye, hogy az egy helyen öszszegyűlt zsír nem melegíti a test egészét. A bőr alatti zsírréteg ugyanis remek hőszi­getelő, ami a pufók fókakölyöknek a sarkvidéken télikabátként nyújt vé­delmet a hideg ellen, de a tevének a sivatagban elviselhetetlen volna! DOLGOZIK MINT A GÜZÜ A zsírtartalékok felhalmozásának megvannak a határai. A túlzott kö­vérség lomhává tesz, ráadásul az apróbb állatoknak méretükhöz vi­szonyítva több energiára van szük­ségük, mint a nagyoknak. Végtelen mennyiségű tápanyagot nem lehet zsírpárnákban elraktározni - de minek is, ha ott van az éléskamra? Nem véletlen, hogy az élelemrak­tározás nagymesterei az apró álla­tok közül kerülnek ki. Az emlősök közül a hörcsögök és egyéb rágcsá­lók jeleskednek ezen a téren. A hörcsög föld alatti járataiban akár egy mázsa gabonát is felhalmoz­hat, a házi egérrel rokon güzüegér pedig az ősz közeledtével valóban úgy dolgozik, „mint a güzü”: több állatka összefogva hordja össze az úgynevezett „güzühordást”, amely igen tekintélyes méretű lehet. A madarakból sem hiányzik az előre­látás: ágvillába szorított vagy odú­ba rejtett tobozokat, magokat dug- dosnak el a harkályok, a tövisszúró gébics pedig az ágak hegyes végére nyársalja fel a szöcskét, gyíkot, bo­garat. Ki hogy tudja, úgy gyűjti ösz- sze apránként a maga hamuban sült pogácsáját! Kétféleképpen lehet a létfenntartáshoz szükséges anyagokat felhalmozni: a testen kívül, és azon belül (Képarchívum)

Next

/
Oldalképek
Tartalom