Új Szó, 2004. január (57. évfolyam, 1-25. szám)
2004-01-08 / 5. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2004. JANUÁR 8. Iskola utca A szülők és a gyerekek életét gyakran megkeseríti az iskola igényeivel és panaszaival való folytonos csatározás Pikkel rá a tanár! A tanulási nehézségek, vagy a gyerek magatartásával kapcsolatos kifogások bizonyos mértékig az iskolai élet velejárói (Somogyi Tibor illusztrációs felvételei) Ki tudja, miért, de a legtöbb szülő előérzete nem sok jót sugall, ha gyermeke azzal fogadja otthon: „Anyu, a tanító néni üzeni, hogy beszélni szeretne veled.” A tanulási nehézségek, vagy a gyerek magatartásával kapcsolatos kifogások bizonyos mértékig az iskolai élet velejárói. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Túl sok olyan család van azonban, ahol mind a szülők, mind a gyerekek életét megkeseríti az iskola igényeivel és panaszaival való folytonos csatározás. Elvárható persze, hogy egy diák igyekezzen jól tanulni, és rendesen viselkedni, naivitás volna azonban azt gondolni, hogy a gyerek érdemjegyeit és a személyéről kialakított képet csak objektív tényezők befolyásolják. EMINENS VAGY SZÜRKE KISEGÉR? A tanár és a diák közötti szimpátia vagy ellenszenv, a személyes érdeklődés és stílus hasonlósága vagy ellenkezése, mint szubjektív elem, szintén kihat a diák előmenetelére. Agyondicsért kedvencnek lenni nemcsak kellemesebb, de sokkal motiválóbb, tanulásra serkentőbb is, mint mindig megszégyenített rosszgyerekként vagy szinte észre sem vett szürke kisegérként élni az iskolai hétköznapokat. A szülő azonban sokat tehet azért, hogy a pedagógus jobban megismeije és elfogadja gyermekét, hogy az időről időre kialakuló konfliktusok békés, konstruktív megoldást nyeljenek. LEROMLÓ TEUESÍTMÉNY Az iskolától érkező panaszok egy részével tulajdonképpen a szülő is egyetért: ő is azt szeretné, ha csemetéje több egyest hozna, és kevesebb- szer bambulna ki az ablakon jelentkezés helyett. A pozitív irányú változást azonban mégsem az szolgálja a legjobban, ha megígérjük a tanárnak, hogy majd mi is jól leszidjuk vagy noszogatjuk, hogy tanuljon többet. Nagyobb segítség mind a diák, mind a pedagógus számára, ha együtt próbáljuk megérteni a leromló teljesítmény vagy a hirtelen jött fegyelmezetlenség okát. Tájékozódjunk a kifogásolt viselkedés körülményeiről, hogy jobban megérthessük a gyereket! Minden órán így viselkedik? Mindegyik gyerekkel agresszív? Mindegyik tanárral szemtelen? Mikor kezdődtek a bajok? Kudarc, igazságtalanság érte? Kinevették? Elfelejtették megdicsérni? Nem adtak javítási lehetőséget? KÖZÖS A FELELŐSSÉG A szülő sok olyan félelemről, csalódásról, indulatról tud, melyre a tanár magától esetleg nem gondol, de amit el tud fogadni, és képes orvosolni. Ne hagyjuk, hogy a tanár egyedül ránk és gyermekünkre hárítsa a felelősséget, ne ígérjük meg, hogy majd mi teszünk róla, hogy ezután minden másképp legyen! Próbáljunk inkább valamilyen közös erőfeszítésen alapuló megoldást találni! Talán jobban oda tudna figyelni, ha előrébb ültetnék? Rendszeresebb munkára szoktatná, ha az ő leckéjét mindennap ellenőriznék? Feküdjön le korábban, mert az iskolában kialvatlannak tűnik? A gyerek számára is megkönnyíti a helyzetet, ha látja, hogy tanára és szülei egyetértenek és együttműködnek a vele kapcsolatos problémák megoldásában. A SZÜLŐ SZEMPONTJA Nem minden tanári kifogással értünk azonban egyet. Miközben alkalmazkodni igyekszünk az iskola elvárásaihoz, a gyermekünk nézőpontját, érdekeit is védenünk kell. Az üyen helyzetek megoldásához nem csekély diplomáciai érzékre lehet szükség. Először is ne vegyük készpénznek, amit a gyerek a nézet- eltérésről otthon mesél! Nem azért, mert nem bízunk benne, hanem mert ugyanazt az eseményt két ember mindig kétféleképp éli meg. Kérdezzük meg a tanárt is, és csak ezután alakítsuk ki a véleményünket! A pedagógust sokszor jó szándék vezérli akkor is, amikor esetleg számunkra kevésbé elfogadható módszerekkel él. Ezért felháborodás vagy fenyegetőzés helyett először óvatosabban fogalmazzuk meg a véleményünket! Pl. „Tudom, hogy Ön csak jobb teljesítményre szeretné sarkallni a fiamat, de Pisti nem az a gyerek, akit fenyegetéssel vagy büntető feladatokkal lehetne motiválni. Ettől ő inkább dacos lesz, és az végső soron senkinek sem jó. Nagyon lelkesíti viszont, amikor ön megdicséri az osztály előtt.” Vagy: „Úgy tűnik, ebben a kérdésben másképp gondolkodunk. Én a kettest is jó jegynek tartom, és továbbra sem szeretném Katit megszidni, ha nem lesz év végén kitűnő. Kérem, fogadja el, hogy a fizika nem a kedvenc tantárgya, és ne haragudjon rá amiatt, hogy nem szán rá a feltédenül szükségesnél több időt!” Az iskolai események otthoni megvitatása is legalább ekkora körültekintést igényel. A gyerekek, ha nem is mondjuk ki nyíltan, érzékelik, amikor nevelőikre mérgesek vagyunk, észreveszik, ha egy osztályzattal vagy büntetéssel nem értünk egyet. ÉSSZERŰ PÉLDAMUTATÁS Az a mód azonban, ahogy saját haragunkkal és csalódottságunkkal bánunk, példaként szolgál a kicsik számára ahhoz, hogy konfliktushelyzetben hogyan ésszerű, hatékony vagy illendő viselkedni. A tanárt otthon teli szájjal szidni azért sem szerencsés, mert ha mi kimondjuk, kimutatjuk, hogy nem tiszteljük, akkor ez a gyereknek is nagyon nehéz lesz. Pedig őt az iskolában többnyire engedelmessége, együttműködése alapján ítélik meg, felesleges tehát egy lázadó, szemtelenkedő, mindennel dacoló hangulatot kialakítani benne. Inkább fogalmazzunk árnyaltan, ha nem is értünk vele egyet, azért próbáljuk megértetni a gyerekkel, mi lehet a tanára fejében! Pl. „Szerintem sincs igaza Marika néninek, amikor kötelezővé teszi a délutáni tornaversenyt, még, ha nagyon szeretné is, ha minél többen részt vennétek. Ha szépen megkért volna titeket, hogy maradjatok ott tam'tás után, akkor is sokan teljesítettétek volna a kérését. Kár, hogy most így, rosszkedvűen kell ott lennetek.” BIZALOMVESZTÉS Remélhetőleg jóval ritkábban, de sajnos előfordulhat az is, hogy elveszítjük a bizalmunkat a pedagógus iránt. Akárhogy próbálunk is egyezségre jutni az elvárásaival és a stílusával, végül azt tapasztaljuk, hogy az ő részéről nincs készség az együttműködésre. Mivel gyermekünk az iskolában a tanáraitól függő helyzetben van, előfordulhat, hogy nem tudja, vagy nem meri megvédeni magát. Ha arról értesülünk, hogy a pedagógus a gyereket indokolatlanul megszégyeníti, társai előtt nevetségessé teszi, vagy igazságtalanul bánik vele, joggal érezzük, hogy valamit tennünk kell. Ha gyermekünk azt tanácsolja, hogy inkább ne avatkozzunk közbe, mert attól neki csak rosszabb lesz, az eggyel több ok arra, hogy a védelmére keljünk. A kicsinek éreznie kell, hogy mi meg akarjuk, és meg is tudjuk védeni őt. Ehhez először is pontosan tudnunk kell, mi is történt az iskolában. A gyerek őszinte beszámolója mellett az osztálytársak vagy más szülők véleményét is megkérdezhetjük. A pontos tények ismeretében köny- nyebben érvelhetünk majd. Fontos továbbá, hogy ismeijük a jogainkat. Minden nevelési intézménynek van házirendje, hivatalosan meghatározott tanmenete, és sok helyen működik diákönkormányzat is. Mielőtt azonban panaszunkat hivatalos útra terelnénk, először a tanárt keressük meg! A határozott fellépés, annak érzékeltetése, hogy a diák kiszolgáltatottsága csak látszólagos, mert mi mögötte állunk, sokszor elegendő ahhoz, hogy a pikkelés alábbhagyjon. Az igazgatónál tett látogatás, vagy másik iskola keresése csak végső megoldás legyen! A tanárnak és a szülőnek tehát egyaránt megvan a maga felelőssége abban, hogy a gyermek tanulmányai és iskolai szocializációja a követelményeknek megfelelően alakuljon. Természetes, hogy az iskola, a diák és a család között időről időre felmerülhetnek konfliktusok. A gondot nem az jelenti, ha nem értünk mindig mindenben egyet, hanem az, ha a nézeteltéréseket nem tudjuk békésen, konstruktívan, mindig a gyermek érdekét szem előtt tartva megoldani, (gya, he) Ha arról értesülünk, hogy a pedagógus a diákot indokolatlanul megszégyeníti, társai előtt nevetségessé teszi, vagy igazságtalanul bánik vele, joggal érezzük, hogy valamit tennünk kell KÖNYVAJÁNLÓ A képzelet grammatikája MEGYERI ZSUZSA Gianni Rodari az olasz gyermekirodalom nagy megújítója. A képzelet grammatikája című művét pedagógusoknak, gyakorló szülőknek egyaránt ajánljuk. Azon túl, hogy ötleteket ad, és némi komplexust ébreszt bennünk az elmulasztott lehetőségek felismerése miatt, mindenképpen elgondolkoztat és egy másfajta, már nem új,, de mindig újra felfedezhető módszert propagál: a középpontban mindig a gyerek áll. Munkásságához a szakmai alapokat tanítói tevékenysége alatt szerezte, de volt amatőr bábos és hivatásos mesélő, aki sorra járta Olaszország óvodáit s iskoláit, és játszva tanított pedagógust és gyereket egyaránt arra, hogy szabadon, gátlások és rossz beidegződések nélkül alkosson mondatokat, szavakat, meséket, történeteket. Ez a kötet azoknak az előadásoknak a szövegét tartalmazza, melyeket elméleti szakemberként tartott az ország legkülönbözőbb pontjain. Az egyes fejezetek sorra veszik azokat a lehetőségeket, amelyek mind a szülőknek, mind a nevelőknek segítséget nyújthatnak abban, hogy a gyermekekkel való foglakozás során hogyan fejlesszék és hozzák felszínre a gyermekekben szunnyadó kreativitást. Mint író, költő, természetesen elsősorban a szó és az írás ez az eszköz, de a mű kitekint a tudomány minden területére. A matematika, a gyurmázás, a rajzolás vagy az együttjátszás is lehet kreatív tevékenység, sőt ezek össze is kapcsolódhatnak. Alaptézise, hogy minden gyerek és minden ember alapvetően kreatív, az alkotás nemcsak a művészek privilégiuma, hanem a hétköznapi ember sajátja. Hogy ez mennyire fejlődik ki az egyénben, abban nagy szerepe van a környezetnek, az ingereknek, a szülőknek és a nevelőknek egyaránt. A könyv egyes fejezetei konkrét ötleteket adnak arra, hogy hogyan lehet az élet leghétköznapibb tevékenységét is játékosan felfogni, és már a legkisebbeknél alkalmazni az elvonatkoztatás elvét. A kreativitás egyik legjobb fejlesztője, ha a tárgyakat kiemeljük megszokott környezetükből, és új feladatokkal, tulajdonságokkal ruházzuk fel őket, akár konkrétan (felöltöztetünk egy kanalat), akár egy metafora szó szerint való értelmezésével (kifut a tej). Ez nemcsak alkalom arra, hogy felnőtt és gyerek együtt nevessen, ami már önmagában is érték, de arra is kiváló lehetőség, hogy az elvonatkoztatás technikáját alkalmazzuk. Ennek később nemcsak a nyelvi képességek fejlesztésében, hanem a matematikai, zenei fejlesztésben is fontos szerepe lehet. A könyv sok oldalt szentel a tabuk felszabadításának. Ez annyit jelent, hogy meg kell engedni a gyereknek, hogy csúnya szavakat is használjon, hogy azt mondhassa ki, amit gondol, akkor, amikor arra ösztönözzük őt, hogy kifejezze érzéseit, gondolatait. Ebbe a kategóriába tartoznak az úgynevezett „ürülék-dalok”, melyek, hajó időben hangzanak el, akkor sokat segíthetnek a gyerekeknek szorongásaik, félelmeik leküzdésében, amire mindenkinek szüksége van. Rodari nem kárhoztatja a pszichológusok és nevelők által egyaránt elítélt műfajokat sem, mint például a képregényt. Egy bizonyos korban, ha az olvasás kezdetekor kerül a gyerek kezébe, Rodari szerint nem jelent veszélyt a gyerek olvasási kultúrájára. Abból a szempontból, hogy lehetőséget teremt egy önálló, nem kötelező jellegű olvasmány feltérképezésére, ráadásul megtanít a képregényolvasás technikájára, ami igen bonyolult szabályok szerint működik, még akár fejlesztő jellegű is lehet. Rodari szerint életünknek - akár az iskolában, akár az otthonunkban - nincs olyan szeglete, melyet ne használhatnánk fel arra, hogy a gyerek fantáziáját megmozgassuk, ezzel értelmi képességeit, kreativitását fejlesszük. Mint szülő és mint pedagógus egyaránt mondhatom, hogy sokszor tettem félre bosszankodva a könyvet, de mindig újra kezembe vettem, és amikor még egyszer elolvastam a kritikus részt, mindig megtaláltam benne azt, ami az autodidakta pszichológus, nyelvész, filozófus segítségével a pedagógust ihlette. Mesét hallgatni, mesét kitalálni a világon a legjobb dolgok közé tartozik. Részt vesz benne egész intellektusunk, és ez nemcsak a gyerek számára fontos. Nagyon lényeges azonban, hogy ezek a mesék pozitív kicsengésűek legyenek, hogy ott legyen az a remény, hogy bármi jó megtörténhet. A könyvhez falhasznált bibliográfia igen széles skálán mozog. Descartes-tól Schilleren és Novalison keresztül a marxistákig merít a filozófia, a matematika, a nyelvészet, irodalomelmélet és pszichológia témaköréből. Minden esetben hozzáteszi azonban, hogy távol áll tőle, hogy magát polihisztor képében állítsa be, mindössze azért sorolja fel ezeket az olvasmányélményeit, hogy indokolja, egyes gondolatok miért, kinek révén ötlöttek fel benne. Ennek műnek mindenképpen el kell jutnia a neveléssel foglalkozók kezébe. A képzelet grammatikája, ha nem is újítja meg alapjaiban a neveléssel kapcsolatos elképzeléseinket, mindenképpen elgondolkoztat, és felhívja a figyelmünket arra, mennyi lehetőségünk van a gyerekek világának megértésére, gondolkodásuk, kreativitásuk fejlesztésére, és arra is ráébreszt bennünket, hogy milyen kevéssé élünk ezekkel a lehetőségekkel. Számomra ezért volt nagyon tanulságos ez a könyv, és jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki valaha került már kapcsolatba gyerekekkel, és nyitott arra, hogy előítéletek nélkül vegye újra szemügyre saját meggyőződését, beidegződéseit, eseüeges dogmáit. Gianni Rodari: A képzelet grammatikája, PONT Kiadó ISKOLAI KVÍZ Kedves szülők, pedagógusok, jelenlegi és örök diákok! Olvassák figyelmesen az Iskola utca méltóidét cikkeit, és ha helyesen válaszolnak az általunk feltett kérdésekre, és a megfejtést január 14-ig beküldik, megnyerhetik az ABART Kiadó ajándékát, a Vidám kalendárium 2004-et. 1. Gianni Rodari A képzelet grammatikája című művében azt hangsúlyozza, hogy a középpontban a........áll. a. tanulás b. gyerek c. szülő 2. Minden nevelési intézménynek van a. házirendje, hivatalosan meghatározott tanmenete, és sok helyen működik diákönkormányzat b. nevelőintézete c. magánzárkája Címünk: Új Szó - Iskola utca, Nám. SNP 30,814 64 Bratislava 1. A megfejtéseket e-mailben is eljuttathatják az alábbi címre: iskolautca@ujszo.com A kisdiák számára is megkönnyíti a helyzetet, ha látja, hogy tanára és szülei egyetértenek és együttműködnek a vele kapcsolatos problémák megoldásában
