Új Szó, 2003. december (56. évfolyam, 275-298. szám)

2003-12-17 / 289. szám, szerda

13 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. DECEMBER 17. SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Össztánc 19 KIS SZÍNPAD: Jelenetek egy házasságból 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Whale Rider (új-zélandi) 15.30, 18, 20.30 MLADOSŤ: Távol a mennyországtól (am.) 15.30, 20 Tizenhárom (am.) 18 TATRA: Hasrapacsi (cseh) 17, 20 AU PARK - PALACE: Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (am.) 16.15, 17.10, 19, 20, 21.45 Flört a fellegekben (am.) 14.20, 16.20 Távol a mennyországtól (am.) 18.30, 20.50 Némó nyomában (am.) 14.40, 15.40, 17, 18, 19.20 S.W.A.T. - Különleges kommandó (am.) 14.50,17.20,19.50 Whale Rider (új-zélandi) 14.15, 16.30, 18.45, 21 Kémkölykök 3-D (am.) 14.20, 15.20, 16.40, 17.40, 18.40 Órák (am.) 21.40 Igazából szerelem (angol) 14.10, 16.50, 19.30 Volt egyszer egy Mexikó (am.-mexikói) 20.40 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (am.) 15.30 Titokzatos folyó (am.) 18.30, 21.20 Amerikai pite 3 - Az esküvő (am.) 14.30, 20.10 Mátrix - Forradalmak (am.) 15.10, 18.40, 21.30 PÓLUS - STER CENTURY: Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (am.) 16.05, 18.50, 21.30 Kémkölykök 3-D (am.) 14.10, 16.10, 18.10, 20.15, 22.15 Távol a mennyországtól (am.) 21.10 S.W.A.T. - Különleges kommandó (am.) 15.05, 17.35, 20.05, 22.35 Némó nyomában (am.) 14.35, 15.45, 16.50, 17.55, 19 Volt egyszer egy Mexikó (amerikai-mexikói) 14, 16, 18.05, 20.20 Titokzatos folyó (am.) 18.20, 22.25 Mátrix - Forradalmak (am.) 15.30, 21.05 Igazából szerelem (ang.) 14.20, 17, 20.10 KASSA TATRA: Chicago (am.) 17,19 CAPITOL: Kémkölykök 3-D (am.) 14, 16, 17.30 A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (am.) 19 ÚSMEV: Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (am.) 16, 18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA GALÁNTA - VMK: A Karib-tenger kalózai - A Fekete Gyöngy átka (am.) 19 ÉRSEKÚJVÁR - MIER: Fehér oleander (am.) 17, 19.30 KOVÁK: órák (am.) 19.30 VÁGSELLYE - VMK: Trükkös fiúk (am.) 20 PÁRKÁNY - DANUBIUS: Mátrix - Forradalmak (am.) 19 LÉVA - JUNIOR: Nem férek a bőrödbe (am.) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Mátrix - Forradalmak (am.) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Apám beájulna (magy.) 15.30, 17.30, 19.30 Bad Boys 2 - Már megint a rosszfiúk (am.) 18.45 Balhé (kan.-ang.) 20 Bolondos dallamok: Újra bevetésen (am.) 14.45, 16.45 Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (am.) 13.30, 16.15, 19 Kegyetlen bánásmód (am.) 13.30, 18 Kontroll (magy.) 14.15, 16.15, 18.30, 20.30 Mátrix - Forradalmak (am.) 15, 17.30, 20 Nagydumás kiscsajok (am.) 14.30, 19.45 Némó nyomában (am.) 14, 16, 18 S.W.A.T. - Különleges kommandó (am.) 15.45, 20.15 Titokzatos folyó (am.) 17 Volt egyszer egy Mexikó (mexikói-am.) 15, 17.15, 19.30 Megjelent a Tücsök decemberi száma Ünnepvárás LAPAJÁNLÓ Hogyan készülnek a karácsonyra az óvodákban, mit tehetnek az óvónők azért, hogy az ünnepváró hangulat az advent időszakában az óvodában is jelen legyen - erről szólt az a módszertani nap Komá­romban, a Marianum Egyházi Óvo­dában, amelyet az intézmény pe­dagógusai a járás óvónői számára rendeztek december legelején. A riportból az is kiderül, hogy a be­mutatók és bemutatkozások része volt egy kiállítás is, amelyen az óvodákban eddig elkészült leg­szebb betlehemeket csodálhatták meg a résztvevők. November végén bemutató volt a Komáromi Jókai Színházban is. Ha­mupipőke történetének színházi feldolgozása szép karácsonyi aján­dék a színházlátogató gyerekeknek. Téli hangulatokról, a karácsonyról i.HM’Hl * ». MfOVrhSS H VH3. * «M. titCOMH* szólnak Dénes György, Roncsol László, Tóth Elemér versei, Zelk Zoltán, Jirí Wolker meséje és a sok játék, játékos feladat is, amelyet a Tücsök decemberi számában ol­vashatnak a legkisebbek, (mp) FELHÍVÁS - TÖRTÉNELMI VETÉLKEDŐ A Pro Patria - Honismereti Társa­ság, a Történelemtanárok Társulá­sa, a Csemadok OT és a Bibliotheca Hungarica a 2003/2004-es tanítási évben a Ba­lassi Bálint halálának négyszázti­zedik évfordulója előtt tisztelegve „Vitézek mi lehet...” címmel meg­hirdeti a felvidéki magyar középis­kolások hagyományos történelmi- honismereti-művelődéstörténeti versenyét a MÚLTIDÉZŐT. A vetélkedő a Balassi Bálint életút­ja kapcsán a végvári harcok, a re­formáció, valamint a magyarnyel­vűség megszületésének időszakát eleveníti fel. A versenybe háromfős csapatok je­lentkezhetnek legkésőbb 2004. ja­nuár 23-ig. A vetélkedő regionális fordulóira 2004 tavaszán kerül sor. A ver­senybe jelentkezett csapatok feb­ruár első hetében kapják meg a felkészüléshez ajánlott szakiroda­lomjegyzékét, valamint a regioná­lis forduló előzetes feladatait. Jelentkezni levélben vagy e-mai- len lehet az alábbi címeken: Levélben: Bibliotheca Hungarica Parková 4 Šamorín 930 01 e-mailben: toritan@stonline.sk Novemberben amerikai fellépéssorozaton járt az Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes „Fór Old Times Sake” ...azaz „Régi szokás szerint”- ezt a címet viselte az Ifjú Szivek másfél órás műsora, amellyel november folyamán bejárta az Amerikai Egyesült Államok északkeleti szegle­tét s átkalandozott Kanadá­ba is. Woodbridge, Passaic, Wallingford, New York, Wa­shington, Detroit, Windsor, Lorain, Buffalo, Toronto, Montreal, Ottawa, Boston - tizenhárom helyszínen tizen­három egészestés előadás húsz nap alatt. LAKATOS KRISZTINA A műsor első felében felvidék anyag- egyebek közt tardoskeddi, zobor- vidéki, mátyusföldi, magyarbődi táncok, pazdicsi és zempléni szlovák táncok - szerepeltek. A második, er­délyi részben Magyarpalatka, Ör- döngösfüzes, Felsősoraivá, Gyimes és Kalotaszeg hagyományos táncait és zenéjét mutatta be az amerikai közönségnek az Ifjú Szivek. Mint azt Grendel Ágota, a művészegyüttes igazgatója elmondta, a felvidéki ma­gyar folklór kevésbé ismert Ameri­kában, ahol például erdélyi és ma­gyarországi zenészek és táncosok rendszeresen megfordulnak. Tulaj­donképpen ennek köszönhető a meghívás is: „Az egész történet Ma­gyar Kálmánnal, egy Amerikában élő magyar úrral indult, aki külön­böző magyar műsorokat szervez, el­sősorban népzenekaroknak, tánc­csoportoknak intéz fellépéseket. Ta­valy Hégli Dusán, az Ifjú Szivek je­lenlegi művészeti vezetője járt kint az Egyesült Államokban, szlovákiai magyar táncokat oktatott. Innen da­tálódik az ismeretség, a figyelem. Magyar Kálmán megnézte az Ifjú Szivek néhány fellépését, nagyon tetszett neki, hogy nem stilizált folk­lórműsorokat csinálunk, hanem az autentikus néptáncra építjük a pro­dukcióinkat. Gondolt egyet, elővette a kapcsolatait, s összeállított egy ti­zenhárom fellépésből álló sorozatot. A helyi szervezők azután gondos­kodtak arról, hogy a hírünk eljusson az érdeklődőkhöz, de például a New York-i Magyar Kulturális Intézet programfüzetében is szerepeltünk. Mi elsősorban arra számítottunk, hogy majd a helyi magyarok meg­néznek bennünket. Kellemes megle­petés volt, hogy szép számmal akad­tak amerikai nézők is: egy részük olyan volt, akiket úgy általában ér­dekel a kultúra, a másik részük pe­dig a folkrajongók közül került ki. Sőt: a legtöbb helyen volt szlovák közönségünk. Megtudták, hogy szlovákiai az együttes, egyáltalán nem zavarta őket, hogy magyar csa­pat, az sem, hogy két szlovák tánc szerepelt csak a műsorunkban, ezért is nagyon hálásak voltak.” A turnén az Ifjú Szivek tánckara és zenekara vett részt, két mikro- busszal több ezer kilométert tettek meg az egyes helyszínek között, fel­léptek színházakban és közösségi házakban, mindenütt zsúfolásig megtelt nézőtér előtt. „Ez a három hét nagy próbatétel volt, az összezártság miatt - meséli Grendel Ágota. - Reggel beszálltunk a buszokba, utaztunk párszáz mér­földet, vagy többet, megérkeztünk valahova, kipakoltunk, jött a vasa­lás, sminkelés, öltözködés. Utána a terepmunka: néhány helyen nem igazán alkalmas a színpad ilyen jel­legű fellépésre, ki kellett hát talál­nunk különböző technikákat, hogy ne csússzon. Felléptünk színházak­ban - például New Yorkban a Broadway-n - és közösségi házak­ban. Ez persze befolyásolta a nézők számát, mert a közösségi házak álta­lában templom mellett vannak, ezekben van egy terem, színpaddal, nyolcvan-száz férőhelyes nézőtér­rel. Kivétel mondjuk Lorain, ahol há­romszázan férnek be. Sajnos, ott is csak egy fellépést tudtunk tartani, pedig a helyi főszervező, Veres Ko­vács Attila református lelkész elme­sélte, hogy vagy hatszázan követe­lőztek: látni akarnak bennünket. Már napokkal az előadásunk előtt nem merték felvenni a telefonokat, mert mindenki jegyet akart. Végül a háromszáz férőhelyes nézőtérre há­romszáznyolcvan embert sikerült bepréselniük. A nézőcsúcs Montre­alban volt: négyszázötvenen néztek meg bennünket, zsúfolásig megtelt a színház. Az mindenütt természe­tes volt, hogy amint befejeztük, a kö­zönség felállt és jött a vastaps, de Montreal azért is különleges élmény volt, mert talán ott jött össze a legin­kább vájt fülű közönség. Nemcsak a táncokat tapsolták meg, hanem a zenei betéteket is, pontosan tudták, mikor hallanak egyedi, virtuóz elő­adást.” Grendel Ágotát arról is megkérdez­tük, miben látja a külföldi vendég- szereplések jelentőségét az Ifjú Szivek szempontjából s milyen lehe­tőségekkel tud élni az együttes. „Sok fellépésünk nincs külföldön. Idén Erdélyben jártunk, és néhány magyarországi fesztiválon. Időről időre el-eljutunk távolabb is, két éve például Ausztráliában járt az együt­tes, régebben megfordult Japánban, most pedig Amerika jött össze. Ide két szempontból volt érdemes eljut­nunk: egyrészt fontos megmutat­nunk, hogy Szlovákiában a kulturá­lis minisztérium támogat egy ma­gyar együttest, ennél jobb reklám a nemzetiségi politikának nem kell. A minisztérium is hozzájárult a kiuta­zásunkhoz. Természetesen a fellé­péseinkből befolyt összeget vissza kellett hoznunk, s azt gondolom, senkinek sincs szégyenkeznivalója. Fontos volt a fellépéssorozatunk azért is, mert az ott élő magyarok erősen kapaszkodnak a nemzeti tu­datba, öntudatba, ennek mindenfé­le formájába. Voltak érdekes tapasz­talataim, ott kezdtem el gondolkoz­ni azon, müyen alapon ítéli meg az ember, ki is a magyar. Odakint már legalább három nemzedék él együtt: az ötvenhatos nagyszülők, akik még beszélnek magyarul, vagy legalább nótáznak; a gyerekeikkel már eléggé kevert nyelven beszél­nek; az unokáik pedig általában nem tudnak magyarul. Lorainben történt, hogy találkoztunk két he­lyes kis szőkeséggel, egy kisfiúval és egy kislánnyal, valószínűleg testvé­rek voltak. A kislány pruszlikban, pártában, nemzeti szín szalaggal, a kisfiú bő ujjú ingben, szintén piros- fehér-zöldben. A műsor végén mind­annyian kaptunk virágot, hozzám a kislány jött oda. Érezhető volt, mennyire összpontosít, hogy azt az egy magyar mondatot, amit erre az alkalomra megtanítottak neki - Áld­ja meg az Isten! - hibátlanul el tudja mondani. Többet nem tud. Mégis, úgy érzem, valamiféle nemzeti tu­datot nevelnek beléjük, ha másképp nem, a jelképekkel, és azzal, hogy az üyen rendezvényekre elviszik őket. Azt gondolom, sehol senkinek nincs joga ítélkeznie, ki a magyar, ezt min­denkinek magának kell eldöntenie és éreznie. Mindezek mellett nem elhanyagolható szempont, hogy egy-egy ilyen jellegű fellépés presz­tízst is jelent az együttesnek: szép dolog elhivatottságból kicsi falvai közönségének táncolni, de nerr hagyhatjuk ki az ilyen lehetőségekei sem - s ugyanez vonatkozik a jelen tős külföldi folklórfesztiválokra - mert csak így vesznek komolyar bennünket, így tarthatjuk meg a he lyünket abban a szakmai közegben ahova hivatásos együttesként od; kell tartoznunk.” Magyarbéli festők és szobrászok kiállítása: festmények, fából faragott szobrok és fotográfiák Útkeresések a figurálistól az absztraktig TALLÓSI BÉLA Magyarbéli festők és szobrászok al­kotásaiból rendeztek kiállítást a Ma­gyarbéli Művelődési Házban. Ma­napság, amikor a silány telenovel- lák, a kukkolós és túlélőshow-k el­vonják a figyelmet a valós értékről, ez különösen nagyra értékelendő dolog. Mindenképpen megható olyan emberekről hallani, akik sze­retik a szépet, azt az esztétikumot, amelyet az alkotóvágy, a teremteni akarás hoz létre a képzőművészet eszközeivel. És még inkább megható ez akkor, ha a szép iránti fogékony­ság és érzék, a képzőművészet iránti vonzalom egy kisebb falusi közösség körében is megtapasztalható, olyan emberek közösségében, akik vizuá­lis kultúráját nem formálják kortárs kiállítótermek. Az, hogy Magyarbé­len életre hívtak egy képzőművé­szeti kiállítást, ami a falusi kisközös­ségek szintjén ritka, mindenképpen elismerést érdemel. És különösen azért érdekes ez a tárlat, mert saját forrásból válogattak, vagyis ma­gyarbéli festők és szobrászok anya­gából rendezték. Nem tudom, van-e faluközösség, ahol annyi az alkotó­tehetség, hogy munkájukból egész kiállításra futja. Magyarbélen tizen­egyen állítanak ki! És az ember lel­két még egy dolog megérinti ezzel a csoportos kiállítással: hogy Magyar­bélen vannak, akik festőik, szobrá­szaik munkájának prezentálásáért tesznek is valamit. Támogatják, hogy mások is láthassák azt, amit a műtermeikben megalkottak. A kiál­lított anyagot végignézve, lehetne lí­rai vallomásokat elemezni, filozófiai feltevéseket boncolgatni, képalkotá­si, mesterségbeli megoldások soka­ságát elemezgetni, de a leginkább szembetűnő momentum, hogy min­den képen, szobron látszik: alkotója örömmel fest, örömmel formáz, örömmel hozza létre a látványt, a képet vagy a térbeli alakot. S ha csak ennyi lenne egy kiállítás hozadéka, hogy az alkotásokon átjön az öröm, akkor már megérte. A kiállított anyag sokszínűsége ellenére sem tű­nik eklektikusnak, formailag, gon­dolatilag és a színvilágot illetően is illeszkedik, egységes szép összképet mutat. Finom plasztikus felület- kidolgozásúak, egymást erősítő pasztellszínekkel variálok Sikula László képei, amelyek az állattote­mekre figyelő ősi világot, a primitív népek ábrázoláskultúráját, a bar­langfestészet esztétikáját idézik. Bu­dai Marianna realisztikus képein szaggatott vonalvezetéssel teszi drá­maivá a lovak vágtáját. Más, az absztrakt és a figuratív kombinálá­sával készült festményein mintegy montázsszerűen építi fel figurái kö­ré az absztrakt hátteret vagy kulisz- szát, amelynek rétegezéséhez egyik munkáján még egy művészetidegen anyagot is beemel a képmezőbe - a géz használata olyan hatást kelt, mintha egy függöny mögül derenge­ne elő a látvány. Megkapóak Végh Dezső részletelhagyó, minimalizált felületképzéssel kezelt, hol meg­nyújtott, gótikus formákra emlékez­tető vonalakból, hol kissé torzított, karikírozott elemekből kidomborí­tott, a vallásos és a népi mitológia alakjait formázó szobrai. Mazuch György fejkompozíciója szépen for­mált, gondosan kidolgozott mun­ka. A természet tiszteletéről valla­nak Mazuch Ferenc ötletgazdag és képzeletet megmozgató alkotásai. Szép, erőteljes és kisugárzó, ahogy az ág természetes görcseit, hajtását meghagyva és hasznosítva kompo­nálta meg az élet felé nyújtózó ma dárcsőröket, a mozgásban fürdőzc madarakat. Dolán Tibor ügyes kéz zel, a szerkezetek egységét átláti geometriai szerkesztéssel konstru álja és állítja harmóniába a mértan formákat. A csupasz mértani tes tekből vagy a tárgyi világ dolgait le képező síkidomokból építkező non figuratív csendéletein a távolság tartó kék szín és árnyalatai dóm nálnak, s keltik a mindenség akart sának érzetét. Ezt az elrugaszkc dást leginkább a kék mélységbe építkező, a kozmikusság felé kitt rulkozó domború festménye st gallja. A gyereklélek rezdülései ve tülnek ki Magyar Csilla és Szige Gábor homokképein. Ezeket a szc ros életkörnyezetünkből vett legke zenfekvőbb figurák, egyben a lej egyszerűbb és egyértelműen leo vasható szimbólumok teszik gye: mekien őszintévé és saját világul kai hitelesíthetővé. Danter Zoltá barna biciklis képe felér egy illúzie val: a tájból egy hangulatokkal tel elfolyó, a természet feletti dimenz óba átcsúsztatott képet tudott mej festeni. A kiállítók között van Dolá György festőművész is. A turnényitó fellépésen Passaicban (Az Ifjú Szivek képarchívuma)

Next

/
Oldalképek
Tartalom