Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-04 / 253. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 4 TÁRCA Rendőrválogatott NAGY ANDRÁS Alapjaiban rengette meg a szlovák társadalomról alkotott képemet a hétvégi tévéműsor, mely során a nemzet IQ-ját próbálta felmérni az egyik kereskedelmi csatorna. Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy én sosem hittem azt a rendőrökről, hogy hülyék. Azt azért nem gondoltam, hogy ők a szlovákiai evolúció csúcsa, úgy középszinten helyeztem volna el őket, de a 126 pont az 126 pont. Most már komolyan hiszek benne, hogy a mi országunk rendőrsége is tele van Colombók- kal, Derickekkel, Kojakokkal, de nyilván több Rex felügyelő is akad, csak eddig valahogy nem kerültek elő. Van egy teóriám, hogyan is nyerhettek az egyenruhások a többiekkel szemben. A műsorkészítők nyilván már jó előre küldtek egy szépen megfogalmazott levelet a belügyminiszternek és az országos rendőrfőkapitánynak, hogy bizony hamarosan megmérik az ország és külön a rendőrök IQ-ját. Lelki szemeim előtt látom, ahogy Vladimír Palkó berendeli magához az összes kerületi rendőrparancsnokot, s kiadja az ukázt, mindenki készítsen fel egy legalább 5 főből álló csapatot, aztán majd válogatnak. - Csak a legjobbakat hozzuk - mondja - lehetőleg a közlekedési rendőröket hagyjuk otthon, a kommandósoknak ne is szóljunk, mert azok tuti sík hülyék, legyenek csak a nyomozók, de közülük is csak a jobbak. Ha így végiggondolom az egészet, talán nekik volt a legegyszerűbb dolguk, mert a rendőrök egy kompakt, felülről jól irányítható és válogatható társaság. A diákok, a tanárok, esetleg a hivatalnokok közül hogyan válogatták volna ki a legjobbakat? A szőke nőket meg már nem is említem. Bennük legalább nem csalódtam. Egyébként a rendőrökről meg azt hallottam, hogy valójában az összes rendőrviccet ők találják ki, hogy a bűnelkövetők hülyének gondolják őket. így sokkal könnyebben nyomukra bukkanhatnak. Tegnap több kollégám is beszélt különböző beosztású rendőrökkel, s ők komolyan úgy gondolják, ezzel visszanyerték becsületüket és komolyan bebizonyították, hogy a társadalom legokosabbjai közé tartoznak. Nem akarok senkit elszomorítani, de egyébként az egész csak egy játék volt, reklám, biznisz, semmi más. Az emberek intelligenciája tudomásom szerint egy-két órás műsor során valójában nem mérhető meg teljesen megbízhatóan. Utoljára üyen jellegű dolgon a középiskolában vettem részt, s mi akkor több napon át jártunk a pszichológushoz. (De nem azért, mert annyira hülyék lettünk volna.) Mindegy, a szombati nap a rendőröknek örömet szerzett. De legalább a szőke nőkben nem csalódtunk! KOMMENTÁR Brüsszeli intelmek PÁKOZDI GERTRÚD Szlovákiát sem éri meglepetésként az a brüsszeli jelentés, melyet hivatalosan holnap kap meg a többi, májusban csadakozó uniós tagjelölt országgal együtt. Értékelő jelentésében az Európai Bizottság az egyes országok felkészülési szintjét osztályozza, piros pontokkal jelölve azokat területeket, melyeken elégtelen a felkészülés színvonala. Az egyébként szigorú brüsszeli minősítés nem mondható rossz szándékúnak. Hiszen még fél évet kapunk arra, hogy eleget tegyünk a csatlakozási előtárgyalásokon vállalt feladatoknak. Tény, persze, hogy vállvonogatással egyik kifogás sem intézhető el. Főképp azért nem, mert a csadakozást követő dátum után valamennyi teljesíteden elvárásnak komoly anyagi vonzata lenne. Például a mezőgazdaságban. Az összes farmot, parcellát, megművelt területet tartalmazó elektronikus adatbázis elkészítése nélkül a hazai agrárgazdálkodók nem juthatnának az oly nagyon várt uniós forrásokhoz. Nem hiszem, hogy van állami hivatalnok, aki ennek az ódiumát magára vállalná, így remélhetőleg nem kell attól tartanunk, hogy a brüsszeli követelményeknek a csadakozás napjáig nem teszünk eleget. Az már más kérdés, hogy csatlakozás után Szlovákia miként lesz képes rugalmasan alkalmazkodni az uniós feltételekhez. Mert törvény, rendelet viszonylag rövid idő alatt alkotható, különösen, ha a törvényelőkészítő tudja, milyen követelményekhez kell igazodnia. Megfogalmazhatók az Európai Bizottság által hiányolt, a gyártókra vonatkozó élelmiszer-higiéniai előírások éppúgy, mint az üzledáncok- ról szóló hiányolt törvényi paragrafusok egyaránt. És a többi feladat is teljesíthető, beleértve a hazai acéltermelés uniós kereteknek megfelelő szintre való csökkentését is. Vagyis Brüsszelből tekintve jó előírásaink, törvényeink lesznek ahhoz, hogy az uniós piacot meghódítani készülő termelőink, kereskedőink könnyebben igazodhassanak az ott már honos előírásokhoz, törvényekhez. Ez lesz tehát a kisebb feladat, melynek jelentőségét, persze, senki sem vitatja. Hiszen ha nincs például szigorú élelmiszer-higiéniai rendelet, akkor nincs, aminek alapján vágóhidainkon patikaszerű tisztaságot és rendet követelhetnénk meg. Nem véletíen, hogy vágóhidaink jó része tart az EU- hoz csadakozásunktól, de más jellegű munkahelyeken se mindig örvendenek az igényesség fokozásának. Hogy a mindenkori uniós követelményeknek megfelelő törvényekhez, előírásokhoz képes legyen igazodni a honi termelő, kereskedő is, főképp fejlesztésre lesz szüksége, a fejlesztéshez pedig sok-sok pénzre. Meg sok esetben főképp szemléletváltásra. Elképzelhetetlen, hogy az európai piacra belépők fölösleges zaklatásnak tartsák az olyan uniós követelmények megtartását, amelyek miatt kisebb-nagyobb befektetéssel változtatni kell az „eddig jó volt” technológián, termelési, értékesítési stb. gyakorlaton. Olyan lépésekre van szükség, amelyek nyomán eleve nagyobb esélyünk lesz termékeink, szolgáltatásaink versenyképessé tételéhez. Az uniós követelményekhez igazodás ilyen lépés... FIGYELŐ Szlovákia „reformsziget” Az Erste Bank elemzői Közép- és Kelet-Európábán „reformszigetnek“ tekintik Szlovákiát aktuális országjelentésükben: Szlovákia ma a reformok tekintetében egyértelmű éllovas Közép-Európá- bati, a gazdaság stabil növekedési pályán van - írják a bank szakér-, tői. Az idén az Erste a szlovák hazai össztermék növekedését 3,9 százalékra várja a tavalyi 4,4 százalék után. 2004-re 4,9 százalékos GDP-növekedés valószínű- sít Szlovákiában. A jelentés dicséri a szlovák kormány reformlépéseit, köztük a nyugdíj-, a szociális ellátórendszer, valamint az egészségügyi rendszer korszerűsítését, az adóreformot és a privatizációt. A szlovák bankok nagy része külföldi kézben van: az összesen 20 kereskedelmi bank közül 15-ben van legalább egy külföldi tulajdonos.- Az alkalmazottak is olyan elegáns öltönyökben járnak, mint én, ezért valamivel csak kell tartanom a tekintélyt, ha már én vagyok a főnök! (Marabu rajza) TALLÓZÓ THE WASHINGTON POST Szaddám Húszéin volt iraki elnöl nem adott utasítást ellentámadás ra, amikor az amerikai katonák el kezdtek bevonulni Irakba, mer hadicselnek gondolta a szárazföld előrenyomulást és meggyőződést volt, hogy túl fogja élni az invázió - jelentette az amerikai napilap Tárik Azizra, a megbuktatott irak kormány miniszterelnök-helyette sére és külügyminiszterére hivat kozva. Tárik közölte: orosz és francia közvetítőkkel tartott találkozó ja után Szaddám Húszéin biztos volt abban, hogy elkerülheti a háborút, mert azok biztosították, hogy az ENSZ BT-ben megvétózzák a támadást. Más magas rangú iraki foglyok arról számoltak be: Szaddám nem akarta elveszíteni hitelét a szomszédos arab országok előtt, amelyek feltételezett tömegpusztító fegyverei miatt tisztelték, ezért akarta, hogy a világ azt higgye: Iraknak vannak tömeg- pusztító fegyverei. Mind a szlovák, mind a magyar politikában is tetten érhető a parlamenti demokrácia nélküli múlt Churchill udvarias stílusa Winston Churchill, akit még hívei is erőszakos, sőt agresszív személyiségnek tartottak, 1941 decemberében arra utasította a külügyi tisztviselőket, hogy igazítsák udvariasra a Japánnak szóló hadüzenet szövegét. E. FEHÉR PÁL „Volt, akinek nem tetszett ez a szertartásosan udvariaskodó hangnem. Végül is azonban, ha már az embernek ölnie kell, egy kis udvariasság nem árthat” - kommentálta az eseményt maga az angol miniszterelnök, akiben még elevenen élt a brit vüágbirodalom nagyságának tudata és nem feltédenül volt a fajok egyenlőségének elkötelezettje. És az inkriminált jegyzék, amelynek címzettje - a protokollnak megfelelően a londoni japán nagykövet volt - ezekkel a szavakkal zárult: „Kérem, Uram, fogadja hódoló tiszteletem kifejezését. Legalázatosabb szolgája: Winston S. Churchill.” Churchill ugyanis komolyan vette - mást nem is nagyon tehetett -, hogy minden körülmények között demokratának kell lennie, még ha magánvéleménye - mint ismeretes, mert sokszor idézik - úgy hangzott: a demokrácia nem feltédenül jó dolog, de ennél jobbat még nem találtak ki. És tudatában volt annak, hogy a demokrácia a hétköznapi politikai életben egyszersmind stílus kérdése is. A politikai jó modor egyszersmind a politikacsinálás minőségének egyik fontos ismérve. Minden reggel olvasok egy-két cseh, legalább két szlovák és ugyanennyi magyar napilapot. Olykor a magyarországi sajtóból több orgánum is a kezembe kerül, s előszeretettel olvasom azokat a hetilapokat, amelyek az én világnézetemmel szöges ellentétben álló véleményeket fejtenek ki. Úgy tetszik: a cseh kollégák ismerik Churchillnek a stílusra vonatkozó állításait, pártállásuktól függedenül, de Brünntől délre ezek szinte teljesen ismeredenek, ugyancsak pártállástól, világnézettől már-már függedenül. Talán nem lepem meg a hozzám hasonlóan szenvedélyes hírlapolvasókat azzal a vélekedésemmel, hogy a szlovák és a magyarországi sajtó hangneme kísértetiesen hasonlít. Ez nem az újságírók érdeme, vagy vétke, hanem a két ország politikai életének jellemzője. Hiszen azért tudható: a politikát a sajtó befolyásolhatja, de semmiképpen sem uralja. Az újság, akarva-akaradan, tükre annak a közéleti etikettnek, amely az adott társadalmat jellemzi. Az etikett és az erkölcs, persze, két különböző dolog: az angol parlamentben - tudomásom szerint - többször pofozták fel egymást a képviselők, mint akár a Szlovák Nemzeti Tanácsban, akár a budapesti Házban. De előtte és utána feltédenül úrnak címezték egymást. A politikai jó modor önmagában nem zárja ki a korrupciót, a hazugságot, a rágalmazást. Ám befolyásolja a társadalom közérzetét és könnyebbé teszi a védekezést. A rossz modor, az uszító szóhasználat (hogy már nehogy használjam a magyarországi sajtó egyik számomra legellenszenvesebb sztereotípiáját az úgynevezett „gyűlöletbeszédet”, amelynek értelme a nullával egyenlő) rossz gondolkodást feltételez. A fogyatékos demokráciaismeretet. A finomkodásnak nem vagyok barátja, de óriási különbség az érdes, ám érvelő stílus és az uszítás között. A prágai Právo és a Lidové noviny között a világnézeti különbség roppant nagy. Mindkét lap állandó szerzői, természetesen használják a cseh nyelv teljes szótári készletét. Beleértve annak a szónak a sűrű is- métíését, amelyet a húszas évek elején még a Švejk kiadója csak kipontozva, mert kinyomtatni, amely gyakorlat ellen Hašek indulatosan tiltakozott: „Helyesen mondta valaki, hogy a jól nevelt ember mindent elolvashat. Olyasmin, ami természetes, csak a legdisznóbb fráterek és a rafinált trágárok botránkoznak meg, akik alávaló álszentségükben nem nézik a tartalmat, és dühödten vetik rá magukat az egyes szavakra.” És az Ulető szerző, aki mégiscsak vüágirodalmi nagyság, még ha nem is érdemesítették Nobel-díjra, Palivec vendéglőst, akinek kocsmájában a legyek leszarták a császár őfelsége arcképét, a demokrácia hősévé is tette. „Anélkül, hogy ő maga tudott volna róla, keresetien kifejezéseivel egyszerűen és becsületesen azt az ellenállást szólaltatta meg, amelyet a cseh ember a bizan- tinizmussal szemben tanúsított. A vérében volt ez, a tiszteletienség a császár és az illedelmes kifejezések iránt...” Hašek ars poeticája félreért- hetetíenül utal arra, hogy a rossz gondolat a politikai modortalanság táptalaja. Miloš Zeman politikai halálának nem az volt az oka, hogy szerette az éles és sokszor roppant szellemes fordulatokat, hanem az, hogy némely ödetei (például a szu- détanémetek kollektív bűnösségéről) nem feleltek meg a cseh demokratikus közélet normáinak. Hagyjuk most Masaryk vagy Čapek tradícióját, hivatkozzunk csupán arra, hogy Prágában mégiscsak Havel és Pithart közéleti publicisztikája határozta meg a politikai közbeszéd normáit. És, például, Václav Klaus iránt tapasztalható erőteljes ellenszenv sem az iróniájának szól, ezzel még népszerűségi pluszt is szerezhetne, hanem annak, hogy képtelen a vitapartner tiszteletben tartására. A szlovák és a magyar politikai modortalanság magyarázatát ugyancsak Hašeknél lelhetjük fel. A kulcsA rossz modor, az uszító szóhasználat rossz gondolkodást feltételez. szó - a bizantinizmus. A szlovák és a magyar politikában egyaránt - éppen a közös történelem tanúsítja ezt - a parlamenti demokrácia nélküli múlt befolyásolja a jelent. A cseh politika az osztrák parlamentben még a Habsburgok idején, egyebek között az osztrák szociáldemokráciával (a Lenin által megvetően „ausztromarxistáknak” nevezett politikusokkal) együtt sajátította el, hogy a vitákban nem az ellenfél gyalázására, hanem álláspontjának kritikájára kell a hangsúlyt helyezni. A magyar demokráciahiányt nem 1948-tól, Rákosiék hatalomátvételétől kell számítani, hanem 1919-től, sőt az ellenzéki képviselőket a parlamentből karhatalommal kivezettető Tisza István uralmától, még az első világháború előtti időkből. És a Tiszát hallada- nul erős kifejezésekkel bíráló Ady sohasem a személyt, hanem a politikáját bírálta. „A vad geszti bolond” kifejezés, ez magától értetődik, nem arra vonatkozott, hogy netán Tisza Istvánt az őrültek házába kellene zárni, hanem arra, hogy az őrülettel rokon az a közélet, amelyet a tényeken vakon mellőző politikus megteremtett. A szlovák politika ugyanebbe az iskolába járt, még ha közben két évtizedet eltöltött a prágai parlamentben is, de a Tiso-állam gyakorlata bizonyította: hiába. Ez az iskola pedig azt tanította, hogy mennyiben nincsen elegendő érv, még mindig felhasználható a rendőrség, a titkosrendőrség. Ez az iskola azt tanította, hogy amikor elfogynak az értelmes vita eszközei, akkor az ellenfél ellen bevethető - mint ultima ratio - az antiszemitizmus és a zsidók lehetnek minden bajnak az okozói. (Hidom, tudom, cseh földön sem ismeretlen az antiszemitizmus. Ám azért ne feledjük el, hogy a német megszállókkal kollaboráló protek- torátusi kormány, bármennyire szolgalelkű volt és utálta a demokráciát, megtagadta zsidóellenes törvények, rendeletek kiadását, ezt a németeknek kellett saját kezűleg megcsinálniuk. Tisóék pedig 500 korona „fejpénzt” fizettek minden egyes deportált zsidó vallású szlovákért a németeknek. És hát a Horthy-országé az a szomorú hírnév, hogy 1920-ban jóval Hitler előtt, Európa első antiszemita törvényét, a zsidó vallású magyarok egyetemi oktatását korlátozó „numerus clausus”-t meghozták.) Ez az iskola a mindenkori császár, király, miniszterelnök, pártfőtitkár bizan- tikus tiszteletére oktatott. És ezt a leckét még hatásosabbá tette a szovjet gyakorlat, amelynek hatását, persze, a csehek sem kerülhették meg, de azért semmikor nem feledték a masaryki leckét. A magyar politikus pedig, ha a múltra gondolt, Horthy jutott az eszébe, a szlováknak pedig Tiso. Kinek azért, mert tetszett neki, kinek azért, mert még Sztálint is jobbnak gondolta a fasizmusnál. Ez a múlt még mindig fertőz. Bizánc - úgy tetszik - a vérünkben van. Az a tömörülés, amelyik nem éri el a 2 százalékot, kénytelen visszafizetni a tévés vitaműsorok költségeit Az orosz pártok eladósodnak a kampány alatt MTI-HÁTTÉR Több párt nem engedheti meg magának Oroszországban azt, hogy részt vegyen az elvben ingyenes televíziós polémiákban a parlamenti választási kampány agitációs szakaszában. Az Izvesztyija napüap szerint az ok egyszerű: a törvényileg biztosított ingyenes adásidő csak a sikeres pártoknak jár. Azok a pártok, amelyek nem érik el a szavazatok 2 százalékát, az utolsó kopejkáig kötelesek visszafizetni a reklámköltségeket. A december 7-re kitűzött parlamenti választást megelőző kampány sajtóbeli agitációs szakasza pénteken kezdődik és december 5-én zárul. A központi választási bizottság (CIK) az állami televíziós csatornákkal már megállapodott arról, hogy november 7- től minden regisztrált párt azonos reklámidőt kap. Három televíziós csatornán (Egyes csatorna, RTR, TVC) összesen 16 vitát rendeznek. A vitaműsorokat nem élőben, hanem felvételről sugározzák az állami csatornák, írta a Gazeta, amely szerint az öncenzúra legékesebb példájáról van szó. A választási bizottság a héten sorsolja ki, mely pártok mérik össze erejüket. A bizottság 23, a választásokon részt vevő pártot, tömörülést regisztrált, több azonban már lemondta, illetve kénytelen lesz lemondani a televíziós szereplést, ugyanis a viták költsége egy-egy pártra lebontva becslések szerint 40-100 millió rubel (320-800 millió forint) lesz. Ekkora összeg több pártot csődbe juttathat. Nem egy párt máig adósa a televízióknak az előző választási kampány időszakából. Mint az Izvesztyija megjegyezte, a pártok nem sok karizmatikus szónokot tudnak felvonultatni. Sok kormányzó, miniszter, vezető állami tisztviselő fél a nyilvánosságtól, hiszen egy nem jól sikerült kifejezésért akár el is veszíthetik majd posztjukat. Több párt politikusok helyett vagy mellett sztárokat - művészeket, énekeseket és tudósokat - tervez a képernyőre küldeni.
