Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-06 / 255. szám, csütörtök

ŰJ SZÓ 2003. NOVEMBER 6. Iskola utca Mennyi idős kortól és miképp tudatosulnak a játékszabályok a gyermekben? Hogyan segíthet a felnőtt, a tanár? Csal a játékban? Első osztályos kora tájékán a gyermek szabályokhoz való viszonyában változás következik be (Képarchívum) ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS gyerekek felnevelésé­A ; nek egyik legkelleme- f sebb, legüdítőbb olda­la talán az, hogy míg immammm ők cseperednek, egy kicsit a szülők és taná­rok is újraélhetik gyermekkorun­kat. Fiatal felnőttként eszünkbe se ju­tott volna bújócskázni vagy Ki ne­vet a végént játszani, most meg tu­lajdonképpen nagyon is élvezzük, amikor sikerül valami igazán klassz búvóhelyet találni a lakás­ban. A játékboltban őszinte érdek­lődéssel tanulmányozzuk a társas­játék-kínálatot, hiszen tudjuk, hogy sok esős vasárnap délután töltünk majd ezekkel a játékokkal. A legtöbb doboz ajánlása szerint 4- 5 éves kortól ideális a játék, tapasz­talataink azonban azt mutatják, hogy a kicsiknek ebben az életkor­ban azért még vannak gondjaik a szabálykövetéssel. SOK SZÜLŐ AGGÓDIK, vagy éppenséggel szégyelli magát gyermeke viselkedése miatt, ami­kor egy-egy gyerekzsúrban a többi­ek felháborodva kiabálják, hogy „Nem te jössz! Nem is dobtál ha­tost! Ne csalj!”, vagy amikor a ki­csinek nem sikerül nyernie, és dü­hében a többiekre borítja az egész asztalt. Természetesen igyekszünk rendre utasítani a gyereket, és el­Győztem? Ugye, én győztem? magyarázni neki, hogy be kell tar­tania sorrendet, követnie kell az utasításokat, valahogy mégis lát­juk rajta, hogy nem igazán érti, mit akarunk tőle, hogy a spontán, sza­bad cselekvésre és a nyerésre való vágya sokkal erősebb annál, mint­sem hogy hosszú órákig fegyel­mezze magát. Néha az is kiderül, tulajdonképpen nem is érti, mi is annak a játéknak a lényege, amit éppen játszanak. Mennyi idős kortól és miképp tu­datosulnak a játékszabályok a gyermekben? ÉRTI A SZABÁLYOKAT? Vajon érti-e ezeket a szabályokat és mivel magyarázza eredetüket? Mit gondol arról, vajon miért kel­lene betartania őket? E kérdése­ket először Piaget francia pszi­chológus kezdte kutatni, majd nyomában sokan sokféle mód­szerrel vizsgálták a különböző korú gyerekek játék- (és egyéb közösségi) szabályokról alkotott elképzeléseiket. A kutatók egy­részt megfigyelték a gyerekek kö­zös játékát, másrészt kikérdezték őket arról, szerintük mik is ennek a játéknak a pontos szabályai. Ezek a kutatások bebizonyították, hogy a kisgyermekek „csalásra” való hajlama, önmaguk iránti részlehajlástól mentes szabály­tisztelete életkorra jellemző, az egyes korcsoportokon belül vi­szonylag nagy állandóságot mu­tat, tehát valószínűleg a mentális éréssel együtt fejlődő képesség, nem pusztán a helyes nevelés kö­vetkezménye. A szülők tehát fel­lélegezhetnek; korántsem biztos, hogy csemetéjük a börtönben végzi, ha ötévesen még igyekszik egy kicsit előrébb tolni a saját bá­buját a táblán, amikor éppen sen­ki nem néz oda. EGOCENTRIKUS ALKALMAZÁS A fejlődés-lélektani kutatások sze­rint három és hatesztendős kor kö­zött a gyermek a szabályokat meg­lehetősen egocentrikusán alkal­mazza. Részt akar venni a nagyob­bak játékéban, de nem érti, mit, mikor, miért kell csinálnia. Felsze­dett már ugyan a többiektől egy- egy szabályfoszlányt, de ezek a részletek nem állnak össze benne egységes játékrenddé. A kicsik in­kább csak utánozzák az idősebbe­ket; ide-oda futkosnak, kiabálják a játék szavait („góól”, „ipi-apacs”, „aki bújt, aki nem megyek”), anél­kül, hogy ebből valódi játék alakul­na ki. Gyakran kérdezgetik a fel­nőtteket egy-egy forduló után: „Győztem? Ugye, én győztem?” De azt is nyugodtan elfogadják, ha az­zal vigasztaljuk őket: „Mindketten győztetek, két nyertes van.” Ebben az életkorban játék címén még többszólamú tevékenység folyik, melyben mindenki aszerint vesz részt, hogy mit ragadott meg, mi tetszett meg neki a játék elemeiből. A kis ovis még nem ismeri fel a sza­bályjátékszervező szerepét, vagyis azt, hogy a játékban résztvevőknek egyformán alá kell rendelniük vi­selkedésüket a reguláknak. Gyer­meki énközpontúságából adódóan ennek éppen ellenkezőjét véli: azt hiszi, hogy a szabálynak kell az ő viselkedéséhez alkalmazkodnia. Sakkozni szeretne, mert tetszik ne­ki a fekete-fehér kockás tábla, de zavarja, ha korlátozni akarjuk ab­ban, hogyan teheti a bábukat ide- oda. Ha pedig esetleg le akarjuk üt­ni valamelyik figuráját, fantaszti­kus szabálymódosítási ötletekkel áll elő: „Mondjuk, hogy most oda nem léphet a te bástyád, mert, ott az én királyom áll, és őt tüskés bo­kor védi, amin nem lehet átmen­ni.” A KISISKOLÁS Első osztályos kora tájékán a gyer­mek szabályokhoz való viszonyá­ban változás következik be. Ez az iskolaérettség egyik feltétele is egyben, hiszen a tanulás lényege bizonyos szabályok és törvénysze­rűségek felismerése és betartása. Ebben az életkorban már kezdi magát egy közösség részeként te­kinteni, együttműködésre törek­szik a többiekkel, és igyekszik kö­vetni a nagyobbak alkotta szabá­lyokat. Kezdi felfogni, hogy a sza­bályjáték célja, hogy valaki nyer­jen. A kicsik eddig ugyanis „nye­rés” alatt valami olyasmit értettek, hogy jól érezték magukat játék közben, s nem mondjuk azt, hogy több találatot értek el, mint ver­senytársaik. A szabályokat a hat-tíz évesek olyannyira komolyan ve­szik, mintha ezek szent, kőbe vé­sett törvények lennének. Ha a taní­tó néni azt mondja, hogy jelenteni kell, ha valaki rossz volt, és nem szabad súgni a felelőnek, akkor ezt a kicsik minden aggály nélkül meg­teszik. FELSŐ TAGOZATBAN VAGY GIMNÁZIUMBAN ez már nem működik. Ott a gyere­kek már felülbírálják és saját nor­máikkal ellentétesnek találják az efféle utasításokat, és az árulkodó­nak vagy strébernek nincs nagy jö­vője a nagyobbak közösségében. Az utasításokat akkurátusán be­tartják, mert aki szabályt szeg, az „rossz” és minden bizonnyal pórul is fog járni, hiszen egy megkérdő­jelezhetetlenül igazságos szabá­lyokra épülő világban nem lehet az, hogy valaki csal, és mégse kap­jon büntetést. Tízéves korban azután ismét válto­zik a gyerekek szabályokhoz való viszonya. Kezdik felismerni, hogy a játékszabályok nem megkérdője­lezhetetlen, szent kinyilatkoztatá­sok, melyeket valamilyen felsőbb hatalom rájuk erőszakol, sokkal in­kább a társakkal való szabad és kölcsönös együttműködés termé­kei. Tisztában van vele, hogy bár A SZABÁLY KÖTELEZŐ JELLEGŰ, megegyezéssel mégis megváltoz­tatható. Nem azért tartja be a sza­bályt, mert különben rossz gyerek és esetleg nagy baj éri, hanem azért, mert tudja, hogy különben nem játszanak vele a többiek. Ez azonban nem jelenti, hogy kevésbé venné komolyan az egyes játékok utasításait, sőt, mintha fokozott ér­deklődéssel fordulna mindenféle szabály felé. Örömet talál a játék menetével kapcsolatos elvi viták­ban, és maga is kitalál új játékokat, melyek sok esetben csak addig ér­dekesek, amíg a szabályokat ki nem alakítja. A szabályalkotás eb­ben a fázisban nem annyira eszkö­ze, inkább célja a játéknak, önálló örömforrás. Ez az öncélú lelkesedés azután pár év alatt alábbhagy, és átadja a he­lyét a konvencionálisán elfogadott játékelvek betartásának, a játék­ban való ügyesség fejlesztésének, a fair play és a sportszerű viselkedés gyakorlásának, (gy, he) Tízéves korban kezdik felismerni, hogy a játékszabályok nem megkérdő­jelezhetetlen, szent kinyilatkoztatások, melyeket valamilyen felsőbb hata­lom rájuk erőszakol (Képarchívum) JÓ, HA TUDJUK Nagyszabású európai uniós oktatási program FELDOLGOZÁS Nagyszabású oktatási programot indított útnak az Európai Unió. A tagországok képviselőiből álló Európai Parlament elfogadta az Erasmus Mundus nevet viselő oktatási programot, amelynek ke­retében az unió professzorokat, kutatókat és diákokat kíván von­zani a világ legkülönbözőbb térségeiből. A képviselők nagy többséggel fogadták el az erre vonatkozó ja­vaslatot, amelyet az Európai Bizottság elé terjesztenek, és amely a program megvalósítására a 2004-2008-ig terjedő időszakra 230 millió eurót irányoz elő. Korábban a Miniszterek Tanácsa csupán 180 millió eurót kívánt fordítani a programban foglalt célkitűzések valóra váltására, a parlament azonban ezt elutasította. Az Erasmus Mundus oktatási program keretében egyebek között 250 európai mesterdiplomát létesítenek, amelyet három uniós tagország néhány egyetemén, illetve főiskoláján lehet megsze­rezni. Aki egy ilyen diplomához kíván hozzájutni az említett egyetemek illetve főiskolák közül, legalább kettőn el kell végezni egy-egy megfelelő tanfolyamot. Ezen túlmenően harmadik országokból több mint 4200 diák ösz­töndíjas programokban vehet részt, s az ösztöndíj havonta eléri az 1600 eurót. Ez az összeg - mint arra az AFP hírügynökség rá­mutatott - megfelel az amerikai Fulbright-program keretében biztosított ösztöndíjnak. Az Európai Unió neves professzorokat és kutatókat is csábítani kíván a szóban forgó program keretében. Ennek megfelelően mintegy ezer professzor és kutató kap mintegy három hónapra szóló oktatási megbízást azokon az egyetemeken és főiskolákon, amelyek részt vesznek az útnak indított oktatási programban. Az EU-n belül mostanáig működött egy hasonló oktatási program, amely az unión belül biztosította a külön­böző lehetőségeket. A mostani új oktatá­si előirányzat azt a célt szolgálja, hogy az unió az eddiginél jobban „kitárja kapu­it”, és vonzóvá váljék a világ legkülönbözőbb országaiból elcsábítani kívánt kutatók, professzorok és diákok számára, (m, he) A pszichológus meghallgatja a kamaszok panaszait Egészségnapok a suliban SZÁZ ILDIKÓ Az érsekújvári Czuczor Gergely Magyar Tanítási Nyelvű Alapisko­lát ősztől az egészséges iskolák országos hálózatának tagjaként tartják számon. Gátasi Irén isko­laigazgatótól azonban megtud­tuk, intézményük falain belül nem számítanak újdonságnak a tavasszal és ősszel ismétlődő, tes­ti és lelki egészséget egyaránt tá­mogató rendezvények. „Az idei egészségnapok kereté­ben november 10-én, 13-órától Kállay Jolán pszichológussal a barátságról és a szerelemről, va­lamint az ezzel kapcsolatos, izgal­mas kérdésekről lesz lehetőségük beszélgetni tanulóinknak. No­vember 12-én, 13 órától Stredl Terézia pszichológus látogat az iskolánkba, aki ezúttal a puber­táskori viselkedészavarokról tart előadást a tanulóknak, ugyanak­kor érdekelni fogják a kamaszok gondjai, gátlásai és meglátásai is“ - tájékoztatott Gátasi Irén. A so­kak által kedvelt, népszerű pszi­chológusnő ugyanezen a napon délután 16 órakor a szülőket is várja az iskolába, hogy megvála­szolja gyermekük serdülőkori problémáival kapcsolatos kérdé­seiket. November 4-től 14-ig fo­lyamatosan sor kerül az egészség­napokra az egyes osztályokban is. Kiállítást rendeznek a világban is­mert táplálkozási szokásokról. Az egészséges életmóddal kapcsola­tos munkákat azonban nem csak az iskolában, hanem az intéz­mény gyermekklubjában is készí­tenek majd az alsó tagozatosok. Első lépés az oktatási rendszerek átláthatósága felé Az UNESCO kiadványa ISMERTETÉS Az október 24-én megjelent Global Education Digest című kiadvány a világ oktatási rendszereinek sta­tisztikai adatait veti össze Az UNESCO statisztikai hivatalának felmérései által megjelentetett első kiadás többek között a nemzetközi, standard, oktatási szabványokkal és osztályozási rendszerekkel, a kü­lönböző országok oktatási rendsze­reinek finanszírozási formáival, ok­tatási céljaival és előírásaival, illet­ve számszerű adatokkal foglalko­zik. A montreali székhelyű intézet dolgozói a nemzetközi oktatási rendszereket átvilágítva statisztikai táblázatokat készítettek az iskola­oktatási kezdéstől egészen a felsőoktatásig. Az UNESCO statisztikai hivatalának igazgatója, Denise Lievesley a kiad­vány sajtótájékoztatóján elmondta: „Ez a kiadvány csupán az első lépés az oktatási rendszerek ádáthatósága felé.” Az elmúlt néhány tanév ta­pasztalatait összegző, összehasonlí­tó munka a világszerte végbemenő oktatási reformok végrehajtásához kíván segítséget nyújtani, (e) ISKOLA UTCA AZ ÚJ SZÓ MELLÉKLETE A mellékletet szerkeszti: Horváth Erika, Rácz Vince Levélcím: Iskola utca, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 427, 02/59 233 428 e-mail: iskolautca@ujszo.com

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom