Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-25 / 270. szám, kedd

Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 25. KOMMENTÁR Hány szűk esztendő? PÁKOZDI GERTRÚD Januártól ismét többet fizetünk a gázért, áramért, hőszolgáltatá­sért, vízért. Senkit sem ért a hír meglepetésként, hiszen már ré­gen a lakosság tudomására hozták, az energiaárak szabályozásá­ért felelős hivatal akkor állítja meg a radikális áremelések folya­matát, mikor a szolgáltatások ára a költségárakkal lesz egyenlő. Ha minden igaz, az ezt követő áremelések már „csak” a minden­kori inflációt követik. A már így is jelentős nyereséggel működő gázművek elégedettek, azonmód az áramszolgáltatók is. És az ál­lamnak is van oka az elégedettségre. Hiszen e drágításnak kö­szönhetően nem kevés pénz kerül az államkasszába. A lakosság csak abban bízhat, hogy a költségvetési pénzek elosztói ezt a be­vételt nem herdálják el, hanem valóban közérdekű és közhasznú célra (egészségügy, iskolarendszer stb.) fordítják. A drágulás ismeretében az eddiginél még több családban folyik az osztás, szorzás: vajon elegendő lesz-e a család növekedni alig akaró jövedelme a korábbinál nagyobb közüzemi számlák kifize­tésére. Főképp a családi házakban lakók számolhatnak jelentős többletkiadásokkal. Aki pedig nem akar vagy nem tud évről évre többet fizetni a gázért, villanyért, az megpróbálkozik az energia­takarékosság számára legkézenfekvőbb módjával. Sokak számára ez azt jelenti, hogy csökkenti a fűtött helyiségek számát. Való­színűleg többen lesznek azok is, akik inkább a gázkazán mellett meghagyott szilárd tüzelésű kazánt rakják meg a közeli erdőkben összegyűjtött fával. Már ahol van erre lehetőség. Mások, az anya­gilag kissé tehetősebbek a nagyobb, egyszeri kiadásokkal járó, de a fűtési költségek tartós csökkenését eredményező megoldásokat választják. Hagyományos ablakaikat újakra, műanyagkeretűekre cserélik, vagy - mint azt mind gyakrabban láthatjuk falvainkban is - hőszigetelő réteggel borítják be házukat. A lakosság anyagi helyzetét ismerve félő, hogy nem lesz tömeges az ilyen energiata­karékos, hosszú távon kétségkívül megtérülő családi befektetés. Azért is kétséges az ilyen - a jövő szempontjából egyébként szin­te megkerülhetetlen - energiatakarékossági megoldások gyors el­terjedése, mert a következő években nemcsak a fűtési költségek, meg az áramszolgáltatási díjak emelkedésével számolhatunk, ha­nem az élelmiszer, a gyógyszer stb. árának emelkedésével is. A szegények kategóriájába tartozók egyre szélesebb rétege pedig annak is örül majd, ha legalább egy szobában még melegen tart­hatja a fűtőtestet, vagy hogy nem kell lemondania megszokott és egészségének karbantartásához elengedhetetlen gyógyszeréről. A jövő évi költségvetést lázasan megvitató parlamenti bizottsá­gokban is többen komolyan fontolóra vehetnék, hogy a szóban forgó áremelések következtében a költségvetésbe befolyó na­gyobb tételekből mit lehetne az alacsonyabb jövedelműek ilyen jellegű kiadásainak kompenzálására fordítani. A kisember pedig riadtan kérdezi: hány szűk esztendő következik? JEGYZET Beteljesült álom JUHÁSZ KATALIN Fővárosi plaza, a fogyasztás szentélye, áruhegyek, csillogás, háromdimenziós mozi, amit akartok. Az ilyen helyeken meg­szokott számítógépes játékte­rem is tömve, mellette viszont váratlan meglepetés: egy „ha­gyományos”, villanyvezérlésű autópálya. Körülötte heterogén tömeg. „Jót játszottunk itt múlt­kor a bátyámmal” - mondja egy húsz év körüli fiatalember az őt kísérő hölgynek, ám egyáltalán nem kelt feltűnést. Az átlagélet­kor tizenkét év, de kevesen fi­gyelik a közönség összetételét, a szemek a játékautókra tapad­nak, ha valamelyik kirepül vagy felborul, többen is felkiáltanak, az üzemeltető pedig visszasegíti a pályára a kicsi kocsit. Öt perc­nyi száguldozás húsz korona, hétvége van, sorban állnak az érdeklődők. „Mindig is ez volt az álmom! Csak azért barátkoz­tam a szomszéd sráccal, mert neki volt otthon autópályája. Persze nem akkora, mint ez...” - mondja egy családapa tíz év kö­rüli fiának. Mintha mindketten hipnózis alatt lennének, úgy kö­vetnek egy sárga autót. A fiatal- asszony fejét csóválja, már men­ne a cipőboltba, hangot is ad nemtetszésének, azzal fenye­getve meg a fiúkat, hogy ott­hagyja őket sorsukra. Azok ket­ten egyszerre bólintanak, rend­ben, mi itt elleszünk még egy darabig, aztán az üzlet előtt ta­lálkozunk. Meg kell hagyni, az autópálya gyönyörű és hatal­mas. Ha készülne egy felmérés arról, hány srác vágyott az át- kosban hasonlóra, és hányán kaphatták meg, bizonyára le­hangoló eredmény születne. Ezekre a beteljesületlen álmok­ra épít a pozsonyi plazavállalkozó, remek érzékkel és szemmel látható sikerrel. A papák ugyanis nem értenek a számítógépes játékokhoz, ezért gyerekeiket sem szívesen fizetik be ilyesmire. Az autópálya azonban egészen más. Hőseink is kezdenek belemelegedni, a negyedik húszas kerül elő a nadrágzsebből, és amikor a ma­ma már jó messze jár, a papa el­kéri a távvezérlőt a gyerektől, hogy tanító-nevelő célzattal be­mutasson neki néhány mester­fogást. „Láttad?! Tisztára, mint a Schumacher!” - ragadtatja el magát egy sikeresen abszolvált hajtűkanyar után a komoly fér­fiú. A srác pedig kajánul elvi- gyorodik.- Mi csak akkor tudnánk januártól fizetni a megemelt gáz-és villanyszámlát, ha legalább egy négyes találatunk lenne a lottón... (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ LA NÁCIÓN Legalább 400-500 meggyilkolt el­lenzéki holttestét dobták a Csendes­óceánba katonai helikopterekről Augusto Pinochet chilei diktátor uralma idején - írta a chilei lap. Fel­tételezhető, hogy a puccs évének, 1973-nak utolsó heteiben szabadul­tak meg első ízben ilyen módon a meggyilkolt ellenzékiek földi ma­radványaitól. Legkevesebb negyven alkalommal tették meg Puma heli­kopterek a főváros és a tenger kö­zötti utat. A lap szerint erre a követ­keztetésre jutott a santiagói eltűn­tek után kutató Juan Guzman Tapia vizsgálóbíró. Guzman hajdani kato­nákat kérdezett ki, hogy megtudjon valamit a Kommunista Párt egykori tíz magas rangú politikusának eltű­néséről, akiket 1973. szeptember 11-én tartóztattak le. Azon a napon jutott ugyanis puccsal hatalomra Pi­nochet. Rémuralmának éveiben, 1990-ig több, mint háromezer em­bert elhurcoltak, megkínoztak és meggyilkoltak Chilében. „Küzdünk a választások tisztaságáért, a demokratikus intézményekért, de az eseményekbe nem szólunk bele" Grúzia: megfigyelők a Marsról A grúz társadalom nem fo­gadta el a november 2-i par­lamenti választások hivata­losan kihirdetett végered­ményét. De vajon az EBESZ szakosodott szerve, az ODIHR, amely 450 megfi­gyelővel követte nyomon a szavazás és a szavazatszám­lálás folyamatát, megtett-e mindent, hogy útját állja a csalásnak? E sorok írója a csoport tagjaként volt jelen a választásokon. KŐSZEG FERENC A tbiliszi Sheraton hotelben több mint négyszáz választási megfigye­lő gyűlt össze. Míg a regisztrációra várunk, a mellettem álló katonás külsejű férfi megjegyzi: ott voltam október 15-én az azerbajdzsáni el­nökválasztáson is. Csaltak, minden­ki tudta. De azért az ODIHR elfo­gadta a választás eredményét. Itt is csalni fognak, itt is el fogják fogadni. Logisztika. A választási szabályok is­meretében a zöldfülű megfigyelő úgy vélhette, annak ellenére is lehe­tetlen csalni, hogy a tizenöt tagú vá­lasztási bizottságokban tíz tag a kor­mányt, illetve a kormánypártokat képviseli. A választó kezébe adott üres szavazólap hátoldalát a bizott­ság két tagjának kell aláírnia, majd a már kitöltött, összehajtott szavazóla­pot egy harmadik bizottsági tag le- bélyegzi, egy negyedik pedig beteszi egy ugyancsak lebélyegzett boríték­ba. Az ádátszó falú urnába ismét a választópolgárnak kell betennie a le­zárt borítékot. Végül a szavazó mu­tatóujját (igaz, csak a választókerü­letek egy részében) láthatatlan tintá­val jelölik meg, a bejövökét pedig kék lámpával ellenőrzik, hogy nincs- e rajta az árulkodó tintapetty. A tere­pen aztán kiderült, minden másképp van. A ránk bízott körzet - a 33-as választókerület (Kareli) északi része - falvaiban 17 szavazókört alakítot­tak ki, két helyre azonban nem me­hettünk: ide már veszélyesen közel van Dél-Oszétía, amely - Abházié­hoz hasonlóan - nem ismeri el a grúz kormány fennhatóságát. Listák. A szavazást megelőző na­pon tíz szavazókört jártunk végig. A Breti tanyán kialakított szavazó­körben a Tbilisziből kiküldött, szá­mítógéppel készült választói név­jegyzék eredetileg 968 nevet tar­talmazott. Az új választási törvény értelmében a választói névjegyzé­ket kormányzati szervek készítik el központilag. A választókerületek­be és a szavazókörökbe megkül­dött listák azonban rendkívül pon­tatlanok voltak. A Breti tanyai sza­vazókörben november 1-jéig 350 névvel egészítették ki a jegyzéket. Sokan így is kimaradtak, és csak a helyszínen tudták meg, hogy nem szavazhatnak. Avlevi faluban a he­lyi választási bizottság elnöke egy középkorú asszony, akit - mint szinte valamennyi bizottsági elnö­köt - a Sevardnadzét támogató Új Grúziáért pártszövetség jelölt tisztségébe. Az Adzsárai Autonóm Köztársaságban, ahol Sevardnadze politikai szövetségese, Aszlan Aba- sidze középkori fejedelemként uralkodik, egyáltalán nem állítot­tak össze választói névjegyzéket. A szavazás napján hét szavazókör­ben jártunk, másfél-két órát töltöt­tünk mindegyikben. Este fél nyolc­kor érkeztünk meg küldetésünk utolsó állomására, Breti faluba, hogy végignézzük a szavazatszám­lálást. Azért a víz? Rövid időn belül vüá- gossá vált, hogy az ellenzéki Nemze­ti Mozgalom, azaz Mihail Szaakas- vili, aki a „Grúzia Sevardnadze nél­kül!” jelszóval indította el kampá­nyát, fölényesen vezet. A végered­mény mégis meghökkentő volt. Sza- akasvüi pártja - 737 érvényes szava­zatból - 397-et kapott, a szociálde­mokrata Munkáspárt 189-et, az Új Jobboldal 71-et. Az Új Grúziáért szövetség a 31 szavazatával a negye­dik helyre szorult. Igaz, kiderült, hogy Szaakasvili ebben a faluban töltötte gyerekkorát, ezért üyen népszerű. Tudom azt is, hogy egy szavazókor eredményéből semmire sem lehet következtetni. Két dolog mégis egyértelműnek tetszett. Egy­részt az, hogy a szavazatszámlálás­nál a szavazókörben nem lehet csal­ni. Másrészt az, hogy Sevardna­dzéből a választók nagy részének elege van. Ismét elfogott a naiv, po­pulista érzés, amely 1989 óta újra meg újra a hatalmába kerít: bármit eszelnek is ki az okosok, akárhogy manipulálnak és csalafintáskodnak, azért a víz az úr. Másnap aztán a gályákat elnyelő tenger képzetét a hideg zuhanyé váltotta fel. A grúz állami televízió ismertette az előzetes eredménye­ket. E szerint a választás győztes pártja az Új Grúziáért szövetség (26 százalék), a Nemzeti Mozgalom csupán a második lett (22 ,6 száza­lék). Ki nyert? Hazaérve Budapestre, el­olvastam az ODIHR előzetes jelenté­sét, amelyet a választás másnapján, november 3-án adtak ki. Szó sincs róla, hogy ne lenne benne kemény kritika. „A grúziai parlamenti vá­lasztások nem feleltek meg az EBESZ elvárásainak és a választá­sokkal kapcsolatos nemzetközi nor­máknak. A választói névjegyzék pontatlansága kikezdte az általános és egyenlő választójog alapvető biz­tosítékait.” A jelentés felsorol szá­mos választási visszaélést: a válasz­tók megfenyegetését, szavazólapok meghamisítását, szavazóurnák A választói névjegyzék pontatlansága kikezdte a választójog biztosítékait. megsemmisítését. De a lényeg, hogy a hivatalos előzetes eredmény ha­mis, az nem volt benne. Pedig a valódi eredményekről lehet­tek fogalmaink. A Global Strategy Group nevű közvélemény-kutató szervezet 413 szavazóköméi végzett exit pollt, 25 ezer szavazót kérdezett meg. Eredményei tizedszázaléknyi eltéréssel megegyeztek a Nemzetkö­zi Társaság a Tisztességes Választá­sokért és a Demokráciáért elnevezé­sű grúziai civil szervezet eredmé­nyeivel, amely 2500 megfigyelőt küldött szét a 2864 szavazókörbe. A Nemzeti Mozgalom az előbbi sze­rint 26,4, az utóbbi szerint 26,6 szá­zalékkal végzett az első helyen. Az Új Grúziáért mindkét szervezet sze­rint a második lett 19 vagy 18,9 szá­zalékkal. A harmadik a Munkáspárt (17,5 illetve 17,3 százalékkal), ne­gyedik Burdzsanadze pártja, ötödik a Megújulás Unió. Ez utóbbi a két közvélemény-kutató szerint is körül­belül ugyanannyi szavazatot kapott - 8,5 százalékot -, mint az állami te­levízió szerint. Csakhogy ai Adzsári- ai Autonóm Köztársaság elnöke no­vember 6-án váratlanul azzal állt elő, hogy pártja országosan a szava­zatok 23,5 százalékát szerezte meg. Lett volna tehát mit tennie az ODIHR-nak. A kitöltött formanyom­tatványok alapján a szervezetnek legalább 150 szavazókörből voltak pontos adatai az első nyolc párt eredményeiről. További megfigye­lők dolgoztak a választókerületi központokban. A csoport másik ma­gyar tagjától, Kriza Borbálától már november 3-án délután megkaptam SMS-ben a 17. számú (Telavi) vá­lasztókerület összesített eredmé­nyét. Ott a Nemzeti Mozgalom 43,9, az Új Grúziáért 17,4%-ot ért el. November 6-án levelet írtam a vá­lasztást megfigyelő misszió vezető­jének, Julian Peel Yatesnek, és java­soltam, hogy hozzák nyilvánosságra a rendelkezésükre álló részeredmé­nyeket. Hiszen az ODIHR tekintélye, szavának súlya minden bizonnyal nagyobb, mint a közvélemény-kuta­tóké vagy a grúz önkéntes megfi­gyelőké. Adataik közzétételével ta­lán még útját állhatják a készülődő szemérmetlen választási csalás­nak... Levelemre, amelyet e-mailen küldtem el az ODIHR tbiliszi irodá­jába, nem kaptam választ. Néhány nappal később, november 14-én, az Emberi Jogok Nemzetközi Helsinki Szövetsége bécsi közgyűlé­sén Christian Strohal, az ODIHR igazgatója tartott előadást szerveze­te munkájáról. Éltem az alkalom­mal, itt is feltettem a kérdést, miért nem hozzák nyilvánosságra a grúzi­ai választás részeredményeit. „Az ODIHR megfigyeli, és nem szervezi a választásokat” - mondta Strohal úr. Vagyis: küzdünk a választások tisztaságáért, a demokratikus intéz­ményekért, de az eseményekbe nem szólunk bele. Hiszen a Marsról jöt­tünk, és oda is megyünk vissza. FIGYELŐ OROSZ LAPOK Borúlátóan ítélik meg az orosz la­pok Eduard Sevardnadze grúz el­nök távozását. A Kommerszant, az üzleti körök lapja szerint a ha­talom és ellenzék összecsapása nem a parlament elfoglalásával kezdődött: a katalizátor James Baker volt amerikai külügyminisz­terjúliusi látogatása, valamint az amerikaiaknak az elnökkel szem­beni ellenzék egyesítésére tett tö­rekvései voltak. De a válság végső szakaszában „Oroszország ellen- támadásba ment át, és igyekezett megőrizni pozícióit a Sevardnadze utáni korszakra”. A Nyezaviszimaja Gazeta szerint a Nyugat érdekelt Grúzia stabilitá­sában, de közömbös számára, hogy ki az ország vezetője. Ám fé­lő, hogy Grúzia államháztartása csődbejut, és képtelen lesz szere­pét betölteni, ez pedig veszélyez­tetné Oroszország déli határait. A Vedomosztyi gazdasági napilap úgy látja, hogy valóságos csoda lenne, ha Oroszországnak sikerül­ne profitálni a grúziai helyzetből. „A Sevardnadzéval kötött szemé­lyes megállapodások nélkül Oroszország grúziai érdekei nem tarthatók fenn”. BRjTSAJTÓ Semmi sem garantálja, hogy Grú­zia nem hullik szét ugyanúgy, mint annak idején a Szovjetunió - írta a Financial Times. Elemzése szerint a központi hatalom gyengeségéről árulkodott az is, hogy az ellenzék­nek különösebb erőfeszítés nélkül sikerült elfoglalnia a parlamentet, és menekülésre kényszerítenie az elnököt. Ebben a helyzetben az ön­jelölt új vezetők is ugyanolyan ha­talomnélkülinek bizonyulhatnak, mint Sevardnadze. A tovább húzó­dó politikai zűrzavar kilátása Grú­ziában sokakat elborzaszt, mivel közvetlenül a háború dúlta Cse- csenföld határán, a kaszpi-tengeri gáz és olaj exportútvonalai mentén fekszik, és ebben a helyzetben a mértéktelen korrupciótól sanyar­gatott ország puszta fennmaradása is kétséges. A The Independent is azt emeli ki, hogy a korrupció még az országban tevékenykedő ameri­kai vállalatok működését is akadá­lyozza. Az egyik amerikai céget ar­ra alkalmazták, hogy számolja fel a rendszeres áramszünetek okait, és érje el, hogy a fogyasztók fizesse­nek az energiáért. A szolgáltatásról lekapcsolt, nem fizető fogyasztók pisztollyal a kezükben jelentek meg a helyi áramelosztóknál, és egyszerűen visszakapcsolták ma­guknak az áramot. f.^n.cia..lapok „Hűbéresség” címmel jelent meg vezércikk a baloldali liberális Libérationban. „Sevardnadze, akit a Szovjetunió szétrobbanásakor nem a legrosszabb kommunista apparatcsikok között tartottak szá­mon, a lehető legmesszebbre ment el a grúziai hatalom elkobzásában, de nem lövetett a tömegre, mint azerbajdzsáni szomszédai. Senki nem sajnálja a távozását, talán ő maga sem.” A gazdaság romokban van, a kormányzat széthullott, a korrupció áthatotta az egész rend­szert, nem korlátozódott csak a volt elnökre és körére. A tbiliszi polgári, erkölcsi ébredés előtt egyes ellenzéki vezetők hosszú ide­ig kényelmesen beleilleszkedtek ebbe a rendszerbe. „A Kreml, miu­tán szította a zűrzavart, a végén nagyvonalúan lecsillapította a játszmát. Ez a magatartása azon­ban nem feledtetheti kaukázusi ak­cióinak brutalitását, amellyel egy­részt ellenőrizni akarja a kőolajutakat, másrészt megmutat­ni regionális hűbérúri hatalmát”.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom