Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)
2003-11-08 / 257. szám, szombat
Családi kör ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 8. MINDENNAPI KENYERÜNK Lót és a jólét ára ÉDES ÁRPÁD Ige: „Lefekvés előtt a város férfíai, a sodomaiak, körülvették a házat; ifjak és öregek, az egész nép kivétel nélkül. Bekiáltottak Lótnák, és azt mondták neki: hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára ? Hozd ki őket hozzánk, hadd ismerjük őket. Lót kiment hozzájuk az ajtó elé, de az ajtót bezárta maga mögött, és ezt mondta: Ugyan barátaim, ne tegyetek rosszat! Van két leányom, akiknek mégnem volt dolguk férfival, kihozom hozzátok, és tegyetek velük, amit jónak láttok, de ezekkel az emberekkel ne tegyetek semmit... ” (lMózes 19, 4-8) „S(z)odoma, Gomora” - szokták mondani a régiek, ha valami nagyon megbotránkoztató, szokatlanul sértő dolog történt. Általában a rossznak, az erkölcstelennek a legeslegfelső fokát értve alatta. De hogy mi is az a nagyon rossz, ami miatt emlegetik, sőt maga Jézus is megemlíti az ítélettel kapcsolatban, azt már kevesebben tudják. Szakkifejezésként is ismert a „szodómia” kifejezés (Sodoma város nevéről), ami az értelmező kéziszótár szerint „a nemi eltévelyedések egyik fajtája: állatokkal űzött fajtalankodás”. Tegyük mindjárt hozzá, hogy ez az értelmezés csupán a valami nagyon rosszal magyarázható, mert a Bibliában azért ilyennek nyoma sincs. Ami az idézett igékből is egyértelműen kiderülhet, Sodomában egy erőszakkal párosuló kultikus, pogány vallási eredetű homoszexualitásról lehetett szó. A mai sok kibeszélőshow-n edzett, sokban eltorzult, megfásult véleményű ember talán azt mondja: Ó, hát csak ennyi? Isten mégis azt mondta rá: Mivel már igen sok a jajkiáltás Sodorna és Gomora miatt, és vétkük igen súlyossá vált, lemegyek, hogy megnézzem.” (lMóz 18, 20-21) Pedig a két város képe nem így kerül először a Szentírás olvasói elé. Az egész ott kezdődik, amikor Ábrahám (akkor még Ábrám) és Lót nem férnek meg együtt Kánaán földjén, ahova az Isten ígérete nyomán elérkeztek. Pedig hát szinte fiaként fogadta Ábrahám Lótot, meghalt testvérének fiát, aki így valójában az unokaöccse volt. Csakhogy ekkor már mindkettejüknek sok jószáguk volt, és együtt vándorolva nem bírta a föld eltartani őket. Mondhatnánk, hogy törvényszerűen kezdődtek a veszekedések Lót pásztorai és Ábrahám pásztorai között. Ekkor Ábrahám fölajánlotta Lótnák, hogy váljanak el egymástól, hiszen elég nagy az ország. Az első választás jogát Ábrahám Lótnák engedte át, mondva: ha te jobbra mész, én akkor balra megyek, vagy megfordítva. „Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az Úr Sodomát és Gomorát, egészen Cóárig olyan volt az, mint az Úr kertje.” (lMóz 13,10) Mert látszatra maga az Éden kertje, ami Lót szeme elé tárult, elhomályosítva a tejjel és mézzel folyó Kánaánnak ígéretét is. Csakhogy míg ez utóbbit maga az Isten ígérte, az előbbi a nagyon is megcsalható, becsapható emberi szem meglátása csupán. Ebbe a csapdába esett Éva a Paradicsomban, történetünkben Lót, és ha kezünket a szívünkre tesszük, bizony, be kell vallanunk, hogy nagyon sokszor mi is. Pedig a biztonságosnak hitt városról hamar kiderült, hogy csalfa remény, mert már a választás pillanatában is vazallusi viszonyban volt Sodoma, és egy eredménytelen lázadás után a várossal együtt Lót is mindenével fogságra jutott. Csupán Ábrahám és vitézei gyors beavatkozásának volt köszönhető, hogy nem került rabszolgasorsra. Ám mikor Ábrahámnak egy cipőfűző, egy saruszíj sem kellett Sodorna gazdagságából, Lót akkor is ott maradt. Sőt történetünk elején a város kapujában találjuk a többi „tisztes” sodomai polgárral együtt. Pedig a bűnnel, a gonoszsággal kapcsolatban nem létezik független kisebbségi lét; vagy elkülönülsz, vagy cinkossá válsz! Nem csukhatta be a szemét a város romlottsága fölött, hisz a szeme előtt játszódott. Lehet, hogy kezdetben jövevényként meglapult, talán magában berzenkedett, csakhogy aztán jön a fásult közöny, a beletörődés, a megalkuvás, majd az ilyen kis lelki tudathasadások, skizofréniák következményeként a depresszió, amit már nem indokolhatott holmi őszi levélhullással. Már az ép ész határát súrolta, mikor lányai ártatlanságát és életét tette kockára eredménytelenül. Csak az isteni kegyelem az, amely megtartotta őt és szeretteit is ebben a szorultságban. Kimentette őt Sodoma gonoszságából, majd az ítéletéből is. Jézus Krisztus azt mondja magáról: „az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10) Egy énekünk így kezdődik: „Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz. Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz.” A szerző református lelkész FELHÍVÁS JHHHi Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egyszerű, nyugdíjas képeslapgyűjtő vagyok. 1996 óta szívritmus-szabályozóval élek. Különböző újságokban szoktak megjelenni felhívásaim, melyekre eddig több mint nyolcvanezer képeslapot kaptam. Rendezgetésük, szortírozásuk kitölti minden időmet, közben nem gondolok betegségemre, és így nekem a túlélést jelenti. Időnként különböző témákban készítek kiállításokat és albumokat, ezzel is gazdagítva környezetem és a témák iránt érdeklődő emberek élményét. Kedves Olvasók! Arra szeretném kérni Önöket, hogy küldjenek minél több, bármilyen képeslapot A VILÁG EGY SZOBÁBAN című gyűjteményemhez, és barátaikat, ismerőseiket is ösztönözzék erre. Komáromban idén szeptemberben indítottak először önálló osztályt autista gyermekek számára Nekik csak a jelen létezik V. KRASZNICA MELITTA Richter Helga gyógypedagógus: „Ezek a kártyácskák a napirendet, az egymást követő foglalkozásokat ábrázolják" idei tanévtől végre megoldottnak látszik az autista gyermekek oktatása Komáromban. A magyar tanítási nyelvű speciális alapiskola égisze alatt külön osztályt indítottak számukra; a négy tanulóval két gyógypedagógus és egy asz- szisztens foglalkozik. - Az autista gyermek csakúgy, mint minden más gyermek, hatéves korától iskolakötelesnek számít. Sérülésének jellege miatt viszont szinte egyáltalán nem integrálható semmilyen osztályközösségbe, még a speciális iskolai osztályokba sem - mondja Zsitnyan Aurél, a speciális alapiskola igazgatója. - Az elmúlt néhány évben, jobb megoldás híján, iskolánk foglalkoztató osztályába lettek besorolva, előtte pedig a járási hivatal individuális oktatás formájában próbálta biztosítani taníttatásukat. Abban az időben viszont még nem volt olyan pedagógus a városban, aki autisták oktatására is alkalmas szakképesítéssel rendelkezett volna. Ez a probléma azóta megoldódott, két gyógypedagógusunk tanfolyamokon vett részt, és megfelelő képesítést szerzett erre a szakterületre. Az újabb, lényeges változás szeptembertől következett be. A tavaszi behatások során ugyanis kiderült, hogy a speciális iskolát látogató két autista tanulón kívül további kettő vált iskolakötelessé. Az érvényes előírások értelmében pedig négy fővel már külön autista osztályt lehet indítani. Az iskola megkérvényezte, és meg is kapta az engedélyt az oktatásügyi minisztériumtól az osztály indítására. - A tanévkezdés óta eltelt rövid időszak alatt is tapasztaljuk, milyen jó hatással van a gyerekekre az, hogy végre megfelelő körülmények között tudunk velük foglalkozni - árulja el Richter Helga gyógypedagógus. - Az autista gyerek ugyanis nem tud alkalmazkodni a közösséghez, individuális hozzáállást igényel, egyénre szabott tanmenetet kell számára kidolgozni. Munkáját nem zavarhatja további osztálytársak jelenléte. Ezeket a körülményeket most már többé-kevésbé biztosítani tudjuk számukra, mind a megfelelő helyiségeket, mind a pedagógusok számát illetően. Az ideális állapot persze az volna, ha négy tanerő jutna a négy gyerekre. Most azt a gyakorlatot vezettük be, hogy míg a két gyógypedagógus egy-egy gyerekkel tanul, amit esetünkben inkább terápiának neveznék, addig a nevelő a másik két gyerekre felügyel, illetve az órarendbe iktatott egyéb foglalkozásokat - torna, zenehallgatás, pihenés, evés - végzi velük. Richter Helga elmondása szerint az autistákkal való munka rendkívül igényes, de egyben változatos is. A sikerélményt itt nem az általános iskolákban, sőt még csak nem is a speciális iskolákban megszokottakhoz kell mérni. Céljuk az, hogy értelmi szintjükhöz és képességeikhez mérten minél többet kihozzanak egy- egy gyerekből. Van, aki folyékonyan megtanul olvasni, másnál már az is eredménynek számít, ha nagyság szerint el tud helyezni három kockát. - Ahhoz, hogy bármilyen eredményt el tudjunk érni, nagyon szoros együttműködésre van szükség a szülőkkel - mondja. - Kezdetektől fogva arra kétjük őket, hogy legyenek velünk teljesen őszinték, mert ezeknél a gyerekeknél soha nem tudni, mi vált ki bennük egy-egy heves reakciót, ellenérzést. Lehet az egy szó, egy rosszul megfogalmazott mondat. Az egyik kisfiút például nem lehet semmire utasítani, csak kérni szabad őt arra, hogy tegye meg ezt vagy azt. A tagadó mondatokat nagyon finoman kell megfogalmazni. Azt is tudnunk kell például, ha rosszul aludta ki magát valamelyik gyerek, mert maga ez a tény magyarázatot adhat aznapi fokozott ingerlékenységére. A tanítás során egyébként a „minden tevékenységet befejezni” jelmondathoz tartjuk magunkat, vagyis addig nem fogunk hozzá más foglalkozáshoz, míg az előzőt be nem fejezi a gyerek. Ez nekik fontos, hiszen időérzékük nincs kifejlődve, számukra lényegében csak a jelen létezik. Azt viszont megtanulják, hogy ha elvégzik a feladatukat, akkor jön a soron következő. A gyerekek szempontjából egyébként az volna a legjobb, ha hétvégén és szünetben is folyna az oktatás. Számukra az állandóság ugyanis a legbiztosabb fogódzó, minden változás kibillenti őket. Azt is tapasztaljuk, hogy hosszabb szünidő után nehezen zökkennek vissza, nem tudnak elvégezni olyan feladatokat, ami azelőtt már természetes volt számukra. A gyerekek 16 éves korukig látogathatják ezt a speciális osztályt, további sorsuk teljesen bizonytalan. Illetve, sajnos, nagyon is jól előrevetíthető. A környéken ugyanis nincs olyan intézmény, amely felnőtt autistákkal foglalkozna, legtöbben ezért a szülői házban tengetik életüket, ami amellett, hogy óriási terhet ró a családokra, a sérült számára sem kínál semmüyen perspektívát. „A gyermek számára sikerélményt jelent, ha ki tudja tölteni a formákkal a táblát" (Vas Gyula felvételei) A hazugságok anatómiája - miért hazudik a gyerek? MARKÓ EMIL Minden gyermeknek élénken működik a fantáziája, „kitalálósdira” játszik és ezért gyakran hazudik. Ez azonban nem ok arra, hogy a felnőttek kétségbe essenek. Sokkal ajánlatosabb beleélnünk magunkat lelkivilágukba, mint mindenáron megtudni az igazat. A gyermekek viselkedése néha meglepi a „nagyokat”, máskor zavarba hozza őket. Ilyenkor azzal érvelnek, hogy utálják a hazugságot. S mit tesznek? Egyszerűn ráförmednek a kicsikre, hiszen minden szülő szentül meg van győződve arról, hogy ha a világ összes gyereke hazudik is, az övé nem fog, az biztos. Sajnos, csak kevesen tudatosítják, hogy a hazudo- zás nem születik azonnal, minden ok nélkül. Leggyakoribb oka a félelem, s tán csaknem ezzel párhuzamosan az önállóság megszerzése. A pszichológusok szerint egy kis hazudozás - úgy kb. 14 éves korban - „direkt egészséges”. Ez ugyanis annak a jele, hogy a gyerek felnőtté válik. Ilyenkor nem árt, ha a szülő és a pedagógus „hosszabbra engedi a pórázt”, ha több szabadságot előlegez. Sajnos, a felnőttek többsége éppen ellenkező álláspontra helyezkedik. Szigorúan büntet, dühöng, kiabál, szövetségeseket keres. Hogy is tehetné, hogy egyszerűen ne vegye észre a hazudozást? Elveszítené tekintélyét, ostobának néznék-vélekedik. Ezért aztán a gyereket mindenáron arra kényszeríti, hogy megmondja az igazat, és így annak át kell élnie a megaláztatás, a rajtakapás minden kínját. A felnőtt arról sem feledkezik meg, hogy ezeket az eseteket gyakran a szemére is vesse. A gyermek lélektanával foglalkozó szakemberek már rég hangsúlyozzák, hogy az ilyen módszerek a lehető legrosszabbak. Mit kell tehát tenni? A gyereket hagyni kell, beszéljen mindenről, amiről szeretne. Ez az egyetlen módja, hogy a bizalmába férkőzhessünk. A gyerekek ugyanis azért is hazudoznak, mert bizonyos tapasztalatok alapján egyszerűen nem tudják elhinni, hogy a felnőttek, a szülők és a pedagógusok képesek őket megérteni. Az ő számukra a felnőttek világa túlságosan bonyolult. Itt kell kimondanunk azt is, hogy a gyerekek hazudozásáról csakis a felnőttek tehetnek. Először is azért, mert a gyerek füle hallatára és szeme láttára naponta hazudnak. Másodszor azért, mert a tényeket úgy állítják be, hogy azok számukra kedvezőek legyenek, de úgy is, hogy a gyerek lelkivilágát ne sebezzék meg. Harmadszor azért, mert egyszerűen képtelenek megmondani az igazat és vállalni a kellemetlen dolgok következményeit. Nemegyszer az úgynevezett lényeges kérdések elől térnek ki ily módon, sőt gyakran különböző álságos buzdításokkal arra használják fel a gyereket, hogy ilyen indirekt módon megtudjanak tőle valamit. A szülők és a gyermekek kapcsolata annál erősebb, minél több benne az őszinteség. A család élő, fejlődő közösség, hiszen a szülők, a gyerekek és az életkörülmények is állandóan változnak. A külső és belső nehézségeket együttes erőfeszítéssel kell leküzdeni, az érzelmi kapcsolatokat ápolni kell, s az igényeket össze kell hangolni. így erősödnek a családi kapcsolatok, így válik a család olyan közösséggé, amely biztonságot ad a gyermeknek is, a szülőnek is és az iskolának is. A szerző gyakorló pedagógus
