Új Szó, 2003. november (56. évfolyam, 252-274. szám)

2003-11-08 / 257. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. NOVEMBER 8. Családi kör Míg a gyerekek a munkával voltak elfoglalva, a nagymamák és a nagypapák mutatós szendvicseket készítettek nekik Elefánt és fokhagyma LUKACS KATALIN A lurkók hamar megszerették a klubot, a közösen töltött délutánok hangulatát (A szerző felvételei) K amocsa, ez az Érsek­újvár mellett fekvő, alig kilencszáz lelket számláló kisközség iMNMM sokakban kellemes nyári emlékeket idéz. Talán néhány forró napot töltöttek itt, a Vág folyó partján aranyló ho­mokban heverészve, esetleg több­napos, kiadós zuhéval is tarkított sátorozás emlékeit őrzik, vagy egy rockfesztivál elmosódó képei je­lennek meg lelki szemeik előtt, ha a falu nevét hallják. Kamocsán azonban az év többi sza­kában is van élet. Számos szerve­zet működik itt, amelyek egyen­ként is, de összefogva, közös erővel is szép eredményeket érnek el. Ezek egyike a Kamocsai Polgári Klub, amely 2000-ben alakult. Az alapítóknak az volt a céljuk, hogy új színt vigyenek a község életébe, hogy „megmozgassák a népet”, ami - közhellyel élve - a mai elsze­mélytelenedett világban nem egy­szerű. Kezdetben társszervezőként segí­tettünk be a március 15-i ünnep­ségen és a falunk szülöttje, Lu­kács Pál gyermekversíró emléké­re rendezett megmozduláson. El­ső önálló rendezvényünk a több esztendős szünet után újjáélesz­tett összfalusi gyermeknap volt. A sikeren felbuzdulva az idén már harmadik alkalommal ünnepel­tük együtt a gyermeknapot, örömmel nyugtázva, hogy a kör­nyező településekről is egyre több gyerek látogat el hozzánk, hely­beli ismerőseik, osztálytársaik meghívására. Mivel a gyermekekkel való foglal­kozás hálás feladat, a négy-öt tagú szervezőgárda elhatározta, hogy nem csak június elsején foglalkozik majd a kicsikkel. Tavaly november­ben rendeztük meg az első szom­bat délutáni játszóházat. Magunk is meglepődtünk, hogy rögtön az első alkalommal több mint 30 gye­rek látogatott el a rendezvényre. A közös játékot kézműves foglalko­zás követte, s az ott levők úgy bele­melegedtek a játékba és az alkotás­ba, hogy alig akartak hazamenni. A játszóházat ezután havonta meg­hirdettük, s mivel a plakátjainkon levő elefánt megmozgatta a gyere­kek fantáziáját, nevet is kapott, Kí­váncsi Fáncsi Klubra keresztelték. Találkoztunk karácsony előtt, ami­kor adventi koszorút készítettünk szakavatott vezénylettel, január­ban a játékon volt a hangsúly, feb­ruárban farsangi maszkokat készí­tettünk, majd a márciusi találkozó után jött a húsvéti készülődés, ami­kor is a gyerekek érdekes techniká­val készített, nem mindennapi to­jásokat vihettek haza. A lurkók megszerették a klubot, a közösen töltött délutánokat, de a felnőttek körében is nagy vissz­hangja lett. Sorban kaptuk a pozi­tív visszajelzéseket a szülőktől, nagyszülőktől. Jelentkeztek a falu­ban élő óvó- és nevelőnők, hogy egy-egy alkalommal szívesen bese­gítenek ötlettel vagy munkával. A falu vállalkozói is felajánlották anyagi segítségüket. Az idén október első szombatján tartottuk az első Fáncsit. Határta­lanul kreatív óvónőink segítségé­vel őszi termésekből, magvakból, zöldségekből készítettünk képeket, díszeket, sőt ékszereket. Míg a gye­rekek a munkával voltak elfoglal­va, a nagymamák és a nagypapák mutatós szendvicseket készítettek nekik. Néhány csöppség mellett anyuka-apuka is ott dolgozott, be­segítve a bonyolultabb műveletek­nél. Az elkészült művekből pompás kiállítást rendeztünk, amely egé­szen addig volt látható, amíg a ter­mészetes anyagok engedték - te­hát, sajnos, csak pár napig. Minket, szervezőket örömmel tölt el a tény, hogy amíg tavaly né­gyünkre hárult a játszóházak min­den öröme és gondja, az idén lét­számunk legalábbis megkétszere­ződött. Erkölcsileg és anyagilag tá­mogat minket a falu lakossága, vál­lalkozói, a helyi mezőgazdasági szövetkezet, az Illyés Közalapít­vány, és kezdetektől fogva a falu önkormányzata. Reméljük, hogy a jövőben egyre több szülő tölti majd velünk ezeket a kellemes szombat délutánokat. Addig is mindenkit részletesen tá­jékoztatunk a Fáncsi Klub történé­seiről a Foghajma című népszerű helyi lapban, amelynek megjelené­se szintén a Kamocsai Polgári Klub nevéhez fűződik. De ez már egy másik történet... CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Fórum Intézet ajándékát is megnyerheti. Be­küldési határidő: november 12. 1. Kiknél fordul elő gyakrab­ban depresszió? a) a nőknél b) a férfiaknál c) a gyerekeknél 4. Hány tanulója van a komá­romi autista osztálynak? a) 24 b) 14 c) 4 2. Mivel jellemezhető legin­kább a depressziós sze­mély? a) mindig máshol jár az esze b) önmaga körül forognak gon­dolatai c) nem gondol magára 3. Mit jelent a szodómia? a) kényszeres lopás b) szellemi eltunyulás c) nemi eltévelyedés 5. Mi a,címe a kamocsai helyi lapnak? a) Elefánt" b) Foghajma c) Kíváncsi Fáncsi Október 25-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2b, 3c, 4a, 5c. A Lilium Aurum ajándékát Cigáň Szimona, egerszegi kedves olvasónk nyerte. HÍVATLAN LÁTOGATÓK Múzeumbogarak SZTRECSKÓ RUDOLF A szalonnabogarak (Dermestidae) közül már korábban bemutattuk a családnak nevet adó fajok legismer­tebb képviselőjét, a közönséges sza­lonnabogarat, más néven szalonna- porvát. A családot azonban nem csak élelmiszer-kártevők képviselik, hanem száraz állati eredetű anya­gok (szőrme, gyapjúszőnyeg, nyers bőr, kitömött állat- és rovargyűjte­mények) hírhedt kártevői is tartoz­nak ide. Ilyenek a múzeumbogarak. A szalonnabogaraktól való jellegze­tes eltérés megjelenésükben, hogy torukat, szárnyfedőiket nem szőrök, hanem apró pikkelyek borítják. Ná­lunk három fajukkal találkozunk gyakran. A kis múzeumbogár (Anthrenus olgae) 1,5-2 mm, bamásfekete alapon sárgás pikke- lyezettségű. A nagy múzeumbogár (Anthrenus scrophulariae) 3-4,5 mm. Előtora fehéren pikkelyezett, közepén fekete folttal, szárnyfedői feketék, többé-kevésbé megszakított fehér harántszalagokkal, a szegélye­ken sárgás pikkelyekkel. A pusztító múzeumbogár (Anthrenus verbas- ci) 1,8-3,2 mm, fehéren-szürkén- feketén pikkelyezett. Mindhárom említett múzeumbogár- faj megjelenhet a lakásokban is. A kárt a szőrös lárvák okozzák rágá­sukkal, mert az imágók kizárólag vi­rágokon táplálkoznak. Ha tehát fel­nőtt múzeumbogárral találkozunk lakásunkban, várható a falánk lár­vák megjelenése is. Szőnyegeinkre és szőrméinkre a pusztító és a nagy, rovargyűjteményeinkre a kis múze­umbogár a legveszedelmesebb, de ne feledjük, hogy bármelyikük fel­bukkanhat mindegyik említett élő­helyen. A szőnyeget, bőrt, prémet a már ismert módon, szellőztetéssel, tisztítással, fertőtlenítéssel védhet- jük meg tőlük. Alább azoknak szol­gálunk tanáccsal, akiknek van oda­haza egy kis rovargyűjteményük, vagy akár csak egy-két példány szá­rított rovar. Legjobb, ha a preparátu­mokat egyjól záródó dobozban tart­juk. Ebbe a dobozba időnként he­lyezzünk egy benzinnel átitatott vat­tacsomót vagy rongydarabot, és gondosan zárjuk le. Ha rovarjaink belsejében múzeumbogár-lárva ta­nyázik, a benzingőz megöli. Ügyel­jünk a tűzveszélyre! (A szerző rajza) CSALÁDI KISKERTÉSZ November a kertben CSANDA PÉTER Telepítésre csak államilag ellenőr­zött faiskolából vásároljunk cse­metéket. Ezek felelősséget vállal­nak a fajtaazonosságért, amit a csemetékre erősített jeltábla iga­zol. A kiválasztott csemete ala­nyára is fordítsunk figyelmet, hi­szen az alany meghatározza a fa növekedési ütemét és talajigényét is. Kerti telepítésre (a dió kivételé­vel) a gyenge növekedésű ala­nyon álló csemeték alkalmasak. A ribiszke és a köszméte (egres) te­lepítéséhez részesítsük előnyben a magas törzsű, oltott csemetéket. FAÜLTETÉS A gyümölcsfák ültetésének leg­megfelelőbb időpontja a kora ősz, amikor a lomb már lehullott, de komoly fagy még nem fenyeget. Az október végén, november .ele­jén ültetett facsemeték gyökérze­tén a sebek télen jól behegednek, így a gyökérzet, s vele együtt a fa­csemete is erőteljes növekedésnek indul. Ha ősszel ültetünk, a koro­nát nem kell megmetszeni. Ilyen­kor csupán a törött, sérült vessző­ket távolítjuk el, a tulajdonképpe­ni metszést tavaszra halászijuk. Őszi ültetésnél általában nincs szükség kiadós öntözésre, hiszen a téli és a tavaszi csapadék kellőkép­pen átnedvesíti a gyökérzónát. Persze, ha kimondottan száraz az ősz, nem árt, sőt jót tehet egy-egy vödör víz. Fontos szabály, hogy ne ültessünk csonthéjas után csont­héjast, hanem almatermésűt, és fordítva. (Lehetőleg ne ültessük a fácskát az elődje helyére.) CSÍRÁZÁS ELLEN A tárolásra szánt burgonyát kezel­jük csírázásgádó Neo Stop készít­ménnyel. Ha a használati utasí­tást betartjuk, körülbelül 3 hóna­pig nem csírázik ki a burgonya. A Neo Stop a szaküzletekben kis csomagolásban is kapható (50 grammos kiszerelésben). HAJTATOTT ZELLER A kisebb zellergumókat betakarí­tás után megtisztítjuk a fertőzött, megsárgult levelektől, csak az egészséges hajtásokat hagyjuk meg rajtuk. Egy nagyobb edénybe vagy cserépbe ültetjük, szükség szerint beöntözzük, bent hideg és világos helyre tesszük, így egész télen át friss zellerzöldet kapunk. A leveleket úgy szedjük, hogy a szívlevelek mindig megmaradja­nak, mert így ismét újak fejlőd­nek. Ezt a módszert egyébként gyökérpetrezselyemnél is alkal­mazhatjuk. (A két gyökérzöldség gumóját és gyökerét egy cserépbe is rakhatjuk.) JÓL TŰRI A FAGYOT A petrezselyem és a pasztinák fel nem szedett gyökere nem fagy el, és takarás nélkül is általában jól áttelel. (Enyhébb teleken a szal­mával, lombbal takart sárgarépa sem fagy meg.) A termés egy ré­szét azért is ajánlatos a talajban hagyni, hogy fagymentes napo­kon a tél folyamán is lehessen szedni belőlük. Az így áttelelt gyö­kérzöldség tavasszal szedve fris­sebb, íze lényegesen jobb, mint a pincében, veremben tárolté. Kora tavasszal ezek adják a legkorábbi szabadföldi gyökérzöldséget, mely jó áron értékesíthető. Az ősszel fel nem szedett petrezse­lyemgyökér már rendszerint ja­nuárban fejlődésnek indul, és feb­ruár végétől kezdve friss zöld lomb is szedhető róla. SNIDLING Hajtatásra a metélőhagyma töveit a hónap elején, a nagy hideg be­álltáig szedjük fel. Nyolcas vagy tízes cserepekbe, esetleg tejfölös­poharakba, érett komposztföldbe ültessük. A kétéves metélőhagy­matöveket akár 8-10 felé is szét le­het szedni. Az elszáradt, lombjá­tól megtisztított tövek szobahő­mérsékleten, a rendszeres öntö­zés hatására kihajtanak, és né­hány hét múltán vágható levele­ket adnak. A friss zöldet ollóval minél mélyebben vágjuk le, a haj­tatott hagyma többször vágható. Ha a hagymák „kimerültek”, újabb cserepet állítunk be téli ter­mesztésre. TÉL ALÁ VETÉS Konyhakertben arra is van lehető­ség, hogy november közepén ves­sük el a sárgarépa és a petrezse­lyem magját. (Erre leginkább a rövid tenyészidejű, korai fajták al­kalmasak.) Változó hőmérsékletű teleken, amikor ebben az időben elvetett mag kicsírázik, s ezt köve­tően nagyon nagy fagyok jönnek, a csírában levő gyökérzöldség el­fagyhat. Kis felületen azonban ér­demes a késő őszi vetéssel próbál­kozni, hiszen veszteség csupán a mag ára lehet. Ellenkező esetben - ha egyenletesen hideg a tél - pe­dig ebből a vetésből kapjuk a leg­korábban szedhető árut. GYÜMÖLCSFATÖRZSEK Gyümölcsfák törzsén gyakori je­lenség a fagyléc, vagyis a törzs hosszanti irányban való felrepe­dése. Csapadékos őszi időjárást követő nagyon hideg teleken, ha­vas, de napsütéses időben a gyü­mölcsfák törzse gyakran megre­ped. A törzs a hidegben átfagy, a déli órákban a napsütés csak a fa egyik oldalát melegíti fel. A törzs szöveteiben keletkező hőmérsék­let-különbség hatására a déli, dél­keleti oldalon a törzs felreped, és a repedés a fatestig hatol. Megelő­ző védekezésként a legjobb meg­oldás, ha lombhullás után, fagy­mentes időben, 5-7%-os mésztej- jel befestjük, bemeszeljük a fák törzsét. A fehér szín visszaveri a nap sugarait, és nem melegszik fel annyira a fatörzs napos oldala. Ennek a kezelésnek fényvisszave­rő hatásán kívül még általános fertőtlenítő hatása is van. Elpusz­títja vagy hatásosan gyéríti a törzs repedéseiben búvóhelyet kereső vagy bábozódó kártevőket. FIATAL FÁK VÉDELME A kerítés sem véd a nagy létszámú betolakodó társaság, a rágcsálók ellen. A kerítésen belül a fiatal fák törzsét még egyedileg is védeni kell. A nyúlrágás ellen legáltalá­nosabb a törzsek bekötözése. Erre a célra a legkülönbözőbb anyago­kat lehet használni. Az a fontos, hogy a rágcsáló nyúl ne férjen a törzshöz, a pocok vagy mezei egér ne tudja befészkelni magát a kötözőanyagba. Legyen olcsó, könnyen felrakható, és javítás nél­kül is dacoljon a téli viharokkal! Csak a perforált kötözőanyag tart­ható fenn több évig a törzsön. Fontos, hogy a.törzs levegőzzön, és érje a permedé! Ezeknek a kö­vetelményeknek a kis lyukbőségű (sűrű szövésű) műanyag vagy drótháló felel meg a legjobban. SZOBANÖVÉNYEK A karácsonyi kaktuszt, az amaril­liszt már gyakrabban öntözzük. Ugyancsak juttassunk vizet leg­alább hetenként egyszer a hajta­tásra cserépbe ültetett virághagy­máknak. Öntözéshez használjunk lágy, szobahőmérsékletű vizet. A karácsonyi kaktuszt a bimbók megjelenése után ne mozgassuk, forgassuk, óvjuk a huzattól, a hő­mérséklet hirtelen ingadozásától, szellőztetésnél a közvetlen hideg­től. így elejét vehetjük a bimbók lehullásának. A szerző kertészmérnök CSALÁDI KÖR HÉTVÉGI MAGAZIN Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
Oldalképek
Tartalom