Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-04 / 228. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 4. Családi kör Az olvasás kálváriája, avagy mit kell tudnunk a tanulászavarokról Kallódó tehetségek? - 1. SÓKY LÍVIA egkezdődött az isko­la, így ismét aktuá­lissá vált, hogy vis­szatérjünk a múlt tanévben elkezdett témánkhoz, gyer­mekeink esetleges viselkedési és eh­hez kapcsolódó tanulási zavarainak problémáihoz. Elsősorban azokhoz a szülőkhöz szól ez a cikk, akik gyer­mekeik eddigi iskolai kudarcai alap­ján aggodalommal tekintenek az előttük álló esztendőre. Nemzetközi szaktekintélyek kutatásait alapul vé­ve, a teljesség igénye nélkül nyújt át­tekintést a tanulászavarok mögött lappangó okokról, és próbál útmu­tatást adni ezek kiküszöböléséhez. Ml A TANULÁSZAVAR? Júniusban itt, a Családi Kör oldalain foglalkoztunk a hiperaktivitással, il­letve a figyelemzavarral küzdő gyer­mekekkel, most kísérő tünetegyüt­tesét, a diszlexiát (olvasászavar), a diszgráfiát (írászavar) és diszkalkú- liát (számolászavar) elemezzük részletesen. Laikusként szinte lehetetlen, sót elő­fordul, hogy a pedagógus számára is nehéz felismerni ezt a szindrómát, és megkülönböztetni az enyhén ér­telmi fogyatékos, vagy hátrányos szociális helyzetből következő lema­radás, esetenként egyéb egészség- károsodás (pl. látás- vagy halláská­rosodás) egyenes következményei­től annak ellenére, hogy a megkü­lönböztetés látszólag egyszerű. Míg az értelmi fogyatékos vagy szervi betegségből fakadó hátránnyal küz­dő gyermekek teljesítménye egyen­letesen gyengébb az ádagnál, a ta­nulási zavarokkal küzdők rendkívül ingadozó (egyszer átlagon felüli, máskor átlagon aluli) teljesítményt nyújtanak. A külvilág számára ezt a jelenséget a legnehezebb megérteni és elfogadni, hiszen tanulási zava­rok esetén arról van szó, hogy a gye­rek normális, átlagos körülmények között nem tud megtanulni írni, ol­vasni vagy számolni, ha e területek bármelyikén iskolai teljesítménye je­lentősen elmarad az intelligencia­szintje alapján elvárható teljesít­ménytől. Nem a gyerek eszével, szorgalmával van baj, hanem az íráshoz, olvasáshoz, számoláshoz szükséges alapfunkciók egyikének- másikának fejletlensége okoz ne­hézségeket. Legtöbbször az óvodá­ban, iskolában vagy a családban is lehetőség lenne a rész-képességki- esések, elmaradások felismerésére és megfelelő fejlesztéssel történő korrigálására, ha a pedagógusok rendelkeznének a szükséges speciá­lis ismeretekkel és segédeszközök­kel. A tanulási nehézségek mint kategó­ria viszonylag újkeletű. A learning disability (tanulási képtelenség, ne­hézség, zavar) kifejezést Sámuel Kirk használta először 1962-ben. A jelenség azonban a múlt század elé nyúlik vissza, 1896-ban egy brit or­vosi folyóiratban került leírásra an­nak a 14 éves fiúnak az esete, akinek normális intelligenciája és a normá­lis oktatási körülmények ellenére ko­moly nehézséget jelentett az olvasás. Akkoriban ezt a jelenséget szóvak­ságnak nevezték, és a bal agyi félte­kében keletkezett neurológiai elvál­tozásoknak tulajdonították. Manap­ság ezt a tünetet diszlexiának vagy specifikus olvasási nehézségnek ne­vezi a szakirodalom. Ha ismert agyi sérülés okozza, szerzett diszlexia­ként azonosítják, szemben azzal az esettel, amikor neurológiai elválto­zásnak nincs nyoma és az egyén va­lószínűleg kisebb, meghatározhatat­lan idegrendszeri abnormitással szü­letett, ami tanulászavarokat okoz. Az orvostudomány azonosult Kirk és Bateman professzor definíciójával, kiknek meghatározásában a tanulási zavar olyan elmaradás, rendellenes­ség vagy megkésett fejlődés a be­széd-, az olvasási, írási és számolási folyamatokban vagy más iskolai tan­tárgyakban, amelyet lehetséges agyi diszfunkció és/vagy emocionális vagy viselkedési zavar által okozott pszichológiai hátrány eredményez. Nem értelmi fogyatékosság, érzék­szervi hiányosság vagy kulturális, esetleg oktatási tényezők okozzák. Ez a leírás tulajdonképpen minden további definíció alapja maradt. HÍRES DISZLEXIÁSOK A tanulási zavar intelligenciaszinttől független. Számos kiemelkedő alko­tó életrajzában fedezhetőek fel a ta­nulási zavarok nyomai. Michael Fa­raday beszédzavarokkal és helyes­írási nehézségekkel küzdött, problé­mái voltak a matematikával és meg­bízhatatlan volt a memóriája. Geor­ge S. Patton tábornok gyerekként nem boldogult az olvasással, neki a betűk fejen álltak. William Butder Yeats költő is egyértelműen diszlexi­ás volt. Gondolná-e valaki, hogy ugyanez mondható el Isaac Newton­ról, sőt Jeffersonról is, akinek az Egyesült Államok a ma is érvényben levő alkotmányát köszöni? Pablo Pi- cassót értelmi fogyatékosnak tartot­ták, pedig nála is tanulási zavarok okozták az iskolai kudarcokat. Egy­értelműen közéjük sorolhatjuk azonban csakúgy Thomas Alva Eddisónt, mint Sir Winston Chur- chilltis. A KIVÁLTÓ TÉNYEZŐK A tanulási zavarokat igen gyakran a szokásostól eltérő információfeldol­gozási mód okozza. Az írás-olvasás- számolás megköveteli a szekvenciá­lis, egymás utáni, lépésről lépésre történő feldolgozást, amely az álta­lában domináns bal agyféltekéhez kötődik. Ha valakinél ez a feldolgo­zási mód gyengébb, akkor nehézsé­gei lesznek a tanulással. Legtöbb esetben azonban kiderül, hogy a ta­nulási zavar csak egyik oldalról defi­cit. A jobb agyféltekéhez kapcsolódó egyidejű, vizuális információfeldol­gozás igen kiváló lehet, és éppen annyira kiemelkedő teljesítményhez vezethet, mint a hagyományos, lé­pésről lépésre történő analizáló logi­kai út. A tanulási zavarokkal küzdők azért varrnak hátrányban, mert az oktatás nem illik képességeikhez, sajátos in­formációfeldolgozási módjukhoz. Képesek megtanulni írni, olvasni, számolni, csak nem úgy, mint a töb­biek. Egyértelműen bizonyított tény, hogy az általánosan bevált olvasási módszerekkel a diszlexiás gyermek nem, vagy csak rendkívül nagy ne­hézségek árán és lassan tanul meg olvasni. A tanulási zavarok az isko­lához kötődnek, és miután a diák megjárta az olvasás elsajátításának kálváriáját, és így vagy úgy megta­nult írni, olvasni, számolni, azt gon­dolhatnánk, hogy elmúlt a diszlexiá­ja, a diszgráfiája, a diszkalkúliája. A tanulási zavarok azonban nem gyó- gyíthatóak. Olyan értelemben nem, hogy az egyént egész életén át egy sajátos információfeldolgozási mód jellemzi, ami sok előnnyel és hát­ránnyal jár. Azokon a területeken, ahol a rendezettség, az írás, olvasás fontos szerepet játszik, sok nehéz­séggel találhatják magukat szem­ben. Másrészt vizuális képességeik olyan ajándékot jelentenek számuk­ra, amely természetes adottsággá te­szi a kreatív gondolkodást, az újsze­rű látásmódot. Gyakran igen hirte­len találnak kiváló megoldásokra, mikor a többiek még a problémát sem tudják megfogalmazni. Képze­letük rendkívül gazdag, sokan közü­lük művészek vagy műszaki zsenik. Az oktatás felelőssége, hogy milyen módon tud alkalmazkodni ezeknek a szokásostól eltérő, de nem ritka másképp tanulóknak a jellegzetes tanulási módjához, stílusához. A gyermek jövője, pályaválasztása, életének minősége múlik azon, hogy időben Szakember (a nagybe­tű nem véleden - a szerző megj.) ke­zébe kerüljön. A diszlexia miatt jó orvosokat, tanárokat, képzett szak­embereket veszítünk, akik ezért kényszerülnek majd olyan pályát választani, ahol az olvasással, írás­sal kapcsolatos feladatokra nincs nagy szükség. Ma a felső tagozatos diszlexiás gyermekek jelentős része úgy tanul, hogy a szülei felváltva ol­vassák fel neki a leckét, így hallás út­ján szerzi meg ismereteit. Mivel nem tudnak, nem is szeretnek olvasni. Egy Jókai-regényt kiolvasni szá­mukra legalább olyan nehéz feladat, mint gyalog eljumi Jeruzsálembe, vagy megmászni a Kilimandzsárót. (A dyslex.hu honlap felhasználásá­val, valamint Jeneiné Fenyvesi Er­zsébet logopédus, Porkolábné Ba­logh K., ELTE-előadó és Dr. Gyarmathy Éva értekezései alapján) SZÓ Ml SZÓ Ravasz egészségügyi matika FIALA ILONA Zajac miniszter úr meggyőződéssel állította úgy négy hónappal ez­előtt, hogy az egy orvosi látogatásért kiszabott húsz korona senkit sem fog tönkretenni. Én most leírom a nyamvadt húsz koronám történetét. Egyik este rosszul lettem, egy-két óra elteltével csak rosszabbodott az állapotom, így hát eldöntöttem: elmegyek az ügyeletre. Taxit hívtam, ami 160 koronámba került. Az ügyeletén először is elkérték tőlem a „hivatalos” húszast (eddigi kiadásaim immár 180 koronára növeked­tek), s az ezt követő vérnyomásmérés eredményeképp rám parancsol­tak, hogy azonnal üljek taxiba, s menjek a kórházi ügyeletre. Volt mer- szem mentőre célozni, de sikertelenül. A doktornő biztosított felőle, hogy mire a mentő megjönne, taxival már régen a helyszínen leszek, így is történt, a taxi pillanatokon belül megérkezett, s ezúttal 140 koro­námba került (kiadásaim összege: 320 korona). Akramárei ügyeletén már a portán vetették meg velem a 20 koronás kupont, s ezzel együtt mentem be a rendelőbe. Azonnal beinjekcióztak, elvégeztek néhány vizsgálatot, majd tovább küldtek a ružinovi kórházba, orr-fül-gégészeti szakvizsgálatra. De ezt az utat már mentőautóval tettem meg, és „csak” 20 koronámba került. Hozzászámítva a ružinovi ügyeleti hú­szast, a gyógyszertári húszast és a gyógyszerekért kifizetett összeget, valamint a hazaszállítást - szintén mentővel a kiadásaim teljes összege 589 koronára nőtt. Másnap még rosszabbul éreztem magam. Nem voltam képes orvoshoz menni, s abban a tudatban, hogy az álta­lános orvos a rendelési órák után házhoz is kijön (a kiszállás ára 300 korona), telefonáltam az orvosomnak, hogy ne hagyjon már elpusz­tulni, nézzen be hozzám. Amikor végzett a rendelőjében, valóban fel­keresett. Késlekedés nélkül hívta is a mentőt, így kerültem újra a kramárei kórház ügyeletére. A mentősnek megint 20 koronát fizettem, s ugyanennyit az ügyeleti osztály portásának csak azért, hogy bár bo­torkálva, de átléptem az ügyelet küszöbét. A vizsgálat eredménye az lett, hogy beutaltak a kórházba. Summa summárum: 929 koronámba került csupán az, hogy kórházba kerültem. A két hét ott-tartózkodás- ért (napi 50 korona) 650 koronát adtam ki. Mindez együtt csaknem 1600 korona. Egy húszasnál azért jóval több volt a kiadásom - nem is szólva a „táplálékkiegészító” kiadásokról és a rengeteg telefonhívásról. A felírt gyógyszerekért csaknem 400 koronát fizettem, a javasolt vita­minokat egyelőre nem vettem meg. Mindent összevetve: túlságosan soknak találom a váratlan betegsé­gemmel összefüggő kiadásokat. S csak rosszabbodik az állapotom, amikor azt az „idevágó” érvet hallom, hogy a fejlett nyugati országok­ban még többet fizetnek az egészségügyi ellátásért. S valahogy azt sem találom viccesnek, amikor egyes egészségügyi dolgozók (főleg a mentősök) amolyan pajkos grimasz kíséretében nyújtják át a számlát, s azt mondják: Vigye el Zajac miniszternek, ő majd kifizeti. Hajói belegondolok, szociális helyzetem átlagosnak mondható (leg­alábbis ez a hivatalos formula, ezt a választ kapták gyermekeim, ami­kor szociális ösztöndíjat igényeltek az egyetemen). Az ilyen váratlan ki­adások mégis óriási érvágásnak számítanak családunk költségvetésé­ben. A majdan következő hónapra gondolni sem merek, hisz a táppénz nagyjából csak a fele lesz a fizetésemnek. Ez a lakbér és a hozzá tartozó kiadások fedezésére sem volna elég. Egyetlen szerencsém, hogy van né­hány jó barátom, akik ugyan szintén „átlagos szinten” élnek (az ő gye­rekeiknek sem ítélték meg a szociális ösztöndíjat), de egy-egy kölcsön ezressel szívesen kisegítenek szorult helyzetemben, s türelmesen vár­nak akár 4-5 hónapot is, amíg a pénzt vissza tudom adni. Számomra most az a legfontosabb, hogy néhány hónapig ne legyek új­ra beteg, nehogy megint ki kelljen adnom „egy húszast”, ami egyéb­ként valóban senkit sem tesz tönkre. MONOLÓG Orvosi rendelők rendje NAGY ILONA Ugyan, mire számítasz, beteg kisördög? Azt hiszed, hatkor felkelsz, be­utazol fél lábon állva a kórházi szakrendelőbe, s valaki csak veled fog törődni? Már az szerencsének számít, ha ülőhelyhez jutsz. Az ajtófél­fán hiába keresed a sorszámokat, meíy az érkezés sorrendjét határoz­za meg, az már a múlté. Nyolckor a nővérke összegyűjti a kórlapokat szemesnek áll a vüág alapon és elvonul. A doktornő már nem egyedül érkezik. A folyosón ketten is csatiakoznak hozzá. Hogy ezek a betegek hol voltak eddig? Persze hogy be is vonul­nak vele! A két tolakodó után senkit nem szólítanak. Egy fehér köpe­nyes érkezik, egyetlen koppintás, s már bent is van. Ez aztán a hosszú móka... Úgy küenc óra táján szólítják a sorból az első beteget. Én negye­dikként étkeztem. A háttérből egy férfi öles léptekkel távolodik, mobüja bent csörög a rendelőben. Mi, sorban állók sejtjük, most ő következik. Jó a megérzésünk. Végre szólítják a másodiknak érkező pácienst. Re­ménykedésemet a mentős úr fojtja belém. Az csak pech lehet, hogy a mentős két betege után két roma honfitársnőnk egyenest be! Az ajtó­résben megjelenik a nővérke, s az utolsónak érkezőkből hív be. Gyanak­szom, fordítva tette le a kórlapokat. Reklamálok. Én vagyok az üveg, melyen keresztül valakit keres a tömegben. Oda is inti az ujjával. Mit mondjak, dél van, és egy divatdiktátor közeledik az ajtó felé... Nagy selymesfutrinka SZTRECSKÓ RUDOLF A futóbogarak (Carabidae) hosz- szú, erős lábaiknak köszönhetően élénk mozgású rovarok. Gyorsa­ságukból adódóan sok köztük a ragadozó, némelyik rendkívül hasznos - példáuí a leghaszno­sabb rovarok közt számon tartott aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta). Ezek lárvái is ragadozók. Vannak növényevő fajaik is, melyek közt gazdasági kártevők is akadnak. Népes család, tájainkon 890 fajt, illetve alfajt jegyeznek, szeren­csére eddig nem Jutott eszükbe” a háztartásokban megtelepedni (kivétel a fekete pincefutó). Még­HIVATLAN LÁTOGATOK is találkozunk néha egyikkel-má- sikkal a lakásban, ezek behurcolt vagy a fény által becsalogatott példányok. Ä mindenütt közönsé­ges nagy selymesfutrinka (Pseudophonus pubescens) 14-16 mm, koromfekete, csápjai, lábai sárgásvörösek. Szárnyfedőit na­gyon finom, rövid szőrzet borítja, innen kapta a nevét. Este élénk igazán. Fénykedvelő, ezért meleg, csendes nyári esté­ken gyakran repül be a lakásba a nyitott ablakon. Az emberre teljesén ártalmatlan, ezért nem kell megijedni, ha este, békés olvasás közben sely­mesfutrinka kezd rajtunk fel-alá szaladgálni. Ejtsük foglyul egy üres gyufásdobozzal, és kint en­gedjük útjára. Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne fe­ledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szeren­csével a Nap Kiadó ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: október 8. CSALÁDI KVÍZ 1. Kik alapították a pan­nonhalmi kolostort? a) a ferencesek b) a bencések c) a domonkosok 2. Ki írta a háború utáni első orosz tankönyvet? a) Bánhegyi Miksa b) DancziVillebald c) Rónay János 3. Mikor alakult át családi típu­súvá az érsekújvári könyvtár? a) tavalyelőtt b) tavaly c) idén 4. Mit jelent a learning disability kifejezés? a) tanulási kényszer b) tanulási zavar c) tanítási módszer 5. Mikor nagyobb a halálozás aránya a fér­fiaknál? a) ha házasok b) ha nőtlenek c) ha gyermektelenek Szeptember 27-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2c, 3c, 4c. A Nap Kiadó ajándékát Pólya Gyuláné, famadi kedves olvasónk nyerte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom