Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-30 / 250. szám, csütörtök
2003. október 30., csütörtök 1. évfolyam, 10. szám TUDNIVALÓK ÉS NÉHÁNY JÓ TANÁCS DACKORSZAK A gyermekek másfél és hároméves kor közötti életszakaszukban kezdenek saját, önálló egyéniségük tudatára ébredni, és kezdik értékelni azt. Ilyenkor a gyermek egyik pillanatban igen magabiztos, és heves dühkitörés lesz úrrá rajta, ha akaratának megvalósításakor akadályba ütközik, a következő másodpercben pedig már lehet, hogy erős bizonytalanság- és függőségérzése támad, újra kisbabás szokásokat vesz fel, szopja az ujját, és nem hajlandó szüleitől egy másodpercre sem megválni. A dackorszakukat élő kicsik viselkedése igen nagy erőpróba elé állítja a szülőket. A dührohamok csillapítása Ha a gyermeken dühkitörés vesz erőt, akkor az a legfontosabb, hogy a szülő megőrizze a nyugalmát. Ha nem képes szenvtele- nül tűrni gyermeke sikoltozását, akkor vegye fel a kicsit, ölelje szorosan magához, és várja meg, amíg lecsillapodik. Ameny- nyiben a hisztériázás felidegesíti, semmiképpen se juttassa kifejezésre indulatát, és ne kiabáljon; leghelyesebb, ha kimegy a szobából. Ha a gyermek gyakori dührohamai rosszkedvűvé teszik, illetve úgy érzi, hogy ilyenkor nem talál megoldást, forduljon orvosához, aki remélhetőleg hatékony segítséget tud majd ajánlani. A VISELKEDÉSI ZAVAROK TÍPUSAI Agresszivitás, erőszak és rombolás A parancsoló modor a gyermek személyiségének természetes alkotóeleme lehet, a túlzott agresszivitás, illetve erőszakosság azonban rendszerint a szorongása, unalomra vagy a szülői figyelem hiányára adott reakció. Visszahúzódás Ha egy gyermek hirtelen visszahúzódó és magába zárkózó lesz, akkor feltehetőleg szorong, vagy rossz hangulata van. Ha a viselkedésváltozás már több mint egy hete tart, próbáljon rájönni annak okára, és szükség esetén kérjen orvosi segítséget. Lopás A gyermek azért lop el valamit, mert rettenetesen vágyik arra a dologra, illetve ki akarja próbálni a lopással járó izgalmakat, vagy éppen el akarja nyerni társai csodálatát. A bizonytalanságtól szenvedő gyermekeknél a lopás általában a figyelemfelkeltés eszköze. Néha előfordul, hogy a gyermekek rendszeresen kisebb, értéktelen tárgyakat lopnak el, ez rendszerint érzelmi zavarra utal, és valószínűleg szakember segítségét igényli. Szófogadatlanság és durvaság Ha gyermeke rendszeresen szembeszegül a szülői akarattal, annak oka feltehetőleg az, hogy ön túlságosan merev szabályokat állít elé, és gyermeke az engedetlenséggel igyekszik önállóságát kifejezésre juttatni. Az is előfordulhat, hogy gyermeke nem fogja fel a szabályok értelmét. Az is lehet, hogy szándékosan dacol, mert ezzel csakúgy, mint a ronda és goromba beszéddel, megdöbbenést és dühöt vált ki, vagyis magára vonhatja szülei figyelmét. BÜNTETÉS Ideális esetben sohasem kell megtorlást alkalmazni ahhoz, hogy akaratát rákényszerítse gyermekére. Fontos cél kell legyen az akaratok összeütközésének kerülése; a gyermek együttműködését más, pozitív eszközökkel kell elérnie. Ilyen eszköz lehet a helyes viselkedésnek jutalmazással vagy dicsérettel való bátorítása, a jó példa (különösen a jó modor, valamint a megfelelő hangvétel és szóhasználat) s az ön által felállítani kívánt összes korlátozás alapos és rendszeres megmagyarázása. Minden szülővel megesik azonban, hogy néha büntetéshez kell folyamodnia, s ezt a legtöbb gyerek elfogadja és tiszteletben tartja. A következő irányelvekkel igyekszünk önt segíteni ebben: ♦ A büntetést mindig a „bűn” mértéke szerint próbálja kiróni. Ha mód van rá, a büntetés legyen a tönkretett tárgy helyrehozása. ♦ A büntetésnek mindig azonnal követnie kell a vétket, utólag sohasem szabad büntetni. ♦ Soha ne ígérjen olyan büntetést, amelyről tudja, hogy nem szívesen valósítaná meg; a gyermekek mindig felismerik az üres fenyegetőzést. ♦ Értesse meg gyermekével: a büntetés nem jelenti azt, hogy már nem szereti őt. Sok gyermeknek a szülő haragja már önmagában is elég büntetés. A büntetést lezáró békítő ölelés vagy a biztató szavak megadják a feloldozást. ♦ A fizikai (testi) fenyítés nem alkalmas a gyermek együttműködésének megnyerésére, gyakran sértődéshez vezethet, és éppen ellenkező hatást ér el vele. Nem valószínű azonban, hogy gyermekében tartós lelki sérülést okoz, ha nagy ritkán ráver a fenekére. Ha úgy gondolja, haragját nem képes féken tartam, s ezért aggódik, hogy rosszat tesz gyermekével, kérjen tanácsot orvosától vagy a védőnőtől. HIPERAKTIVITÁS A hiperaktív elnevezést a gyermek rendkívül nyugtalan fizikai és szellemi tevékenységének a megjelölésére használják. A hiperaktív gyermek csak rövid ideig képes nyugodtan odafigyelni valamire, dühkitörésre hajlamos, energiája kimeríthe- tetlennek tűnik, és kevés alvásra van szüksége. Az ilyen gyermek viselkedése nagyon kimerítő, amellett sok türelmet és megértést igényel. Néhány, elsősorban az Egyesült Államokban tevékenykedő orvos szerint a hiperaktivitást agykárosodás okozza, amely azonban olyan minimális, hogy a szokásos diagnosztikus eljárásokkal nem észlelhető. A legtöbh angol orvos azonban a hiperaktivitást a normális viselkedésspektrum egyik szélső esetének tartja. A szülők hiperaktivitásra adott reakcióiból eredő problémák a családtagok vérmérsékletbeli különbségét tükrözik. A kezelés orvosa hozzáállásától függ - előfordul, hogy a családtagok tudatosságának és tűrőképességének elmélyítésére és fokozására családterápiát fog javasolni. (mc, rv) iskolautca® u jszo .com A gyermek engedetlenségével gyakran éppen úgy több szeretetet és odafigyelést igényel, mint szomorúságával Viselkedési zavarok 4* ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLiTÁS _ gyermek viselkedéséA vei kapcsolatos gondók igen változatosak, # % s nagyon sok múlik azon, hogy mi az, amit a szülők valójában problémának tekintenek. Nyilvánvalóan lehetetlenség e helyütt a gyermekkor összes viselkedési problémájával foglalkozni. Az alábbiakban csupán néhány olyan általános viselkedési zavarra térünk ki, amellyel majdnem minden szülő szembekerül, akik némi eligazítást is kaphatnak afelől, hogy mikor tanácsos orvos vagy gyermekpszichiáter segítségét kérniük. A viselkedés hirtelen megváltozása kisgyermekek esetében majdnem mindig valami átmeneti zaklatottság vagy kellemetlen és szokatlan családi esemény - kórházba kerülés, kistestvér születése - kapcsán következik be. A gyermek sokféleképpen juttathatja kifejezésre bizonytalanságát: engedetlenségével gyakran éppúgy még több szeretetet és odafigyelést igényel, mint szomorúságával vagy lehan- goltságával. Ráadásul nagyon sok gyermek másfél és 3 éves kora között nehezen kezelhető, dackorszakát éli. A helytelen viselkedés enyhébb formáinál gyakran elegendő, ha gyermeke tudja, hogy szülei tisztában vannak a problémával (Képarchívum) MIT TEHET A SZÜLŐ? Mialatt természetesen szükség van arra, hogy az ön által elfogadhatatlannak ítélt szélsőséges viselkedékadás, anyagüag és érzelmüeg is függetlenné válás igénye. Kevés tizenéves gyermek családja mentes - általában az öltözködés, a beszédmodor és a viselkedés körüli - vitákA legtöbb gyermek számára előnyös, ha van előtte egy jól érthető szabályrendszer, ami kijelöli az elfogadható viselkedés határait seket megfékezze, minden közbelépés után nagyobb odafigyeléssel és többletszeretettel jutalmazza azt, ha gyermeke helyesen viselkedik. Próbálja feltárni a gyermek viselkedésének hátterében húzódó szorongás okait, és orvosolja azokat. Ha gyermekének szokatlan viselkedése néhány hétnél tovább tart, beszélje meg azt orvosával vagy a védőnővel, akik valószínűleg segítséget és tanácsot tudnak adni. Néha szakember segítségét is tanácsos igénybe vermi SERDÜLÖK VISELKEDÉSZAVARAI A serdülőkor az az életszakasz, amikor a legvalószínűbbek a viselkedési problémák és a szülőkkel, illetve más „tekintélyekkel” való összeütközés. Ennek részben élettani okai vannak, hisz a gyermek a serdülőkor kezdetén induló hormonális működések eredményeként új és talán zavarba ejtő érzelmeket fedez fel magában. A problémás viselkedés hátterében azonban szociális és pszichológiai tényezők is meghúzódnak, például a szülőktől való elszatól, de ha a szülők szeretetteljes családi keretek megőrzése mellett képesek rugalmasan viselkedni, akkor nem romlik meg tartósan kapcsolatuk gyermekükkel. A legtöbb serdülő viselkedési problémái családon belül sikeresen kezelhetők. Ha azonban úgy érzi, gyermeke viselkedése kicsúszott az ellenőrzése és befolyása alól, olyannyira, hogy attól tart, serdülőkorú gyermeke veszélyezteti egészségét, vagy összeütközésbe kerülhet a törvénnyel, legjobb, ha megbeszéli a problémát orvosával. Bár ilyenkor általában már nem orvosi kezelésre van szükség, orvosa talán segítőkész tanácsokkal szolgálhat, és/vagy a megfelelő szakemberhez irányíthatja Az iskolai rossz magaviselet hátterében sokféle ok húzódhat meg. Lehet, hogy az iskolai munka színvonala túl alacsony, ezért gyermeke unatkozik, vagy túl magas, következésképp a gyermek kedvét szegi, s az osztályban bomlasztó viselkedésével akarja felhívni magára a figyelmet. Előfordulhat, hogy a hatalom és tekintély elutasításáról van szó, ami gyakran a serdülőkori érzelmi változásokkal kapcsolatos. A rossz magaviselet néha érzelmi zavart tükröz. HOGYAN SEGÍTSÜNK? A helytelen viselkedés enyhébb formáinál gyakran elegendő, ha gyermeke tudja, hogy szülei tisztában vannak a problémával, és a szokásos módon meg is fogják büntetni. Mindenképpen tanácsos azonban a gondok lehetséges okáról a gyermek tanáraival is elbeszélgetni. Szükség lehet a gyermek iskolai munkájának olyan módosítására, hogy az jobban megfeleljen a gyermek egyéni igényeinek és képességeinek. Súlyos viselkedési problémák esetén a szakembereinek segítsége, illetve néha speciális iskolák javasolhatók. SZABÁLYOK ÉS BÜNTETÉS A legtöbb gyermek számára előnyös, ha van előtte egy jól érthető szabályrendszer, ami kijelöli az elfogadható viselkedés határait, és jól körvonalazza a megengedhető cselekvések csoportját. Minden családban jellegzetes viselkedési és kommunikációs normák irányadók, így lehet, hogy az a viselkedés, amit az egyik család nem tart megengedhetőnek, egy másik család értékrendjében elfogadható. Szülőként mindenképpen tisztáznia kell önmagával, hogy bizonyos szabályokaf miért állít fel; például biztonsági okokból vagy mások jogainak és érzéseinek a védelmében. Meg kell találnia az egyensúlyt a merev normákhoz való ragaszkodás nyújtotta előnyök és az azok érvényre juttatásához szükséges időnkénti összeütközések hátrányai között. Teremtsen lehetőséget arra, hogy gyermeke az ön által megkövetelt szabályok keretei között szabad döntéseket hozhasson, máskülönben tönkreteheti kezdeményezőképességét, alááshatja önbizalmát, és ellenszegülését válthatja ki. (mc, rv, he) A viselkedés hirtelen megváltozása kisgyermekek esetében majdnem mindig valami átmeneti zaklatottság vagy kellemetlen és szokatlan családi esemény kapcsán következik be (Somogyi Tibor illusztrációs felvételei)
