Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-30 / 250. szám, csütörtök

2003. október 30., csütörtök 1. évfolyam, 10. szám TUDNIVALÓK ÉS NÉHÁNY JÓ TANÁCS DACKORSZAK A gyermekek másfél és három­éves kor közötti életszakaszuk­ban kezdenek saját, önálló egyé­niségük tudatára ébredni, és kezdik értékelni azt. Ilyenkor a gyermek egyik pillanatban igen magabiztos, és heves dühkitörés lesz úrrá rajta, ha akaratának megvalósításakor akadályba üt­közik, a következő másodperc­ben pedig már lehet, hogy erős bizonytalanság- és függőségér­zése támad, újra kisbabás szoká­sokat vesz fel, szopja az ujját, és nem hajlandó szüleitől egy má­sodpercre sem megválni. A dac­korszakukat élő kicsik viselkedé­se igen nagy erőpróba elé állítja a szülőket. A dührohamok csillapítása Ha a gyermeken dühkitörés vesz erőt, akkor az a legfontosabb, hogy a szülő megőrizze a nyu­galmát. Ha nem képes szenvtele- nül tűrni gyermeke sikoltozását, akkor vegye fel a kicsit, ölelje szorosan magához, és várja meg, amíg lecsillapodik. Ameny- nyiben a hisztériázás felidegesí­ti, semmiképpen se juttassa kife­jezésre indulatát, és ne kiabál­jon; leghelyesebb, ha kimegy a szobából. Ha a gyermek gyakori dührohamai rosszkedvűvé te­szik, illetve úgy érzi, hogy ilyen­kor nem talál megoldást, fordul­jon orvosához, aki remélhetőleg hatékony segítséget tud majd ajánlani. A VISELKEDÉSI ZAVAROK TÍPUSAI Agresszivitás, erőszak és rombolás A parancsoló modor a gyermek személyiségének természetes al­kotóeleme lehet, a túlzott ag­resszivitás, illetve erőszakosság azonban rendszerint a szorongá­sa, unalomra vagy a szülői figye­lem hiányára adott reakció. Visszahúzódás Ha egy gyermek hirtelen vissza­húzódó és magába zárkózó lesz, akkor feltehetőleg szorong, vagy rossz hangulata van. Ha a visel­kedésváltozás már több mint egy hete tart, próbáljon rájönni an­nak okára, és szükség esetén kérjen orvosi segítséget. Lopás A gyermek azért lop el valamit, mert rettenetesen vágyik arra a dologra, illetve ki akarja pró­bálni a lopással járó izgalma­kat, vagy éppen el akarja nyer­ni társai csodálatát. A bizonyta­lanságtól szenvedő gyermekek­nél a lopás általában a figye­lemfelkeltés eszköze. Néha elő­fordul, hogy a gyermekek rend­szeresen kisebb, értéktelen tár­gyakat lopnak el, ez rendsze­rint érzelmi zavarra utal, és va­lószínűleg szakember segítsé­gét igényli. Szófogadatlanság és durvaság Ha gyermeke rendszeresen szembeszegül a szülői akarat­tal, annak oka feltehetőleg az, hogy ön túlságosan merev sza­bályokat állít elé, és gyermeke az engedetlenséggel igyekszik önállóságát kifejezésre juttatni. Az is előfordulhat, hogy gyer­meke nem fogja fel a szabályok értelmét. Az is lehet, hogy szándékosan dacol, mert ezzel csakúgy, mint a ronda és go­romba beszéddel, megdöbbe­nést és dühöt vált ki, vagyis magára vonhatja szülei figyel­mét. BÜNTETÉS Ideális esetben sohasem kell megtorlást alkalmazni ahhoz, hogy akaratát rákényszerítse gyermekére. Fontos cél kell le­gyen az akaratok összeütközésé­nek kerülése; a gyermek együtt­működését más, pozitív eszkö­zökkel kell elérnie. Ilyen eszköz lehet a helyes viselkedésnek ju­talmazással vagy dicsérettel való bátorítása, a jó példa (különö­sen a jó modor, valamint a meg­felelő hangvétel és szóhaszná­lat) s az ön által felállítani kí­vánt összes korlátozás alapos és rendszeres megmagyarázása. Minden szülővel megesik azon­ban, hogy néha büntetéshez kell folyamodnia, s ezt a legtöbb gyerek elfogadja és tiszteletben tartja. A következő irányelvekkel igyekszünk önt segíteni ebben: ♦ A büntetést mindig a „bűn” mértéke szerint próbálja kiróni. Ha mód van rá, a büntetés le­gyen a tönkretett tárgy helyre­hozása. ♦ A büntetésnek mindig azon­nal követnie kell a vétket, utólag sohasem szabad büntetni. ♦ Soha ne ígérjen olyan bünte­tést, amelyről tudja, hogy nem szívesen valósítaná meg; a gyer­mekek mindig felismerik az üres fenyegetőzést. ♦ Értesse meg gyermekével: a büntetés nem jelenti azt, hogy már nem szereti őt. Sok gyer­meknek a szülő haragja már ön­magában is elég büntetés. A büntetést lezáró békítő ölelés vagy a biztató szavak megadják a feloldozást. ♦ A fizikai (testi) fenyítés nem alkalmas a gyermek együttmű­ködésének megnyerésére, gyak­ran sértődéshez vezethet, és ép­pen ellenkező hatást ér el vele. Nem valószínű azonban, hogy gyermekében tartós lelki sérü­lést okoz, ha nagy ritkán ráver a fenekére. Ha úgy gondolja, ha­ragját nem képes féken tartam, s ezért aggódik, hogy rosszat tesz gyermekével, kérjen tanácsot or­vosától vagy a védőnőtől. HIPERAKTIVITÁS A hiperaktív elnevezést a gyer­mek rendkívül nyugtalan fizikai és szellemi tevékenységének a megjelölésére használják. A hiperaktív gyermek csak rövid ideig képes nyugodtan odafi­gyelni valamire, dühkitörésre hajlamos, energiája kimeríthe- tetlennek tűnik, és kevés alvásra van szüksége. Az ilyen gyermek viselkedése nagyon kimerítő, amellett sok türelmet és megér­tést igényel. Néhány, elsősorban az Egyesült Államokban tevé­kenykedő orvos szerint a hiperaktivitást agykárosodás okozza, amely azonban olyan minimális, hogy a szokásos diag­nosztikus eljárásokkal nem ész­lelhető. A legtöbh angol orvos azonban a hiperaktivitást a nor­mális viselkedésspektrum egyik szélső esetének tartja. A szülők hiperaktivitásra adott reakciói­ból eredő problémák a család­tagok vérmérsékletbeli különb­ségét tükrözik. A kezelés orvosa hozzáállásától függ - előfordul, hogy a családtagok tudatosságá­nak és tűrőképességének elmé­lyítésére és fokozására családte­rápiát fog javasolni. (mc, rv) iskolautca® u jszo .com A gyermek engedetlenségével gyakran éppen úgy több szeretetet és odafigyelést igényel, mint szomorúságával Viselkedési zavarok 4* ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLiTÁS _ gyermek viselkedésé­A vei kapcsolatos gon­dók igen változatosak, # % s nagyon sok múlik azon, hogy mi az, amit a szülők valójában problémának tekintenek. Nyilván­valóan lehetetlenség e helyütt a gyermekkor összes viselkedési problémájával foglalkozni. Az alábbiakban csupán néhány olyan általános viselkedési zavarra té­rünk ki, amellyel majdnem minden szülő szembekerül, akik némi el­igazítást is kaphatnak afelől, hogy mikor tanácsos orvos vagy gyer­mekpszichiáter segítségét kérniük. A viselkedés hirtelen megváltozása kisgyermekek esetében majdnem mindig valami átmeneti zaklatott­ság vagy kellemetlen és szokatlan családi esemény - kórházba kerü­lés, kistestvér születése - kapcsán következik be. A gyermek sokféle­képpen juttathatja kifejezésre bi­zonytalanságát: engedetlenségé­vel gyakran éppúgy még több sze­retetet és odafigyelést igényel, mint szomorúságával vagy lehan- goltságával. Ráadásul nagyon sok gyermek másfél és 3 éves kora kö­zött nehezen kezelhető, dackorsza­kát éli. A helytelen viselkedés enyhébb formáinál gyakran elegendő, ha gyermeke tudja, hogy szülei tisztában vannak a problémával (Képarchívum) MIT TEHET A SZÜLŐ? Mialatt természetesen szükség van arra, hogy az ön által elfogadhatat­lannak ítélt szélsőséges viselkedé­kadás, anyagüag és érzelmüeg is függetlenné válás igénye. Kevés ti­zenéves gyermek családja mentes - általában az öltözködés, a beszéd­modor és a viselkedés körüli - viták­A legtöbb gyermek számára előnyös, ha van előtte egy jól érthető sza­bályrendszer, ami kijelöli az elfogadható viselkedés határait seket megfékezze, minden közbe­lépés után nagyobb odafigyeléssel és többletszeretettel jutalmazza azt, ha gyermeke helyesen viselke­dik. Próbálja feltárni a gyermek vi­selkedésének hátterében húzódó szorongás okait, és orvosolja azo­kat. Ha gyermekének szokatlan vi­selkedése néhány hétnél tovább tart, beszélje meg azt orvosával vagy a védőnővel, akik valószínű­leg segítséget és tanácsot tudnak adni. Néha szakember segítségét is tanácsos igénybe vermi SERDÜLÖK VISELKEDÉSZAVARAI A serdülőkor az az életszakasz, ami­kor a legvalószínűbbek a viselkedési problémák és a szülőkkel, illetve más „tekintélyekkel” való összeüt­közés. Ennek részben élettani okai vannak, hisz a gyermek a serdülőkor kezdetén induló hormonális műkö­dések eredményeként új és talán za­varba ejtő érzelmeket fedez fel ma­gában. A problémás viselkedés hát­terében azonban szociális és pszi­chológiai tényezők is meghúzód­nak, például a szülőktől való elsza­tól, de ha a szülők szeretetteljes csa­ládi keretek megőrzése mellett ké­pesek rugalmasan viselkedni, akkor nem romlik meg tartósan kapcsola­tuk gyermekükkel. A legtöbb serdü­lő viselkedési problémái családon belül sikeresen kezelhetők. Ha azon­ban úgy érzi, gyermeke viselkedése kicsúszott az ellenőrzése és befolyá­sa alól, olyannyira, hogy attól tart, serdülőkorú gyermeke veszélyezteti egészségét, vagy összeütközésbe ke­rülhet a törvénnyel, legjobb, ha megbeszéli a problémát orvosával. Bár ilyenkor általában már nem or­vosi kezelésre van szükség, orvosa talán segítőkész tanácsokkal szol­gálhat, és/vagy a megfelelő szakem­berhez irányíthatja Az iskolai rossz magaviselet hátte­rében sokféle ok húzódhat meg. Lehet, hogy az iskolai munka szín­vonala túl alacsony, ezért gyerme­ke unatkozik, vagy túl magas, kö­vetkezésképp a gyermek kedvét szegi, s az osztályban bomlasztó vi­selkedésével akarja felhívni magá­ra a figyelmet. Előfordulhat, hogy a hatalom és tekintély elutasításá­ról van szó, ami gyakran a serdülő­kori érzelmi változásokkal kapcso­latos. A rossz magaviselet néha ér­zelmi zavart tükröz. HOGYAN SEGÍTSÜNK? A helytelen viselkedés enyhébb formáinál gyakran elegendő, ha gyermeke tudja, hogy szülei tisztá­ban vannak a problémával, és a szokásos módon meg is fogják büntetni. Mindenképpen tanácsos azonban a gondok lehetséges oká­ról a gyermek tanáraival is elbe­szélgetni. Szükség lehet a gyermek iskolai munkájának olyan módosí­tására, hogy az jobban megfeleljen a gyermek egyéni igényeinek és ké­pességeinek. Súlyos viselkedési problémák esetén a szakemberei­nek segítsége, illetve néha speciális iskolák javasolhatók. SZABÁLYOK ÉS BÜNTETÉS A legtöbb gyermek számára elő­nyös, ha van előtte egy jól érthető szabályrendszer, ami kijelöli az el­fogadható viselkedés határait, és jól körvonalazza a megengedhető cselekvések csoportját. Minden családban jellegzetes viselkedési és kommunikációs normák irány­adók, így lehet, hogy az a viselke­dés, amit az egyik család nem tart megengedhetőnek, egy másik csa­lád értékrendjében elfogadható. Szülőként mindenképpen tisztáz­nia kell önmagával, hogy bizonyos szabályokaf miért állít fel; például biztonsági okokból vagy mások jo­gainak és érzéseinek a védelmé­ben. Meg kell találnia az egyen­súlyt a merev normákhoz való ra­gaszkodás nyújtotta előnyök és az azok érvényre juttatásához szüksé­ges időnkénti összeütközések hát­rányai között. Teremtsen lehetősé­get arra, hogy gyermeke az ön által megkövetelt szabályok keretei kö­zött szabad döntéseket hozhasson, máskülönben tönkreteheti kezde­ményezőképességét, alááshatja önbizalmát, és ellenszegülését válthatja ki. (mc, rv, he) A viselkedés hirtelen megváltozása kisgyermekek esetében majdnem mindig valami átmeneti zaklatottság vagy kellemetlen és szokatlan családi esemény kapcsán következik be (Somogyi Tibor illusztrációs felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom