Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-14 / 236. szám, kedd
Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2003. OKTÓMER 14. KOMMENTÁR Esernyő alatt ázva T.SZILVÁSSY LÁSZLÓ A jövő évi állami költségvetésben az agrárágazat támogatására fordítható költségvetési források kormány által javasolt szintje és az aszály okozta károk mérséklésére összekapart pár száz millió korona alamuzsnaként való szétosztása méltán váltotta ki az ágazati termelők felháborodását, hiszen miközben a szomszédos országokban az adott lehetőségek határain belül minden megtesznek az agrárágazataik versenyképességének megőrzéséért, a szlovák kormánynak mintha nem lenne fontos, hogy az itteni mezőgazdasági termelők az unióba való belépésünk után fel tudják venni a versenyt elsősorban a szomszédos országok termelőivel, hogy a piaci megmérettetésben ne eleve hátrányos helyzetből kelljen indulniuk. Egyelőre úgy tűnik, hogy a kérések, érvelések süket fülekre találnak, hiszen a kormány fináncminisztere rezzenéstelen arccal állja az ebbéli követeléseket. A kérdés az, tehet-e mást, ígérhet-e többet, mint amennyit a jelenlegi kormányjavaslat tartalmaz. Úgy tűnik fel, hogy nem tehet mást, ha a költségvetési hiány előirányzott keretszámait be akarja tartani, s nem is akar többet tenni, hiszen egyelőre nincs olyan kényszerítő erő, amelynek hatására esetleg mélyebben kellene benyúlnia állambácsi zsebébe az agrártámogatásokat illetően. Sőt, vélhetően a nemzetközi pénzvilág illetékesei előtt még jó színben is tűnhet fel ez a következetes elutasító magatártás, amely az agrártámogatások terén újabban nálunk is megnyilvánul. A következő napok egyik sarkalatos politikai kérdése lesz, hogy a botrányok között bukdácsoló koalícióban lesz-e, marad-e annyi józan paraszti ész, hogy komolyan elgondolkodjon az agrárágazat jövőjéről, költségvetési forrásainak bővítéséről, s annak alapjait meg is teremtse. Ha nem, akkor viszont nyíltan ki kell mondani, hogy búzatáblák és kukoricaföldek, vagy az istállók helyett a paraszt inkább járjon moziba, vagy a munkahivatalba, esetleg jódolgában gyorstalpalókon szerzett átképzés után kóstoljon bele a new yorki tőzsdecápák rongyrázó világába. Vagy akár esernyőcsinálóként egyen- rangúsítsa magát újdonsült sorstársaival, akiket egyes OECD vezetők szerint szintén megillethetne az aszálytámogatás, hiszen az eső hiánya őket is éppúgy sújtotta. Újabban eljátszom a gondolattal, mi lenne ha az a mintegy százezer ember, aki ma még Szlovákiában ebben az ágazatban keresi a kenyerét, s jövőre, miután az említett hatások következményeként tönkremegy és az utcára kerül, jobb esetben az esernyőgyártók céhjének tagjaként, vagy kerti zuhanyrózsákat előállító ldsiparosként jelenne meg az immár közös nagy európai összeborulást jelképező piacon. Természetesen ezzel összefüggésben a világ legfejletteb államait tömörítő szervezet gazdasági szakértői elkezdhetnék azt vizsgálni, hogy milyen hatással lenne a közös európai piacra, sőt, a világgazdasági folyamatokra, ha az itteni parasztokból hamarjában átképzett esernyőgyártók netán dömpingáron tömegesen elárasztanák termékeikkel Európát. Amíg ezt vizsgálnák, legalább addig is békén hagynának bennünket, (szí) (Illusztrációs felvétel) Az aszály ellen hazai nemesítéssel Szárazságtűrő fajták ÚJ SZÓ-ISMERTETÖ A szakemberek már évek óta vitáznak azon, hogy az elmúlt években tapasztalt aszályos időszakok, amelyek jelentős mértékű terméscsökkenést okoztak főleg a mezőgazdasági termelésben, vajon belefémek-e még a normálisnak tartott mérsékelt égövi időjárásrendbe. A vitában ugyan még végleges megállapdás nem született, ugyanakkor az már bizonyos, hogy ma már egyre több gazdálkodó és termelőüzem érdeklődik a szárazságtűrő fajták iránt, s ezek kínálatára már a vetőmagnemesítő és forgalmazó cégek is egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek. A globálisnak mondott felmelegedések nyomán ugyanis jelentős mértékben megváltozik egy-egy térségben a termesztett növények struktúrája. Az egynyári növények esetében a fajtaszerkezet változtatása gyorsan megvalósíthatónak tűnik, hiszen elegendő lehet az aszálytűrő fajták elterjesztése. A szelekció azonban nem minden esetben ilyen egyszerű, hiszen a növények szempontjából többféle aszály létezik, esetenként más és más tulajdonságra van szükség a talaj vízhiánya, a légköri szárazság, vagy mindkettő egyidejű elviselésére. A hazai fajtanemesítő szakemberek nem véletlenül hangsúlyozzák és ajánlják a kontinentális klímában kinemesített hazai fajták szárazságtűrő tulajdonságait, hiszen ezek az adott növényfajokban évszázadok során fokozatosan alakultak ki és át, az itteni légköri viszonyokhoz alkalmazkodva. A zöldségfajták nemesítésében a szárazságtűrés növelése általában nem a legfontosabb cél, hiszen ma már egyértelmű, hogy az értékesebb hajtatott vagy szárazföldi zöldségnövényekkel kizárólag öntözéses feltételek között érdemes csak foglalkozni. A szőlő és gyümölcstermesztésben azonban már fontos szempont lehet a szárazságtűrés. Ugyanakkor az is bebizonyosodott, hogy az intenzív gyümölcstermesztés öntözés nélkül gyakorlatilag szintén lehetetlen, mivel a nyár végi, a következő évi termőrügy-kialaku- lás időszakában a gyümölcsök intenzív növekedésekor komoly veszteséget okozhat a kellő nedvesség hiánya, (ly) Az őszi gabonafélék igényeit figyelembe vevő kiegyensúlyozott és optimális tápanyagellátás is szerepet kap Gyomirtás az ősziekben (Illusztrációs felvétel) ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ v ĺ nnak ellenére, hogy az A őszi kalászosok gyo- mosodás elleni védel- / % mére leginkább a vegyszeres gyomirtás a legelterjedtebb módszer, s a nagyüzemi termesztési módszereknek ma már nélkülözhetetlen eleme, a gabonatáblák védelmére nemcsak vegyszerek, hanem agrotechnikai, mechanikai és biológiai eszközök is alkalmazhatók. Az agrotechnikai eljárások közül a legfontosabb a helyes vetésforgó megválasztása. A vetésforgó az egyik legtudatosabb eleme a a gyomszabályozásnak, ilyen szempontból az őszi búza legjobb előve- teményének a korán lekerülő növények (pl. zöldborsó) számítanak. A hosszabb tenyészidejű kapások (pl. a kukorica) már nem megfelelők ebből a szempontból. Az agrotechnikai módszerek közül úgyszintén fontos szerepe van az optimális tápanyagellátásnak. Gyakorlati szakemberek tapasztalatai és vizsgálati eredmények is igazolják, hogy az optimális tápanyagellátás szintén komoly befolyással bír a gyomszabályozásra. Köztudott ugyanis, hogy a gyomok jóval ag- resszívabban és hatékonyabban hasznosítják a talajban levő tápanyagokat. Ha egy adott parcellán a gyomosodás túl nagy mértékű, akkor a gyomok a kultúrnövénytől is jóval több tápanyagot vonnak el. A megoldást egyes vélemények szerint a jóval nagyobb műtrágyaadagok jelenthetnék, a kísérleti eredmények viszont azt mutatják, hogy ha túladagolják a tápanyagokat, még a műtrágyával nem kezelt kontrolinál is alacsonyabb eredmények születnek. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy a kultúrnövény valódi igényeit figyelembe vevő kiegyensúlyozott és optimális tápanyagellátás biztosítja az ősziek számára a kezdeti fejlődés legfontosabb feltételeit. A gyomosodás elleni harcban fontos technológiai elem a talajművelés is. Egyrészt javítja a talaj szerkezetét, másrészt a gyomflóra frissen kikelt állományának beforgatásával nemcsak a gyomok terjedését és növekedését gátoljuk meg, hanem biztosítjuk a csíranövény fejlődési feltételeit. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül a vetőmag tisztasága, a gyommagvaktól való mentessége sem.. A gabonafélék gyomosodás elleni védelmében a mechanikai védekezésnek, főleg a nagyüzemi termesztési módszerek között nincs gyakorlati jelentősége. Elsősorban a nagy értékű vetőmagfajták előállításánál, a fajtaidegen tövek és gyomok eltávolításában vagy a biotermesztésben játszhat szerepet. Eszközei a gyomfésű és a kül- lős kapa, kézi eszközként az acat- vágó is szóba jöhet.. A gyomosodás elleni biológiai védekezés gyakorlati eljárásai nálunk még nem terjedtek el. Némely gyomfajták ellen ugyan már vannak kórokozók, ezeket azonban ma még egyelőre csak inkább vizsgálják, s főleg a kapásokban kiegészítő eljárásként lehet jelentőségük. A szántóföldi növénytermesztésben az őszi gabonafélék gyomosodás elleni védelme napjainkban szinte kizárólagosan a vegyszeres védekezésen alapul. A készítmények kijuttatására gyakorlatilag három lehetőség van: a vetés előtti, a vetés utáni - kelés előtti (ún.preemergens) és a kelés utáni (posztemergens) mód. A vetés előtti permetezéseket nem alkalmazzák, mivel a más kultúrákban engedélyezett erre a célra használható készítmények többnyire a magról kelő egyszikűeket irtják, s jelen esetben a búza is az. A preemergens kijuttatás szintén nem nagyon terjedt el, hiszen a jól előkészített talajban nincsenek problémák a gyomokkal. Az őszi posztemergens gyomirtás létjogosultságát az időjárás, időpontját pedig a gyomok fejlettségi szintje határozza meg. Csak ott és akkor célszerű az őszi búza állományának permetezése, ahol a kedvező őszi időjárás, az elegendő csapadék hatására a gyomok zöme ősszel kicsírázott, esetenként a vetőmagtermelésre beállított parcellákon lehet indokolt. A kijuttatás időpontja szempontjából a kezelés a gabona bokro- sodásának kezdetétől a végéig esedékes, a kétszikű gyomnövényeknél a 2-4 leveles állapotig, az egyszikű- eknél az 1-3 leveles állapotig hatékony, s a kezeléseket legalább 5 fok feletti hőmérsékleten kell elvégezni, mivel a kultúrnövény érzékeny a fitotoxikus hatásra, s ennek kockázata a fagypont alatt már igen nagy. mivel a vegyszer lebomlása a növényben ilyenkor már csak lassan, vontatottan megy végbe. A gabonafélék gyomirtásában a legtöb gondot a mélyről kelő T3 és T4 gyomfajok (keserűfű-félék, parlagfű, liba- top-félék) elleni védekezés okozza. Az őszi kezeléseket a búzában általában a ragadós galaj, az ebszékfű és az egyszikű nagy széltippan ellen kell elvégezni. Az ellenük ható készítményeket az engedélyezett szerek jegyzéke tartalmazza, (yo) A termények felületéről elvonja a nedvességet, megakadályozza a fertőzések gócpontjainak kialakulását Hatékony tartósító és deszikkáló szer ÚJ SZÓ-TÁJÉKOZTATÓ A betakarított és általában raktárakban vagy egyéb alkalmi tárolóhelyeken tartott termények raktározása során az egyik legnagyobb gond, hogy a felhalmozott gabona, zöldség, virág, vagy egyéb termény nedvességtartalmát olyan szintre csökkentsük, hogy az ne adjon lehetőséget a különböző gomba- és egyéb fertőzések terjedésének, az azt követő rothadásnak. A nedvességtartalom csökkentésére különböző módszerek alkalmasak, a mesterséges szállítástól kezdve a különböző készítményekkel való kezelésekig, ezek lényege, hogy meggátolják a baktériumok vagy gombák szaporodásához szükséges életkömyezet kialakulását. A raktározás során felmerülő problémának a kezelésére a pozsonyi Bio-Eko Kft. olyan a környezetbarát készítményt kínál a hazai piacon, ami úgy tűnik, hogy hatékony megoldást kínál a termények nedvesség- tartalmának és az azt követő fertőzések veszélyének a kizárására. Az Ekokalkon-K nevű konzerváló és deszikkáló (szárító) szer a raktározott termények integrált védelmére szolgál. Megvédi őket a káros gomba- illetve baktériumos fertőzésektől, sőt némely rovar ellen is hatékony védelmet nyújt. A finom porszerű szagtalan anyag gombaölószeres kezelés formájában megvédi a raktározásra szánt gyökérzöldséget, a hagymát, a burgonyát a különböző fertőzésektől. Sőt, ha már rothdásnak indult részeket kezelünk vele, ezeket mumifikálja, s megakadályozza a további terjedést. Hatásmechanizmusa azon alapszik, hogy a termények felületén alkali- kus környezetet hoz létre, amely gátolja a gombák és baktériumok szaporodását. A szer elvonja a termények felületéről a nedvességet, s ezáltal kedveződen környezetet teremt a patogén gombák ldalakulásá- hoz. A készítmény a szemes termények raktározása és a vetőmagok kezelése során is hatékony. Jelentős nedvességelvonó képessége nyomán a magok a tárolási időszakban nincsenek kitéve a fertőzéseknek és a rothadásnak, egyúttal jobban megőrzik csírázóképességüket is. A gabonaféléket például közveüenül a betakarítás után 18-20 %-os nedvességtartalom mellett a szerrel kezelve nem szükséges szárítani, sőt a raktározás során rovarölőszeres kezelést sem kell alkalmazni. Az Ekokalkon-K ugyanis rovarölőszeres hatással is rendelkezik. Mivel hatékonyan elvonja a magok felületének nedvességtartalmát, a terményeket károsító rovarok számára kedvezőtlen feltételeket teremt, ugyanakkor a rendkívül finom por belepi a rovarok emésztőrendszerét, légzőszerveit is, lehetetlenné teszi a mozgásukat. A készítmény adagolása egyszerű: a raktározott termény 1 százalékának megfelelő mennyiségű szert a terménnyel összekeverjük. Nagyobb tömeg esetén az anyagmozgatásra használt szálítószalagra szerelt adagoló berendezés végezheti ezt a munkát. A gabona- és a zölddségfélék téli raktározási feltételeinek javítására szolgáló készítményt nagyüzemek és kistermelők valamint a háztáji gazdálkodók egyaránt felhasználhatják, (szó)
