Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-14 / 236. szám, kedd
2003. október 14., kedd 7. évfolyam, 10. szám A közvetlen kifizetések fél hektár összterület után lesznek igényelhetők, az ellenőrzések alapjául a mezőgazdasági földterület nyilvántartási rendszere (LPIS) szolgál majd Harminc ár az alap Légi felvételek alapján kialakított térkép (TTK archívumi felvétel) ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ int ismeretes, Szlovákia az Európai Unióba való belépés után az agrárágazat számára folyósított közvetlen kifizetések rendszere által felkínált változatok közül az egyszerűsített kifizetések mellett döntött, ami lényegében annyit jelent, hogy a támogatásra jogosultak nem a termékek kvóták által megszabott mennyisége alapján kapják majd a támogatást, ami szigorú ellenőrzési rendszerhez kötött, hanem az általuk művelt nyilvántartott földterület nagysága alapján igényelhetik a gyakorlatilag alanyi jogon járó uniós pénzeket. Természetesen az unióban ennek a változatnak is megvannak a maga szabályai. Az egyszerűsített kifizetések rendszerében (SAPS) működő uniós gazdák a jelenleg érvényes jogrend szerint 0,3 hektár művelt terület után már igényelhetik a támogatást, a tagországoknak további feltételként a kifizetendő támogatás minimális összegének meghatározásával is lehetőségük van a kifizetések szabályozására. Jelenleg az unióban ez a javasolt szült 50 euro, tehát az a gazda, aki a terület nagysága alapján ugyan jogosult lenne a támogatásra, de az általa igényelt kifizetés összértéke nem éri el az említett összeget, nem kapja azt meg, mivel a kifizetések adminisztrálása és az ellenőrzése ilyen alacsony tételek esetén rendkívül költségessé válna, gyakorlatilag többe kerülne a leves, mint a hús. Szlovákia számára az unió illetékesei 0,3 - 1 hektárig teijedő tartományban szabták meg területalapú egyszerűsített kifizetések igénylésének alapvető feltételeit. A tárca itthoni ületékesei dönthettek arról, hogy ezen értékek között hol húzzák meg a határvonalat. A javaslat lehetőséget kínált arra is, hogy a kifizetések igénylésének határát akár 1 A jogosultak az általuk művelt nyilvántartott földterület nagysága alapján igényelhetik a gyakorlatilag alanyi jogon járó uniós támogatást. hektár területnagyságban szabják meg. A tárcavezetés végülis kompromisszumos megoldást hagyott jóvá. Nevezetesen a belépés után azok a nyilvántartott gazdálkodók igényelhetik majd a közvetlen kifizetéseket, akik legalább 0,5 hektár területet művelnek, s a legkisebb parcellájuk nagysága meghaladja a 0,3 hektárt, tehát a harminc árat. Elméletileg elképzelhető az is, hogy az a gazdálkodó, aki például több mint száz hektárt művel, de ha ezeknek a parcelláknak a nagysága egyenként nem haladja meg a harminc árat, nem igényelhet, .s nem is kaphat majd támogatást. A közvetlen kifizetések ellenőrzésének alapjául nálunk is a mező- gazdasági földterület nyilvántartási rendszere (LPIS) szolgál majd, amelyet a Talajvizsgálati és Talaj- védelmi Kutatóintézet dolgoz ki rohamléptekben, hogy az időben készen álljon az adatszolgáltatásra. A rendszerben a parcellák nyilvántartását a légi felvételekkel készített ún. digitális ortofototérképek adatai és a tényleges kataszteri ellenőrzések adatai szerint elvégzett azonosítások alapján alakítják ki. A minisztérium regionális osztályain végrehajtott ellenőrzések során első lépésében a nagyüzemi gazdaságok által művelt területeket azonosították, ezek teszik ki ugyanis az országban művelt mezőgazdasági termőterületnek több mint a 90 százalékát. A két éve végrehajtott agrárcenzus adatai alapján kiderült, hogy az országban hozzávetőlegesen mintegy 32 ezer fél hektárnál nagyobb területen gazdálkodó egység van, akik szintén potenciális várományosai az egyszerűsített rendszerű közvetlen kifizetéseknek. Nekik szintén be kell kerülniük a nyilvántartásba, hogy a támogatásra jogigényük keletkezzen. A Talajvizsgálati és Talajvédelmi Kutatóintézet adatai alapján közülük egyelőre mintegy 18 ezret azonosítottak, miközben a mezőgazdasági földterületnek mintegy 90 százalékát már szintén végrehajtották az összehasonlítást és az azonosítást. A legnagyobb elmaradások egyelőre az északi járásokban vannak. Egyelőre nem teljesen tisztázott, hogy a megszabott feltételeknek megfelelő harminc árnál nagyobb alapterületű és több műit fel hektár összterületen termelő kertészkedők is jogosutak lesznek-e a támogatásra. Annyi azonban már most bizonyos, hogy a nyüvántartási rendszert pontos és részletes adatokra alapozva kell kiépíteni, hogy a későbbi ellenőrzések során egyértelműen igazolható legyen a támogatások kifizetésének jogosultsága. (sz) Mi az LPIS? Az LPIS (Land Parcel Identification System) - a mezőgazdasági termőterületek azonosítási (identifikációs) nyilvántartási rendszere, amely meghatározó eleme az agrárágazatban kifizetésre kerülő uniós források merítésének és felhasználásának ellenőrzését szolgáló ún. Integrált adminisztratív és ellenőrzési rendszernek. Ez az ellenőrzési rendszer elsősorban a rövidítése, az IACS (ajax) néven került be az agrátermelők köztudatába. Az európai mezőgazdasági biztosítási és garanciós alap, tehát az uniós források folyósításának alapvető feltétele minden országban egy ilyen ellenőrzési rendszer felállítása és működtetése. Az LPIS szempontjából lényegtelen, hogy az egyszerűsített kifizetési rendszert vagy a teljes közvetlen kifizetési rendszert valósítják meg. A parcellák digitalizált azonosítási rendszerének alkalmazása mindkét változatnál szükséges és kötelező. Az idevonatkozó uniós rendeletek minden tagország számára kötelezővé tették a digitalizált adatnyilvántartás alkalmazását. A LPIS azonosítási rendszerben 1 m léptékű légi felvételek alapján kialakított digitális térképeken ún. termelői blokkokat hoznak létre, amelyeket a minisztérium regionális osztályain a parcellák művelői pontosítanak, behatárolnak és azonosítanak. Az így létrehozott azonosítási és nyilvántartási rendszerbe belefoglalják a gyümölcsösök, szőlők, komlóültetvények, az ökológiai mezőgazdaság és az öntözőrendszerek önálló nyilvántartását is, s az uniós előírások szerint csupán az említett rendszerben szereplő hitelesített parcellák művelői és tulajdonosai lesznek jogosultak a támogatások igénylésére és merítésére, (sy) Az agrárágazatban a termékek betakarítás utáni feldolgozására szolgáló gépekkel és berendezésekkel való ellátásban jelentős a lemaradásunk A mezőgépgyártók termeléscsökkentésre és leépítésekre kényszerültek ÚJ SZC^SSZEFOGLALÓ Míg 1996-ban a termelők használatában levő mezőgazdasági gépek és berendezések 77 százaléka volt a 8 évnél idősebb, három évvel később ez az arány nem csökkent, hanem tovább növekedett, s már a 88 százalékot is meghaladta, sőt ez a „fejlődési hány” máig is tart, állítják a hazai mezőgépgyártás szakmai szervezetének, az Ágrionnak a képviselői nemrég közzétett értékelő felmérésükben. A gépek fokozatos elöregedését és számuk csökkenését az új gépek vásárlásával csak részlegesen tudják ellensúlyozni a termelők, mivel ezek ugyan magasabb műszaki szinten képesek az elöregedett gépek munkájának kiváltására, ugyanakkor jóval drágábbak is. Az egyes területeken különböző mértékű a géppark felújításának és átalakításának szintje. A gabonafélék, a takarmányok és a cukorrépa termelésében jelentős előrelépés történt, a termékek betakarítás utáni feldolgozására szolgáló gépek és berendezések - tisztító gépsorok, osztályozok, szárítók, csomagolok stb. - üzembe állításában azonban jelentős a lemaradásunk, ez főleg a zöldségtermesztésben érzékelhető. A termelők anyagi-pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé, hogy a gépparkjuk megújítására folyamatosan forrásokat különítsenek el és használjanak fel, a hazai mezőgépgyártás számára ezáltal a termékértékesítési lehetőségek is jelentősen beszűkültek, ami magával vonta a gyártások leépítését, megszüntetését. A mezőgazdasági gépek és berendezések gyártása nálunk jelenleg elsősorban a 60 -140 kW teljesítményű traktorokra, talajelőkészítő és talajművelő gépekre, vetőgépekre, ültetőgépekre, takarmánybetakarí- tókra, trágyaszórókra és anyagmozgató eszközök előállítására irányul. Az alacsony példányszám miatt a gépek előállításának gazdasági mutatói eléggé kedvezőtlenek, a gyártók zöme anyagi gondokkal küzd, s fokozatosan további leépítésre, termeléscsökkentésre kényszerül. Ezt az utóbbi három év adatai is jól mutatják, ez alatt az idő alatt a nálunk gyártott mezőgazdasági gépekre kiadott tanúsítványok száma csaknem 10 százalékkal, az élelmiszeripari gépekre 2 százalékkal, az erdőgazdálkodási és faipari gépekre több mint 20 százalékkal csökkent. Ismeretes, hogy a rendszerváltás után a hazai gépipar válságának kezelésére beindított konverziós program sem hozott számottevő eredményeket, a gyártók többsége tőke- ellátottság szempontjából aluldimenzionált, többnyire a hosszú távú működéshez szükséges forrásokkal nem rendelkezik, a piaci kereslet beszűkülése nyomán a termékértékesítés akadozik, így nagyon sok gyártó tönkrement. A rendszerváltás előtti időszakban ismert és neves hazai mezőgépgyártó cégek jelentős mértékben visszafogták vagy teljesen megszüntették ebbéli tevékenységüket. Jó példa erre a burgonyabetakarító gépek előállítása a komáromi Agrostavban és utódvállalataiban, a gyártást itt is megszüntették. A mezőgazdasági gépek és berendezések fejlesztése jelenleg Szlovákiában stagnál. A mezőgépgyártókat összefogó Agrion társulás ugyan foglalkozik az ágazat átfogó gyártási politikájának stratégiájával, a központi ágazati szervek azonban az utóbbi években nem szenteltek kellő figyelmet ennek a kérdésnek, s így történhetett meg, hogy a rovinkai mezőgazdasági gépgyártásra szakosodott kutatóintézetet is felszámolták. Különösen bonyolult a helyzet az állattenyésztési gépek és berendezések területén, ezeket a gépeket nálunk egyáltalán nem gyártják, teljes mértékben behozatalra szorulunk belőlük, sőt az alkatrészellátás is erre kényszerül. Ezen a téren főleg gyártási kooperációk létrehozásával minél hamarabb javítani kellene a helyzetünkön. A hazai mezőgazdasági gépek és berendezések kivitele eléggé korlátozott. Csupán traktorok, vetőgépek és kis kerti géepk, valamint élelmi- szeripari berendezések kerülnek exportra. Az egyes térségek mezőgépekkel való ellátottsága országon belül nagyon különböző. Nyugat-Szlovákiában termelési potenciálja következtében a nyitrai régió a legellátottabb térségek közé tartozik, a Komáromi, Érsekújvári, Nyitrai és a Lévai járásokban jelentős előrelépés történt a vállalatok gépparkjának felújításában, ma már a cégek 80 százalékában ezen a téren a kedvező az irány. Hasonló irányzat érvényesül a pozsonyi, somorjai, nagyszombati és bazini térségben gazdálkodó mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatokban is. Az ország keleti részében Kassa és Tőketerebes, valamint Rozsnyó és környéke azok a térségek, ahol napjainkban már jóval többet áldoznak a gépekkel való ellátottságra. Néhány kivételtől eltekintve nagyon kedvezőtlen viszont a helyzet Rimaszombat, Nagykürtös és Losonc térségében. A jövőben a gazdálkodók beruházási politikájában erre a területre is nagyobb figyelmet kell fordítani, hogy az egyes térségekben mutatkozó számottevő különbségeket fokozatosan felszámolják. (yl) (Illusztrációs felvétel)
