Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

2003-10-14 / 236. szám, kedd

Kitekintő hirdetés ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 14. Pécs, Széchenyi tér. A Szentháromság-oszlop előtti füvön hét fiú sörözik. Még csak 16 évesek, a kocsmákban nem szolgálják ki őket szeszes itallal, ezért húzódtak ide. A téren, haj naltól haj nalig- Itt a finom óriásperec, tessééék, óóóriásperec! A taxis feje hátracsuklik, szája kinyílik, légzése elakad. Öt másodperc múlva horko­lás vágja ketté a pécsi Szé­chenyi tér csendjét. Hajnali négy óra tíz. Semmi mozgás a téren, taxi is csak egy áll a placc közepén tíz autónak helyet adó droszton. UNCÁR TAMÁS Negyed ötkor kongat a városháza harangja. A taxis ettől, vagy tán a horkolás okozta légszomjtól, felri­ad. Kedvetlenül bámul maga elé. Utálja az éjszakázást, főleg, hogy tavaly megtámadták. Innen vitt egy férfit Borbálatelepre, a részeg utas fizetés helyett tarkón ütötte. A kol­légáknak azt szokta mondani, hogy neki a Széchenyi tér nem hoz sze­rencsét, itt kevés a fuvar. Mégis sze­reti a teret. Kiszáll az autójából, tagjait tornáz­tatja, és körbepásztáz tekintete. A kétszáz méter hosszú, délről észak felé enyhén emelkedő és kiszélese­dő Széchenyi tér északi magaslatát uralja Kászim pasa türkiz kupolás dzsámija, amit a török kiűzése óta katolikus templommá alakítottak. A dzsámi mögött a régészeti múzeum 250 éves épülete. A török időkben ehelyütt álló házba vezették be elő­ször a tettyei források vizét, cserép­csövekben. A XIX. század közepén a porta mennydörgéstől rettegő gaz­dája - Pécsett elsőként - villámhárí­tót szereltetett a tetőre. A dzsámitól lefelé haladva, a tér jobb oldalán a Nagy Lajos Gimnázi­um. A rendszerváltás után az ön- kormányzat visszaadta gimnáziu­mot a ciszterci rendnek. Az iskola szomszédja a szecessziós beütésű megyeháza, melynek teteje 1954- ben leégett és újra cseréltetett. Majd az elefántos tömb eklektikus együttese következik. Valaha e tömb telkén állt a Zombory család háza, s e família arról volt híres, hogy egyik szörnyű erejű férfiúja a XIX. század közepén egy osztrák katonát a teste körül forgatva tizen­öt fegyverest vert széjjel. A taxis, miután nyújtózva körbené­zett a házakon, fázósan visszakászá­lódik kocsijába. Fél ötkor furgon ér­kezik a térre, s ráfordul a Nagy Lajos Gimnázium bejáratára. Tárul a ka­pu, az autó begurul. Bemről kilép egy asszony, és hozzáfog az iskola előtti járda sepréséhez. Éledezik valamennyi ház, takarít­ják az üzleteket, a kávéházak tera­szán helyükre igazítják a székeket, a buszokon mind többeknek álló­helyjut. A tér két újságosa kinyitja pavilonját, kisteherautó érkezik a friss lapokkal, s papírtemetőbe vi­szi a tegnapi újságok összespárgá­zott példányait. Ezerszólamú ve- rébcsiripeléssel telnek meg a tér fái, s galamb burrogástól búgnak a háztetők. Fél hétkor istentisztelet kezdődik a belvárosi templomban. Idős pap misézik, a padokban hú­szán ülnek, csaknem mind nyugdí­jasok. Egy vékony, szakállas fiú az egyetlen fiatal: átszellemült arccal, behunyt szemmel, néha kezére bo­rulva imádkozik. A hátsó sor szélén középkorú asszony ül, a piacról ha­zafelé tért be a misére, lábánál gyü­mölccsel és zöldséggel púpos kosár.- Jöjjön el a Te országod! - mormol­ják a hívők odabent a Miatyánkot.- Eljött! Eljött!! - kiáltja egy lány a templom mögött két barátnőjének, és eldicsekszik azzal, hogy előző es­te hol járt az új fiújával, aki neki „na­gyon bejön”, mert olyan, mint a Leo­nardo Di Caprio. A tér járdáin középiskolások folya­ma. Leőveysek, januszosok, nagy- lajososok, széchenyisek. Ráérősen ballagnak, a leállva trécselő cso­portok szigetként késztetik kanyar­gásra a továbbhaladókat, néha a di­ákszigetekből egy-ketten odébb sodródnak, aztán másutt „leüle­pednek”, s ott beszélgetnek tovább. Két srác a dzsámi előtti örökmé­csesnél egy reklámújság fölé hajol­va elmélkedik.- Kimegyek Kanadába melózni, és három év alatt félreteszek húsz milkát - tervezget egyikük. - Beho­zok egy dzsipet, és nyitok egy kocs­mát. A dzsipemmel leparkolok a Széchenyi téren, és elélveznek a csajok.- Minek ahhoz dzsip? - vigyorog a másik. Fekete filctollat kotor elő tás­kájából, s az örökmécses talpazatára ennyit ír: „Csajok, az enyém 20,5 centi.” A mondat alá odakanyarítja mobilszámát is. Amíg egy pécsi pár nem járt együtt a Széchenyi téren, addig még tulaj­donképpen nem is járnak együtt, vélik a tősgyökeres pécsiek, a tükék. A délelőtt azonban még nem a találkák ideje. Negyed kilenckor a halovány kék októberi égből ga­lambok ereszkednek a dzsámi előt­ti térségre. Ősz hajú asszony hazul­ról hozott kenyérmorzsát szór a szi- várványos nyakú madaraknak, ezt teszi egy épphogy tipegni tudó kis­srác is, aki anyjával sétált ki a térre. A nap átmelegíti a dzsámi előtti placcot burkoló mázsás homokkö­veket, s kilenckor már valamennyi pad foglalt. Lyukasórán az iskolá­ból kilógó diákok, kutyájukat sétál­tató nyugdíjasok, unokájukkal baj- molódó nagyik, unatkozó életmű­vészek sütkéreznek. Kirándulócsoportok érkeznek. Ma­gyarok, németek, horvátok, finnek, japánok. Elvarázsolja őket a tér te- * atralitása, kitárulkozása, hangula­ta. Sűrűn kattogtatják a fotógépei­ket, aztán beülnek a tér vagy vala­melyik idefutó utca éttermének, ká­vézójának teraszára.- Józsi, a dzsámiba be kell men­nünk! - nógatja párját egy asszony a városháza oldalával szemközti Royal kávéházban.- Menjél csak, én megvárlak itt - bá­torítja az asszonyt a férfi, miközben a sör habját letörli bajuszáról. Tizenegykor kitolja triciklijét a térre a „Pereces”. A városháza sarkánál fékezi le járgányát, ott, ahol száz­százötven évvel ezelőtt sült geszte­nyét árultak Pécs nyugtalanító szép­ségű bosnyák lányai.- Itt a finom óriásperec, tessééék, óóóriásperec, finom óóriásperec - rikkantja a Pereces. A belvárosban egyedül ő meri har­sogva kínálni a portékáját. A har­mincnyolc esztendős, egykor meleg- burkolónak tanuló férfi tizenöt éve árul perecet és pogácsát. A hangja örökké rekedt, az ötpercenként is­mételt mondat dallama utánozha- tatlanul hamis. Eleinte sokakat bosszantott a Pereces komikus nótá­ja, mára részévé vált a térnek. A hét minden napján tizenkét órát dolgo­zik. Családja, gyermeke nincs. A városháza alatti McDonaldsnak támaszkodik egy szétivott arcú férfi. Simlis sapkáját maga elé teszi, s ek­ként szóh'tja meg az arra járókat:- Jó napot kívánok tisztelt uram! Ké­rem, segítsen rajtam! Ha kap pénzt, ha nem, így reagál:- Köszönöm szépen, tisztelt uram. Déltől harmonikaszó járja be a te­ret. Az irgalmasok temploma előtt magas, bajszos férfi játszik operett­ből, tánczenéből és nótákból kevert egyveleget. Fél egykor rabszállító fékez a bíró­ság előtt. Megbilincselt fiatalembert hoznak tárgyalásra. A bíróság kapu­jában elhízott, bőszoknyás asszo­nyok:-Aranyos foglár úr, beszélhetek a fi­ammal? - rimánkodik a legidősebb. Az asszonyt eltessékelik, mire ő szit­kozódva követi a fiát és őreit. A dzsámi előtti térség közepén álló Szentháromság-oszlop alatt tüsi­hajú, fülbevalós srác és szőke lány csókolózik. Augusztusban ezen a helyen fel akarta magát gyújtani egy 59 éves asszony, hogy ezzel hívja fel a figyelmet saját kifosztott- ságára. A rendőrök lebeszélték szándékáról. A csókolózó pár is hal­lott erről, de ez nem az ő gondjuk: a fiú ujjai végigszánkáznak a lány ge­rincén. A téren sokáig köröz egy Porsche, míg parkolót talál. Tucatnyi fiú cso­dálja a fekete sportkocsit. Épp ezen a helyen, tíz évvel ezelőtt drágább au­tó is állt, egy sárga Lamborghini. An­nak gazdáját négy évre csukták be aranycsempészésért. Egy nyugdíjas kereskedő, aki nyolc évig tagja volt - kereszténydemok­rata színekben - a városi képviselő- testületnek, így kesereg a megye­háza előtt:- Tönkrement ez a város. Már sem­mi se olyan, mint rég. Ez a tér se.- Dehogynem - legyint rá húsz év­vel ifjabb ismerőse. - Ezt a teret egyik párt se tudja tönkretenni. Ez örökéletű.- Lehet - hagyja rá a volt városatya.- Lehet, hogy én mentem tönkre. A tér keleti oldalán álló újságos pavi­lon melletti pár négyzetmétert azért hívják köpködőnek, mert régen a Pécsi Dózsa focimeccsei után a szur­kolók itt fújták ki magukat, s közben elrágták megmaradt szotyijukat. A köpködő „klubtagságát” mostanra egy tucatnyi, nyugdíjas férfi adja. Negyven-ötven éve ismerik egy­mást, ha az idő engedi, mindennap eljönnek ide. Szívesen beszélnek a városban hallható pletykákról, a múltról, 56-ról, arról, amikor a me­cseki felkelők, a „láthatatlanok” el­len induló szovjet tankok keresztbe álltak a tér végében, mert a pécsiek olajjal kenték fel az utat.- Csak politikáról nem eshet szó kö­zöttünk- mondja a köpködőn ácsor­gó férfiak legkorosabbja. - Ha bele­kezdünk, egyből összeveszünk. Ez már két éve így van. Megosztott lett a csapat, akárcsak az ország. Alkonyodik. Megtelnek a tér szóra­kozóhelyein a teraszok. A város is­mert emberei - tudósai, művészei, sportolói, politikusai - sűrűn köszö­nést bólogatva sétálnak át a téren. Egy konferencia népes csapata indul felfedezni a belvárost. Hatvanéves, playboykinézetű, szivarozó prof hu­szonéves, hosszúlábú titkárnőjét át­ölelve ballag a díszkivilágított dzsá­mi felé. A Szentháromság-oszlop előtti füvön hét fiú sörözik. Még csak 16 évesek, a kocsmákban nem szolgálják ki őket szeszes itallal, ezért húzódtak ide. Dagadó izomza­tú, hamvas barnára bronzáriumo- zott testépítő pár cseveg a Hunyadi­szobor talpazatánál, mindkettőjük vállán hatalmas sporttáska. Este kilenc után hullámzik, zsong, viháncol a tér. Néha annyi fiatal gyűlik össze a McDonalds és a Royal kávéház között, hogy nem le­het tőlük eljárni. De senki sem bol­dogtalan emiatt. A Royal főnöke ar­ról meditál, hogy szép dolog fiatal­nak lenni, s hogy milyen jó is volt, amikor harminc évvel ezelőtt, gim­nazistaként két barátjával csodál­ták a pécsi filmszemlén megjelenő, gyönyörűséges Tordai Terit. Hogy bizonyítsák, ők sem akárkik, a mű­vésznő Nádornál parkoló kab- riójának antennájára rátűztek egy női bugyit. Tíz óra tájban a tizenévesek többsé­ge hazaindul. Sorra bezárnak a szórakozóhelyek, éjfélkor csitul a zsongás. Már csak a padokon évő- dő szerelmesek tartanak ki. Fél ket­tőkor hűvös szél támad, és kiüríti a teret. Overallos, vastag dzsekis, kö­zépkorú asszony turkál a szemetes- ládákban. Opel fékez a Lóránt-palota sarkán, az Arany Sas Gyógyszertárnái. Az autóból kiugrik egy magas fiú, és be­csenget a patikába. Egy csomag tűt kér. Magyarázkodik: cukrosnak kell. Az ügyeletes hölgy nem figyel a mentegetőzésre, hozza a doboz tűt. - 224 forint plusz száz az ügyeleti felár - mondja álmosan. A fiú fizet, az Opel eldübörög. Kettőkor négy-öt templom harang­zúgását is idesodoija a szél. Három taxi van a placcon, aztán kettő, vé­gül egy. A taxis feje lassan hátracsuklik. Leőveysek, januszosok, nagylajososok, széchenyisek a téren (Müller Andrea felvételei) szereltesse oe i vezeiexes leieTonvonaiai, es <0 noitapiy nem tizei iiaimp Ha most rendel vezetékes telefonvonalat a Szlovák Távközlési Vállalatnál, az első 3 hónapban nem kell átalányt fizetnie. Élvezze Ön is a telefonbeszélgetéseket vezetékes vonalon keresztül! A kínálat 2003. XII. 31-ig tart, az ST Mini, ST Standard, ST Maxi hívóprogramokra, és 12 hónapra megkötött szerződéssel érvényes. 0800 123 456 ■ www.telecom.sk S15 47446

Next

/
Oldalképek
Tartalom