Új Szó, 2003. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
2003-10-01 / 225. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. OKTÓBER 1. kommentár Sok hűhó semmiért MALINÁK ISTVÁN Kezdjük a végén, a tanulsággal: nem csak a szerelmet, a barátságot sem lehet erőltetni. Még a politikában sem, bár a politika az ilyen személyes fogalmakat nem ismeri, ott csak érdekek vannak. A világpolitika egyik meghatározó - ráadásul rendkívül izgalmas- eleme, miként alakul az elkövetkező hónapokban az USA, Franciaország, Németország és Oroszország viszonya. A múlt heti csúcsdömping egyik - igaz, politológiailag támadható- tanulsága az lehet, hogy amíg e négy hatalom élén azok fognak állni, akik jelenleg, áttörés aligha várható. Félrevezető lenne messzemenő következtetéseket levonni abból, hogy pillanatnyilag kinek a legstabilabb saját országában a helyzete, mert bár a választások mindig hordoznak magukban kockázatot, az mégsem igaz, hogy Chirac széke stabilabb lenne, mint a decemberi választásokra készülő Putyiné. Bush azért visszafogottabb, mert csökkenő, de kicsinek még mindig nem nevezhető népszerűség mellett készül a jövő évi elnökválasztásra. Schröder népszerűségi rátája folytatja a zuhanórepülést, s a sokkból, amelyet a CSU bajor- rországi történelmi győzelme okozott számára, még mindig nem ocsúdott föl. Egyedül Chirac, akinek a közeljövőben nem kell ilyen kihívásokkal szembenéznie, merte New Yorkban megleckéztetni Busht („senki sem cselekedhet egymaga a világ ellenében”), de aztán arra gondolhatott, mit fog kapni a hazai olajcápáktól, ha a franciák teljesen kimaradnak az iraki olajüzletből, és gyorsan megígérte: semmi esetre sem fogják megvétózni a BT- ben az új amerikai határozattervezetet. Schröder azt mondta, Bushsal eltemették a múltat, a német-amerikai viszony nagyon jó lesz, emellett szeretné, ha Németország a BT állandó (értsd: vétójoggal bíró!) tagja lenne. Hosszabb távon Berlinnek tényleg ott a helye - mondjuk, Japánnal és Indiával együtt -, de világcsoda lenne, ha a pillanatnyi konstellációban erre az amerikaiak rábólintanának. A politikában a gesztusokat nem lehet túlértékelni, de alábecsülni sem szabad, ezért az a tény, hogy Bush Schröderrel és Chirackal New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés alkalmából találkozott, Putyin viszont két napig vendégeskedett Camp Davidben, jelezheti, mer- refelé csúsznak el a nagyhatalmi hangsúlyok. Ráadásul Putyin semmit sem adott, csak visszafogottságot ígért. Sőt egyértelművé tette, hogy az amerikaiaknak annyira fájó iráni atomüzletből nem vonul ki, Irakkal kapcsolatban pedig attól tette függővé az orosz magatartást, hogy milyen lesz az új BT-határozat. Magyarán attól, hogy az amerikaiak elismerik-e azokat az olajszerződéseket, amelyeket az oroszok még a Szaddám-rezsimmel kötöttek. Csak arra volt hajlandó, hogy komolyan figyelmeztesse Észak-Ko- reát, hagyjon fel atomprogramjával, Iránt pedig, hogy maradjon meg az atomenergia békés felhasználása mellett és írja alá az atomsorompót kiegészítő jegyzőkönyvet. Az az igazság, hogy Moszkva lényegében ellenőrizni tudja Észak-Korea és Irán atomügyeit, Washington pedig nem, Párizsról és Berlinről nem is beszélve. A csúcsdömping tanulsága, hogy az USA Németországgal és Franciaországgal helyreállította az udvarias beszélő viszonyt, az egyetértést nem sikerült. Putyin az egyetlen, aki győztesnek érezheti magát, mindent elért, amit akart. Ma még nem látszik változás az eddigi amerikai taktikában: büntetni Párizst, ignorálni Berlint, közeledni Moszkvához. Figyelembe véve azt, amit Putyin Csecsenföldön művel, támadásait a szólásszabadság, a szabad sajtó ellen, sokan úgy vélik, hogy ez a politika megbosszulhatja magát, Washingtonnak sokkal keményebben kellene fellépnie Oroszországgal szemben. Ebben igazuk lehet. JEGYZET A cirkusz vége? LŐRINCZ ADRIÁN Maroktelefonom, az átkozott, nagyon ízetlen üzenetet vett minap az éterből. Küldője azt kérdezte tőlem, tudom-e, mit jelent egy nulla. „Nem” - válaszoltam, mire jött a válasz és a következő kérdés: „Egy nulla nem jelent semmit. És százötven?” „???” - írtam vissza. „Százötven azt jelenti, hogy összeült a teljes szlovák parlament.” Talán mondanom sem kell, mennyire nem értek egyet az üzenet kiagyalójával és küldőjével, és mennyire felháborít, ha valaki ekképp vélekedik a tisztelt Házról. Ilyen gyalázkodást! Még hogy ők mind a százötvenen egyszerre összeülnek! A következő sokk este ért. A legnézettebb szlovák tévé- csatorna hírműsorában be- mondták, hogy az ausztrál parlament liberális képviselője, Lawrance Springborg úr azzal állt elő: a honatyákat az országházba való belépést megelőzően alkoholtesztnek vessék alá. Aki pedig csak egy kicsit is ittas, azt ne engedjék be. A hazai csatorna ezt a marhaságot azzal fejelte meg, hogy riporterét a honatyákra uszítva, feltette a sarkalatos kérdést: mit szólnának hozzá a tisztelt képviselő asszonyok és urak, ha ugyanezt a szűrési módszert nálunk is meghonosítanák? Akadt, aki komolyan vette, és akadt, aki elbliccelte a dolgot azzal, hogy ugyan már, akkor még kevesebben jelennének meg az üléseken. A kommunisták képviselője egyenesen azt javasolta, hogy az alkoholos befolyásoltság állapotában leledző képviselők fizessenek a közös kasszába egy ezrest; az összegyűlt pénzből a nyári szünetben aztán az egész Ház elmehet üdülni a Bahamákra. Volt, aki azzal érvelt, hogy italozás nélkül bizony gyakran nem lehetne megőrizni a frakció egységét, míg más arra hivatkozott, hogy tájainkon az alkoholfogyasztás a néphagyomány része, melynek ápolása hazafiúi kötelesség, és a honatyáknak e téren példát kell mutatniuk. Néhányan, akik komolyan vették a dolgot, egyetértettek a javaslattal, és kifejtették, milyen csúnya is az, ha egy képviselő részegen nyilatkozik a sajtónak, vagy dülöngélve, homályos tekintettel szólal fel az ülésen. Az igazat megvallva: nagyon szomorú lettem. Mert nem elég, hogy a szlovák királyi tévé már nem közvetíti egyenes adásban honatyáink böffenete- it, már azt a kis cirkuszt is sajnálják tőlünk, amit Slota és a hozzá hasonlók tudnak produkálni időről időre. Elhangzott azonban az ankét során egy olyan mondat is, amely ugyan rég ott motoszkál már a köztudatban, de eddig senkinek sem jutott eszébe kimondani. Az, hogy minden képviselő olyan, amilyen a választói. Hát ebben az összefüggésben méltóztassanak ezentúl értékelni a parlament munkáját...- Bodri, ne vicsorgass úgy a vendégeinkre, mint a kormánykoalíció néhány tagja egymásra! (Peter Gossányi rajza) Az Európai Unió alkotmányának tervezetéről egyeztetnek a csehországi Dobosban Kormányfői találkozó a közös fellépésről Az európai alkotmány tervezetéről cserélnek véleményt, illetve próbálnak közös álláspontot kialakítani a visegrádi kormányfők ma a Prágától mintegy 50 kilométerre, délnyugatra fekvő Dobŕíšban. KOKES JÁNOS A cseh külügyminisztérium szerint Leszek Miller lengyel, Medgyessy Péter magyar és Mikuláš Dzurinda szlovák miniszterelnök is eleget tett a vendéglátó, Vladimír Špidla cseh kormányfő meghívásának, s részt vesz a néhány órás tanácskozáson, amelyre az Európai Unió szombaton kezdődő római kormányközi konferenciájára való felkészülés jegyében kerül sor. Prágai megfigyelők azt állítják, hogy az európai alkotmányról folyó vita bizonyos értelemben a visegrádi négyek jövőjéről is szól, hiszen a regionális csoportosulás négy országában 63 millió lakos él, azaz nagyjából annyi, mint az európai nagyhatalomnak tartott Németországban. Visegrád jövője egyébként már a közép-szlovákiai Tálé üdülőhelyen júniusban megtartott csúcstalálkozón is téma volt. Egyetértés volt abban, hogy a visegrádi csoport a tagok csadakozása után is informális regionális csoportosulás marad, mert ez mindenkinek érdeke. „Sokkal közelebb vagyunk egymáshoz, mint ahogy azt első látásra tudatosítjuk. S ezt az előnyt fel akarjuk használni” - szögezte le ezzel kapcsolatban a cseh miniszterelnök. Az 1991-ben alakult visegrádi csoport egyik eredeti célkitűzése az volt, hogy segítse a tagállamok csatlakozását az euroaüanti szervezetekhez. A közös fellépés nem minden téren alakult ki, nem volt mindig sikeres, de tény, hogy Csehország, Magyarország és Lengyelország már 1999 óta tagja a NATO- nak, Szlovákia pedig a 2002 novemberében tartott prágai csúcstalálkozón kapott meghívást a szervezetbe. Az Európai Unióba a várakozások szerint 2004 májusában egyszerre lép be a négy ország. Csehország idén július elsején vette át a soros elnöki tisztséget Szlovákiától. Prága egyértelműen leszögezte, hogy a következő időszakban az együttműködés hangsúlyát a négy ország európai uniós csatlakozására, valamint a schengeni határvédelmi rendszer kiépítésére kívánja helyezni. A schengeni rendszert a visegrádiaknak 2006-ig tervezik kiépíteni, ahogy ez a belügyminiszterek szeptemberi prágai tanácskozásán is elhangzott, s ennek érdekében egy kormányközi koordinációs bizottság is alakult. Jelenleg azonban a legakA tagok csatlakozása után is informális regionális csoportosulás marad. tuálisabb problémát az Európai Unió alkotmánytervezete jelenti. A Konvent által elfogadott javaslatot a kisebb országok - köztük a visegrádiak is - bizonyos helyeken szeretnék még felülvizsgálni, megváltoztatni, illetve pontosítani. Ezek az országok azt szeretnék elérni, hogy a jövőbeni európai alkotmány alapvetően egyenlő jogokat és lehetőségeket biztosítson minden uniós tagállamnak. „Nem tudom elképzelni, hogy közös fellépésünk esetén az unió nagy államai - mint Franciaország vagy Németország - figyelmen kívül hagyhatnák ezeket a követeléseket” - nyilatkozta szeptember közepén Jan Kohout, a cseh külügyminiszter helyettese. A visegrádi csoporton belül is vannak azonban véleménykülönbségek, s diplomáciai források szerint egyértelmű, hogy a területileg és a lakosság száma szerint is, a nagyobb államok csoportjába sorolható Lengyelországnak az érdekei a hivatalos nyüatkozatok ellenére is bizonyos dolgokban eltérnek a cseh, a magyar és a szlovák érdekektől. Ugyanakkor az egyes országok egymástól eltérően rangsorolják a problémákat is. A visegrádiak egybehangzóan azt szeretnék, ha a kibővült Európai Unióban is fennmaradna a jelenlegi rotációs elnöki rendszer, s minden országnak lenne egy biztosa Brüsszelben. Ugyanakkor néhány más kérdésben már eltérnek a vélemények. Magyarország például szeremé elérni, hogy a nemzeti kisebbségek védelme is bekerüljön az alkotmányba, Szlovákia azonban ellenzi ezt. A csehek nem hivatalos vélemény szerint ezt nem tartják elsőrendű problémának, s inkább ellenzik azzal a megokolással, hogy egyéni jogokról van szó, s a kisebbségi csoportok helyzete olyan sok mindenben eltérő, hogy azt aligha lehet a mainál jobban szabályozni. Itt természetesen a döntő az, hogy Prágában a kisebbségi kérdésnek más a súlya, mint, mondjuk, Magyarországon, s ennél fogva mások a megoldási lehetőségek is. A dobŕíši kormányfői csúcstalálkozó a tervek szerint délelőtt kezdődik, majd a közös ebéd informális megbeszélésekre, találkozókra nyújt lehetőséget. A csúcstalálkozó eredményéről délután várhatóan közös sajtóértekezleten számolnak be a miniszterelnökök. TALLÓZÓ Jh.L.^.A^.'ngtontimes Új amerikai videojáték készül, amelynek kifejlesztésére a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) több millió dollárt szán és amellyel a szervezet ügynökei játszhatnak majd kiképzésük részeként. A CIA terrorelhárító központja (CTC) a Los Ange- les-i Institute for Creative Technologies intézettel működik együtt a videojáték kifejlesziésén, amely lehetővé tenné, hogy az elemzők belelássanak a terroristíik gondolkodás- módjába - írta az amerikai lap. Mark Mansfield CIA-szóvivő szerint az innovatív megközelítést kínáló videojátékban az elemzők terroristasejtek különböző szereplőinek a bőrébe bújnak és az ő fejükkel kell gondolkodniuk. A cél az, hogy az elemzők az általuk üldözött terroristák szemszögéből is lássák a világot. Richard Lindheim, a kaliforniai intézet igazgatója azt hangsúlyozta, hogy ők ezeket a játékokat nem is játéknak, hanem számítógépes kiképzési segédanyagnak nevezik. Elmondta, hogy a szárazföldi erőknek kifejlesztettek egy valóságutánzó programot, amelyet már be is vezettek az oklahomai Fort Sill támaszponton. A „teljes spektrumú harcos” a béke- fenntartó műveletek betanulását segíti, és olyan stratégiai játék, amelyben nem lőnek. A CIA videojáték-elképzelése azután vált ismertté, hogy a Pentagon nemrég törölt egy fantáziadús tervet olyan online, a tőzsdei határidős piacra emlékeztető fogadóiroda létesítéséről, amely az elméleti előfeltevés szerint segített volna terrortámadások, politikai gyilkosságok előrejelzésében. A hagymázas elképzelés miatt lemondásra kényszerült John Poindexter nyugalmazott altengernagy a Pentagon Éber- ségi Hivatalának és Totális Éberségi Programjának a vezetője. Egy név nélkül nyilatkozó tisztségviselő úgy ítélte meg, hogy a CIA videojátéka nevetséges és abszurd elképzelés, leginkább Poindexter tervéhez fogható. Ezek az „abszurd ötletek” azt sugallják, hogy a CIA terrorellenes központja nem tudja, mit csinál, illetve olyan ostoba tervekbe öli a pénzt, mint amilyen miatt Poindexternek távoznia kellett. LENGYEL SAJTÓ Aleksander Kwasniewski élénk diplomáciai tevékenységet fejt ki az október 4-én kezdődő római EU- kormányközi értekezlet küszöbén, hogy szövetségeseket találjon a lengyel követelések érvényesítéséhez. A lengyel államfő - amint erről a lengyel lapok részletesen beszámoltak - Madridban Jósé Maria Aznar spanyol miniszterelnökkel tárgyalt. Lengyelország mindenképpen szeretné elérni, hogy továbbra is érvényben maradjon a nizzai szerződésben rögzített szavazási rend, amely Varsónak csaknem akkora súlyt biztosít, mint Németországnak vagy Franciaországnak. A 2000. évi nizzai szerződésben elfogadott szavazási rend értelmében Lengyelország 27 vokssal rendelkezik az EU Tanácsában, ugyanannyival, mint Spanyolország, illetve kettővel kevesebbel, mint Németország, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia. Nem kerülne semmibe az intézkedés, s azt az érzést erősítené az idegenekben, hogy a társadalomhoz tartoznak Választójog bevándorlóknak a helyi voksolásokra?GÖBÖLYÖS N. LÁSZLÓ Választójogot javasol a helyhatósági voksolások esetén a bevándorlóknak Ans Zwerver, az Európa Tanács emigrációs, menekültügyi és demográfiai bizottságának tagja. A holland szocialista párti képviselőnő azzal indokolja felvetését, hogy ezzel a választójoggal a bevándorlókban erősödhet a társadalomhoz való tartozás érzése. Ami pedig ä többes állampolgárság kérdését illeti, a politikus megállapította, hogy ez még mindig számos országban ellenállásba ütközik, és azt javasolja az európai országoknak: vegyenek példát az Egyesült Államokról. Ans Zwerver aggasztónak tartja azt is, hogy az idegeneket igen gyakran tekintik veszélyesnek, különösen 2001. szeptember 11-e után. Mint a képviselőnő elmondta, a médiában sokszor úgy jelennek meg a bevándorlók, mint akik mögött megbújhatnak a bűnözők, az iszlámot pedig természeténél fogva fundamentalistának állítják be. Hollandiában ez úgy jelentkezik, hogy a bevándorlók ügyeivel nem a belügyi tárca, hanem az igazságügy-minisztérium foglalkozik, amely már eleve feltételezi bűnösségüket. Németországban digitális ujjlenyomat-felvétel készül minden menedékjogkérő esetében. Az Európai Unió pedig adatbank létrehozására készül bizonyos országokból érkező idegenekről. Mit lehet tenni az emigránsok beüleszkedése érdekében? Ans Zwerver szerint igen fontos, hogy jól megtanulják a befogadó ország nyelvét, de azt is tudniuk kell, hogyan működik az állam, milyen támogatásra jogosultak, milyen az egészségügyi rendszer, milyen a lakáshelyzet és általában milyenek a jogaik. Az Európa Tanács egyik konvenciója arra szólítja fel a tagállamokat, hogy adjanak szavazati jogot a letelepedett idegeneknek a helyhatósági voksolásokra, azoknak, akik nem az Európai Unió államainak polgárai. Ezt azonban egyelőre csak hat ország ratifikálta. A holland képviselőnő számára érthetetlen, hogy ez az elképzelés miért vált ki ilyen ellenállást. Holott egyszerű intézkedés lenne, ami nem is kerülne semmibe, viszont azt az érzést erősítené az idegenekben, hogy a társadalomhoz tartoznak. Ha azt várják az idegenektől, hogy illeszkedjenek be, meg is kell adni erre a lehetőséget nekik. Ami a többes állampolgárság kérdését illeti, Ans Zwerver emlékeztetett arra, hogy számos olyan ország, ahonnan bevándorlók érkeznek Európába, mint például Törökország vagy Marokkó, megtiltják az állampolgárságról való lemondást. Az Egyesült Államok példája mutatja, hogy a többes állampolgárság nem okoz problémákat, hanem inkább azok az országok jelentenek problémát, amelyek elutasítják ezt a pluralitást. Ans Zwerver elismerte, hogy nem lehet egyformán követelni minden idegen beilleszkedését. Vannak, akik 25-30 éve Európában élnek, de soha nem követelte tőlük senki, hogy megtanuljanak az adott ország nyelvén. Akik azonban manapság érkeznek, más helyzetben vannak. Nekik a nyelvtudás szükségszerű követelmény beilleszkedésükhöz, és el kell fogadniuk az új állam törvényeit, a demokratikus jogrendszert. Példaként említette, hogy azoknak, akik olyan országból érkeznek, ahol a nők kevesebb joggal rendelkeznek, mint a férfiak, el kell fogadniuk, hogy Európában más a helyzet.
